2016. október 5.

1. Usted es fino?

Molnár Olívia 

– Kérem, csatolják be öveiket! Perceken belül megkezdjük a leszállást. – Hallom a légi kísérő hangját, amire felnyitom csukott pilláim. Hangosan felsóhajtok, ami csak annak köszönhető, hogy végre itt vagyunk, pillanatokon belül megérkezünk!
– Nyugodj meg Chica! Már csak pillanatok kérdése és ténylegesen Lipcsében leszünk. – Érkezik mellőlem a nyugtatónak szánt kijelentés. Lassan oda fordítom fejem, az érkező szavak irányába.
– Csak akkor leszek higgadt, ha a lelátón, a helyemen fogok ülni – válaszolom, miközben arcomon, jellegzetes féloldalas mosolyom jelenik meg. Tudom, hogy ezzel egy kicsit idegesítem őket, de mondhatni ez a lét elemem, az ördögöm!
– Még mindig alig tudom elhinni, hogy neked a franciák vannak az első helyen! – Hitetlenkedik ismét a valós tényen, a külső széken ülő személy. Fogalmam sincs, mi ebben a felfoghatatlan tény, de azt hiszem, még utoljára elmagyarázom ennek okát…
– Csakis Zidane miatt, mert ő a kedvencem – felelem, minimum ezredjére. Persze megértem őket, hiszen náluk a spanyolok a favoritok, ahogy nálam is, de Zizou miatt nem elsők. Azonban már kicsit unalmas, hogy mindig idelyukadunk ki, és van egy olyan halvány sanda gyanúm, nem utoljára teszem ezt meg. – Viszont nem lehet kifogásotok, mivel a Real játékosa, még…
– De akkor is! – Csattannak fel egyszerre, amire elhallgatok. Nagy nehézségek, küzdelmek árán, vissza tudom tartani nevetésem, és még az övemet is be tudom csatolni sikeresen.
– Ha ez megnyugtat benneteket, valószínű, hogy július kilencedikén este tizenegy után, már nem a franciák lesznek az elsők a ranglistámon. Nem hiszem, hogy a visszavonulása után is tetszene a csapat játéka – jelentem ki a véleményem, miközben az ablak felé fordulok. Tudom, hogy elég fura ez a nézőpontom, de sose mondhattam, és most sem tehetem, hogy átlagos tizenhetesnek ismerném el magam. Még mindig hatalmas döbbenetet okozok a foci mániámmal, azonban mindez nem érdekel. Persze minden fáradtságot meg ér a csajok arca, ha az én kedvenceim kerülnek szóba. Remélem, azért megbékélnek majd, hiszen így nem lesz jó végig ülni többször kilencven percet. Nem is lenne az, mivel annak ellenére, hogy a francia válogatott a number one nálam, csak két mérkőzésükön leszek kint, míg minden spanyolon ott fogok ülni mellettük, mint most is… – Jut eszembe! Ha útközben látunk egy Adidas boltot, meg kell állnunk. Muszáj beújítanom mez ügyileg.
– Mond egy indokot, amiért meg kellene majd állnom? – Érkezik a kérdés, aminek elég érthető alapja van, hiszen nem én fogok vezetni. Persze az én érvem meg van, amivel biztos, hogy meg fogunk állni egy megfelelő helyen!
– Spanyol mezt kell vennem – jelentem ki nyugodtan, még mindig az ablakon nézve kifelé. Sejtem, hogy nyert ügyem van, de úgy könnyebb lenne, ha megkapnám a megerősítést is. – Különben nem tudok miben kimenni-
– Csak ez az egy szerencséd van Chica – sóhajt fel barátnőm, miközben megrázza fejét. Lassan elmosolyodva, hátra dőlök a székben, várva arra, hogy megkezdjük a leszállást.
Pillanatokon belül érzem is, hogy a futómű talajhoz ér, majd lassan állunk meg. Mennyire vártam már ezt a pillanatot! Pár hónapja még nem gondoltam, hogy itt leszek, de most mégis itt vagyok, és a mérkőzéseken is ott leszek.
Biztos vagyok benne, hogy ez lesz életem legjobb nyara, bármi is legyen a torna vége. Persze annak nagyon is örülnék, ha a franciák vagy a spanyolok lennének a döntősök, de nekem már az is leírhatatlan élmény, hogy elmondhatom, itt voltam!
Csendesen figyelem a csajokat, akik végig vidáman beszélgettek. Néha én is hozzá szólók, de hozva a szótlan énem, inkább kifelé bámultam az úton. Viszont néha nagyon jót mosolygom rajtuk, és elképzeléseiken…
Nem lepődök meg ezeken, hiszen én akartam összeülni két spanyol és Real mániás barátnőmmel. Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha meg is valósulnának… te szent ég! Szegény én, mit kellene hallgatnom.
Megcsóválva fejem, felállok, majd utánuk indulok. Visszagondolkozásom közben, kinyitották az ajtót és már az utasok fele leszállt. Még mindig hallgatagon lépdelek elgondolkodva, ehhez azonban már hozzászoktak, nem szoktam sokat beszélni.
Ki nem állhatom, ha feleslegesen beszél valaki, pedig néha én is szoktam. Ilyenkor mindig szidom magam, hogy miért nem tudok néha csendben maradni! Tudom, hogy kicsit komplikált személyiség vagyok, cseppet sem átlagos, de ha azt nézzük, akkor már a sport imádatommal sem vagyok egy a sok közül…
Magamhoz véve bőröndömet és sporttáskám, egyenesen az autókölcsönző felé haladunk. Még szerencse, hogy Katának meg van a jogsija, így nem kell se vonatoznunk, se buszoznunk. Így oda mehetünk, ahová akarunk, és persze abban biztos vagyok, hogy valamilyen szórakozó helyet is meg fogunk látogatni.
Miért pont Németországban kell lennie a Világbajnokságnak? Még otthon sem bírom elviselni a német nyelvet, erre egy hónapon keresztül itt leszek köztük. Jellemző, ilyen az én formám!
Sose akartam ezt a nyelvet tanulni, de muszáj. Inkább lenne a spanyol a másik idegen nyelv a gimiben, de nem. Ráadásul a tanárunk sem a kedvencünk az osztállyal, vagyis a fél csoporttal. Mi a kettesért is megszenvedünk, míg a másik csoport nem tud semmit az ötösért. Az ember lányának, így nagy kedve van mindenhez.
Nem is idegesítem magam ezen, hiszen úgyis angolul fogok beszélni, ha kell valami idegennel, szóval nem érdekel. Nyár van, és a suli tabu szó! Elég volt belőle az a tíz hónap, és most pihennem kell, nem a némettel foglalkoznom.
Remélem, nem fog sokáig tartani a kölcsönzés, bár Katát ismerve, már meg van az elképzelése… Miért is lepődök meg, hogy végül a Toyota mellett dönt?! Ha nem a fekete terepjárót választja, rá sem ismernék.
Persze ennek is vannak előnyei, hiszen így tökéletesen elférek hátul. Nem mintha olyan sok helyet foglalnék el, de amilyen alacsony vagyok, annyira szeretem a tágas helyeket.
Perceken belül már a méretes autóba szállunk be, aminek csomagtartójában ott vannak csomagjaink. Remélem, nincs nagy forgalom, és hamar le tudom a mezvásárlást, mert rám férne egy alvás.
Neki döntve fejem az üvegnek, a sötétített fólián keresztül nézek kifelé az elsuhanó tájra. Még jó, hogy nincs olyan messze a hotel, így hamar oda fogunk érni. Szerencsére nem túl nagy a forgalom, ezért is haladunk ilyen jól.
Nem sokkal később már látom a sűrűsödő házak sorát, majd ezeket felváltja a panellakások magas tornya és a különböző üzletek kavalkádja. Azt hiszem, holnap városnézést fogok tartani.
Lassítunk, de még nem is érkeztünk meg. De hülye vagyok! Hiszen én akartam egy Adidas boltba bemenni, és ott van egy.
– Ti is bejöttök, nem? – Teszem fel a nyilván való kérdést. Pillanatok múlva már leparkolunk, és szállok is kifelé. Nem tehetek róla, de minél előbb magaménak akarom mondani a mezeimet, amik remélhetőleg feliratozva lesznek!
– Ne siess annyira! Ráérünk… – Nem hallom, hogy mit mondanak még, mivel már belépek az üzletbe. Sose szoktam sokáig vásárolni, mindig tudom, hogy mit akarok, vagy hamar döntök efelől. Nem vagyok a tipikus tinik közé sorolható, hiszen jobban örülök egy sportos dolognak, mint a cuki rózsaszínnek.
– Oli, várj már meg minket is. – Érnek utol, mikor már a mez részlegen nézelődök. Az igazat megvallva nem mondtam el a teljes igazságot, mivel nemcsak spanyol mezre van szükségem. – A spanyol mezek eggyel odébb vannak.
– Tudom, de szükségem van franciára is. – Mosolygok rájuk angyalian, bár ezt ismerve engem, nehéz elhinni. Valamit elérhettem vele, mivel csak fejüket csóválják.
– Kizárólag Zidane számát engedem be a kocsiba! – Néz rám szigorúan Kata, miközben próbálja magába fojtani nevetését, Leával egyetemben. Nehezen, de sikerül megnyugodniuk.
– Tudok én neked nemet mondani?! – Vigyorodok el, majd a megfelelő méretű tízes mezt elveszem a többi közül. Gyors pillantás a fehér felsőre, majd már megyek tovább a következő sorra. Pillanatokon belül kiválasztom a tökéletest, amivel feléjük fordulok. – Gondolom, ez ellen nincs kikötésetek.
– Miért lenne? – Kérdez vissza Lea. Annyira vicces, hogy próbálnak ártatlanok lenni, mint a ma született bárány, csak ezzel éppenséggel engem nem tudnak átverni.
– Sose fogtok megváltozni – sóhajtok fel, miközben már a kassza felé tartok. Nem akarok németül beszélni, így csak a szükséges dolgokat mondom és válaszolom. Sejtem előre, ha meg tudja a német tanár, hogy kint voltam Németországban és még németül is társalogtam, repdesni fog az örömtől.
– Ahogyan te sem. – Kapom a kijelentést, mikor már kifelé igyekszünk. Tudom jól, hogy ezt a vásárlási szokásom miatt kapom. Nekik még mindig fura kissé az, hogy akár öt perc alatt le tudok mindent, és ezzel nem csak ők vannak így. Ilyen vagyok, és ilyennek is fogadtak el.
– Gondoljatok bele, hogy ha most nem én jöttem volna veletek, hanem egy pláza cica?! Este kilencig tuti nem juttok ágyba, velem ez csak öt perces kitérőt jelent. – Vonom meg vállam, miközben elhagyjuk az épületet. Miért kell ilyen melegnek lennie? Megsülök, sült csirke lesz belőlem. Felpillantva az égre, semmi esélyt nem látok, hogy jönne egy kis eső.
– Vigyázz Chica! – Hallom az aggódó hangokat hátulról, amire hátra fordítom fejem. Kérdőn nézek rájuk, azonban pillanatokon belül meg tudom mindennek az okát. Valakinek sikeresen neki megyek, de mivel ő sem figyelt, így végül nem egyedül kerülök a földre, hanem vele együtt. Szerencsétlenül esek, mivel érzem, hogy beverem arcom bal oldalát. Ha az nem lenne elég, hogy rám nehezedik, a szemöldököm is igencsak felszakadt.
– Minden rendben Oli? – Hülye kérdés ebben a helyzetben, bár szerintem ők nem látnak engem. Kezemet szemöldökömhöz rakom, majd bőrömhöz érve, ujjbegyeimre kerül a vérem.
– Azon kívül, hogy most fogok kilapulni és elvérezni, minden a legnagyobb rendben van… – harapom el mondatom végét. Ó te szent ég! Még életemben nem láttam az övéhez hasonló szempárt. Teljesen elvarázsol és emiatt elveszek bennük. Bár most ez sokkal jobb, mert így nem érzem a fájdalmat, amit sebem okoz, melyen még mindig ott pihen kezem. Még arról is megfeledkezem, hogy éppen le akartam magamról beszélni, és megakadályozni, hogy még laposabb legyek, de ezek után… Arról nem is beszélve, hogy Katáék is nagyon csendben vannak, ez pedig nem vall rájuk. Ezért is lenne ideje felkelni, de többlet súllyal nehéz, főleg úgy, hogy még mindig elveszek a pillantásában.
– Usted es fino?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése