tag:blogger.com,1999:blog-50784068516399643552024-03-19T13:57:17.477+01:00Az elsőCatalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.comBlogger18125tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-15290146531354714972017-08-17T15:10:00.000+02:002017-08-17T15:10:04.791+02:00Kérdezz - felelek<h3 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h3>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQ0HcQ0EFVRqXno9xUxcndcxoQlunDk1DARFvHnsXpvO6Vu3UKuoOan7FH6PquYjBlcU6j1NyS24PnE2zHttoRtIl48iEhTnTtEOvNQHIA4tMUkrn6IjsGF06joj_UgsjnuUjd2CgqJrQ1/s1600/tumblr_m2mastM1zf1rqpem4o1_500_large.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="281" data-original-width="500" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQ0HcQ0EFVRqXno9xUxcndcxoQlunDk1DARFvHnsXpvO6Vu3UKuoOan7FH6PquYjBlcU6j1NyS24PnE2zHttoRtIl48iEhTnTtEOvNQHIA4tMUkrn6IjsGF06joj_UgsjnuUjd2CgqJrQ1/s320/tumblr_m2mastM1zf1rqpem4o1_500_large.gif" width="320" /></a><b>Igyekszem leporolni az oldalt, leszedni a vastag rétegben megszőtt pókhálót és beolajozni a billentyűzetemet.</b> Őszintén mondom, hogy nem gondoltam arra, hogy ilyen sokáig nem fogok egy szót se leírni, nemhogy egész mondatokat, hiszen idén nem volt gyakorlatom, hivatalosan nem is dolgoztam sehol. Csak hazautaztam Pestről és az itthoni vállalkozásunkba segítettem be, illetve a szokásos házi munkákba, mindezt megspékelve jó hosszú nyaralással. Az elképzelésemet aztán nemcsak az itthoni munka, hanem a nagy meleg is megdöntötte. <i>Nem kifogásokat akarok nyújtani,</i> de talán megértitek, hogy amikor este tíz körül feljutottam a szobámba, akkor nem az írás volt az első, ami eszembe jutott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudok ígéretekkel előállni, csak <b>annyit tudok írni, hogy ma mindenképp előkerül a táskámból a füzetem.</b> Igyekezni fogok visszarázódni az én pici világomba, vagyis abba a részébe is, amelyikben szerepel az írás, mert <i>a fogaskerekeim dolgoztak időközben, sok mindent magam előtt láttam, csak a kezem közé nem került semmi, amivel le tudtam volna ezeket jegyzetelni.</i> Nem feledkeztem meg a történetről, egy rejtett kis zugban ugyan, de annál intenzívebben jelen volt mindig a gondolataimban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, most pedig akkor rá is térnék a bejegyzés címének is a magyarázatára. <b>Hetekkel korábban a cseten érkezett az üzenet, hogy az illető oldalán vár valami,</b> örömömre nem egy újabb semmijelentőségemár díj volt. <i>Cristine-től kaptam kérdéseket, amiket a következőkben meg is fogok válaszolni,</i> viszont tovább küldeni jelenleg egészen biztosan nem fogom, mivel túlságosan kivontam magam a körforgásból és nem igazán vagyok azzal képben, hogy ki aktív még és ki nem, ki vett már ebben részt és ki nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A kérdéseket köszönöm <a href="http://titkosmiaandben.blogspot.hu/" target="_blank">Cristine Tina Spencernek</a>!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: justify;">
<b>Mióta vagy az írás szerelmese?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A pontos pillanatra már nem emlékszem, hogy mikor kezdtem el írni, de az megvan, amikor beleszerettem. Ez pedig 2008 nyara után volt, amikor is belevetettem magam A pálya szerelmesei című történetem írásába, ez változtatott meg mondhatni mindent. Már korábban is voltak irományaim, ráadásul nem is fanfictiönök, de ez a regény az, amivel minden elkezdődött számomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ki az az egy ember, aki mindig is biztatott téged az írásban?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy embert nem tudnék kiemelni, maximum időszakosan. Sokan támogattak, hol csak egy ember, hol többen is, hol pár napon keresztül, hol hónapokon. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mit gondolsz a Névtelen nevű megjegyzés írókról?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az attól is függ, hogy mit írt. Van olyan eset, amikor mondjuk valaki nem rendelkezik google fiókkal, ami mondjuk mostanra szinte elképzelhetetlen, de akadhat ilyen személy, vagy csak egyszerűen nem akart bejelentkezni és úgy írt. Ezekkel a véleményezőkkel nincs semmi gond, még ha keményebb kritikát is fogalmazott meg, persze ezt is akkor mondanám jogosnak, ha tényleg van alapja. A ló másik oldala a pocskondiázók, akik szánt szándékkal használják ezt a lehetőséget. Az ilyen megjegyzést íróktól mindig agybajt kapok, idegesek leszek, mert ha meg tud vádolni, a fejemhez vág olyan dolgokat, amiknek közük sincs a valósághoz, akkor legyen annyi vér a hátsójában, hogy felvállalja a nevét. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Számodra mit jelent maga az írás?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kikapcsolódást és a gondolataim megbékélését. Az utóbbi kicsit furán hangozhat, de igazság szerint csak azt jelenti, hogy a fejemben kavargó gondolatokról, képektől kreatív formában tudok "megszabadulni", nem csak kidobom őket az ablakon. A legfontosabb talán mégis az, hogy fejleszt engem, a személyiségem, a fogalmazásomat. Több lettem tőle és általa is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Melyik karakteredet/szereplődet keltenéd életre? Miért?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gondolom, senki se fog azon meglepődni, hogy a Fernando nevet írom le erre a kérdésre. Tudom, hogy kiszámítható, de csak hunyjátok be a szemeteket és képzeljétek el, hogy a pasi, aki tetszik nektek a világon bármit megtenne értetek, még azt is, amit sose kérnél tőle. Na, az én megírt Fernandóm, pont az a pasi, akit szeretnék magam mellett tudni. Mielőtt bárki bármilyen következtetést levonna, nem azért írom ezt, mert Fernando Torresről van szó és elég nyilvánvaló, hogy mint pasi odavagyok érte. Az, akit megformálok ebben a történetben, valószínűleg elég messze állhat az igazi Kölyöktől, én azt a férfit formálom meg, akit az amolyan álompasinak képzelek el. Eléggé romantikus vagyok, viszont szerintem ezt már ti is olvashattátok, hogy bizony nagy mértékben nekem kell a "szőke herceg fehér lovon".</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Melyik a kedvenc könyved?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyet itt se tudok kiemelni, mostanában csak úgy falom a könyveket. Utoljára az Outlander nyitó kötetét fejeztem be és nagyon megszerettem, tervezem a sorozatot is elkezdeni megnézni, na meg a folytatását is a regénynek. De akkor ott van a Calendar girl is, aminek már nagyon várom a befejező részét. Imádom benne Westont, én tuti bajban lettem volna akkor, amikor igyekezte meggyőzni Miát, hogy maradjon vele. A felsorolást pedig még folytathatnám jó sokáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szerinted mi a jobb? Olvasni egy könyvet vagy megnézni egy filmet?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez attól is függ, hogy milyen filmről van szó. Nem sokat szoktam megnézni, inkább az olvasós fajta vagyok, azonban sokszor úgy olvasok, hogy a háttérben megy valami, néha film is és akkor abba is bele szoktam nézni. Ha pedig érdekesnek találom, akkor a könyvet le is szoktam rakni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szeretnéd, ha az írás sokkal több lenne számodra, mint egy hobbi?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Korábban elgondolkoztam ezen, többen kérdezték is, hogy miért nem gondolkodok el ezen a lehetőségen. Mostanra viszont már tudom, hogy én nem lennék jó kiadott könyves írónak. Nem tudnám elviselni, ha azzal küldenék vissza a kéziratot, hogy néhány részt dobjak ki, néhányat írjak át. Első felindulásból megsértődnék és biztos lefújnék mindent. Aztán hideg fejjel lehet, hogy már magamban tudom, hogy igazuk volt, viszont a makacsságomnak köszönhetően ezt nem ismerném el. Ráadásul a blogregény írás sokkal szabadabb kezet ad, mint a könyvregényé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Melyik szereplőd helyébe képzelnéd el magad? Miért?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Írás közben nincs olyan, hogy ne képzeljem bele magam az adott szereplő helyébe. Persze a pasikkal sok bajom szokott lenni, de el se tudom képzelni, hogy tudnék e másként írni. Általában minden történetemben van egy női szereplőt, akit magamnak tudok be, még akkor is, ha egyébként tűz és víz lennénk. Kell az, hogy ha ő felemeli a kezét, akkor azt én is megtegyem, ha választ valakit, akkor én is megtegyem és ne legyen az, hogy nem vagyok benne a bőrében, hogy ő egyébként mást csinált volna, ez pedig érződik is a sztoriban. Az eddigi irományaim közül mindenképp Olívia áll a legközelebb hozzám, azonban rá se lehet azt mondani, hogy egy az egyben én vagyok. Máskülönben, akkor már rég vége lenne a történetnek és nem happy enddel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mit üzensz az olvasóknak?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon sajnálom, hogy ilyen régen érkezett friss fejezet, hogy ennyi kimaradás van. Igyekszem minél hamarabb hozni, akár már csak egy kis ízelítőt is, miközben remélem azt is, hogy itt vagytok még velem és a regénnyel. Köszönöm az eddigi kitartást, azt, hogy olvastátok a fejezeteket, köszönöm, hogy olvastatok és azt még jobban, hogy ezek után is velem maradtok, na meg Olíviáékkal!</div>
</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-16868198665349110822017-06-04T20:00:00.000+02:002017-06-04T20:00:12.378+02:00Szemelvények: Zóra és Sergio<h3 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h3>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nos, nem a szokásos bejegyzés címet olvashatjátok, <b>nem is egy újabb fejezettel érkeztem, hanem egy kisebb kiragadott jelenettel,</b> amit nem is a megszokott két szemszögből íródott. <i>Zóra "szemén" keresztül olvashatjátok ezt a kis részletet,</i> amit ezúton is szeretnék Dorcinak ajánlani, aki sokat segített és ez az ötlet is tőle származik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy picit jólesett kiszakadni a szokásos Olívia-Fernando szemszögekből, főleg, hogy <b>az utóbbi napokban nagyon nem ment az írással.</b> Nem írói válságról, egy hullámvölgyről van szó, egyszerűen nem tudtam magam rávenni, hogy leüljek írni, <i>ezért is vannak a kisebb csúszások.</i> Természetesen igyekszem valamit kitalálni, mert fejben nagyon is meg van a cselekmény, csak aztán akad meg az egész.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Remélem, tetszeni fog nektek, ez a kisebb kitekintés?!</b> A közel jövőben még várhatóak ilyen kis szemelvények, pontosan nem tudom, hogy mikor fog érkezni a következő, <i>előtte még mindenképp érkezni fog A tizenkettedik.</i> <u>Kellemes pihenést mindenkinek és jó olvasást!</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><br /></u></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
Zóra és Sergio </h3>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>/2006. július/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmLXEMXRZqPbcKYQJVTDR_TLMnTgE_LyW7MyLy1epcvH4JPDVsIDsSULgNprTSuz1Fqef_fcI0SLsJWhMZrg0tzXk_scc9_KvJKzYVD5fYF95FIAnLdToq_sHo3Y8nC6cxS_rnhahNgn8z/s1600/Z%25C3%25B3ra+%25C3%25A9s+Sergio+1..png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="420" data-original-width="500" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmLXEMXRZqPbcKYQJVTDR_TLMnTgE_LyW7MyLy1epcvH4JPDVsIDsSULgNprTSuz1Fqef_fcI0SLsJWhMZrg0tzXk_scc9_KvJKzYVD5fYF95FIAnLdToq_sHo3Y8nC6cxS_rnhahNgn8z/s320/Z%25C3%25B3ra+%25C3%25A9s+Sergio+1..png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=3X9wEwulYhk" target="_blank">Escápate conmigo</a></b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Rögtön észrevette, amikor az előtte lévő ülés felett felgyulladt a biztonsági övet szimbolizáló lámpa, majd másodpercek múlva már az utaskísérő szavait is hallotta, aki minden bizonnyal arra hívta fel a figyelmet, hogy kössék be magukat, mert megkezdik a leszállást. Egyetlen szót se értett, ennek ellenére valószínűleg ő volt a leggyorsabb, aki bekötötte magát, hiszen ha senki és semmi nem jelzi, hogy mi fog történni, már akkor is tudta volna, a csontjaiban érezte már, hogy mikor kezdik meg a landolást. Szorosan hunyta le szemét, miközben remegő ujjai már Olívia kezét szorította és mantraszerűen ismételgette magában, hogy nem lesz semmii baj, gond nélkül fognak landolni. Hallotta ugyan a mellőle érkező felszisszenést, majd a nyugtatónak szánt szavakat is, azonban már semmit sem használhattak, mivel már eluralkodott rajta a halál félelme. Szíve a fülében dobogott, oda kellett figyelnie a lélegzésére, hogy ne felejtsen el levegőt venni, hogy ne szorítsa olyan görcsösen Angyalka ujjait, mert félt attól, hogy a végén eltöri. Próbált nem gondolni arra, hogy mi minden elromolhat egy ilyen gépen, hogy már émelyeg, pedig igazán még el se kezdték az ereszkedést. Egészen idáig reménykedett abban, hogy mivel rövid a repülési idő, így egy enyhébb pánikroham fog rátörni, ami felszállásnál még így is volt, most azonban az egyik legrosszabb rohama tört rá. Nem értette, hogy mi történik, hiszen eddig mindig az indulás volt nehezebb, mindig azzal kellett nagyon megküzdenie, most valamiért mégis más volt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Lélegezz! – Valahogy áthatolt az agyára ereszkedő félelmen Olívia hangja, aminek köszönhetően ráeszmélt, hogy bent tartja a levegőt. Kapkodva kezdett el lélegezni, még jobban összeszorítva szemét, mintha ez segítene majd. – Mindjárt vége van, nem lesz semmi gond. Simán landolni fogunk, csak addig lélegezz Zóra. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Igyekezett az elhangzottakra összpontosítani, de ahogy meghallotta, hogy a motorok zúgása lassul és a magasság csökkenés miatt a füle is bedugul, már tudta jól, hogy képtelen lesz felül kerekedni a félelmén. Egyre szűkebbnek érezte a repülőgép belsejét, miközben minden zaj felerősödött a számára, mintha a szárnyaknál ülnének, pedig hatalmas szerencséjére előre szóltak a jegyeik. Merevek voltak az izmai, az ujjai valószínűleg elfehéredtek, úgy kapaszkodott, míg az imént hallottakat ismételgette folyamatosan magában. Tudat alatt mindig is tisztában volt azzal, hogy tényleg nem lesz semmi gond, hogy úgy fog majd kisétálni az ajtón, hogy egy haja szála se görbült meg, ezzel mindig is tisztában volt, azonban a rettegése mindig is erősebb volt ennél, ami mindig átvette felette az irányítást. Ugyan gyógyszerekkel talán jóval könnyedebben át tudta volna vészelni ezeket, de nem akart ezeken élni, még úgy se, hogy neki is és Olíviának is jobb lett volna jelen pillanatban, akinek még mindig görcsösen szorongatta az ujjait. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Hosszú percekkel később egész testében érezte, ahogyan földet érnek a kerekek, majd rajta kívül valószínűleg mindenki tapsolni kezdett, míg ő alig várta már, hogy végre kiszabadulhasson abból a nyavalyás gépből. Felnyitva szemét, jó párat kellett pislognia és kényszerítenie is kellett magát, hogy elengedje Angyalka kezét, amiben alig volt már látszatra vér. Kicsatolva a biztonsági övét, ugrásra készen várta, hogy végre megálljanak, hogy aztán gyorsan a folyosóra siessen, hogy még a tömeg előtt kisétáljon az ajtón, mert nem szeretett volna egy perccel is többet bent tölteni, mint ami szükséges volt. Ahogy lefékezett teljesen a repülőgép, akadály nélkül mászott ki a keskeny folyosóra, hiszen a testvérpár ismerte már őt és a repüléshez való hozzá állását is, így ha együtt utaztak, mindig előre engedték őt. Igyekezett minél előbb kinyitni az ülések feletti csomagtartót, majd ahogy a kezében tudta a táskáját, el is indult, de már így is csak a kisebb sorba tudott beállni, ami nem igazán akart haladni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Minden rendben? – Hallotta a mögüle érkező kérdést, ami olyan közelről szólt, hogy a bőrén érezte a forró leheletet, míg a gyengéd érintését a karján. Teste rögtön reagált a focista közelségére, jóleső borzongás futott végig rajta, azonban ezzel nem tudott törődni, eszére még mindig rá volt telepedve a félelem, ami miatt végül csak bólintott válaszképp. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Az előtte haladó nő sarkában volt, ha hirtelen lefékezett volna, minden bizonnyal bele is ütközik, ennek ellenére nem lassított és nem is növelte kettőjük között a távolságot. Túl közel volt már a szabadságát jelentő kijárathoz és még mindig túl messzi ahhoz, hogy kisétáljon a szorongását jelentő gépből, ráadásul még tolakodni se tudott, mivel túl keskeny volt a folyosó. Kitartóan nézte az ajtót, amin végre kisétált az első utas, miközben számára is megmagyarázhatatlan volt, hogy az immár derekán nyugvó tenyér, nyugtatólag hat rá, ami kezdett az agyára is kezdett kihatni. Persze ugyanúgy ki akart még jutni, a mellkasa még mindig ugyanúgy szorított, de ezeket már tompábban érezte, mint korábban és igazság szerint ezért a focista nem is tett sokat. Más esetben már rég rászólt volna, hogy vegye le róla a kezét, még akkor is, ha egyébként élvezte volna, most viszont kifejezetten örült annak, hogy hozzáért, hogy egy picit elvonta a figyelmét, ami valami oknál fogva hatott is, bár mindezt semmi pénzért nem vallotta volna be. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Jó pár percbe beletelt, mire ő is átléphetett a fémátjáróra, ahol ugyan még mindig csiga tempóban haladtak az utasok, mégis volt elég hely, hogy kerülgetve őket minél gyorsabban tudjon haladni előre. Sokkal könnyebben lélegzett, mégis ki kellett jutnia a friss levegőre, hogy minden szorító érzés elmúljon, még ha aztán a hőség fogja fojtogatni, az neki most sokkal kellemesebb lesz. Kiérve a hatalmas terminálba meg is torpant, a feladott bőröndjéről teljesen meg is feledkezett, amire biztosan legalább egy bő negyedórát kell várni, hogy egyáltalán a szalagra kerüljenek majd, neki azonban ki kellett jutnia az épületből, nem tudott tovább ment maradni. Már fordult volna meg, hogy megkérje Olíviát vagy Emmát, hogy az ő csomagjára is figyeljenek, amit valószínűleg egyébként is megtettek volna, viszont mielőtt még bármi tehetett volna, érezte, hogy valaki közvetlen közel áll meg mögötte. Pillanatok múlva már a nyári ruháján keresztül érezte a meleg tenyeret, aminek hatását a forró lehelet a nyakánál csak tovább növelte. Arra készült, hogy megfordulva, letorkolja az idegent, de a teste áruló mód megborzongott. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Menj ki nyugodtan, majd én intézem a bőröndöd. – Egy pillanatra a lélegzete is elakadt, ahogy meghallotta a mély, rekedt hangot és teljesen megfeledkezett mindenről, még a sürgető félelméről is. Ösztönösen lehunyta a tekintetét, magát sem értve a mögötte álló férfinek dőlt, míg a szavak végig simítottak egész testén, az alhasában összegyűlve, bizsergést keltve ezzel. A tetőpont pedig az az apró puszi volt, amit a nyakára kapott, aminek köszönhetően halkan fel is sóhajtott, amiről remélte, hogy csak ő tudott. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Szüksége volt pár pillanatra, amíg összeszedte magát, amire képesnek érezte a végtagjait a mozgásra, viszont még ezután is nehezére esett kiegyenesednie és eltávolodnia Sergiótól, aki még mindig fogta a derekát. Mélyet lélegezve, lassan indult meg, végig magán érezve a spanyol tekintetét, amitől még méterekkel később is érezte a jóleső bizsergést, aztán egy ponton minden átfordult, a hirtelen keletkező vágy eltűnt és újra elhatalmasodott felette a rettegés attól, hogy lezuhannak a géppel és minél előbb ki akart újra kerülni az épületből. Mintha az elmúlt egy-két perc meg se történt volna, szinte menekült az emberek között, hátra sem nézve. Valójában nem is nagyon értette, hogy mi történt, hogyan tudta elűzni röpke másodpercek alatt a férfi a félelmét, mindezt pedig úgy, hogy igazán nem is tett semmit. Nem szokott ilyen könnyedén reagálni egy idegen közeledésére, sokszor inkább kivárt és kíváncsian nézte, hogy mi mindenre képesek a pasik, azzal pedig már most is tisztában volt, hogy a labdarúgó egy igazi spanyol macsó. Az imént mégis egy teljesen más oldalát mutatta meg neki, gyengéd volt, olyan, akibe szempillantás alatt bele tudna bolondulni, miközben azért felvetődött benne az a kérdés is, hogy vajon melyik a valódi arca. Persze az is előfordulhatott, hogy mindkettő az volt, csak a külvilágnak mutatta a nagy nőcsábászt, aki most őt szemelte ki, viszont azt biztosan tudta, hogy nem fogja beadni ennek a derekát, nem lesz az újabb trófeája bármennyire is élvezné. Ráadásul azt kellett szem előtt tartania, hogy nem egy helyre fognak haza utazni és még ha ő majd ki is fog költözni Madridba, túl nagy volt köztük a különbség ahhoz, hogy bármi komolyabb legyen köztük. Még úgy is ezt gondolta, hogy egyébként Olíviát arra biztatta, hogy ne hagyja veszni mindazt, amit Fernando jelenthetne a jövőjében. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Mélyen szívta be a levegőt, ami ugyan nem volt túl friss, de így is üdítően hatott rá, hogy végre nincs sehová bezárva, miközben csak arra gondolt, hogy egy ideig nem akar repülőre ülni, a reptér közelébe se akar jönni. Lehunyva szemét, próbálta csillapítani a kapkodó légzését, amivel nem járt sikerrel, mert esze rögtön felidézte az iménti pillanatot, amikor megkapta azt az apró puszit, ami jóval többről árulkodott, mint amit korábban gondolt a hátvéddel kapcsolatban. Csak azt érezte, hogy meg akarja óvni, hogy figyel annyira rá, hogy tudja, mire van szüksége, még így is, hogy korábban sose utaztak még együtt. Aztán a rekedt suttogás ismétlődött újra, amitől kisebb tűz gyúlt a testében, amiről tudta jól, hogy csak tovább fog fokozódni, főleg, ha így fogja folytatni a férfi, hiszen felesleges lett volna tagadnia, hogy nagyon is tetszett neki és azt is, hogy beindult tőle. Ugyan nem mutatta ki egyszer se, de lehengerlően hatott rá Sergio, nagyon is élvezte, ahogyan próbálja elcsábítani és annak a gondolatát is, hogy mennyire élvezné egyébként, ha ágyba bújnának. Valószínűleg csak hajnalban aludnának el és akkor is csak azért, mert elfáradtak és nem a vágy csökkenése miatt. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Sóhajtva rázta meg a fejét, hogy kiűzze onnan ezeket a gondolatokat, hogy inkább arra figyeljen, hogy most is mennyire leszívta az utazás, hogy legszívesebben már most bedőlne egy ágyba, hogy aludni tudjon. Általában mindig ez történt vele, bármilyen hosszú is volt a repülési idő, elcsigázva sétált le róla és aznap már semmihez se volt ereje, ahogyan most se. Jelenleg pedig még azt se tudta, hogy hová fognak majd menni, hogy milyen messze lesz a szállásuk, vagy hogy egyáltalán mivel fognak odamenni, azonban nagyon remélte, hogy hamarosan ledőlhet és a gondolatai se fogják zaklatni, amik túlságosan át voltak szőve vággyal. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ritka az olyan, hogy így békén hagyjanak. – Fogalma sem volt, hogy mióta állhat a terminál előtt, hogy hányan nézték bolondnak közben, hogy hányad szidták, amiért kerülgetni kellett őt, csak próbált ellazulni. Körbe pillantva, rögtön észrevette, hogy többen is feléjük fordulnak, de senki sem indult meg feléjük, mintha nem akarnák elhinni, hogy jól látnak a szemükkel. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Akkor élvezd ki – jelentette ki, miközben a jobbján álló Sergio felé fordult, akinél ott volt az ő bőröndje is. Ahogy a barna tekintetbe nézett, már rögtön meg is bánta ezen cselekedetét, elveszve érezte magát és úgy, mintha teljesen ismeretlen terepen járna, pedig jóval több tapasztalattal rendelkezett már, mint Olívia. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Én mást élveznék most. – Az arcára kiülő sejtelmes vigyor, majd a hozzá érkező kacsintás megtette a kellő hatását, kénytelen volt nyelni egyet, miközben nagyon is élénken élt előtte a kép, hogy mi mindenre gondolhatott a férfi. Egyáltalán nem akarta tagadni, hogy tetszene neki, ugyanakkor kissé csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy az iménti gondoskodó oldala talán csak múló ábránd volt. Ugyan még így is úgy volt vele, hogy álmai pasija lehetne a spanyol, de egy picit ez levont a vonz erejéből, hiszen azzal a kis érintéssel képes volt levenni a lábáról. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kacagva vette el tőle a bőröndjét, majd ahhoz a kisbuszhoz indult, amibe Fernando már befelé pakolt egy idősebb férfivel egyetemben. Egyáltalán nem lepte meg, hogy Olívia lovagja előzékenyen az ő csomagját is elvette, pont ugyanolyan figyelmes volt velük, mint ahogyan a barátnőjével, emiatt is csökkent egyre jobban a félelme amiatt, hogy bántani fogja Angyalkát, mert tőle jobbat nem is kívánhatott volna neki. Persze biztos volt abban is, hogy a fiatal lány még majd ki akar hátrálni az egészből, ismerte jól, így tudta, hogy nagyon is megrémítette az a távolság, ami elválasztotta őket. Bármikor gondolt magára és Sergióra, folyton ott tátongott köztük az a több kategóriás különbség, ami túl szembe tűnő volt, amit viszont náluk nem látott, érezte, hogy nem lesz semmi gond, ráadásul Nando már többször is tanúbizonyságot adott arról, hogy nemcsak fellángolásból van Olív közelében. Elég volt csak az ők kis buborékukra gondolnia, amire egy picit féltékeny is volt, hiszen sose volt még ilyenben része és nekik is szinte tapintható volt a kettőjük között lévő vonzalom, ami lehet, hogy közte és Sese között is megvolt, de tudta jól, hogy ő egy igazi szoknyapecér, hogy nyughatatlan és nem lenne több a számára, csak egy újabb kaland. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Az elhúzott ajtóhoz sétálva, látta, hogy Emma már az anyós ülésen ült elől, míg Angyalka épp a hátsó sorba mászott be, így ő az üresen maradt középső sor, legszélső helyére ült le, kilógatva a lábát. Sokkal fáradtabbnak érezte magát, mint korábban, nem egy ásítást nyomott már el magában, legalábbis megpróbálta, emiatt is remélte, hogy minél előbb elindulnak és végre elfoglalják a szállásukat. Jelen pillanatban még az se érdekelte igazán, hogy korábban úgy tervezték, hogy majd elmennek vacsorázni valahová, a repülés okozta stressztől minden étvágya elment, csak egy ágyra és sok pihenésre volt szüksége. Pillanatok múlva már a két focista is beszállt a kocsiba, így előre fordult, miközben a sofőr már be is húzta az ajtót mellette. Bekötve magát, érezte, hogy Sergio közvetlen mellette ül, hogy a lábaik összeérnek, amitől önkénytelenül is fészkelődni kezdett, végül keresztbe tette, remélve ezzel, hogy így megnyugszik. Frusztrálta a reakciója, úgy viselkedett, mint egy megszeppent szűz, aki még sose került ilyen közel egy jó pasihoz. Ugyan Olívia többször is elpirult Fernando közelében, de még ő se csinálta ezt, pedig tőle nem lett volna meglepő. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Mozdulatának köszönhetően, ruhájának szoknyája feljebb csúszott, amivel egészen addig nem is foglalkozott, amíg meg nem érezte bőrén a meleg érintést. Elsőnek meglepődött, aztán nagyon dühös lett, de mindezt rögvest el is söpörte az újabb borzongás, ami végig futott a testén. Merésznek tartotta, hiszen tudta, hogy nem véletlen volt, finoman kezdte el simogatni a bőrét, ami nagyon is hatással volt rá, miközben próbálta eldönteni, hogy lökje el a kezét vagy hagyja, hogy tovább folytassa. Többször is odasandított, azonban még mindig ugyanazt látta, a focista ujjai a combján játszadoztak és bármennyire is el akart húzódni tőle, a teste nem engedelmeskedett az akaratának. Ez zavarta a legjobban, mert ugyan tagadhatatlan volt, hogy élvezi a lágy érintést, hogy felperzselte lassan minden ellenállását, azt viszont végképp nem akarta, hogy mindezzel a mellette ülő is tisztában legyen. Az ablak felé fordulva, igyekezett tudomást sem venni az egészről, a kint látottakra akart koncentrálni, de mindez teljesen lehetetlen volt, amikor megérezte a térdén a széles tenyeret, ami aztán felsimult a combjára, égő érzést hátra hagyva és a vágyat, hogy újra megismételje. Halkan sóhajtott fel, míg a szemét is lehunyta, míg kénytelen volt végre tudomásul venni, hogy teljesen elveszett, hogy mondhatni kedvére játszadozhatott vele Sese. Nem akart engedni a csábításnak, mégis tudta jól, hogy ha most kettesben lennének, akkor már rég az ölében ülne és hevesen csókolná fulladásig. Mindezzel pedig az volt a gond, hogy nem akarhatta ezt, nem lehet a számára egy újabb könnyen jött menet, nem akart egy lenni a több tucatból, bármennyire is lángolt a férfiért a teste.</div>
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-47551395170343484102017-05-21T15:45:00.000+02:002017-05-21T15:45:24.257+02:00A tizenegyedik<h3 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h3>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Nagyon restellem, hogy ennyit kellett várni,</b> sajnos elég döcögősen ment ennek a fejezetnek az írása, mintha most kezdtem volna el és semmi nem lenne meg a történettel kapcsolatban a fejemben, pedig ez nem így van. <i>Szerencsére Dorcitól kaptam segítséget és kisebb seggbe rúgást is,</i> hogy egyébként nincs baj azzal, amit írok, csak én érzem úgy. Időközben a vizsgaidőszak is megkezdődött nálam, viszont sikerült úgy összeraknom a vizsgákat, hogy heti egy legyen csak, így van időm az írásra is. <u>Reményeim szerint a következő fejezettel mindenképp korábban fogok érkezni,</u> igyekezni fogok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, a fejezet hosszúságával tudlak benneteket kárpótolni, mivel <b>ez lett az eddigi leghosszabb.</b> Annak ellenére, hogy sokat küzdöttem vele, <i>szeretem ezt a részt, főleg a végét.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, nem is húzom tovább az időt. <b>Kellemes olvasást kívánok mindenkinek!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<h3>
A tizenegyedik</h3>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAVhvdd8snmlvndLAlXimcIZFRnwpkCQW6JWp-lh2l2jrXRHuXRdGFoDLQXECySPHtZJ34Rj8sPgOU58b5MnShb-YhZALy9SgprDxozfYdvCkh9wvr01w_jO-3Ihwk7ZhzlefbLQXCZr-G/s1600/Az+els%25C5%2591+11.+fejezet.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAVhvdd8snmlvndLAlXimcIZFRnwpkCQW6JWp-lh2l2jrXRHuXRdGFoDLQXECySPHtZJ34Rj8sPgOU58b5MnShb-YhZALy9SgprDxozfYdvCkh9wvr01w_jO-3Ihwk7ZhzlefbLQXCZr-G/s320/Az+els%25C5%2591+11.+fejezet.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=1ekZEVeXwek" target="_blank">Into You</a></b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A csapból aláfolyó vizet nézte, miközben a kezei mozogtak, de az agya ebből szinte semmit sem fogott fel, igyekezett mindazt feldolgozni, ami az elmúlt háromnegyed órában megtudott Fernandóról és az életéről. Minden felmerülő kérdésére készségesen válaszolt a focista, hogy aztán őt kérdezgethesse és persze nem feledkezett meg arról sem, hogy többször is felhozza a pirulásának az okát, amire még mindig nem mondott semmit. Tudta jól, hogy nagyon is érdekelné a spanyolt a gondolatai, aki talán azért sejtette, hogy mi járhatott a fejében, viszont arról már fogalma sem volt, hogyan tudná kezelni ezt a beszélgetést, mikor magának is alig merte bevallani azt, hogy mennyire is tetszett neki az elképzelés, hogy a vele szemben ülő legyen számára mindenben az első. Nem akart ennyire elrugaszkodni a jelentől és a valóságtól sem, nem akart tovább álmodozni, hogy milyen lehetne, ha mindaz megtörténne, ami lejátszódott a fejében, mert ugyan nagyon jól érezték magukat, de ez még nem jelentett semmit sem. Nem akart túl negatív se lenni, nem szeretett volna elutasító lenni, most nem, csak szüksége volt arra, hogy valamennyire védve legyen, nem merte teljesen kiadni magát, most még nem. Képtelen lenne ilyen rövid idő alatt megbízni Fernandóban, mert ugyan mindent megtett azért, hogy eloszlassa a félelmeit és bármennyire is vonzódott hozzá, időre volt szüksége. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Felpillantva a tükörbe, másodpercekig csak nézte magát, miközben észrevett némi változást. A szemei csillogtak és attól a leheletnyi sminktől, amit készített el, már nem tűnt annak a kislánynak, akinek általában tűnt, akinek most nem érezte magát. Arra nem is gondolt, hogy megint egy ruhában volt, ami aztán nem volt rá jellemző, ugyan egyszerű volt, de ez is mélyen dekoltált, amitől mindig is tartózkodott, most mégis kifejezetten örült annak, hogy megvették, mert tudta, hogy csinosnak találja benne a csatár. Korábban sose jutott volna az az eszébe, hogy ennyit készülődjön, elég ritkán érezte azt, hogy most többre van szüksége, hogy kilépjen a megszokott komfortból, hogy ne farmerben és pólóban legyen, azonban még ezeket a napokat sem hasonlíthatja az utóbbi párhoz, amikor a játékossal találkozott. Mintha változott volna és ez igaz is volt, mégsem volt olyan mértékű, hogy máris közel engedje magához a férfit és bármit megadjon neki, amit csak kér tőle. Már így is ő volt az, aki a legközelebb férkőzött hozzá, soha senki másnak nem sikerült ez, viszont ez még kevés volt egy románchoz is, ebben teljesen biztos volt, meg abban is, hogy ez addig nem is fog változni, amíg nem tisztázódik a helyzetük. Szüksége volt arra, hogy tudja, hogyan fognak majd találkozni, hogy egyáltalán működne-e köztük egy kapcsolat, mert ugyan tagadhatatlan volt, hogy van köztük vonzalom, de ez nem biztos, hogy elegendő. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Elzárva a csapot, lerázta a kezéről a vízcseppek nagy részét, majd a papír törlővel itatta fel a maradékot a bőréről. Eddig igazán kellemesen telt az idő, az étel tényleg nagyon finom volt és a focista még inkább elvarázsolta. Igazság szerint arról sose képzelgett, hogy milyennek kellene lenni-e a tökéletes randinak, de még ha lett is volna, abban biztos volt, hogy az, amin most ott volt, ezerszer jobb volt. Lehet, hogy csak egy szimpla vacsora volt, hogy semmi különleges nem volt benne, viszont őt ez nem zavarta, sőt kifejezetten örült annak, hogy nem gondolta túl a csatár. Kidobva az összegyűrt papír törlőt, elindult visszafelé, miközben csak arra tudott gondolni, hogy még nem akarja, hogy vége legyen az estének, hogy haza vigye, ahol egy alapos kikérdezés várt rá, hiszen az előző estéről sem mesélt túl sokat, így most biztosan nem tud majd ez alól kibújni. Egyáltalán nem reménykedett, hiszen úgy engedték el, hogy hazaérve minden egyes percről be kell majd számolnia. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ugyan már! Ez a csaj is olyan, mint a többi, csak a pénzre megy, meg a hírnévre. Mibe fogadjuk, hogy ha még ma nem is, holnap este már azt fogom elmondani, hogy lebeszéltük, mikor tudunk találkozni? – Megállt, ahogy meghallotta a számára undorító szavakat, amik csak a korábbi gondolatait támasztották alá, hogy az emberek szemében ő is csak egy pénzéhes nő, mert egy focista oldalán jelent meg. Rosszul érezte magát és kínosan vette tudomásul, hogy ez még csak a kezdett volt és ennél aztán csak cifrább megjegyzéseket fog kapni, ahogyan telik majd az idő és továbbra is Fernando mellett marad. A kérdés ezek után pedig csak az volt, hogy el tudja-e ezt viselni? – Tuti, hogy csak eljátssza az ártatlan kislányt, aztán, ahogy beülnek a kocsiba, már nem is lesz rajta bugyi, ha egyáltalán van rajta. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csendesen, letaglózva indult meg újra, miközben az imént elhangzott szavak visszhangoztak a fejében és akaratlanul is felvetődött megint benne a kérdés, hogy meddig tudná elviselni, mikor legszívesebben már most elmenekült volna. Bármilyen keménynek is mutatta magát, legbelül nem volt az, sérült, és még ha kívülről nem is látszódna, hamar összetörne az ilyen és az ezekhez hasonló megjegyzésektől. Sokkal sérülékenyebb volt, mint azt akár ő gondolta saját magáról. Hosszabb távon ez egészen biztosan megölné, hiába lenne szerelmes, képtelen lenne figyelmen kívül hagyni ezeket, egyszerűen nem tudna csak úgy elsétálni, miközben becsmérlik és a fültanúja is. Már most nyomasztotta az egész, pedig csak egyetlen véleményt hallott, bele se akart gondolni, hogy mi lenne később, ami csak azt mutatta meg, hogy mennyire nem volt neki való ez az élet. Persze tisztában volt azzal, hogy ez akkor is megtörténne, ha egy ismeretlen, gazdag pasival kezdene el randizni, viszont Fernando nem volt ismeretlen és ez számított, ezen volt a hangsúly. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Lassan sétált ki a teraszra és rögtön el is mosolyodott, ahogy meglátta az asztaluk mellett álló idős férfit, aki eltakart előle a focistát és minden bizonnyal autogramot kért. Tisztában volt azzal, hogy ezt nem tudják elkerülni, viszont annak kifejezetten örült, hogy legalább addig nem zavarták meg őket, amíg az asztalnál ült ő is. Tudta jól, hogy amint visszaér, ismét rá fog csak figyelni a férfi, ahogyan azt egész este is tette, mintha rajta kívül más nem is létezne. Különlegesnek érezte magát és rögtön meg is feledkezett arról, hogy mit hallott az imént, hogy mi mindennel kellett szembe néznie, ha továbbra is találkozgatnak. Biztos volt benne, hogy idővel újra meg fogják rohanni ezek a kérdések, most viszont csak szerette volna élvezni az estét, az érzést, hogy valaki ennyire akarja, mert ebben már egyáltalán nem kételkedhetett. Elég volt csak arra a beszélgetésre gondolnia, ami a megérkezésük után folyt le közöttük, ahol annyira elpirult és a gondolatai is túl messzire kalandoztak el. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nagyon szépen köszönöm, az unokám nagyon boldog lesz. – Hallotta meg az idős férfi spanyol szavait. Tudta, hogy ezért sem mondott nemet Fernando a kérésre, hiszen többször olvasta már, hogy imádja a gyerekeket és tekintve a becenevét, jól kijött velük. Ráadásul ott volt a nagy szíve is, ami miatt az ő kimondatlan kérését is teljesítette, pedig tudnia kellett, hogy nem tenné szóvá, hogy szeretne ott lenni a döntőn vagy egyáltalán a mezét. – Nem is zavarok tovább, vétek lenne, ha nem egy ilyen csinos lányra figyelne, mint akivel vacsorázik. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ebben egyetértünk. – Ugyan még nem látta a férfi arcát, de biztos volt benne, hogy mosolyog. Szeretett volna most szemben ülni vele, hogy nézhesse, ahogy megjelennek a nevető ráncai, hogy azzá a kisfiúvá váljon, akinek becézik, akitől minden nő olvadozott. Ő is közéjük tartozott, ezt tagadni se akarta, meg azt se, hogy minden egyes alkalommal elveszett a meleg, barna tekintetben, hogy a szeplőiért teljesen odavolt, hogy a kedvességével és a figyelmességével levette a lábáról. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– További kellemes estét kívánok. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Önöknek is. – Sétált el a férfi mellett, majd visszaült a helyére. Rögtön magán érezte a támadó pillantását, miközben abba a buborékba is visszakerült, amiben csak ők ketten voltak, ami teljesen új volt a számára, de hihetetlenül élvezte. Ráadásul az se volt elhanyagolható, hogy egy igazán helyes pasival vacsorázott, aki szívdöglesztően nézett ki a fehér ingben és sötét farmerben. Nagyon is tetszett neki az, amit látott. – Ugye, még nem fizettél? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Most hozzák majd ki a számlát. Szeretnél még valamit kérni? – Eszében sem volt, hogy akár egy percnél is tovább maradjon, mint ami egyébként szükséges volt. Nem szerette volna, ha az imént hallottak ráülnek a hangulatára, nem akarta, hogy megtörjön az a varázs, ami körbe vette, ami megvédte a negatív gondolatoktól és mindattól, amit a pincér mondott róla. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem, csak szeretném, ha nem adnál borravalót. – Kérdőn nézett rá a férfi a kijelentését hallva, azonban nem akart válaszolni, nem szerette volna elmondani, hogy miért is kérte ezt, mert biztos volt abban, hogy azt nem hagyná szó nélkül. Nem is lett volna ideje válaszolni, mivel megállt az asztaluk mellett a zöld szemű, majd ahogy Fernando elé rakta a blokkot, rá terelte a tekintetét. Esze ágában sem volt felnézni, végig a vele szemben ülőt figyelte, aki már elő is vette a pénztárcáját, aztán ahogy meghallotta, hogy németül kezd el beszélni, újfent kérdőn nézett rá. – Remélem, nem gond, ha nem kapsz borravalót? Tudod, nem túl kényelmes ilyen ruhában ennyit ülni, amikor nincs rajtam semmi, szóval kell a plusz motiváció, hogy máskor is otthon hagyjam a bugyimat. – Hiába beszélt sértettségből, nagyon kényelmetlenül érezte magát, már úgy is, ha mindez csak feltételezés lenne, viszont a pincér ezt komolyan gondolta róla. Sose volt még szerelmes, így nem is tudta, hogy mi mindenre lenne képes, de abban biztos volt, hogy ennyire nem fordulna ki önmagából, sose volt és nem is lesz az a lány, aki képes lenne ilyenre. Túl sok gátlása volt, amik nem engedték volna, hogy ezt megtegye, túl szégyenlős volt, amit ugyan már kezdett kinőni, viszont még mindig hatással volt rá és a viselkedésére is. – Mehetünk? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mit mondtál neki? – Szegezte neki a kérdést a focista, a tekintetéből pedig kiolvasta, hogy addig nem fog megmozdulni, amíg nem válaszol. Felsóhajtott, miközben már csak ketten voltak az asztalnál, ő pedig szeretett volna elfeledkezni mindenről. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Amikor kifelé jöttem a mosdóból épp azt bizonygatta, hogy olyan vagyok, mint a többi. A pénzed és a hírneved miatt teszem szét a lábamat. – Látta, hogyan változnak meg a vonásai, hogyan lesz egyre mérgesebb, amit pont nem akart. Bármennyire is az elevenébe vágott ez, nem szeretett volna ezzel tovább foglalkozni, hiszen nem volt ilyen és reményei szerint, ezzel a spanyol is tisztában volt. – Ne csinálj semmit Nando, jó? Szeretnék menni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kitartóan nézett a barna szempárba és remélte, hogy érvényesíteni tudja az akaratát, mert véleménye szerint az is elég kínos lehetett, hogy ő hallotta a beszélgetésüket és szóvá is tette ezt. Nem akart semmi bajt, emiatt sem akarta elmondani, hogy minek volt a fültanúja, ami valószínűleg nem az utolsó volt, főleg, ha egyre több időt töltenek együtt és a sajtó is megjelenik körülöttük. Jelenleg el se tudta képzelni, hogy mennyi mindent kellene elviselnie, csak továbbra is a barnás örvénybe pillantott, ami magába szippantotta és minden egyes porcikájával érezte, hogy jó helyen van, hogy egyedül csak az számít, amit érez a csatár közelében. Kezdett melege lenni, ennek ellenére sem fordította el a fejét, egyenesen élvezte, hogy magán tudhatja Fernando tekintetét, hogy rá figyel, hogy szinte végig simít a bőrén és a gondolatai között ott volt, hogy szerette volna, ha ez tényleg meg is teszi. Lágyan mosolyodott el, miközben meg se mozdult, mikor tényleg menni akart, mert akarta, hogy újra megfogja a kezét, akarta, hogy mindössze pár centi legyen köztük, akarta, hogy újra biztonságban érezhesse magát. Nem szeretett volna mással foglalkozni, ez az ők randijuk volt, az ő elsője, amit egyetlen rosszindulatú megjegyzés sem ronthatott el. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres </i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Elveszett a kék szemekben, miközben még mindig fortyogott benne a düh, annak a baromnak semmi joga nem volt ahhoz, hogy ilyen véleménnyel legyen az ő Olíviájáról. Azt még el tudta volna viselni, ha csak a szemét legelteti rajta, azonban senkitől se tűrte el, hogy ilyet mondjon, mikor a napnál is világosabb volt, hogy a lány a légynek se tudna ártani. Nem akarta annyiban hagyni, ő aztán nem volt olyan jó szívű és rendes, de ahogy a mosolyát nézte, kezdett megenyhülni, pedig még ott volt az a fecni is, amin minden bizonnyal a száma volt, ami aztán már a pofátlanság ne továbbja volt. Még úgy is, hogy a lány meg se nézte, csak összegyűrte és a hamutartóba dobta, ami aztán nagyin is a kedvére való volt. Tudta, hogy nem kellene így reagálnia, hiszen ezek a kijelentések az életükben mindennaposak voltak, viszont a szembe ülő nem érdemelt ilyen szavakat. Azokhoz képest, akikre ez valójában illet, egy igazi angyal volt, akit a magáénak akart tudni, mert a zsigereiben érezte, hogy kincsre talált, amit nem szabad eleresztenie a fogásából. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Valami olyasmi rémlik, hogy a parkban akartál sétálni vacsora után. – Csak egy felvetés volt, nem akart semmit sem a lányra erőltetni, bár azt se szerette volna, ha az étteremből egyből haza kellene vinnie. Örült annak, hogy végre kettesben lehetnek, emiatt is kellene azt tennie, amit kér tőle, mert bármennyire is be akart olvasni annak az idiótának, sokkal fontosabb dolga volt, nem foglalkozhatott ezzel. Ráadásul nem volt szabad engednie, hogy magára vegye az egészet, nem hagyhatta, hogy újra bezárkózzon Olívia és elforduljon tőle, mert valószínűleg aztán már iszonyú nehéz lenne visszaférkőznie a bizalmába. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem fogom hagyni, hogy így beszéljenek rólad. Főleg, ha ez irigységből fakad, mert mással vagy itt és nem vele. – Tolta hátra a székét, majd felállva, az asztal mellé lépve, a lány felé nyújtotta a kezét. Rögtön nyugodtabbnak érezte magát, amikor összekulcsolta az ujjaikat, míg érezte, hogy a kék szemű kissé megremeg, amitől elmosolyodott, aminek kifejezetten örült. – Nem vagy olyan, mint azok a nők. Ezért sem hagytam, hogy csak úgy elmenekülj tőlem. – Nézett végig a tekintetébe és még többet is mondott volna, mégsem tette, nem akarta elriasztani. Nem viselkedhetett vele úgy, mint azokkal, akik mindent megtettek volna azért, hogy a közelébe férkőzzenek, a magyar lány inkább egy kis riadt nyuszi volt, akit óvatosan kell becserkészni, mert a legapróbb neszre is neki iramodna és ki tudja, hogy újra a közelébe tudna-e kerülni. Olívia más volt és ez kellett szem előtt tartania. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Lassan indult el az étterem belseje felé és remélte, hogy nem fognak összefutni azzal a barommal, mert bármennyire is igyekezne, nem lenne képes szó nélkül elsétálni. Nem akarta elrontani az estét, mivel most érezte csak igazán, hogy elengedte magát a közelében, hogy nincs köztük távolság, se megmászhatatlan falak, ami pedig kifejezetten élvezet. Tetszett neki, hogy most sokkal közvetlenebb volt vele és lényegében teljes valójában megkapta a lányt. Sok mindenről beszélgettek, de még így se érezte azt, hogy eleget tudna, aki meglepetésére olyan kérdésekkel is faggatta, amelyekre a válaszokat az internetről is megkaphatta volna, azonban jólesett neki, hogy ezeket tőle akarta hallani. Örült, mert mindez csak azt bizonyította, hogy a mellette sétáló más, különleges, aki tényleg nem az ismert focistát látta bennem, hanem az egyszerű pasit. Mindettől ő is felszabadult, mert ugyan eddig se kételkedett abban, hogy őszintén viselkedik vele a barna hajú, de most minden megmaradt kételyét elűzte, miközben arra is rá kellett döbbennie, hogy már rég nemcsak testi vonzalomról volt szó a részéről, meg arról, hogy kedveli. Akarta, szeretett volna minél közelebb kerülni hozzá, hogy bármit el tudjon neki mondani, mert meghallgatja és azt is akarta, hogy ő legyen az életében az első férfi, hogy ne más legyen, hanem ő. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Már majdnem kisétáltak az étteremből, mikor balról feltűnt neki a pincér, aki most is zavartalanul legeltette tekintetét Olívián. Most már kifejezetten idegesítette, főleg úgy, hogy hallotta, hogy milyen véleménnyel van a lányról, de azzal is tisztában volt, hogy nem ez volt az első ilyen eset és nem is az utolsó. Ő is megnézte volna, nem sétált volna el csak úgy mellette, ha így láthatja, de azt biztos nem ejtette volna ki a száján, hogy azok közé tartozik, akik önként fel szokták kínálni magukat, és abban is megegyezett a pincérrel, hogy ő is a sajátjának akarta tudni, na meg az ágyába. Érezte, ahogyan enyhén megszorítja a jobbját a lány, amivel elérte, hogy rá figyeljen és ne álljon meg. Nagyon is jólesett volna neki, ha beolvashatna, viszont valószínűleg semmit se értett volna belőle, és azért örült annak, hogy a mellette sétáló lebeszélte, mert ez is csak azt mutatta, hogy nem volt olyan, mint a pénzéhes nők, akik kifejezetten élvezték, ha értük ment a harc. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Merre szeretnél menni? – Örült annak, hogy Olívia még nem akart hazamenni, szeretett volna minél több időt vele tölteni. Látta rajta, hogy tanácstalan, így csak elindultak jobbra, majd nem sokkal később be is fordultak a park egyik bejáratánál. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Gondolom, ritkák az ilyen nyugis esték? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tény, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nagyon tolakodóak tudnak lenne a szurkolók, de általában olyan helyekre szoktunk menni, ahol tudjuk, hogy nem fognak letámadni minket, így zavartalanul tudunk kikapcsolódni – válaszolt őszintén. Egy egyszerű filmet megnézni egy moziban elég körülményes volt, bár ahogy elkezdődött a vetítés, már nyugton hagyták és több olyan értelmet is ismert, ahol elrejtőzhettek és zavartalanul tudtak enni. Persze tisztában volt azzal, hogy nem lesz egyszerű az elkövetkező pár hét, mivel még az se tudódott ki, hogy Olallával már nincsenek együtt, abba inkább bele se gondolt, hogy mi lesz, ha rájuk bukkannak Olíviával, valószínűleg őt fogják majd okolni, amiért szakítottak. Már most tudta, hogy azon kell majd gondolkodnia, hogyan tudja megvédeni a lányt mindattól, amit majd a média a nyakába akar önteni, már most aggódott, mert érthető reakció lenne tőle, ha el akarna majd menekülni, mivel sokszor ő is ezt tette volna. – A meccsek kivételével, általában hagynak élni. Olyankor általában megőrülnek, főleg a fiatal lányok. Persze nagy csalódásomra, vannak kivételek. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szóval, akkor azt mondod, hogy ha le akarnálak rázni vagy mérges vagyok rád, akkor csak lökjelek közéjük? – Nagyon is ellenére volt a felvetés, mert sose tudott könnyedén megszabadulni a körből, vagy ha igen, akkor rengeteg átkot szórtak rá. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Remélem, azért hamar megesne rajtam a szíved Oli és végül kimentenél – mosolyodott el, ami aztán rögtön el is tűnt az arcáról, mikor érezte, hogy megtorpan mellette a lány és egyáltalán nem tetszett neki az, amit a szemében látott. Nem tudta volna pontosan megfogalmazni, hogy mi volt az, de semmiképp sem volt biztató. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szeretném, ha nem hívnál így. Angyalkának, Manónak vagy bármi másnak, csak ne Olinak. – Rögtön megértette, hogy mire gondol, hogy azért nem akarja ezt, mert Olallát becézte így. Nem is értette, hogy ez neki miért nem szúrt idáig szemet, hiszen annyira kézen fekvő volt, hogy őt is így becézze, ráadásul Emmáéktól is hallotta, valamiért ő mindig a teljes nevén hívta mindig. Aztán azokon kezdett el gondolkodni, amiket felsorolt neki a lány. Az Angyalka egyáltalán nem lepte meg, ő is egy angyalhoz hasonlította, mert az is volt. Gyönyörű és ártatlan. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Manó? – Valószínűleg ezt a magassága miatt kaphatta, tőle egy fejjel alacsonyabb volt, ami őt aztán nem zavarta. Tetszett neki, hogy sokszor úgy érezte, hogy szüksége van rá, hogy meg kell védenie, mert ugyan már kezdte tudni, hogy nem az a törékeny virágszál, akinek kezdetben hitte, mégis érezte, hogy hagyni fogja majd, hogy vigyázzon rá. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Apa miatt kaptam és szerencsére rajta kívül már csak egy-két ember hív így. Anya azt mondta, hogy amikor először a karjaiba adtak, ez volt az első szó, amit kimondott és azóta ezt sokkal többet hallom tőle, mint az Olíviát. – A szavaiból csak úgy sütött, hogy milyen szoros köztük a kapcsolat, amit az indulásuk előtti hívás is biztosított. – Valamiért ezt nem felejtette el úgy, mint Emmánál a Hercegnőt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mert te vagy a kicsi lánya, és szerintem ez aranyos. Azért örülök annak, hogy nincs most itt apukád, mert biztos jobban megizzasztott volna. – Elég volt csak a saját családjára gondolni, hogy a nővére barát jelöltjeinek nemcsak az édesapjukkal kellett szembenézniük, hanem még a bátyjukkal is, aki sokkal szigorúbb volt. Egyetlen srác se volt jó Mari Paznak, szinte sportot űzött abból, hogy kidobjon minden próbálkozót, ami persze aztán mindig kiderült és a nővére nem volt túl boldog. – Még jó, hogy nincs bátyád, mert tuti kirakta volna a szűrömet, ahogy megtudja, hogy focista vagyok. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tényleg ne haragudj apa miatt! Ha rajta múlna a dolog, akkor még harminc évesen se engedne el randizni. Különben meg nem gondolod, hogy bőven elég Emma és Zóra, főleg egyszerre? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ugyan, ha lesz egyszer lányom, akkor ő se fog legalább annyi idős koráig egyetlen fiúval se találkozni – jelentette ki határozottan, ami miatt nem zavarta annyira az ügyvéd határozott fellépése. Fordított helyzetben, ő biztos tiltakozott volna a vacsora ellen úgy, hogy nem találkozik a pasival, aki a lánya után érdeklődik. Persze azzal is tisztában volt, hogy ha odajut egyszer, akkor ezt képtelen lesz betartani, ahogyan sokan mások is, máskülönben nem sétálhatna most Olíviával. – Sose gondoltatok arra, hogy kiköltözzetek Spanyolországba, ha már a nagyid spanyol? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Miattam hiúsult meg a Madridba költözési terv. Már mindent elintéztek, amikor jöttem én, a meglepetés baba és nem voltam olyan nyugis pocaklakó, mint Emma, így még a doki se ajánlotta a környezett változást. Anyának nem volt könnyű dolga velem, az már biztos. Aztán apa is kapott egy komolyabb ügyet, így a végén maradtunk Pesten. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem is tudom, hogy ennek most örüljek vagy sem. – Nem volt törvényszerű, hogy ha ez megvalósul, akkor találkoztak volna, de nem tudta kiverni a fejéből azt, hogy mennyivel könnyebb lenne minden, ha egy városban élnének. Nem kellene azon aggódnia, hogyan fogják a kapcsolatot tartani, hogyan fognak találkozni, csak a címét kellene megszereznie, aztán akkor láthatná, amikor csak akarná. Tagadhatatlanul tetszett neki a gondolat, hogy az edzések után érte mehetne, és amíg engednék az édesapja szabályai, együtt lehetnének. Túlságosan is tetszett neki ez az elképzelés, ami miatt sajnálta, hogy ez nem fog bekövetkezni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem hiszem, hogy nagyobb lett volna az esély arra, hogy akkor találkozunk. Az is lehet, hogy simán elsétáltunk volna egymás mellett. – Ezt ő is tudta, mégis jobb volt arra gondolnia, hogy mi minden lehetne másképp, ha kint élnének Madridban. – Csak a véletlennek köszönhető, hogy megismerkedtünk. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Azt hiszem, tartozom egy köszönömmel annak a fotósnak – a kijelentésére csak egy szúrós pillantást kapott, amin ő elmosolyodott. Tény, hogy nem volt szerencsés a megismerkedésük, de ha nincs az a kis baleset, akkor valószínűleg most egy rémkínos nyaraláson lenne, mert ha nem találkoznak, Olallával sem szakított volna. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kellett ez az új érzés ahhoz, hogy végre megtegye azt, amit már rég meg kellett volna tennie, nem lett volna szabad ilyen sokáig homokba dugni a fejét. Biztos volt benne, hogy mindezt még át kell majd beszélnie a mellette sétáló lánnyal, ahogyan sok minden mást is, de nem ma este, főleg most, hogy sokkal nyíltabb volt vele, mint eddig bármikor. Nem érezte egyetlen alkalommal sem, hogy menekülni akarna tőle, látta, hogy mennyire élvezi, hogy figyelmes vele, hogy egy kívánatos nőnek tartja, de nem is tudott volna rá másképp gondolni, mindent megmozgatott benne, amit csak kellett és egyre erősebben érezte azt, hogy tényleg nem szabad elengednie. Rég nem élvezte már ennyire senki társaságát se, felszabadultan beszélgethetett, mert a kék szemek kíváncsian csillogtak, még akkor is, amikor olyasvalamiről volt szó, amit egyébként már tudhatott. Ez volt az egyik legnagyobb különbség, ami a két nő között volt, mert Olívián tisztán látszódott, hogy bármit mond, az érdekli, figyel rá, Olalla viszont régóta csak meghallgatta, de semmi se reagált, igazából már rég nem is érdekelte őket, hogy mi van a másikkal, hogy mit csinál. Persze az is előfordulhatott, hogy mindez a magyar lánnyal se lenne másképp, mégis ahogy erre gondolt, valami azt súgta neki, hogy minden más lenne, hiszen már a természetük sem egyezett, a mellette lévő képtelen lenne mások manipulánsára. Elég volt csak a szemeibe nézni és máris az az ártatlan angyal jutott az eszébe, aki sose ártana senkinek, aki a kissé szkeptikus Ikert egy vacsora alatt meggyőzte, hogy nem olyan, mint amilyennek hitte és valahol a kapust is levette a lábáról, ő pedig már mindennél jobban akarta a lányt az életébe. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kicsit kelletlenül szállt ki a kocsiból, miután leparkolt a bérház előtt. Nem akarta, hogy végett érjen a randijuk, még nem szerette volna elengedni. Annyi mindent mesélt neki Olívia, annyival közlékenyebb volt vele, hogy nem akarta, hogy ez megtörjön, mert mindez csak azt jelentette, hogy elkezdett bízni benne. A szavaiból jól kiérezte, illetve a viselkedéséből is, hogy nagyon kevés embert enged ilyen közel magához és kifejezetten örült annak, hogy ő beletartozott ebbe a csoportba, vagy legalábbis nagyon közel állt már hozzá, hogy csatlakozhasson. Idejét sem tudta már annak, hogy mikor kapott valakitől ennyire személyes és nagy ajándékot, mivel amióta egyre jobban ment neki a foci, rengetegen csak érdekből akartak a közelébe férkőzni. Emiatt sem ismerkedett az utóbbi időben már, mégis a kék szeművel kapcsolatban már az első percben érezte, hogy sose lenne képes érdekből cselekedni, hogy ő más, amire neki szüksége van, azt pedig nem is gondolta, hogy sokkal jobban, mint bármi másra. Ezért sem akarta elengedni, még egy éjszakára sem, úgy akart megint elaludni, hogy magához ölelheti, hogy reggel úgy ébred, hogy belélegzi a finom illatot és aztán csak nézheti nyugalomban a békés arcot. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mondjad Sergio – fogadta a hívást, miközben kinyitotta az ajtót Olíviának, akit aztán ki is segített. Ötlete sem volt, hogy miért keresi a csapattársa, mivel amikor elindult a hotelből, nagyban azon agyalt, hogyan tudná meghódítani Zórát. Nagyon remélte, hogy nem a segítségét akarja kérni a másik, mert szeretett volna minden lehetséges percet a fiatal lánnyal tölteni és ő már korábban is figyelmeztette a hátvédet, hogy most nagyon is nagy fába vágta a fejszéjét. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Itt vagyok a csajoknál, szóval majd gyere fel. </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Rendben, pár perc és fent leszünk. – Elrakta a mobilját, miközben belökte az ajtót és benyomta a riasztót. Megfordulva, már automatikusan nyúlt volna a barna hajú kezéért, de meglepetésére megelőzte ebben, ami váratlanul érte, hiszen nem a kezdeményezés jellemezte eddig, ennek ellenére kifejezetten örült a tettének. Vigyorogva indult meg, jobbján Olíviával, míg csak arra tudott gondolni, hogy egy újabb akadályt ugrott át, ami még köztük volt. – Sergio itt van nálatok. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szóval akkor van némi reményem, hogy elvonja a figyelmet és megúszom a faggatózást? – Őt nagyon is érdekelte volna, hogy mit fog elmondani, szerette volna tudni, hogy mi minden jár a fejében, hogy mit gondol, mert azt egyenesen lehetetlennek tartotta azt, hogy megfejtse a gondolatait. Eddig egyszer se reagált úgy, ahogyan arra ő számított, persze kapott visszajelzéseket, amióta visszajöttek egyre többet is, meg azt is tudta, hogy akárkivel nem ment volna el csak úgy egy vacsorára se. Mégis szüksége lett volna valami biztosítékra, hogy jól csinálja-e. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Én azért nem reménykednék ebben, ismerve a lányokat. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Egyetlen korábbi lányt se tudott magában felidézni, akivel kapcsolatban ennyire bizonytalannak érezte magát, saját magát is tapasztalatlannak érezte, mint amilyen Olívia is volt. Persze az is igaz volt, hogy sose volt olyan, mint Sergio vagy néhány más csapattársa, de nem okozott gondot eddig, hogy meghódítson valakit. Tényleg úgy érezte, hogy most ismeretlen terepen jár, pedig már nem először volt első randin, viszont maga a lány miatt minden felülíródott, hiszen nem olyan volt, akikkel korábban randizott volna. Nem tudta volna pontosan megfogalmazni, hogy mivel is volt más, de érezte ezt, meg azt is, hogy azt a nyugalmat kapja meg viszonzásvárás nélkül, amire már régóta vágyott, ami már régóta hiányzott az életéből. Nem olyan volt, mint amit Olalla mellett kapott, ez sokkal melegebb és szabadabb volt, nem érezte azt, hogy fuldokolna, könnyedén lélegzett és nem is érezte azt, hogy ez a későbbiekben megváltozna valamikor. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A kapuhoz érve, megvárta, amíg beüti a kódot, majd betolva az ajtót, maga elé engedte a lányt. Utána sétálva, már rakta is a derekára a karját és indult is volna a lépcső felé, mikor megérezte a törékeny kezet a mellkasán, ami megállásra késztette. Kérdőn pillantott a gyér fényben a kék szemekbe, a halvány mosolyt sem értette, ráadásul válasz helyett, csak felfelé intett a fejével, amitől még jobban összezavarodott. Aztán másodpercek múlva hallotta is az ajtó nyitódást, majd a kissé hangosra sikeredett pusmogást, amiből ugyan egyetlen szót se értett, viszont voltak elképzelései, hogy miért lopóztak ki a csajok, mielőtt ők még felértek volna. Nem is foglalkozott tovább azzal, hogy mi folyik odafent, csak teljes testtel Olívia felé fordult, majd a derekán pihenő karjával magához húzta. Esze ágában se volt már, hogy felfelé haladjanak, elveszett a vidáman csillogó tekintetben, érezte, ahogyan közelebb simul hozzá, látta, ahogyan kissé elnyílnak az ajkai, amelyek egész este hívogatták, amiknek nem is akart tovább ellenállni. Lassan hajolt le, miközben örömmel vette tudomásul, hogy egyre gyorsabban kapkodja a lány a levegőt, hogy bármennyire sem látszik rajta, ugyanúgy akarja mindazt, amit ő is. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Óvatosan ért a puha szájhoz, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne, finom volt minden mozdulata, mert azt akarta, hogy ezek után csak egyre többet akarjon majd Olívia. Szabad tenyerét a tarkójára simította, majd miközben még közelebb húzta magához, végig húzta nyelvét az alsó ajkán, amire rögvest érezte, hogy megremeg a törékeny test. Ez volt számára az utolsó csepp, elmélyítette a csókot, a lassú mozdulatok felgyorsultak, teljesen elmerült az ízében, aminek egyre jobban a rabjává vált és csak még többet akart. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Boldogan, mosolyogva sétált felfelé a lépcsőn, el nem eresztve Fernando kezét, nem is gondolva arra, hogy egyébként mennyi plusz kérdést fog majd kapni azért, amiért már percek óta fel kellett volna érniük, vagy azért, ahogyan be fognak sétálni. Túl jól ismerte már őket, így csak kósza reményként élt benne, hogy megússza az egészet, emiatt is állította meg a focistát, amikor besétáltak a kapun, mert tudta jól, hogy a kíváncsiságuk miatt biztos ki fognak lesni az ajtón. Ez egyáltalán nem lepte meg, ami viszont utána történt, egy picit igen, mivel ugyan vágyott arra, hogy újra megcsókolja a férfi, ezért sem tiltakozott egyetlen másodpercig sem. Nagyon is élvezte, ahogyan magához húzta, ahogyan óvatosan kezdte el csókolni, mintha egy törékeny baba lenne, bár kétség kívül, hogy a szenvedélyesebb mozdulatait sokkal jobban imádta. Elég volt csak visszagondolnia arra, ahogyan végig simított a száján a nyelvével, újra megremegett, a borzongás végig futott a gerincén és bármennyire is meglepő volt még a számára, hihetetlenül vágyott arra, hogy újra átélhesse és akár még ennél sokkal többet is. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
El se akarta hinni, hogy az eddigi álmodozásai, most megvalósulnak, hogy arról a személyről, akiről idáig csak képzelgett, akit olyannak szeretett volna, mint aki az édesanyjának az apja volt, akinek a közelében igazi nőnek érzi majd magát, aki hatással lesz rá, most ott van vele. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy ez tényleg a valóság, főleg, hogy elsőre így érez, persze nem volt még viszonyítási alapja, nem tudhatta, hogy mást mi mindent váltana ki belőle, hogy máshoz is tudna így vonzódni, vagy talán még jobban is, ennek ellenére nagyon is tudta, hogy különleges az, ami köztük alakul, ami már volt. Elég volt csak arra a fura, de kellemes érzésre gondolnia, ami még mindig ott kavargott a testében és nem érezte úgy, hogy csillapodna, inkább csak fokozódott. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Felérve a harmadikra, egyenesen a lakás ajtajához mentek, ami előtt megállva már nyúlt is a kilincs után, de ahogy megérezte, hogy közvetlen mögötte fékezett le Fernando, megfeledkezett mindenről, a mozdulatát is abbahagyta. Libabőrös lett, az izmai megfeszültek a hátában, mag egyre melegebbnek érezte maguk körül a levegőt és közben igazából semmi sem történt közöttük. Mindezen pedig aztán az sem segített, amikor a felkarján megérezte a gyengéd érintést, amely lefelé mozgott balján, amivel fogalma sem volt, hogy mit akar elérni a játékos, de elérte és teljesen a hatása alá került. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Be kellene mennünk. – Hallotta meg közvetlen a füle mellől a kissé rekedt hangot, aminek köszönhetően újfent megremegett. Nem is értette, hogyan bírták még a térdei, mert bármennyire is tiltakozott korábban az ellen, hogy ő képes lenne az olvadásra, tagadhatatlan volt, hogy lassan folyékony állapotba fog kerülni, vagy valószínűleg már abban is volt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ühüm. – Képtelen volt akár egyetlen értelmes szó kiejtésére is, mintha nem uralná se a testét, se az agyát. Ismeretlen volt ez az érzés a számára, mégsem ijedt meg, valahol érezte, hogy nem kell ettől vagy Nandótól tartania, megbízhat benne, mert nem tenne olyat, amit ő ne akarna. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Tudta jól, hogy a mögötte álló nagyban mosolyog, miközben a levegőben megállt kezére kulcsolódik a férfié, majd együtt nyitották ki az ajtót. A derekára simuló tenyér enyhe nyomására indult csak meg, mintha tényleg nem uralná a testét, aminek a hátterében valószínűleg az állt, hogy igazság szerint egyáltalán nem akarta még, hogy véget érjen a randijuk. Ugyan érthetetlen volt számára a hirtelen támad mohósága, de nagyon vágyott arra, hogy újra a támadó ölelésében legyen, hogy továbbra is annak a különleges nőnek érezze magát, akinek Fernando látta. Mintha eltűnt volna az a tapasztalatlan kislány, aki egyébként volt, mert ugyan a tapasztalatlansága nem vált köddé, de úgy érezte, hogy egyik pillanatról a másikra felnőtt. Sose gondolt arra, hogy mindezt majd egy pasi miatt fogja érezni, úgy volt vele, hogy idővel meg fog majd változni, hogy lépésről lépésre fogja maga mögött hagyni az apuci pici lánya szerepét, nem ilyen hirtelen és váratlanul. Ehhez pedig csak az kellett, hogy a közelében legyen a spanyol férfi és már nem is akart az a kis lány lenni, akinek az édesapja mindig is látni fogja. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Meglepte az őket fogadó csend, mintha nem lenne senki sem a lakásban, ami lehetetlen volt, hiszen az imént hallotta a lányok pusmogását és Sergiónak is ott kellett lennie. Aztán a némaságot Zóra heves tiltakozása törte meg, ami minden bizonnyal a hátvédnek szólt, amiből ugyan nem sokat értett, de elég lényegesnek kellett lennie, mivel egyedül csak Emma vette észre, hogy besétáltak a nappaliba. A nővérén látta, hogy próbálja elrejteni a mosolyát, de túlságosan jól szórakozott a kialakult helyzeten, aztán már csak a kíváncsiságot látta a tekintetében, amiből már érezte is, hogy hamarosan rá fog szakadni a kérdések özöne. Akaratlanul is közelebb húzódott a félig mögötte álló focistához, ami persze nem kerülte el az őket figyelő tekintetét sem. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Angyalka miért nem mondtad soha, hogy ez a pasi totál hibbant? – Értetlenül hallgatta Zóra szavait, melyek magyarul érkeztek. Kérdőn vonta fel a szemöldökét, mert ugyan sejtette, hogy az iménti tiltakozásnak köze van ehhez a kérdéshez, azonban még így se volt előrébb. – Épp most ajánlotta fel, hogy költözzek be hozzá, amíg nem találok albérletet Madridban. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– És ezzel mi a gond? – Valamiért nem lepte ez meg, elég nyilvánvaló volt, hogy Sergio nagyon is akarja a barátnőjüket, inkább az volt a kérdés, hogy mennyi időre szól az érdeklődése. Azzal is tisztában volt, hogy Zórának sem közömbös a focista, külsőre egészen biztosan nem, hiszen rengeteg meccset csak azért nézett velük végig, mert éppen játszott, és ha csak kettesben ültek a tévé előtt, akkor általában végig hallgatta, hogy mennyire jó pasi és sokszor még azt is, hogy mi mindent tudna vele csinálni. Emiatt sem értette, hogy miért ágál ennyire ellene, mikor mindketten nagyon is élveznék az egészet. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Megőrültél?! Hogyan költöznék vele össze, amikor nem is ismerem? – Tényleg nem értette, hogy mi a gond, mivel ha jól értette, akkor még fizetnie se kellene a lakhatásért, a legfontosabb mégis az volt, hogy számára elég értelmetlen kifogás volt, mivel azt se zárta ki, hogy csak egy szobát venne ki és úgy lenne lakótársa, akit persze szintén nem ismerne. Idegennel költözne akkor is össze, akit még annyira se ismerne, mint Sergiót és valószínűleg nem is tartaná egy szexi lovász fiúnak, ahogyan azt mondogatni szokta. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hát bejön neked, nem? – Vonta meg a vállát, míg látta, hogy az andalúz összezavarodva próbálja megfejteni, hogy éppen miről is folyik a beszélgetés. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– De, viszont ez nem jelenti azt, hogy be is költözök hozzá. Te se költöznél össze Nandóval, pedig ti már az első randin is túl vagytok. – Próbálta ezzel őt meggyőzni Zóra, azonban nem járt sikerrel, mert mindenki tudta kettőjükről, hogy minden értelemben ég és föld voltak. Ő valószínűleg akkor is így érezne az összebútorozással kapcsolatban, ha már hónapok óta egy párt alkotnának. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– A helyedben én inkább hozzá költöznék be, minthogy az utcán töltsem az éjszakákat, amíg nem találok albérletet. Ráadásul arról se feledkezzünk meg, hogy ahhoz a pasihoz költöznél be, akiért hajlandó vagy végig ülni egy meccset, szóval még grátiszt is kapsz amellé, hogy valószínűleg fizetned sem kellene neki semmiért. Azt pedig mind a hárman tudjuk, hogy nagyon is élvezni fogod és szomorú leszel, ha ki kell majd pakolnod tőle. – Egyáltalán nem értette a tiltakozás miértjét, mert az tény volt, hogy alig ismerték egymást, de ezen rövid idő alatt lehet változtatni, főleg, hogy holnap együtt fognak Berlinbe repülni, ahol jó pár napot együtt fognak tölteni. Amennyire pedig megismerte Sesét, biztos nem fog addig megállni, amíg nem kap beleegyező választ. Őt még Nando se hagyta békén, pedig a két pasinak is teljesen más a természete. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Miről is van szó? – Egy picit megfeledkezett arról, hogy a focisták semmit sem értenek abból, amit mondanak. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Sergio felajánlotta Zórának, hogy költözzön be hozzá, amíg nem talál magának albérletet és ezen totál kiakadt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Azért érthető a reakciója. – Meglepve pillantott fel a csatárra, miközben még látta, hogy a hátvéd a barátnőjéhez hajol és minden bizonnyal valamit súgott is neki. Kezdte azt gondolni, hogy vele van a gond, mert nem értette, hogy mi ezzel a baj, főleg, hogy tisztában volt azzal, hogy nagyon is élvezné a közös életet. Visszafordulva már csak azt látta, hogy a hátvéd nagyban vigyorog, miközben le se veszi a tekintetét Zóráról, míg ő csak kissé összezavarodva néz rájuk és mintha segélykérést vélt volna felfedezni az íriszében. Hitetlenkedve pislogott párat, hiszen korábban egyetlen egyszer sem látta azt, hogy menekülni akarna egy pasitól, főleg nem olyantól, akihez egyébként még vonzódik is. Tudta, hogy oda van érte, most meg úgy viselkedett, ahogyan azt ő tenné, ahogyan meg is tette Fernando közeledésekor, ami aztán egyáltalán nem volt Zórás, ráadásul neki nemhogy nem segítettek, de még a karjába is lökték. – Azt hiszem, jobb, ha megmentjük Sergiótól ma estére. Na gyere haver, menjünk, mert ahogy látom, már bőven sok volt belőled. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nem örült annak, hogy máris indulnak, azt gondolta, hogy még maradni fognak, bár az is igaz volt, hogy ha nincs ott a hátvéd, akkor már odalent elbúcsúztak volna egymástól és minden bizonnyal Emmáék kérdéseire válaszolgatna. A Zórán látott megkönnyebbülés meglepte, az viszont már nem, hogy Sergio még súgott valamit a fülébe és csak aztán indult el. Nem értette az egészet, mert ő tényleg így reagált Fernando közeledésére, de ez tőle várható is volt, nem volt olyan határozott és magabiztos, mint a barátnőjük, sokkal visszafogottabb volt, emiatt is volt érthetetlen a látott reakció, amihez nem volt hozzá szokva. Egyetlen korábbi pasijával se látta ilyennek, tulajdonképpen még sose zökkentette ki semmi sem ennyire, ez még nekik is új volt és minden bizonnyal Zórának is. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Már épp készült volna megszólalni, hogy majd ő kikíséri a srácokat, mikor érezte, hogy a csatár összefűzi az ujjaikat, aztán csak elköszönt a többiektől és elindult az ajtó felé, maga után húzva őt is. Nem igazán figyelt arra, hogy mit mondott a mellettük elsétáló Sergio, vagy hogy a nappaliból milyen válasz érkezett, minden érzéke arra a kellemes érzésre összpontosított, amit egyre erősebben érzett. Boldog volt és még arra sem igazán figyelt, hogy pillanatokon belül már a kérdések kereszt tüzében fog állni, amit aztán sehogy se tud majd megúszni. Tudta, hogy nem kellene ennyire tartania ettől, mert valószínűleg a hasznára lenne, ha kibeszélné magából az érzéseit, hogy egyáltalán mi minden kavargott benne. Főleg azokról a kisebb aggályairól kellene beszélnie, amelyeket eddig igyekezett a háttérbe szorítani, de ahogy egyre közelebb került a férfihoz, közelebb engedte magához, azok egyre nagyobbra nőttek. Arra pedig aztán egyáltalán nem állt készen, hogy mindezt Fernandóval beszélje meg, pedig tudta jól, hogy egyszer erre is sort kell majd keríteniük. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A gondolataiból az az apró csók rántotta ki, amely közel se volt olyan szenvedélyes, mint a korábbi, egy lágy érintés volt, ami végig simított rajta. Ugyan sose tartotta magát olvadozós típusnak, azonban ezen az estén már nem először érezte úgy, hogy folyékony halmazállapotba kerül. Nem tudta volna megmondani, hogy egyáltalán mivel érdemelte ki mindezt, hogy minek volt köszönhető, hogy felfigyelt rá a spanyol, de abban biztos volt, hogy nem szabad hagynia, hogy a túlontúl földhöz ragadt énje elrontson bármit is, mikor sose érezte még magát ilyen boldognak és felhőtlennek. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Menj, mert már biztos nagyon várnak. Reggel majd hívlak és megbeszéljük, hogyan legyen a holnapi nap – kezdett el hozzá beszélni a támadó, míg ő még mindig lehunyt szemekkel állt a karjai között. Pár másodperc kellett csak ahhoz, hogy elmerüljön a finom érzésben és belekerüljünk egy kisebb buborékba, ahol megfeledkezhet mindenről. – Jó éjt Olívia. – Még kapott egy homlok puszit, majd el is sétált a férfi. Mosolyogva nézett utána, majd ugyanígy csukta be maga mögött az ajtót miután bement, miközben érezte, hogy valami végleg megváltozott az életében, még úgyis, ha végül nem lesz a részese Fernando. Már nem az az Olívia volt, aki megérkezett Lipcsébe, vagy besétált abba az üzletbe, más volt, több. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Na? – Alig ért be a nappaliba, mondhatni letámadta Zóra, akin már nyomát sem látta az iménti zavarnak. – Milyen volt vacsi? Kérlek, mond, hogy már túl vagytok az első csókon! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nyugi Mamma. Csak egy szimpla vacsora volt. – Az étkező asztalhoz sétálva, leült az egyik székre, majd elkezdte levenni a szandálját. Talán csak fel kellene hoznia a reakcióját az andalúzra és akkor máris megúszná az intenzív faggatást, ami talán egy vallatásnak is beillene már. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mi? Észnél vagy te lány? Hadd vágjam nyakon, légyszi! – Döbbenten nézte, ahogyan Zóra utolsó mondatát már a nővéréhez intézi, aki eddig csendesen figyelte őt. – Fernando Torresszel vacsiztál te dinka, akiért már évek óta odavagy! Már ez a puszta tény is kimeríti a hiperszuperfrenetikusanűberjó randi fogalmát és ezt mind így egyben. Ne beszélj úgy, mintha a szomszéd srác hívott volna el, mert egy félistenről van szó. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Öhm, oké. – Nem kicsit sokkolta Zóra kisebb monológja, mert ugyan tény, hogy Fernando nem a szomszéd srác típus volt, de ő is csak ugyanolyan ember volt, mint mindenki más. Neki az egyáltalán nem számított, hogy ismert, hogy válogatott focista volt, azt már inkább figyelembe kellett vennie, hogy nagyon is jól nézett ki, na meg persze istenien csókolt, bár még nem volt viszonyítási alapja, mégis biztos volt abban, hogy mással lehet nem élvezte volna ennyire. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Gyerünk, tessék mesélni és egyetlen apró részletet se hagyj ki! </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Lassan araszolt a gép eleje felé az ülések közötti folyosón, miközben az ujjait mozgatta, amelyekbe lassan kezdett újra megindulni a vérkeringés. Most már tudta, hogy jobb lett volna, ha Zórát Sergio mellé ültetik, mert talán az ő kezét nem tudta volna úgy összeszorítani, mint ahogyan azt az övékkel tette. Nem is értette, hogy ez miért nem jutott az eszébe, amikor elfoglalták a helyüket, hiszen már akkor is majdnem sikerült összeroppantania a kezét, amikor Pesten szálltak fel a géppel, bár az is igaz volt, hogy az lényegesebben hosszabb út volt. Most nem volt annyira stresszes, de talán a hátvédnek sikerült volna elterelni a figyelmét, ahogyan előző este is sikerült kizökkentenie, aminek most nagy hasznát vették volna. Az ujjaiban érzett bizsergés nagyon is jól mutatta, hogy most se járt ő sikerrel, ahogyan eddig szinte soha, és már azt se tudja majd kideríteni, hogy az andalúz mire lenne képes, hiszen Lipcsébe már csak hárman fognak visszarepülni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Megkönnyebbülve sétált ki a kisebb repülőgépből, a halknak indult pusmogásból kisebb zümmögés lett, ahogy kezdték egyre többen felismerni a srácokat. Mindez azonban nem tartott sokáig, mivel az átjáróban nem haladtak olyan sebességgel az emberek, mint azt egyébként tették volna, mindenki igyekezet észrevétlenül a már napszemüveget viselő focistákra pillantani. A meglepő mégis az volt, hogy eddig még senki se szólította meg őket, a lipcsei reptéren se ment oda hozzájuk senki sem, a bámulást leszámítva, nyugodtan vártak a beszállásra. Valószínűleg ő is így viselkedne a helyükben, meglepve nézne rájuk, hiszen mindenki úgy tudja, hogy ők már nincsenek Németországban, mivel a spanyol válogatott a franciák elleni vereségük után haza is utazott, így nekik ott se kellene már lenniük igazság szerint. Elég volt neki is arra a pillanatra gondolnia, amikor meglátta a lépcsőn ülő alakot és másodpercekig el se akarta hinni, hogy jól lát, hogy nemcsak a képzelete játszadozik vele, meg kellett érintenie ahhoz, hogy elhiggye, hogy ott van. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kiérve a fém folyosóról, egy pillanatra megállt, hogy megigazítsa sporttáskájának pántját a vállán, aztán csak azt érezte, hogy megállnak mögötte és leemelik a táskáját. Mosolyogva pillantott fel Fernandóra, aki könnyedén akasztotta sajátja mellé az ő csomagját, majd a bal oldalára lépve már nyúlt is a keze után. Az intenzív szúró érzésre, ami nem tartott tovább pár pillanatnál, megmerevedett, a fogait is összeszorította a kellemetlen érzésre, miközben félig csukott szemével is látta a spanyol kérdőn felvont szemöldökét. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csak ne szorítsd meg, jó? Zóra kinyírta a vérkeringésemet és még csak most próbál éledezni – válaszolt a kimondatlan kérdésre, miközben óvatosan összefűzte az ujjaikat. Nem törődött azzal, hogy hányan nézik őket, valahogy sikerült mindent kikapcsolni a fejében, amihez valószínűleg az is hozzá segítette, hogy előző este sok mindenről beszélgettek a csajokkal. Bár az is igaz volt, hogy addig nem is állhatott volna fel a kanapéról, amíg el nem mond minden apró kis részletet, mivel Zóra úgy csöngött minden egyes szaván, mintha a legújabb romantikus filmről mesélne, amit mindenképp látni akart volna. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Egy homlok puszit kapott csak, majd a többiek után indultak. Nem nézett körbe, mert azért bármennyire is igyekezett kizárni, nem tudomást venni róla, tudta jól, hogy megbámulják őket, sőt, valószínűleg fotók is készültek már róluk, ami egészen ijesztő volt a számára. Ezen félelmeiről nem beszélt, hiszen még magában se tisztázta ezeket, valahogyan elkerülte ez a gondolatait, főleg akkor, ha mellette volt a focista. Mintha abban a kis buborékban minden megszűnt volna, a külvilág is, erre pedig Zóra is felhívta a figyelmét, ami viszont teljesen meglepte őt, hogy féltékeny volt, amit nem igazán értett először. Neki már több kapcsolata is volt és nem is egyszer látta azt, hogy nagyon egymásra voltak kattanva, például a legutóbbi pasijával, míg nála ez a tapasztalat szerzésről szólt főként, hiszen neki minden új volt, fogalma sem volt, hogy milyennek kellene egyébként lennie. Ráadásul szóba se került köztük a kapcsolat, mégsem érezte úgy, hogy ez gond lenne, hogy aggódnia kellene, csak jól érezte magát a férfi közelében, hagyta, hogy sok mindenben ő legyen az első és egyáltalán nem érezte azt, hogy rosszul tette azt, hogy ezt megengedte neki. Aztán még az is ott volt, hogy tényleg úgy érezte, hogy sok mindenben teljesen megváltozott, egyedül azt nem tudta, hogy ez az előnyére van-e vagy nem, hogy mire kell egyáltalán a végén számítania. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Miután magukhoz vették a bőröndjeiket, egyenesen kisétáltak a hatalmas és zsúfolt épületből, ahol Emma rögtön a fuvarjukat kezdte el intézni. Igazság szerint nem is tudták, hogy hová fognak menni, hogy hol fognak megszállni, mert bármennyire is próbálták megtudni bármit is, nem árultak el nekik semmit. Minden kérdésükre csak annyit kaptak válaszul, hogy imádni fogják és haza se akarnak majd menni, amiben azért kételkedett, de végül csak rájuk hagyta az egészet. Azon kívül nem is nagyon tudott mást, hogy a döntőre ki fognak menni, van rá jegyük, semmi más tervüket nem ismerte, ha egyáltalán volt. Kíváncsi volt, hogy mit talált ki Fernando, mert reménykedett abban, hogy volt valami ötlete, bár kétség kívül annak is örült volna, ha csak a városban sétálnának. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Gyertek, ezzel megyünk. – Indult meg a nővére a tőlük nem messze parkoló fekete kisbusz felé. Az idősebb férfi próbálta nem megbámulni őket és valahol díjazta is az igyekezetét, de tudta, hogy a vége úgyis az lesz, hogy közös fotót fognak készíteni. Magáról tudta, hogy nem kérne, bár nem igazán tudta megfogalmazni, hogy miért tenne így, mikor a számára is igazi kincs lett volna, viszont azt is sejtette, hogy sokszor már nagyon elegük lehetett a folytonos pózolásból és mosolygásból és talán ezért sem kérte volna az a fényképet. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Átadva a bőröndjét, a félre húzott az ajtó felé, majd a hátsó sor belső ülésére ült le, az ablak mellé. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag ismét az egyik nyári ruháját vette fel, mikor általában inkább a kényelem mellett döntött és rövidnadrágokat hordott pólókkal. Persze tisztában volt azzal, hogy ez főként Nandónak volt köszönhető, akiről már tudta, hogy nem kérné azt tőle, hogy olyat viseljen, amiben nem érzi jól magát, ennek ellenére nagyon is imponált neki az, hogy tetszett a férfinek. Ami pedig még jobban esett neki, az az volt, hogy ezt a tudomására is hozott, ami miatt máris a figyelmén kívülre került az, hogy kilépett a komfort zónájából. Korábban az eszébe se jutott az, hogy erre hajlandó lesz akár egyetlen pasi kedvéért is, most mégis ezt tette és ugyan ijesztő volt egy picit a számára, mégis megérte. Még úgy is, hogy semmi sem volt biztos, jelenleg csak élvezte mindazt, ami körbe vette, ami magába szippantotta és távol tartotta tőle a negatív gondolatokat és érzéseket. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Bekötve magát, már épp fordult volna a mellé ülő csatárhoz, mikor megpillantotta az előttük helyet foglaló Zórát, akinek eléggé különös volt az arckifejezése. Furcsállta az egészet, mivel akkor szokta ilyennek látni, amikor fel vagy leszállnak a repülővel, utána mindig a régi szokott lenni, nem ugyanúgy viselkedik. Aztán hallotta az apró sóhajt és látta is, ahogyan lecsukja a szemét, majd a már behúzott ajtó felé fordult és kibámult az ablakon, de nem hitte, hogy bármit is felfogott abból, amit látnia kellett volna. Nem kellett sokat gondolkodnia azon, hogy mindez a közvetlen mellette ülő Sergiónak volt köszönhető. Azt nem hitte, hogy nem élvezné, semmi jelét nem látta annak, hogy ne vonzódna a hátvédhez, hogy ne élvezné azt, amit éppen csinált, ráadásul neki még az esélytelenséggel se kellene szembe néznie, mivel Madridban fog élni egy évig, egymás közelében lesznek. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szerinted meddig bírják? – Tette fel a kérdését Fernandónak úgy, hogy azt más ne hallja. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Talán két napig, de nem biztos. Ritkán láttam azt, hogy Sese ennyire tepert volna valakiért. Ráadásul az, hogy Zóra nemet mond neki, csak még jobban feltüzeli és biztos nem fogja addig feladni, amíg nem kap zöld utat. – Előre nézve látta a hátvéd magabiztos mosolyát, ahogyan Zóra fura arckifejezését is, ami azt sugallta, hogy akarja is meg nem is azt, ami éppen történik. Csak arra tudott gondolni, hogy neki kellene így viselkednie, ez tőle volt várható, hiszen ő csinálta ezt korábban mindig, míg a karamell szemű vagy keményen visszautasított, vagy kiélvezte azt, amit kapott, de sose menekült. Az ő taktikája volt a menekülés, amit Fernandónál is meg akart tenni, csakhogy nem hagyta és hamarosan már ő se akart annyira elfutni előle. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem is olyan nagy baj, hogy nem enged a barátodnak – jelentette ki határozottan. Abból kiindulva, hogy mi mindent tudott a védő magánéletéről a sajtónak köszönhetően, hogy milyen nő ügyei voltak, örült annak, hogy nem adta be a derekát Zóra, hiszen ki tudja, hogy egyébként meddig tart az érdeklődése, ha megkapja azt, amit annyira akar. Persze semmi kétsége nem volt afelől, hogy nagyon is élvezné minden egyes percét annak, amit nyújtani tudna neki az andalúz, viszont az érkező reakció volt az, ami miatt aggódott és ezért is szerette volna azt, ha visszafogná magát Sergio. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Honnan tudod, hogy jól teszi? Miből gondolod, hogy nem lenne jó neki? – Meglepve fordult a mellette ülő férfihez és rögtön el is veszett az olvadt csokoládéra emlékeztető szempárban. Ott ragadt abban a pillanatban, a háttérbe szorult az, hogy mi történik Zóráékkal, megfeledkezett minden másról is, mint ahogyan az annyiszor előfordult már vele. – Vonzó és kívánatos. Kész kínzás, hogy csak nézni lehet és érezni nem… – Képtelen lett volna elfordítani a fejét, miközben olyan érzése volt, mintha lebénult volna és mindenképp a focista tekintetébe kell néznie. Érezte, ahogyan a bőrén végig pattogó apró szikrák egyre nagyobbak lesznek, hogy a teste és a reakciója felett kezdi elveszíteni az irányítást, hogy a légzése egyre szabálytalanabbá válik és csak remélni tudta, hogy mindez nem tűnik fel senki másnak. Túl intenzív volt, amit a tekintetében látott, amit kiváltott belőle és ezek valami olyanról meséltek neki, amit még nem tudott megérteni, amihez még túl tapasztalatlan volt. Mégis rögtön maga előtt látta azokat a képeket, amelyek előző este is elé tolultak, amiknek köszönhetően úgy elpirult, amikről tudta, hogy soha többé nem tudja már kiverni a fejéből. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Már nem róluk van szó, igaz? – Csak mozdulatlanul figyelte, ahogyan közelebb hajol hozzá Fernando, majd automatikusan le is hunyta a szemét, mikor beszéd közben a fülén érezte a szája mozgását. Rögtön végig futott rajta a borzongás, a mellkasa hevesen emelkedett, míg orrában érezte a parfümjét és végleg úgy érezte, hogy elveszett és a férfi hatása alá került, ami ellen már semmit sem tudott tenni. A leglényegesebb pedig az volt, hogy nem is akart. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Sose volt róluk szó Olívia.</div>
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-57060227901505108812017-04-13T17:20:00.000+02:002017-04-13T17:20:20.484+02:00A tizedik<h3 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h3>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Nos, először is kellemes szünetet kívánok mindenkinek!</b> Gondolom, sokan el fognak utazni, ahogyan én is és sajna nem lesz netem, vagyis a lapihoz nem, így <i>mindenképp szerettem volna, ha a soron következő fejezet felkerül, mielőtt elindulnánk.</i> Szerencsére sikerült is időben befejeznem a 10 fejezetet, ami a leghosszabb az eddigiek közül és kifejezetten meg is vagyok vele elégedve. Nagyon <u>jól megy az írás, rengeteg motivációt érzek magamban,</u> bár igaz, hogy az elkövetkezendő napokban nem hiszem, hogy lesz időm az írásra, azonban biztos jól fel fogok töltődni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Magáról a fejezetről csak annyit szeretnék mondani, hogy <b>szerettem volna, ha nem kell ketté szednem az első randijukat,</b> de már tényleg így is ez <i>az eddigi leghosszabb rész,</i> ha már csak a fájl méretet veszem figyelembe. Ráadásul most először érzem azt, hogy <u>Fernando szemszögét sokkal egyszerűbb és könnyebb volt megírni,</u> mint Olíviáét. Remélem, tetszeni fog az új rész?!</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kellemes hétvégét és szünetet mindenkinek!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
A tizedik</h3>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqv4U7bxLxrmrYE28An3nZ4xbpeEUpptt2T2w2VVS5OzTh050LDfu-B1iM64cEZNt4FRdMlayKQUdxdSAryl3tOnba2iBxUFb93-wc1LExKLS4GmBf9tvE47vMKvFP7Uap65kt7xGw23ok/s1600/Az+els%25C5%2591+10.+fejezet.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqv4U7bxLxrmrYE28An3nZ4xbpeEUpptt2T2w2VVS5OzTh050LDfu-B1iM64cEZNt4FRdMlayKQUdxdSAryl3tOnba2iBxUFb93-wc1LExKLS4GmBf9tvE47vMKvFP7Uap65kt7xGw23ok/s320/Az+els%25C5%2591+10.+fejezet.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=1ekZEVeXwek" target="_blank">Into You</a></b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csendesen sétált el a kirakatok előtt, amikre ugyan rá-rápillantott, de szinte semmit sem fogott fel abból, amit az üvegek mögött látott. Teljesen elmerült a gondolataiban, amelyek az előző este és a ma reggel történtek körül forogtak. Emmáék részletesen kifaggatták, közben pedig r kellett döbbennie, hogy hihetetlenül boldog és nyugodt volt, ami csak annak volt köszönhető, hogy Fernandóval aludt. Félt ezen felismerésétől, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyire közel engedjen magához, rettegett attól, hogy mindez valójában mit is jelentett, de legfőképp attól, hogy mennyire védtelennek érezte a férfivel szemben magát. Fogalma sem volt, hogy mi tévő legyen, mivel azt nem akarta, hogy a menekülés opció legyen, hiszen korábban senkivel se érezte ilyen jól, ilyen felszabadultnak magát, amikor együtt voltak. Olyankor pedig ezek a félelmei eszébe sem jutottak, mindig akkor rohanták meg, amikor már egyedül volt és minden korábbi felhőtlenségét elsöpörte. Tanácstalan volt emiatt, pedig tudta jól, hogy csak meg kellene szólalnia és rögtön tanácsok százaival látnák el, viszont természeténél fogva, mindig egyedül próbálkozott megoldani a problémáit, azonban most egyáltalán nem érezte azt, hogy sikerrel járna. Tudta, hogy nem szabadna így hozzáállnia a dolgokhoz, hogy nem szabadna ilyen bizonytalannak és pesszimistának lennie, főleg nem úgy, hogy a focista igyekezett minden kételyét eloszlatni és ahelyett, hogy hagyná, hogy minden tisztázódjon, csak újabb akadályokat gyárt. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Egy újabb üzletbe sétáltak be, amiről már nem is tudta megmondani, hogy hanyadik lehet, főleg, hogy ő eddig nem is igazán nézelődött és próbálni se próbált fel semmit se. Nem igazán volt kedve a vásárláshoz, igazság szerint elég ritkán szokta meglátogatni ilyen célból a bevásárlóközpontokat, valamiért őt sose hozta lázba a keresgélés és a próbálgatást. Ebben is igen eltért az átlagosnak titulált lányoktól, hiszen ez számára kész tortúra volt, ahogyan rengeteg minden más is, amivel valószínűleg végül majd el fogja ijeszteni a focistát. Mindig is ettől tartott, hogy amiatt nem fog senkinek sem kelleni, mert nem volt olyan, mint a többi lány, hogy az órákon át tartó felesleges vásárlások helyett sportolt, hogy a hosszas kicicomázás helyett a természetes megjelenést részesíti előnyben. Ezekkel a gondolatokkal a fejében járt körbe a boltban, megállva néhány polcnál, miközben egyébként fogalma sem volt arról, hogy egy felsőnél vagy egy nadrágnál torpant meg, érdeklődést színlelve. Tulajdonképpen az esetek többségében pont emiatt hátrált meg, hiszen nem őt hívták el randizni, hanem azokat a lányokat, akik a jelenlegi divat szerint öltözködtek, így pedig tartott attól, hogy a végén majd ezért is fogják ejteni. Sose lenne képes annyira kifordulni magából, hogy az elvei, az érzései ellenére úgy viselkedjen egy pasi kedvéért, ahogyan azt sose tenné, képtelen volt annyit megmutatni magából, mint amire néhány korabeli képes volt. Félt attól, hogy Fernando így fog majd tenni, hiszen a vacsorákon nem úgy nézett ki, mint ahogyan egyébként szokott, igaz az elsőnél a saját ruhájában volt, de az korábban még sose volt rajta, pedig már több mint egy éve vásárolták. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Gondolom, azt fel se akarod próbálni. – Meglepve kapta hátra fejét Emmára, majd ugyanazzal a sebességgel pillantott vissza az ujjai között fogott rikító sárga anyagra, amit aztán rögtön el is engedett. Ha egy picit is képes lett volna arra, hogy figyeljen a környezetére, akkor messziről elkerülte volna a felsőt, sőt, az egész sort is, ahol hasonló, számára ízléstelen darabok sorakoztak. – Mi a baj húgi? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Én csak… – kezdett bele, de a végére csak felsóhajtott. Fogalma sem volt, hogyan kellene összefoglalnia a cikázó gondolatait, hogy azt mindenképp megértsék. Sokszor nem tudta magát pontosan kifejezni, amikor önmagáról vagy a gondolatairól volt szó, csak egy hatalmas zűrzavart zúdított a beszélgető partnere nyakába, amivel általában nem tudtak mit kezdeni, vagy csak hosszú percek leforgása után. – Nem tudom pontosan, hogy mit akarok. Mármint mi lesz, ha megkedvelem, de aztán rájön, hogy egyáltalán nem illek bele az életébe és mégis csak egy modellt választ helyettem? Sose leszek olyan, mint Olalla vagy bármelyik másik focista barátnő. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ez előfordulhat, de nemcsak Fernandóval, hanem bárki mással is, vagy talán te magad fogod ezt érezni. Nincs garantálva sehol, hogy az első pasi, akibe beleszeretsz, egyben életed szerelme is lesz, de ha nem is adsz egy esélyt ennek, sose fogod megtudni, hogy mi minden lehetett volna belőle. El hiszem, hogy félsz Olívia, de az élet nem úgy működik, hogy rejtőzködünk és megúszunk minden fájdalmat. – Ezzel ő is tisztában volt a lelke mélyén, tudta, hogy ki kell bújnia a csigaházából, ami eddig megvédte, ami megóvta a felesleges csalódásoktól és fájdalmaktól, meg persze így a jó dolgoktól is elzárta. Emiatt is volt egyedül, emiatt érezte magát egyre többször magányosnak, aztán csak sóvárgott, mégis sokkal fontosabb volt az a biztonság, amit így megkapott, amit eddig egyetlen srác se tudott nyújtani neki. – Én lennék a legboldogabb, ha meg tudnálak óvni, de szükséged van a tapasztalatra, amik néha nagyon is fognak fájni, viszont csak így tudod élni az életedet. Annak ellenére, hogy megvolt a véleményem a focistákról, Fernando cáfolta ezeket, rendes pasinak tűnik és azok alapján, amit eddig láttam és hallottam tőled, komolyan érdekled, egyáltalán nem játszadozik. Azzal pedig ő is tisztában van, hogy nem vagy olyan, mint az exe vagy azok a csontkollekciók, és ha engem kérdezel, akkor pont emiatt akar minél jobban megismerni. – Nem is tudta, hányszor hallotta a háta mögött összesúgóktól azt, hogy mennyire fura, sokszor voltak rosszindulatúak, nem egyszer megkapta, hogy az édesapja egyébként fiút szeretett volna, de kénytelen volt beérnie egy lánnyal. Ilyenkor mindig kellemetlenül érezte magát, viszont a spanyolnál nem ezt tapasztalta, felszabadultnak érezhette magát, kíváncsian hallgatta meg a férfi az ő gondolatait és egyetlen egyszer sem sugallta azt felé semmilyen módon se, hogy baj lenne vele. – Ha ezeket nem is vesszük figyelembe, ott van az a hatalmas tény, hogy visszajött miattad Oli. Szerinted ezt bárki megtette volna? Szerinted törné ennyire magát, ha nem akarna téged? Csak gondold ezt végig. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Megint túl agyalom, ugye? – Kérdezte sóhajtva. Szokása volt belegabalyodni a gondolataiba, amikből sose sült ki semmi jó, ahogyan most sem, hiszen tényleg azt kellett volna szem előtt tartania, hogy visszautazott Lipcsébe Fernando, egyedül azért, hogy együtt vacsorázzanak. Nem kérte, nem is utalt rá, mégis ott volt, és minden furasága, minden menekülési szándéka ellenére is meg akarta ismerni, sőt, ott voltak a csókjaik is, amik jóval többről árulkodtak. Ezekre kellene összpontosítania és nem hagyni, hogy a kétségei uralják a gondolatait, mivel rengeteg minden még a jövő zenéje volt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ahogyan mindig, bár most azért valahol érthető is, de nem tudhatod, hogy ki iránt, mit fogsz érezni. Lehet, hogy ijesztő a köztetek lévő távolság, azonban csak gondolj bele abba, hogy akkor is hasonló helyzetben lennél, ha mondjuk, egy győri srácot engednél magadhoz közel. Vele se tudnál bármikor találkozni, ezért nem szabad elzárkóznod Fernandótól, hiába Madridban él, mert egyébként süt rólad, hogy odavagy érte. – Igaza volt a nővérének, hogy nem olyan messze lennének egymástól, akkor a kételyei egy jó részén nem agyalna. Természetesen tartott attól, hogy ez is egy indok lehet, amiért végül abban maradnak, hogy jobb, ha nem mélyítik el még jobban az ismertségüket, aminek ugyan nagyon nem örülne, de nem tehetne ez ellen semmit sem. Nem tudta elképzelni, hogy távkapcsolatban éljen, persze fogalma sem volt, hogy hogyan viselkedne, mi mindenre lenne képes, hiszen nem volt viszonyítási alapja, főleg, hogy az se volt garantálva, hogy ebből több lesz, mint egy randi és pár csók. – Érthető, hogy tartasz ettől, az lenne a gond, ha ez nem lenne a fejedben, de nem szabad hagynod, hogy ez irányítson téged. Egyébként meg szerintem még apának is szimpatikus lenne, nem dobná ki az első percben, csak azért, mert el merészelt hívni téged randizni. Bár az is biztos, hogy neki is megtartaná a hegyi beszédet, tudod, milyen, ha pasikról van szó! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szerintem meg, azért nem nagyon hangoztatná már csak elvből sem azt, hogy szimpatikus neki, mert rossz helyen játszik. – Még mindig nem volt erről teljesen meggyőződve, viszont abban biztos volt, hogy viccesen az orra aládörgölné, hogy mindketten a városi riválisnak szurkolnak. Rögtön eszébe jutott az az este, amikor erről beszéltek és a végén megígérte neki, hogy egyszer együtt vacsoráznak, ami sokkal hamarább fog bekövetkezni, mint ahogyan akkor azt gondolta. Emlékezett a durcás hangra, ami egy kisgyerekhez illet, azonban tudta jól, hogy ha még tényleg ezt is mondaná az édesapjuk a spanyolnak, nem igazán érdekelné, mivel azon sem akadt fenn igazán, amikor kiderült, hogy melyik madridi csapatnak szurkol, vagy hogy nem ő volt az első számú kedvence. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Sose fogom megérteni a mániátokat, de ettől függetlenül szerintem nincs gond Fernandóval és ezzel anyuék is így lennének. – Az édesanyjuk már így is rengeteget kérdezett a csatárról, miközben a másik szülője igyekezett tudomást sem venni arról, hogy már iránta is elég intenzíven érdeklődnek, vagy csak mormogott valamit, aztán gyorsan témát is váltott. Szerencséjükre az apai beszédet este meg fogja úszni a spanyol, hiszen nagyon is jól emlékezett azokra a vallatásnak is beillő beszélgetésekre, amiken Emma pasi jelöltjeinek kellett keresztül menniük, amiket ő csak kuncogva hallgatott a lépcsőn ülve. Persze ez nem is volt olyan meglepő tekintve azt, hogy egy igazán jó ügyvédről volt szó, aki mesterien értett a megfélemlítéshez, főleg, ha a családjáról volt szó. Arra azért kíváncsi lett volna, hogy a támadó, hogyan állná a sarat, valahol azonban nagyon örült annak, hogy ezt meg fogják úszni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ehhez mit szólsz Angyalka? Tudom, hogy most nem akartál ruhát felvenni, de szerintem ez pont a te stílusod. Csinos lennél benne. – Zóra szinte azonnal eltűnt, ahogy besétáltak az üzletbe, bár nem is igazán figyelt arra, hogy mit csinálnak a többiek. Egy fehér nyári ruhát tartott a kezében, kék növényi mintával, ami nem volt olyan kihívó és szexi darab, mint az előző esti, ez tényleg az volt, amit ő szúrt volna ki, mert ha hajlandó volt ruhát felvenni, akkor az ilyen visszafogott és egyszerűbb darabokat részesítette előnyben. – Biztos odáig lesz érted Nando, ha ebben lát meg. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Menj, próbáld fel, addig mi még nézünk neked mást is – adta ki az utasítást a nővére. Csendben indult volna meg a próbafülke felé, miután elvette a ruhát, azonban a vállára simuló kéznek köszönhetően megtorpant. – Felejtsd el a fejedben lévő katyvaszt Olívia. Az a fontos, ami most történik, rendben? </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csak bólintott az inkább kérésnek beillő kérdésre, és szeretett volna eszerint cselekedni, ezt vési a fejébe. Tudta jól, hogy nem szabad ezen kattognia, hogy ha ezen rágódik, akkor nem kellett volna azt mondani, hogy benne van abban a vacsorában, mert ezzel rángatta vissza Fernandót, még ha nem is szándékosan tette. Félt, főként a bizonytalan jövőtől, ami olyan ingatag volt, mint amilyen volt sokszor saját magával kapcsolatban, mindezt viszont le kellett gyűrnie, mert ha így folytatja, akkor a végén tényleg örökre egyedül fog maradni. Nem akart magányos lenni és ugyan nem volt arra semmi biztosíték, hogy bármi komolyabb lesz közte és a spanyol között, hogy nem fog végül sérülni, de nem bújhatott el a falai mögé, ez nem volt megoldás. Ráadásul a focista igen intenzíven kezdte el lebontani ezeket, amit valahol egyáltalán nem bánt, a következményektől viszont tartott, amiket idáig igyekezett is elkerülni. Megérdemelte a férfi, hogy teljesen önmagát adja neki, hogy ne a riadt kis nyuszit kapja, aki minden apró mozdulatára összerándul és csak a menekülésre koncentrál. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Enyhén megrázva a fejét, próbálta kiüríteni a fejét, ami kezdett hatni, mivel már inkább az egyre növekvő izgatottságot érezte a gyomrában egy jó adag idegességgel együtt. Azt akarta, ha minden jól alakulna, ha bármiben is megy majd a vacsorára, abban tetszeni fog a játékosnak, hogy most is olyan gyönyörűnek érezze magát, amikor ránéz, mint korábban is, mert bármennyire is csekély volt az önbizalma, mellette nem volt nehéz elhinni, hogy szép volt. Igazán ellentmondásos volt a viselkedése, alig egy perce még mondhatni rettegett attól, hogy mi minden lehet ebből, most pedig már azon kattog, hogy hogyan érhetné el, hogy tetsszen a másiknak. Mintha egy csata dúlna benne, ami talán igaz is volt, mert viaskodott benne a régi énje és azaz új, ami Fernando közelében kezdett el kibontakozni, aminek ugyan még fogalma sem volt, hogyan működik egy randi vagy egy kapcsolat, de máris több tapasztalata volt, mint a réginek. Ez az Olívia volt az, aki élvezhette a csókokat, aki megborzongott, mikor magához húzta az ágyban a férfi, aki abban a hihetetlen nyugalom aludhatott, aki élvezte a reggeli évődést, aki reménykedhetett abban, hogy nem ez volt az első és egyben az utolsó. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres </i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kissé idegesen sétált ki a hotelből, újra végig gondolva és ellenőrizve mindent fejben, hogy tényleg tökéletes legyen az este. Szerencséjére sikerült asztalt foglalnia egy spanyol étterembe, ami a recepciós elmondása alapján remek konyhával rendelkezett, ráadásul Lipcse egyik legnagyobb parkjának szélén volt található, így akár majd sétálhatnak is egyet, persze csak akkor, ha nem magas sarkúban jön a lány, amiben ugyan dögös volt, de szerinte alkalmatlan egy sétára. Egyedül már csak a rózsákat kellett beszereznie, amit útközben akart megvenni, emiatt is indult korábban, miközben azért voltak afelől kétségei, hogy nem volt túl eredeti az elképzelése, hogy kitalálhatott volna valami sokkal jobbat is, főleg, hogy ez volt élete első randija Olíviának, amit szeretett volna emlékezetessé tenni. Ugyan egy vacsorában egyeztek meg korábban, mégsem érezte azt, hogy ez elég lesz, hogy ezzel teljesen az ujja köré fogja csavarni, míg a Vb döntőre szóló jegyekre tudta jól, hogy azt fogja mondani, hogy már túlzás. Talán tényleg az is volt, viszont szerette volna, ha mindkettőjüknek emlékezetes marad a találkozásuk nyara és sejtette, hogy ez egy olyan dolog volt, ami szerepelhetett a kék szemű bakancs listáján. Örömmel vett részt ennek a teljesítésében és remélte, hogy a többiben is lesz módja részt venni, bár azért annak sokkal jobban örült volna, ha ő lent játszik a pályán, miközben a fiatal lány neki szurkol az ő mezében, aztán pedig együtt ünnepelhetnek. Aztán az is eszébe jutott, hogy ha még most is szerepelnének a tornán, akkor egészen biztos, hogy most nem a randijukra sietne, valószínűleg nem is került volna szóba köztük, mivel nem is lenne túl a szakításon Olallával. Nemet mondott volna minden próbálkozására, mert nem volna szingli, így aztán fogalma sem lenne arról, hogy mennyire jó hatással van rá, ha vele alszik, hogy mennyire finom ízű a csókja. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Beszállva a bérelt kocsiba, próbálta a háttérbe utasítani az egyre növekedő izgalmát, amit már ezer éve nem érzett, főleg, hogy nem ez volt élete első randija és nem is az első nő lesz az életében Olívia. Viszont az is igaz volt, hogy már nem is emlékezett arra, hogy mikor randizott utoljára, Olival nem nagyon jártak el együtt, ha el is mentek vacsorázni, az csak egy olyan esemény volt, ahol illet a párjával megjelenni, máskülönben mindenhová egyedül ment. Figyelembe mindazt, amit eddig megismert a magyar lányból, könnyedén előfordulhatott az is, hogy mellette is egyedül kellene elmennie ezekre az estélyekre, de abban azért biztos volt, hogy az első tíz perc után, már rohanna is haza és valószínűleg sokkal lelkesebben várná, mint az exe. Pont ezért se zavarta volna annyira az, ha ő otthon maradna, főleg, ha hazaérve csak azt látná, hogy valami apró fehérneműben várja, vagy semmiben, amivel csak azt érné el, hogy sehová se szeretne elmenni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Sóhajtva indította be az autót, miközben igyekezett visszatérni a ma estéhez, az előbbi gondolatait pedig az agya egy rejtet zugába száműzni az egyre növekvő vágyával is, amit nehezen tudott fékezni, ahogyan egyre többet voltak egymás közelében. Hideg fejjel kellene elmennie erre a vacsorára, mert tudta jól, hogy rengeteg minden múlik ezen, tisztában volt Olívia ki nem mondott félelmeivel, amik ugyan benne is felmerültek már, mégis sokkal lazábban kezelte. Jelenleg még nem volt ötlete, hogyan tudná ezeket eloszlatni, mikor még ő maga sem ismerte ezekre a megoldást, abban bízott végig, hogy együtt majd kitalálnak valamilyen megoldást. Nem akarta, hogy ennyivel végződjön az, ami elkezdett kialakulni köztük, meg akarta ismerni minden egyes apró titkát és a sajátjait is el akarta árulni, meg akarta ismerni a testét és az érzékeny pontjait, tudni akarta, hogy milyen az, amikor teljesen átadja magát neki, amikor nem kattog annyit a jövőn, csak vele foglalkozik. Őrültség volt az egész, főleg, hogy egy friss szakítás volt mögötte, arról már nem is beszélve, hogy olyan valaki miatt utazott vissza, aki többször is elmenekült előle, akit ezek ellenére is meg akart hódítani. Nem érzete úgy, hogy helytelenül tette azt, hogy visszautazott, hogy megért minden nehézséget, mert érezte a lelke mélyén, hogy ha sikerrel jár, akkor valami különlegeset fog megkapni, amire mindig is vágyott. Csak türelemmel kellett lennie, ami viszont egyre nehezebbre esett számára, főleg, ha megint valami szexi ruhában fog lenni egész este Olívia, amit csak le akarna venni róla, hogy végre meztelenül is láthassa. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kettesével szedte a lépcsőfokokat, már nagyon szerette volna látni a lányt, miközben végig azért fohászkodott, hogy hallgassa meg valaki a kérését és egy igazán visszafogott ruhában legyen az este. A már eléggé megtépázott önuralmának szüksége lett volna egy nyugodtabb estére, ami után valamivel stabilabb lábakon állhat majd. Nem tudta, hogy meddig fogja még bírni az érzéki csapásokat, amelyek egyre nagyobb károkat okoztak, főleg, hogy tudta jól, hogy nem voltak szándékosak, abba bele se akart gondolni, hogy mi lesz vele akkor, ha tudatosan kezdi majd elcsábítani őt a lány. Valószínűleg az első pár másodperc után már sikert is aratna, nem lenne túl nehéz dolga vele, ami akkor is így lenne, ha nem lenne ennyire kiéhezve. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Hamar felért a harmadikra, majd a lakás ajtajához sétálva, becsengetett, míg próbálta rendezni a gondolatait. A háta mögé rejtette a tucatnyi rózsát, amit némi küszködés árán tudott csak megszerezni, de abban azért biztos volt, hogy nagyon fognak neki örülni. Természetesen nem úszta meg a szokásos menetet, aláírást kellett adnia, majd a közös fotó is elkészült, míg ő csak a különböző színű rózsákat figyelte, és próbálta megtalálni a megfelelőt. Jobban örült volna annak, ha biztosra tudja, hogy melyik árnyalatot kedveli a kék szemű, bár tisztában volt vele, hogy ha még nem is sikerül eltalálnia a kedvencét, úgy is örülni fog neki. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szia… – elakadt a köszönésben, amikor meglátta az ajtót nyitó Olíviát. Először nem is tudott rajta végignézni, csak a kék íriszeket látta, amik talán még sose ragyogtak ilyen szépen, ennyire vidáman és élettel telin. Magához láncolta a bennük látott melegség, így csak jó pár pillanattal később volt arra képes, hogy egészében nézze meg, ami még nagyobb hatást gyakorolt rá. Valahol örült, mert nem az a dögös ruha volt rajta, amire számított, viszont az egyszerű fehér ruha, ami igazán rövid volt, közel ugyanazt a hatást érte el nála. Gyönyörű volt, sokáig elnézte volna még így, miközben meg se szólal, amire egyébként sem lett volna képes. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szia. – A kedves mosoly a lány ajkain rögtön felélesztette benne a vágyat legalább egy rövid csókra, de ismerve magát egészen biztosan nem érné be ennyivel, többet akarna, ahogyan mindig. Újra végig nézett a törékeny alakon, a hosszú és formás lábakon, amit láttatni engedett a ruha, a méz barna bőrön, amit szeretett volna érezni, majd szinte nyál csorgatva fedezte fel, hogy most sincs rajta melltartó és ő nem érhet hozzá. Kínzás volt ez a javából, egy igazán édes kínzás, ami csak még édesebb és fájdalmasabb lesz, ha egyszer végre véget ér. – Felveszem a szandálom, aztán mehetünk is. – Teljesen megfeledkezett arról, hogy valójában miért is érkezett, elmerült a látványban, amely minden létező igényét kielégítette. Már tudta, hogy az előtte álló pontosan olyan fiatal nő, akit mindig is maga mellett akart tudni, ő tudna egyszerre a legjobb barátja, a szerelme, a támasza, a szenvedélyes szeretője és a szigorú hajcsárja lenni, aki gondolkodás nélkül seggbe rúgja, amikor arra szükség van. Semmiképp sem hagyhatja, hogy elmeneküljön tőle, most már nem! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ezt neked hoztam. – Emelte maga elé a csokrot, amire csak felragyogtak a kék íriszek. Boldogan figyelte, ahogyan elveszi tőle, majd felé hajolva, mélyen szippant a rózsa illatból, míg ő csak zsebre dugta a kezeit és megjegyezte, hogy ne csak egy-egy randi alkalmával lepje meg így. Rész sikernek könyvelte el az újabb lágy mosolyt, közben pedig magában mondogatta, hogy ne rohanja le, mert azzal csak elrontaná a pillanatot, úgyis lesz alkalma az este, hogy ismét érezze a puha ajkak finomságát. Vagy legalábbis tenni fog érte, hogy legyen. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Köszönöm, pont ez a kedvencem. – Csak nézte, ahogyan közelebb lép hozzá Olívia, majd ugyan felpipiskedik, de még így is csak az álla vonalát érte el a szájával. Megmosolyogtatta ez, hiszen előző este a cipőjének köszönhetően jóval kisebb volt köztük a magasság különbség. – Gyere be, keresek gyorsan egy vázát és aztán már tényleg mehetünk. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Becsukva maga mögött az ajtót, lassan indult a lány után, végig a mozgását figyelve, csípőjének könnyed ringását, amit a ruha anyaga követett, kiengedett hajának játékát, végig azt érezve, hogy egyedül a magáénak akarja tudni. Még most se értette, hogyan nem volt senkije se, mert azt nem találta elég taszítónak, hogy menekült a férfiak elől, ennek nem lett volna szabad elrettentőnek lenni, kivéve, ha mind töketlenek voltak, aminek aztán ő kifejezetten örült. Esze ágában sem volt elengedni, igazi barom lenne, ha megtenné, még úgy is, hogy tegnap is érezte azért pár pillanatig, hogy el akar előle zárkózni, viszont ezzel csak még jobban ösztönözte arra, hogy lebontsa a falait és a szívéhez férkőzzön. Persze egy idő után ez már azért fárasztó tud lenni és őt is el tudná kedvetleníteni, ha folyton ezt játszanák, de az előbbi pillanat is azt bizonyította, hogy nem az örökkévalóságig fog ez történni, hogy már nincs sok időre szükség, hogy elfogadja maga mellé a lány. Még az se számított, hogy alig egy hónapja annak, hogy találkoztak, hogy főként csak telefonon tudtak beszélgetni, tudta és érezte is, hogy abban a perce nem is lehetne jobb helyen. Mindezt pedig az édesapjának kell majd megköszönnie, amiért megadta neki a végső lökést, hogy hibát követne el azzal, ha hagyná elmenni a lehetőséget, az édesanyját pedig nagyon gyorsan rá kell ébresztenie arra, hogy Olalla nem élete szerelme és nem is a tökéletes nő a számára. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A farzsebébe nyúlva, előhúzta a borítékot, amiben ott lapultak a döntőre a jegyek, illetve a repülőgépre is, mert abban elég hamar megegyeztek Sergióval, hogy nem akarnak Berlinig autózni, aztán még vissza is. Kemény dió lesz ez elfogadtatnia Olíviával, főleg, hogy ezt pont ő fogja jelenteni és a reakciója, ami miatt többször is elbizonytalanodott, nem tudta teljesen eldönteni, hogy jó ötlet volt-e ez, aztán mindig meggyőzte magát, hogy végül nagyon is fog örülni. Sejtette, hogy ez egy álma lehet, amit ő szeretett volna megvalósítani, ahogyan sok minden másban is szeretett volna az első lenni neki. Ha más nem is, a megbékítésére már voltak ötletei, amit mindketten élvezni fognak, talán ő még sokkal jobban is. Sőt, nagyon is örülni annak, ha ez történne, mert ugyan nem volt mazochista, de alig várta már, hogy felfedezze a testét, hogy megismerje minden érzékeny pontját, ami valószínűleg igazi kínzás lesz a számára, mivel egyetlen ruhát sem vehet majd le róla, ott még nem tartanak, ennek ellenére is nagyon vágyott rá. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Sziasztok – köszönt, ahogy besétált a nappaliba. Rögtön magán érezte mindkét nő tekintetét, amelyek kritikusan kezdték el vizslatni, amire azért számított is. Emma rögtön el is indult felé, miközben a telefonján beszélt, amiből aztán semmit sem értett. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Apa szeretne veled beszélni. – Nem számított erre, mégis érhető volt. Csak ő volt az első pasi, aki a kisebbik lányát elviszi vacsorázni, bár már a jelenlévők is figyelmeztették többször is, hogy neki vége, ha megbántja a kék szeműt, így semmiképp sem lesz számára új az, amiről társalogni fognak. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Rendben – bólintott rá, amire csak újabb, számra érthetetlen szavak hangoztak el, amihez aztán a konyhából kilépő lány is csatlakozott. Elvéve a felé nyújtott mobilt, hátra fordította a fejét, így látta rajta a bosszúságot, amit minden bizonnyal az idézett elő, hogy beszélnie kell az édesapjával. Mielőtt még a füléhez emelte volna a készüléket, hozzá sétálva, a kezébe adta a borítékot, majd a tarkójára simítva tenyerét, magához húzta és homlokon puszilta. – Nincs semmi baj. Beszélek vele, aztán megyünk is. – Jobban örült volna annak, ha megcsókolhatja, de majd később mindent bepótol kamatostul. – Jó estét! Fernando Torres vagyok. – Nem tudta, hogy mire számítson, Olalla szüleit már ismerte, amikor elhívta randizni, a többi lányért pedig sose ment el, a városban találkoztak valahol. Ráadásul elég volt Emma határozott személyiségére gondolni, amit valószínűleg az édesapjuktól örökölt, máris nem volt olyan kecsegtető az, hogy beszélni akarnak vele. Hasonló helyzetben ő is ragaszkodott volna ehhez, aztán ha azt is hozzátenné, hogy a lánya iránt egy focista érdeklődik, tuti megtiltaná neki, hogy találkozzanak, főleg, ha ő nem is tudna az illetővel személyesen beszélni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Helló, Molnár Dániel vagyok és szerintem nyugodtan tegeződjünk.</i> – Nem tévedett túl sokat az előbbi gondolatával, így a vonalon keresztül is érezte a férfi hangjából áradó határozottságot, és azt is, hogy a lányai a mindenei. Kisétálva az erkélyre, ugyan hallotta a bentről érkező kisebb vitatkozás hangfoszlányait, de mivel nem értett semmit, így nem is igazán figyelt oda. – <i>Nem akarok sokat beszélni, csak szeretném, ha tisztában lennél azzal, hogy ügyvéd vagyok és van egy pár befolyásos barátom Madridban, szóval ha csak egyszer is meglátom miattad bánkódni Olíviát, nem az orrodat fogom betörni, hanem elintézem, hogy soha többé nem játszhass sehol. Gondolom, ez érthető?!</i> </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Persze, de egyáltalán nem az a szándékom, hogy bántsam a lányát… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Emma és a feleségem is hasonlókat mondott, de csak azt szeretném, ha tudnád, hogy engem hidegen hagy az, hogy ismert vagy. A lányom sokkal fontosabb.</i> – Ez ismerős volt neki, hiszen a szóban forgó személyt se nagyon érdekelte, hogy focista volt, hogy mennyien ismerték, amire neki sokkal nagyobb szüksége volt, mint azt korábban gondolta. Szeretett az a hétköznapi pasas lenni, akinek ugyanolyan problémái vannak, mint mindenki másnak, akinek Olívia látta, hogy az ő szemében nem volt különb és több, csak azért mert profi játékos volt és a nemzeti válogatott tagja. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem is szeretném, ha emiatt másképp bánnának velem. – Igazán ritkán használta ki a nevével járó előnyöket, mint például akkor, amikor a jegyeket kellett megszereznie. Viszont a lánynál aztán semmit sem ér el ezzel, tulajdonképpen még neki kellett örülnie, hogy veszi valami hasznát az ismeretségének. Na meg azt is szerette volna hinni, hogy azért amiatt van némi előnye, hogy ő volt a kedvenc csatára, bár erre nem mert volna megesküdni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Te idióta, őrült spanyol! Felejtsd el, hogy én bárhová is elmegyek veled ma este vagy bármikor máskor. Végeztem veled egy életre. – Nevetni kezdett, ahogy meghallotta az indulatos szavakat, miközben azért nem kellett volna ilyen vidámnak lennie. Nagyon könnyedén előfordulhat az is, hogy tényleg komolyan gondolja, és akkor csinálhat bármit, ha megmakacsolja magát. Bár akkor is addig próbálkozna, amíg meg nem adja neki magát, nem eresztheti most már el. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ne haragudj, de most muszáj beszélnem vele, máskülönben vacsorázni se fog eljönni velem, nem hogy a meccsre. Visszaadjam Emmát? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Igen és Fernando! Vigyázz rá kérlek.</i> – Ugyan elég rendesen megfenyegette az imént a férfi, de ez a kérés csak azt mutatta neki, hogy még látatlanban is bízik benne valamennyire, ami jólesett neki. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ez természetes – jelentette ki, miközben hallotta is az ajtócsapódást. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Visszasétálva a nappaliba, Emma felé nyújtotta a telefonját, majd elindult a lány hálója felé, miközben nem kerülte el a figyelmét, az immár asztalon lévő rózsa csokor, ami mellett ott voltak még a jegyek is. Éles kontrasztot jelentettek, ha az árukra gondolt, illetve abban is, hogy mennyire örült neki Olívia, ami csak újfent azt bizonyította a számára, hogy ő sose tudna olyan számító és rideg lenni, mint amit a közelébe férkőző nőktől várhatott. Igaz a lány nem is nyomult rá, igyekezett távol maradni tőle, amit már semmiképp sem akart hagyni neki. Az ajtóhoz érve, pár másodpercre megállt, hogy összeszedje a gondolatait, amiket egész nap gyűjtögetett, hogy majd ha szükség lesz rá, megtudja győzni arról, hogy nyugodtan elfogadhatja az ajándékát és eszébe se jusson lemondani a randijukat. Kopogás nélkül nyitott be, mert nem hitt abban, hogy most beengedné, majd belépve, be is csukta maga mögött, miközben végig az ablak előtt állón tartotta a tekintetét. Még így is érezte a dühét és nem is tudta volna letagadni azt, hogy örül ennek, hiszen elég kevésszer érezte eddig azt, hogy valamilyenféle hatással lenne rá. Amióta visszarepültek Lipcsébe, jóval több visszajelzést kapott a fiatal lánytól, elpirul a bókjaitól, hogy kirázza a hideg, ha a gerincét simogatja. Nagyon kíváncsi volt arra, hogy akkor hogyan reagálna a teste, ha az ujjai helyett a szájával barangolná be a hátát, míg semmi ruha nem takarja. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csendesen sétált közvetlen mögé, szinte egy centi sem maradt köztük, majd tenyereit végig simította a karjain, aztán csak félre söpörve a haját, gyengéden csókolt a nyakába. Azonnal megérezte a remegését, a finom virágillat az orrába kúszott, ami rögtön elbódította, mindezt pedig a halk sóhaj tetézte be, amiről azért tudta jól, hogy nem csak az érintésének volt köszönhető. Csalódott lett volna, ha másképp reagál, ha kiderült volna, hogy egyáltalán nem ellenzi a drága ajándékot, ha nem lenne kihívás a számára az, hogy mivel is lepje meg, amire ugyanúgy fog reagálni, mint a rózsákra is. Pont azért akarta annyira Olíviát, mert nem olyan volt, mint azok, akik meg akartak vele ismerkedni, őt egyáltalán nem érdekelte, hogy volt pénze, hogy hol játszik és ki volt ő az emberek szemébe. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem csinálhatod ezt Fernando! Nincs szükségem, hogy ilyen dolgokkal lepj meg, engem nem fog boldogítani a pénzed, vagy az a tény, hogy rengeteg mindent megengedhetsz magadnak. Én nem ilyen vagyok. – Még mindig háttal állt neki, miközben ő csak magához ölelte. Megnyugtató volt a karjaiban tudni, ahogyan az elhangzott szavak is, amik csak azt igazolták, hogy tényleg egy igazi kincsre lelt, amire vigyáznia kell. Tudta jól, hogy nem fog a nehezére esni, hogy megóvja, mivel most is olyan törékenynek érezte a karjaiban, sebezhetőnek, ami csak még inkább előhívta belőle a férfit, akinek esze ágában sem volt hagyni, hogy rajta kívül bárki más, akár csak egy ujjal is hozzá érjen. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tudom, meg azt is, hogy egyébként mennyire fogsz majd annak örülni, hogy kint leszel a döntőn, főleg, ha az Zidane utolsó mérkőzése lesz, amit talán még meg is nyernek. Nem azt akartam bizonygatni, hogy bármit megtehetek, csak szeretnék az lenni, akit imádni fogsz, amiért ott lehettél. – Lassan fordította maga felé Olíviát, akinek csillogtak a szemei, amivel teljesen elvarázsolta. Meglepődött, mégsem cselekedett volna másképp, szerette volna, ha minél több emléke fűződik hozzá, akarta, hogy egyre jobban kötődjön hozzá. – De ha nagyon nem szeretnéd, akkor nem megyünk el. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Persze és még több pénzt dobj ki az ablakon miattam. Nem vagy egyébként egy kicsit túl magabiztos? – Megkönnyebbült az apró mosolyt látva az arcán, mert bármennyire nem akart tudomást venni róla, előfordulhatott volna az is, hogy tényleg kiteszi a szűrét. Tényleg bízott magában annyira, hogy elég meggyőző tud majd lenni és nem akar megszabadulni tőle. – Viszont jegyezd meg jól, hogy nincs több ilyen drága ajándék! Max egy vacsora vagy egy csokor virág, de semmi több, máskülönben esküszöm, hogy szóba se fogok veled állni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Azért vannak kivételes alkalmak – próbálkozott be, hiszen emlékezett arra, hogy majd augusztusban lesz a születésnapja. Ötlete sem volt még jelenleg, hogy mit adna neki, de abban biztos volt, hogy nem egy virággal vagy azzal, hogy elviszi étterembe. Ennél már most jóval többet jelentett a számára a lány. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem, nincs. – Ellent mondást nem tűrő volt Olívia hangja és tekintete is, amiből jól tudta, hogy nem fogja hagyni, hogy legyen kivétel. Valahol azért zavarta, hogy így akarja korlátozni, akkor akarta meglepni és azzal, amivel csak akarta. Nem azzal akart kérkedni, hogy mije volt, hogy mi mindent megtud neki venni, csak szerette volna újra látni azt a ragyogást a szemeiben, amit az imént is. – Nem akarok senki kezébe se valós okot adni arra, hogy azt mondhassák rólam, hogy csak a pénzed miatt vagyok veled, mert már így is biztos, hogy sokan haszonlesőnek bélyegeztek. Egyébként pedig nekem az is megfelelt volna, ha tévén keresztül nézzük meg együtt, nincsenek olyan igényeim, hogy mindenképp kint kell lennem a stadionban. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Rendben. – Csak beszélt, miközben azt az apró szócskát ízlelgette, hogy együtt. Kifejezetten tetszett neki, hogy kimondta a lány, ami kisebb garancia, biztosíték volt a számára, hogy ő is akarja ezt az egészet, hogy nem csak egyoldalú. – Akkor mehetünk vacsorázni? – Az apró biccentést látva, nem engedte el a fiatal lányt, csak még közelebb vonta magához, majd lehajolva, gyengéden csókolta meg. Lassan kezdte el ízlelgetni, pedig egész nap csak erre vágyott, nem akart elsietni semmit sem, élvezte a most érzett eper ízt, hogy az apró tenyerek a mellkasára simulnak fel, hogy ott volt a karjaiban. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ezt nem akkor kellene, amikor hazaértünk és én elköszönök? – Elvigyorodott a halk suttogást hallva és érezte, hogy ha egyáltalán lehetséges volt, akkor még közelebb simul hozzá a lány, aminek köszönhetően újra ébredezni kezdtek a vágyai és a teste is. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Lehet – súgta a puha ajkak közé, majd csak újra megcsókolta. Élvezte, ahogyan elveszik az ölelésében, hogy egyre jobban nő a vágya iránta, hogy olyan egyre bátrabban viszonozza a csókot. Reményei szerint azt is ugyanígy élvezné, ha végre felfedezhetné a testét, amit csak komótosan tenne meg, hogy minél részletesebben ismerje meg, amit ő már ma este szívesen megtenne… ekkor döbbent rá, hogy a vacsora után, ugyan haza fogja hozni Olíviát, de ma éjszaka nem fog vele egy ágyba kerülni, nem alszanak együtt, amiért a lány édesapja már biztosan kitekerte volna a nyakát. Vagy legalábbis elintézi, hogy ne játszhasson pár meccsen. Bármekkora kínzás is lett volna a számára, szeretett volna vele aludni, hogy reggel úgy ébredjen fel, hogy mellette van a lány. Reggel még nem is gondolta, hogy egyébként mennyire jót tett az együtt alvás neki, hogy mennyivel kipihentebb volt, mint egyébként, ezért is bánta annyira, hogy ma ez nem fog megismétlődni újra. Viszont, ha igazán őszinte akart lenni, akkor sokkal inkább arról volt szó, hogy az ágyában akarta tudni, még ha ruhában is, még ha nem is az ő ágya volt, ott kellett lennie mellette. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Az elsuhanó várost figyelte az autóban ülve, miközben próbálta rendezni zaklatott gondolatait és érzéseit, amit egyedül a mellette ülő férfinek köszönhette, akire jogosan aggatta az őrült jelzőt. Még mindig alig akarta elhinni, hogy képes volt jegeket szerezni a döntőre, és ha ez még nem is volt túl sok a számára, egy komplett utazást is megszervezett szállássál és utazással. Nem is értette, hogyan tudta mindezt megcsinálni ilyen rövid idő alatt, hogyan tudta beszerezni a szükséges adatokat a repjegyekhez, míg ő aztán ebből semmit sem vett észre, bár valószínűleg Emma vagy Zóra nagyon készségesen segített a focistának. Zavarta a meglepetés mértéke, sose kérte volna tőle, hogy vigye el egy ilyen kaliberű mérkőzésre, hogy vigye el tulajdonképpen egy városlátogatásra, miközben azzal is tisztában volt, hogy biztos nem a rosszabbnak nyilvánított szektorba szólt, vagy egy lepukkant szállodába foglaltak szobát. Még akkor se kérne ilyet, ha Madridban élne és valami oknál fogva kilátogatna egy bajnoki mérkőzésére, saját magának venné meg a jegyet a spórolt pénzéből, talán akkor elfogadná, ha megkérné arra, hogy legyen kint, de először biztos tiltakozna ellene. Ötlete sem volt, hogyan értethetné meg a csatárral, hogy ő aztán nem várja el azt, hogy költsön rá, hogy semmi szüksége a pénzére, mert ő csak szeretné megismerni azt a férfit, akit a szurkolók, a közönség sose láthatott. Ráadásul, ha nagyon ott akart volna lenni azon a meccsen, az édesapja biztosan szerzett volna neki belépőt rá, ő se törődött volna az árral, csak teljesítette volna a kívánságát, ahogyan azt mindig tette, ha valamire szükségük volt. Mindig is tudta, hogy azért volt annyira oda kiskorában az apjáért, mert ők hárman voltak neki a legfontosabbak, bármire képes lett volna értük. Azonban a lényeg az volt, hogy sose kért volna ezt a spanyoltól, ő tökéletesen megelégedett volna azzal is, ha a kanapén ülve nézik meg. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Sokkal jobban össze volt most zavarodva, mint akár reggel, vagy amikor már várta Fernandót, mert ugyan biztos volt abban, hogy csak kedveskedni akart neki, egy nagyon érzéketlen része az egészet csak annak tudta volna be, hogy ezzel akarja megmutatni, hogy ezt is megengedheti magának. Ha egy igazi pénzleső lenne, akkor most kifejezetten boldog lenne, viszont nem ilyen volt és mindez csak arra emlékeztette újfent, hogy mennyire különböző világban élnek, és ha őszinte akart lenni magával, akkor arra is, hogy ő mennyire nem illett bele abba az életbe. Nem volt oda a puccparádékért, nem is vágyott arra, hogy bárki kitartsa, mindig is független akart lenni, hogy egyenlő felek legyenek a kapcsolatban, most viszont elég élesen megmutatkozott, hogy nincs köztük egyensúly, legalábbis anyagiakban biztos nem. És ugyan még nem volt tapasztalata, de azt azért érezte, hogy ha ez így fog folytatódni, akkor nem fog működni az, ami elkezdett kialakulni köztük. Sajnálta volna, ha emiatt kellene lemondania valami olyanról, amiről egyre jobban érezte, hogy jó lenne neki, mégsem akarta azt, hogy egy olyan kapcsolatba lépjen be, amiben főként csak azt érezné, hogy törlesztenie kell. Ez valószínűleg megölné és ezzel minden más is befuccsolna. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha nem akarsz, nem kell elmennünk – törte meg a csendet Fernando. Egy pici része azért hihetetlenül boldog volt, mert egyrészt máris kezdte kiismerni a férfi, illetve ott volt az álmai között, hogy majd egyszer ott lesz egy ilyen döntőben. Ez a része ugrált is, viszont a dominánsabb csak azért nem vette figyelembe ezt a lehetőséget, mert már minden ki volt fizetve, ha lemondanák, nem kapná vissza a pénzt, csak kidobná az ablakon. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ne érts félre, nagyon örülök neki, de tényleg. Csak tudod, nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy csak akkor örülök, ha valami ilyen nagy dologgal lepsz meg. Apáéknak se szoktam hagyni ezt, nem szeretem szórni a pénzt és főleg nem fölösleges dolgokra, mert nekem tényleg megfelelt volna az is, ha itthonról nézzük meg – fordult át a másik oldalra. Nem szerette volna elrontani a hangulatot, viszont képtelen volt másképp reagálni. Annyira várta, hogy megérkezzen érte a focista, ideges volt és izgult is, de várta, na meg azt is, hogy újra megcsókolja. – Ha Madridban élnék, biztos nem fogadnám el a jegyet tőled, ha szeretnéd, hogy kimenjek egy meccsedre. Vagy legalábbis nagyon nehezen tudnál meggyőzni arról, hogy elfogadjam csak úgy. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kijönnél a meccsemre úgyis, hogy nem az Atletinek szurkolsz? – Látta, hogy mennyire meglepődött ezen, ami az édesapjánál még látványosabb lenne. Attól függetlenül, hogy melyik csapatnak szurkolt, ha megkéri erre, mert szeretné kint látni, biztosan nem ellenkezett volna ellene, bár az már más kérdés volt, hogy arra aztán nem tudta volna sehogy se rábeszélni, hogy egy mezt is felvegyen. Ezt jelenleg képtelenségnek gondolta. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha megkérnél rá, persze – vonta meg a vállát, mintha ez egyértelmű lenne, neki pedig az is volt. Hatalmas vigyor jelent meg a szeplős arcon, mintha valami nagyon fontosat közölt volna vele, pedig számára ez egyértelmű volt, még akkor is, ha csak barátok lennének. Persze a szurkoló énjét nem tudná kikapcsolni, de a csatár teljesítményének mindenképp örülne. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Meg is érkeztünk. – Újra kipillantva, egy kis hangulatos, mediterrán éttermet látott, némi hangulatvilágítással, amitől igazán hívogató lett. Másodpercek múlva le is parkoltak, majd szinte azonnal ki is szállt a kocsiból a spanyol, míg ő épphogy kicsatolta a biztonsági övét. Már épp nyitotta volna ki az ajtót, mikor megelőzte ebben Fernando, aki felé is nyújtotta a kezét. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Köszönöm. – Habozás nélkül fogadta el a felajánlott segítséget, majd ahogy kiszállt, rögtön a derekán érezte a szoros fogást, miközben túlontúl közel került a férfihez. Csendesen nézett fel a csokoládébarna szempárba, amely rabul ejtette és már teljesen megfeledkezett a zavarát okozó ajándékról. Élvezte a tenyere alatt rejlő izmok keménységét, hogy ilyen közel vannak egymáshoz és biztonságban van, talán egyedül csak a csók hiányzott, bár annak örült, hogy nyilvánosan még nem tette meg ezt a támadó. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kikészítesz Olívia – mormolta a spanyol, majd ugyanúgy puszilta homlokon, mint amikor odaadta a borítékot a jegyekkel. Bensősége volt, ahogyan az is, ahogy megfogta a kezét és a melegség mellett, meg is borzongott. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Tagadhatatlan volt immár, hogy hatással van rá a férfi, hogy egyre jobban vonzódik hozzá, mindez pedig egyre jobban elnyomta a félelmeit, amelyek így már most halkabbak voltak a fejében. Tisztában volt azzal, hogy egy részük meg fog maradni, hiszen azok a természetéből fakadtak, hogy mindig hamarább vette figyelembe a rosszabb lehetőségeket, ennek ellenére is, egyre jobban elengedte magát a közelében, amit azért az is megkönnyebbített, hogy legalább már azzal nem kellett megküzdenie, hogy barátnője van. Máskülönben semmi sem történt volna előző este, amit ugyan nagyon sajnált volna, mert végre megkapta azt a csókot, amire mindig is vágyott, aminek minden pillanatát élvezte és beleégett az agyába, arról már nem is beszélve, hogy mennyire jó hatással volt rá az, hogy együtt aludtak. Végig azt érezte, hogy különleges, hogy egy igazi nő és nem az a tapasztalatlan lány, akinek egyébként mindig is érezte magát, ami valójában volt is. Mintha Fernandónak egyáltalán nem is számítana, hogy előtte még nem volt senki, mintha hidegen hagyná az, hogy emiatt várnia kell, mert képtelen lenne annyira közel engedni magához, hogy kielégítse minden vágyát. Fogalma sem volt, hogy mennyit lesz képes várni, mivel már most is érezte a mozdulataiban, hogy visszafogja magát, amiért hálás volt, hiszen nem tudta volna megmondani, hogy mennyi időre van szüksége, hogy mindenét gondolkodás nélkül odaadja neki, ha szeretné. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kézen fogva sétáltak be az étterembe, ahol egy pincér rögtön eléjük is sietett és meglepetésére, spanyolul szólalt meg, amire nem is igazán figyelt, inkább a berendezést kezdte el tanulmányozni. Meleg, mediterrán hangulatot keltett az épület belseje is a robusztus, sötét fabútorokkal, a konyhából áradó finom illatokkal és a halkan szóló dallamokkal. Barátságos és hívogató volt, számára mégis a leglenyűgözőbb az oldalt elhelyezkedő kisebb terasz volt, amire kilépve, mintha egy kisebb lugasban találták volna magukat, rengeteg növény volt, élénk színű virágokkal. Itt is megvolt a hangulatvilágítás, míg az asztalokon mécsesek égtek, néhány egy kisebb kör alakú vázában a víz felszínén úsztak, amivel igazán romantikus hangulatot kölcsönöztek, amit láthatóan sok pár is kihasznált. A terasz szélén elhelyezkedő asztalokat kisebb falakkal választották le egymástól, némi magányt adva az ott helyt foglalóknak, így kifejezetten megörült, amikor ők is egy ilyen asztal felé tartottak. Ahogy megérkeztek a foglalt jelzéssel ellátott helyhez, a táblát le is kapta a pincér és már el is tűnt, míg Fernando kihúzta neki a széket, amit aztán alá is tolt, mikor leült rá. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Köszönöm. Hogy találtál rá erre a helyre? Nagyon hangulatos – kérdezett rá, miközben a mellette lévő székre rakta le a táskáját. Ugyan a sarokban ültek, mégsem érezte bezárva magát, illetve azt se érezte, hogy olyan sokan megbámulnák, aminek kifejezetten örült, mert ettől aztán kifejezetten tartott. Bár azért azt sejtette, hogy az este folyamán el fog érkezni az a pillanat, amikor lesz valaki olyan bátor, hogy aláírást kérjen, nem hitt abban, hogy ez nem így lenne. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– A szálloda recepciósa ajánlotta. Állítólag nagyon jó a konyhája. – Igyekezett a támadó szavaira figyelni, ami igazán nehezen ment a magán érzett tolakodó tekintetnek köszönhetően, amely ültében is olyan tüzetesen végig mustrálta, mintha nem is lenne rajta semmi sem. Összezavarodva pillantott oldalra, ahol ugyan senkit se látott, aki feléjük nézne, mégsem szűnt meg a kellemetlen érzés, amire csak összevonta a szemöldökét. – Valami baj van? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jó estét kívánok! Én fogok önöknek ma este felszolgálni. – Mondani akart valamit Fernandónak, de az asztaluk mellett megálló pincér a német szavaival együtt megakadályozta ebben. Látta, hogy a vele szemben ülő is meglepődik, amiből csak arra tudott gondolni, hogy ő kérte, hogy spanyolul beszélő felszolgáló legyen mellettük, aztán ő még jobban megdöbbent, mikor felnézve, a tegnap látott zöld szempár nézett vissza rá. Önkénytelenül is védekezően emelte maga elé a karjait, amivel takarni akart magát, mivel már tudta, hogy a hozzájuk érkező bámulta meg annyira. Visszafordulva a spanyol felé, az asztalra könyökölt, miközben kiolvasta a szeméből a kérdést, amire tudta, hogy majd válaszolnia kell, míg ő csak szeretett volna elfeledkezni a kellemetlen érzésről és élvezni élete első randiját. Nem akart visszabújni a csigaházába, ami most igen kecsegtető volt a számára, hogy végre ne érezze magán az átható zöld pillantást, amit nem is értett, hogy miért érez magán. – Mit hozhatok inni, amíg átnézik az étlapot? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olívia, minden rendben? – Összerezzent, ahogy megérezte összekulcsolt ujjain a meleg érintést, pedig az csak Fernando volt. Bután viselkedett, de mentségére legyen, hogy még sose érezte magát ilyen kényelmetlenül, mintha meztelenre vetkőztetné ott mindenki előtt. Nem volt ehhez hozzá szokva, mert ugyan a focista is számtalanszor végig nézett már rajta, akárcsak aznap este, mégsem tudta összehasonlítani a kettőt, jelenleg viszont nem azt érezte, hogy egy igazi nő lenne, hanem csak az a csaj, aki jó lesz a következő menetre. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Azt kérdezte, hogy mit akarunk inni. – Tudta jól, hogy nem fogja annyiban hagyni a támadó, azonban szerette volna, ha minél előbb elmegy a közelükből a felesleges harmadik. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szénsav mentes ásványvizet szeretnék jéggel. – Végig ránézett Fernando, úgy ahogyan csak ő szokott és máris nem érezte úgy, hogy csak egy dugásra lenne jó. Sose érezte ilyen kényelmetlenül magát, mert ugyan többször is elmenekült előle, de nem ezért, hanem pont amiatt, amit kiáltott belőle, ami aztán nem volt helyes addig, amíg barátnője volt. Gyorsan elhadarta, hogy mit szeretnének és rögtön fel is lélegzett, ahogy kettesben maradtak. – Ismered? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem, dehogy! Tegnap láttam, amikor már hazafelé sétáltam… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Akkor már érthető, hogy miért bámul így rád. – Kérdőn vonta fel a szemöldökét a kissé bosszús kijelentést hallva. Neki ebben aztán semmi magyarázat nem volt és nem is akarta, hogy legyen, mert tegnap még csak azt gondolta, hogy azért nézi meg, mert felismerte, hogy ő volt Fernando mellette, most viszont egyre jobban bebizonyosodott ez a számára és az is, hogy az emberek minek is gondolják így. Ráadásul neki már az is sok volt, hogy valaki ennyire szemtelen volt, hogy azzal se foglalkozott, hogy nem egyedül volt az étteremben, hanem társaságban, pluszban ahhoz se kellett sok sütnivaló, hogy kitalálja, hogy egy randin voltak. – Fogalmam sincs, hogy most örüljek-e vagy ne annak, hogy ennyire nem tűnik fel neked, hogyan reagál rád a környezeted. Az a srác pont azért nézett rád így, amiért én is, csak én vagyok az a mázlista, akivel itt vagy és nem ő. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Akkor sem ugyan az – jelentette ki határozottan, mert ebben tényleg biztos volt. Ugyan zavarban volt minden egyes alkalommal, amikor megérezte magán a focista meleg pillantását, ami mindig elég alaposan végig mérte, talán egy négyzet centimétert sem hagyott ki, mégsem érezte úgy magát, mint az imént. A férfi puhán és figyelmesen közeledett felé, vagy vággyal telin, azonban végig tisztában volt azzal, hogy csak meg kell szólalnia, hogy megálljon, hogy abba hagyja a méregetést, amit bármilyen zavarban is volt, sose kért volna. Még ha félt is ezt bevallani, szerette magán érezni a pillantását, mert olyankor tényleg elhitte, hogy vonzó. – Ha rajta múlna, már rég meztelen lennék… sose éreztem magam ilyen kellemetlenül, mintha csak egy darab hús lennék. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Miből gondolod, hogy én nem szeretnélek meztelenül látni? – Kapta a kérdést, miközben a keze közé vette az étlapot és már el is akarta kezdeni az ételeket olvasni, de rögtön meg is feledkezett ezen tervéről. Felpillantva újra azzal a sötét szempárral találta szembe magát, mint előző este az ágyában, amikor a lábát kente be. Most is ugyanúgy perzselte, mint akkor, bizseregni kezdett minden porcikája, miközben egyre gyorsabban kezdett megszűnni a körülöttük lévő világ. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mert reményeim szerinte ezt nem itt mindenki előtt tennéd. Róla meg csak azt tudom elmondani, hogy ha rajta múlna, már valamelyik asztal tetején lennék. – Attól függetlenül, hogy mennyire nyíltan beszélt, fogalma sem volt, hogy honnan jött ez, honnan tudta azt, hogy a zöld szemű ezt tenné vele, mert ahogy kimondta, érezte, hogy tényleg ez az igazság. Zavarban volt a felismerése miatt, de legfőképp attól, ahogyan a focista nézett rá, aminek köszönhetően tudta jól, hogy pillanatokon belül el is fog pirulni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Igazad van, én inkább bezárkóznék veled és nem engednélek ki az ágyból. – Azonnal égni kezdett az arca, valószínűleg a színe megegyezett a paradicsoméval, majd lehunyta a szemét, amiben reménykedett, hogy segíteni fog, de hamar kiderült, hogy rosszul tette, mert az agya csak elé vetítette mindazt, amiről Fernando szavai szóltak. Most aztán kifejezetten utálta, hogy ennyire élénk a fantáziája, mert a bőre még jobban felforrósodott, amit képtelenségnek gondolt. Szeretett volna megszabadulni a gondolattól, hogy ne lássa, hogy egyébként mennyire élvezné mindazt, amit tenne vele a férfi, hogy ne kezdjen el hinni abban, hogy ebből bármi is lehet, mert még nem tartottak ott, hogy ilyeneken gondolkodjon. Fészkelődni kezdett a székén, majd tehetetlenségébe, csak elengedte az étlapot és a tenyerébe temette az arcát. – Imádom, hogy így el tudsz pirulni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Most nem szeretlek. – Hallotta, hogy kacagni kezd a kijelentésén, amin azért ő is elmosolyodott. Nagyon remélte, hogy hamar kinő a pirulásból vagy legalább a játékos felejti el zavarba hozni, mert nem volt kellemes, hogy ennyire zavarba tudta hozni, bár igaz, hogy főként a saját gondolatai segítettek rá erre. A gyomra még mindig bukfenceket hányt, a hasa jólesően bizsergett, miközben beférkőzött az agyába a gondolat, hogy azért nem lenne ellenére, ha mindez majd megtörténne. Nevetségesnek tartotta a viselkedését, mert még az imént is azzal akarta hűteni magát, hogy ne rohanjon előre ennyire, egy pillanattal később pedig már vágyott arra, hogy ott legyenek abban a bezárt házban vagy szobában meztelenül. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szívesen meghallgatom, hogy mire gondoltál. – Tudta, hogy jól szórakozik rajta Fernando, miközben azt is sejtette, hogy ha elmondaná, hogy mi jár a fejében, nem lenne ilyen vidám. Attól függetlenül, hogy sose feküdt le senkivel, nem volt annyira naiv, hogy ne legyenek elképzelései, hogy mi minden történhetne egy éjszaka, amire egyébként vágyott is és tudta azt is, hogy a vele szemben ülő is, talán pont vele. Fojtottan nyögött fel, majd erőt véve magán, leengedte a kezét és próbálta visszaterelni elszabadult gondolatait a kínálathoz. Továbbra is magán érezte az átható pillantást, ami nagyon várta a válaszát, míg ő igyekezett elterelni a gondolatait erről a témáról és remélte, hogy a beszélgetés is mást irányt fog venni. – Addig úgy sem foglak hagyni, amíg nem mondod el. – Kihívásnak tűnt és tudta jól, hogy addig tényleg nem fogja békén hagyni, amíg nem mondja el, hogy mit is látott maga előtt. Annyira azért már ismerte, hogy ezt tudja, na meg azt is, hogy nagyon sok mindent be fog ellene vetni, hogy szóra bírja, amit valószínűleg azért mindketten élvezni is fognak. Bajban volt, hatalmas nagy bajban, amiből nem volt kiút és mindez elkezdte növelni a reményt benne, hogy ez csak valaminek a kezdete volt.</div>
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-17883049718004947102017-04-02T21:20:00.000+02:002017-04-02T21:20:10.125+02:00A kilencedik<h3 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h3>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Sajnálom, hogy ennyit csúsztam a 9. fejezettel,</b> de sajna nálam is beindult a tavasz, és igazság szerint egy picit meg is akadtam egy jelenettel, ami sehogy se akart összeállni. Valószínűleg azért is <i>szöszmötöltem azzal annyit, mert egy igen lényeges rész,</i> legalábbis számomra mindenképp. Remélem, a fejezet hosszúsága és tartalma kárpótolni fog benneteket. A következővel megpróbálom igyekezni, szerencsére <u>túl vagyok a Zh héten, így egy picit fellélegezhetek.</u></div>
<div style="text-align: justify;">
Időközben azért történt pár változás az oldalon. A menüsávban van egy új oldal, ami <b>a Régi idők régi meséi címet</b> viseli. Itt fogjátok megtalálni <i>a történek korábbi változatait,</i> a legelső fejezet már olvasható is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is húznám tovább a szót. <b>Kellemes olvasást kívánok A kilencedikhez!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
A kilencedik</h3>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoE8DHfr0AZ41DXzsfTBtTabCE_zY02JW7rQ4Z__wPusnSObA4EJuRUWhjjUzD5DSKZpQjBQgQmiZ2A6NIwLVZuhMSgnOCvyj3skJSTQgXL-8hRUBk5DOuKwCOU4CJE6FzbvPb7Ti3xGYU/s1600/Az-els%25C5%2591-9.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoE8DHfr0AZ41DXzsfTBtTabCE_zY02JW7rQ4Z__wPusnSObA4EJuRUWhjjUzD5DSKZpQjBQgQmiZ2A6NIwLVZuhMSgnOCvyj3skJSTQgXL-8hRUBk5DOuKwCOU4CJE6FzbvPb7Ti3xGYU/s320/Az-els%25C5%2591-9.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=0yW7w8F2TVA" target="_blank">Say you won't let go</a></b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Az éjszaka igazán nyugodt volt a néhány elsuhanó autó és a sétálók csevegését leszámítva, amit igazán könnyedén ki tudott zárni. A sötétséget a nappaliból áradó fény törte meg főként, ahhoz mégis bőven elegendő volt, hogy körbe vonja az erkélyen ülőt, aki mozdulatlanul bámult előre. A csendbe burkolózott fiatal lány, teljesen elmerült a gondolataiban, nem figyelt a környezetére, ahogyan arra sem, hogy ujjai a még mindig kissé duzzadt ajkain pihentek. Tudat alatt tudta, hogy hamarosan társasága fog akadni, hogy kérdőre fogja vonni, amiért ismét nem azt tette, amit nyomatékosan kért tőle, mégsem mozdult meg. Az imént történt csókok hatása alatt volt, amiket egyszerűen fel se tudott fogni, hogy valóban megtörténtek. Felhúzott lábait szabad karjával karolta át, míg állát a térdén pihentette és próbálta elérni, hogy újra beinduljanak a gondolatai, hogy legalább valami más is legyen benne ne csak a férfi és a tette. Például már fogalma sem volt arról, hogy mit készült mondani, nem emlékezett rá, csak arra, hogy mennyire váratlanul érte Fernando hirtelen csókja, teljesen ledermedt. Abban a pillanatban kiröpült minden a fejében, ahogy megérte a száját a sajátján, mert ugyan többször is megemlítette már, hogy ha rajta múlna, már túl lennének rajta, azonban pesszimista énje gúnyosan jelentette ki minden egyes alkalommal, hogy ha tényleg így lenne, akkor már rég megtette volna. Most megtette és még mindig nem tudta elhinni, pedig az ajkai még mindig érzékenyek voltak a heves támadástól. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nem is tudta már, hogy hányszor játszotta vissza agya azokat a pillanatképeket, hogy hányszor élte újra őket, ennek ellenére még mindig hitetlenkedett, hiszen alig huszonnégy órája még szentül hitte, hogy sok idő fog telni, mire végre vele is megtörténik mindaz, amin a vele egykorú lányok már túl voltak. Örülnie kellett volna, hogy tévedett, hogy az első csókját valaki olyantól kapta, akihez kifejezetten vonzódott, viszont ezek jóval többek voltak, mint egyszerű csókok, amiktől megijedt. Nem volt tapasztalata, nem tudta, hogy mit kellene tennie, hogyan viselkedjen, mert ugyan a lelke hihetetlen boldog volt, élvezte a focista közelségét, azonban az esze visszafogta és a földhöz kötötte, hogy ne szárnyaljon meggondolatlanul. Tudta, hogy meg kell osztania az gazságot a játékossal, hogy mindkettőjük érdekében tudnia kell, hogy soha nem volt még senkije, hiszen mégis csak egy érett pasiról volt szó, akinek megvoltak a maga igényei és vágyai, amiket ő nem tudta még teljesíteni. Tulajdonképpen nem is bízott abban, hogy egyhamar tudna ezen változtatni és nem fagyna le folyton a közelségétől, illetve attól, amit kiváltott belőle. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Sose azt csinálod, amire megkértek, igaz? – Összerezzent a kérdés hallatán, fogalma sem volt, hogy kijött hozzá. Arra se figyelt volna fel, ha időközben minden szó nélkül elmegy a lakásból, mintha nem is hallana semmit se. – Mi a baj Olívia? – Felé hajolt, a széke karfáján támaszkodott meg, amivel teljesen sarokba szorította és hiába keresett menekülési lehetőségeket, egyet sem talált. Tudta jól, hogy nem fogja azzal beérni a férfi, hogy semmi, hogy addig nem is fogja elengedni, amíg be nem vallja neki az igazat. Sóhajtva hunyta le szemét, majd homlokát térdeinek döntve, próbálta összeszedni minden bátorságát. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Én… – Érezte magán a barna tekintetett, amiből tudta, hogy türelmesen fog addig várni, amíg szükséges. Nem tudta, hogy fogalmazza meg a mondani valóját, talán csak ki kellene böknie és reménykedni abban, hogy a csatár nem fogja ott hagyni. – Zóra a vacsoránál csak arról beszélt, hogy veled is azt csinálom, mint a többi pasival. Ha megunlak, majd lepattintalak, mintha nem is történt volna semmi sem. Bár az is igaz, hogy eddig még senkivel se vacsorázta együtt, még úgyse, hogy társaságban voltunk. – A jóval könnyebb utat választotta, ami picit tisztességtelen volt, de bízott abban, hogy így is meg fogja érteni a felette álló, hogy mit akart elmondani neki. Nem lett volna szabad belevonnia Zórát, akitől ezért megérdemelt volna egy újabb fejmosást, hiszen egyszerűen csak el kellett volna mondani, hogy még nem volt senkije, hogy még nincs tapasztalata. Továbbra is a térdének támasztotta a fejét, nem mert felnézni, nem akarta látni, hogy mit gondol, hogy ott fogja hagyni, de hosszú pillanatokkal később is még mindig érezte a közelségét, hogy a karjai fogságban tartják, így végül kikukucskált a menedékéből. Először arra gondolt, hogy nem hallotta, hogy mit mondott, viszont a bentről kiszűrődő fényben jól látta az arcán a meglepődöttséget, amit nem igazán értett. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szóval, ha jól értem, eddig mindenkit kikosaraztál és rajtam kívül még soha senki nem csókolt meg. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ühüm. – Sokkal rosszabb volt ez tőle hallani, mint azt egyébként gondolta volna. Nem akarta hallani, hogy mit gondolt az egészről, így kihúzva magát, már készült megkérni a férfit, hogy engedje felállni, mikor a tőle érkező szavak megakadályozták ebben és minden szándékát a távozásról megszüntették. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tudod se én, de más épp elméjű pasas sem reagálna úgy, ahogyan azt egyébként vártad tőlem. Sőt, biztos vagyok bennem, hogy az előttem próbálkozók igazán rühellnek engem, amiért engem nem koptattál le és volt lehetőségem közelebb kerülni hozzád. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy előttem még senki sem csókolt meg. Szerencsés vagyok. – Teljesen összezavarodott a mondanivalójától, de legfőképp attól, hogy nagyon közel hajolt hozzá a spanyol, annyira, hogy az ajkain érezte a forró leheletét. Hitetlenkedve állt az előtt, hogyan találta ki azt, hogy mi volt annak az oka, hogy nem akarta ezt megosztani vele, ennyi időnek kevésnek kellett ahhoz lennie, hogy kiismerje. vagy mégsem? – Bár jobban örültem volna annak, ha ezt korábban megosztod velem. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Miért? – Egyébként az is kész csoda volt, hogy most elmondta neki, korábban semmiképp nem tudta volna magát rávenni a vallomásra, hiszen most is csak burkoltan tudta megtenni. A korábban hallott vélemények a srácoktól nem éppen azt igazolták a számára, amit Fernando mondott, sok hasonló cipőben járó lányt cikiztek és ő nem akart erre a sorsra jutni, emiatt is félt attól, hogy erről bárkivel is beszéljen, főleg nem azzal, aki ennyire érdeklődik utána. Kíváncsian várta a választ, miközben próbált a korábbi szavaira gondolni és nem arra, hogy azért kérte ezt, mert akkor nem akar megismerkedni vele, mivel így minden sokkal bonyolultabb. Újra készült megszólalni, ekkor azonban a férfi megszüntette azt az apró távolságot is, ami még ott volt közöttük és gyengéden csókolta meg. Közel se volt olyan heves vagy szenvedélyes, mint a korábbiak, ennek ellenére érezte, ahogyan minden megfeszülő izma ellazul, a szemét lecsukta, miközben hagyta, hogy átjárja a lágy, finom érzés, ami újra kezdte megolvasztani belülről. Könnyed becézgetés volt, ami ugyan váratlanul érte, mégsem dermedt meg, bátortalanul kezdett viszonozz, ugyanígy mozdult közelebb, míg az erős és meleg tenyér újfent a tarkójára simult. Lassan kezdtek el zsibbadni a végtagjai, miközben olyan könnyűnek érezte magát, mintha bármelyik pillanatban ellebeghetne, aztán csak csalódottan lélegzett, mikor elvált tőle a spanyol, mikor még nem akarta, hogy vége legyen a csóknak. Finom volt, lassú, gyengéd és pont olyan, amiről mindig is álmodozott. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha bárki kérdezne az elsőről, majd erre emlékezz vissza. – A száján érezte az elhangzott szavakat, aminek köszönhetően egész testében megremegett. Sok olyan volt már az életében, ami az előtte állóhoz fűződik, de kétség kívül ez volt az eddigi legfontosabb, amire mindig emlékezni fog. Ugyan a legelső csókja nem olyan volt, mint amire vágyott, amit most kapott meg, azonban azzal sem volt semmi gondja, ahogyan a rákövetkezővel sem. Élvezte őket és egyáltalán nem zavarta az, hogy nem teljesültek az álmai, az sokkal fontosabb volt, hogy ki valósította meg azokat. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nekem az előzőekkel sem volt semmi bajom – jelentette ki, még mindig lehunyt szemmel. Nem említhette egy lapon azt, amit most kapott és a korábbikat, de tagadni se tudta volna, hogy imádta mindegyiket. Bármennyire is le volt forrázva a nappaliban, élvezte a csatárban rejlő szenvedélyt, ami bizonyíték volt arra, hogy tényleg akarja őt, hogy nagyon is akarja, amire pedig szüksége volt, hogy tudja, érezze. Akármilyen furcsa is volt a számára, kívánatosnak érezte magát és elhitte, hogy elég lehet a spanyolnak, hogy a tapasztalatlansága ellenére, idővel meg tudna neki mindent adni, amire szüksége volt, aztán mégis magába zuhant, amint volt pár perce egyedül. Tudta, hogy igaza volt akkor Zórának, amikor azt mondta, hogy a barna szemű nőnek tekinti, hogy nemcsak egy havert lát benne, ahogyan sokan mások, mégis még mindig voltak olyan pillanatok, amikor kételkedett, amiről tudta, hogy csak bajt okozhatnak. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ennek igazán örülök, de most gyere. – Mosolyogva nézett rá a szeplős, majd megfogva a kezét, ugyanaz a melegség járta át, mint amikor hazafelé sétáltak. Ahogy felegyenesedett, el is indultak a nappali irányába, ahol aztán az előtte haladó meg is torpant, tanácstalanul nézve a szobák irányába. – Melyik a tiéd? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– A jobb oldali – közölte kis habozás után. Miután valamennyire sikerült normalizálni a légzésüket a második csók után, azt kérte tőle Fernando, hogy menjen be a szobájába, míg ő elmegy a fürdőbe. Akkor nem is gondolt arra, hogy miért kéri ezt tőle, most viszont megszólaltak a vészcsengői, hiszen korábban abban sem volt biztos, hogy egyáltalán egy randira készen áll-e, nemhogy a szexre. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olívia, semmi olyat nem fogok csinálni, amit nem akarsz, ígérem. Csak szeretnék végre ledőlni, mert fáradt vagyok és gondolom az ágyad sokkal kényelmesebb, mint ez a kanapé – intett az említett bútor felé a focista, míg ő csak arra tudott gondolni, hogy hogyan képes olvasni a gondolataiban, amit ráadásul nem is először tesz meg. Korábban ez még sose fordult elő, egyetlen pasi sem találta ki, hogy mi jár a fejében, csak faggatták róla. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Miből gondolod, hogy kényelmes? – Kérdezett rá, miközben ahogy a kicsiny folyosóra értek, lecsukta a villanyt a nappaliban. Ideges volt annak ellenére is, hogy kijelentette a férfi, hogy nem fog csinálni semmi olyat, amit ő nem akarnak, ilyen sok időt még senkivel sem töltött együtt kettesben és nem is feküdt egy ágyban. Ijesztő volt a számára, hiszen alig negyedórája volt túl élete első csókján, ami váratlanul érte annak ellenére is, hogy vágyott rá és Fernando szinte minden alkalmat kihasznált arra, hogy éreztesse vele, hogy akarja és vágyik rá. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csipkerózsika képes vagy akár tízig is aludni, szóval csak kényelmes lehet. – Eddig senki mástól nem hallotta ezt a becenevet és igazán furán is hatott, mert ugyan tényleg sokat tudott aludni, mégis furcsállta. Ahogy beértek a hálóba, elengedte a férfi kezét és immár lámpafényben sétált tovább az ablakhoz, hogy kinyitva azt, némi friss levegőt engedjen be. Ahogy végzett ezzel és visszafordult, csak annyit látott, hogy miután levette a cipőjét a focista, hanyatt fekszik az ágyán és egy megkönnyebbült nyögés közben csukja le a szemét. – Anyám, ezek után tényleg nem csodálom, hogy nem akarsz kikelni innen. Ehhez képest a szállodában vaságyaink voltak – kuncogni kezdett a szavak hallatán, miközben nem tudta levenni a pillantását a szeplős arcról. Másodpercek alatt elpárolgott minden idegessége, hiszen inkább hálásnak kellene lennie azért, hogy visszajött miatta Fernando, és hogy ott volt most is vele. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nem reagált semmit, csak csendesen a kapcsolóhoz ment, majd lecsukva azt, lassan araszolt az éjjeliszekrényhez, amin hamarosan már fényt is ontott magából a kislámpa. Hihetetlen szerencsés volt és nem azért, mert ismerősének mondhatta a profi focistát, hanem amiért láthatta a hétköznapi Fernandót, aki megnyílt neki, és aki minden lehetséges módon éreztette vele, hogy egy igazi nő. Titkon pedig hozzá kellett azt is tennie, hogy mindig is erre vágyott, hogy valaki ilyen figyelmes legyen és igazság szerint, a csatár pont olyan volt, akire vágyott mindig is, ezt viszont nem merte még saját magának sem beismerni. Hiába voltak ott a fejében a férfi szavai, cselekedetei, vagy a csókok, még mindig tartott attól, hogy reggel felébredve rá fog döbbenni arra, hogy az egész csak egy álom volt, ami eddig túlságosan valóságosra sikeredett. Bár még ezen gondolatai ellenére is élvezte azt, hogy ott van mellette, hogy folyton azt érezteti vele, hogy különleges, hogy biztonságban érezheti magát, de legfőképp azt, hogy nem az az elsődleges célja, hogy lebeszélje róla a bugyiját, hanem tényleg érdekli a játékost a gondolata a véleménye. Azt pedig semmiképp se tagadhatta, hogy ne tartotta volna jó pasinak a spanyolt, hogy ne imádta volna a csokoládéra emlékeztető íriszeket, amelyektől rövid másodpercek alatt képes volt elolvadni, bármennyire is ragaszkodott korábban ahhoz, hogy ő képtelen rá. Arra pedig nem mert gondolni, hogy milyen érzés volt, amikor megcsókolta, mert tartott attól, hogy el fog pirulni és nem akart magyarázkodni. Valahogy csak megtud majd szabadulni ettől, mivel sejtette, hogy rengeteg olyan helyzetbe fog még kerülni, ahol nagyon is zavarban fogja magát érezni és nem volt arra szüksége, hogy erről mindenki más is tudjon. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Leülve az ágy szélére, érezte, ahogyan mögötte mozgolódni kezd a támadó, mégsem sandított hátra, hogy megtudja, mit csinál, csak a testápolójáért nyúlt. Pillanatok múlva megállt mozdulatában, mikor megérezte csípőjén a meleg tenyeret, majd igyekezett az iménti tevékenységét folytatni, miközben valójában szinte égette a ruhákon keresztül is érzet érintés. Amikor aztán a gerince mentén érezte meg az ujjakat, már nem is próbált az esti rutinjára koncentrálni, csak élvezte a könnyed játékot, amivel Fernando leleplezte az egyik érzékeny pontját. Annak ellenére, hogy korábban ezt még senki sem tette meg, már tisztában volt azzal, hogy itt igen érzékeny az érintésre, elég volt elképzelnie egy-egy könyv pikánsabb jeleneteit, amelyben kiemelt szerepet kapott a női főszereplő meztelen háta és az övé máris zsibbadni kezdett. Mindig is tisztában volt azzal, hogy élénk a fantáziája, hogy félálomba nem egyszer érezte azt, hogy mintha ott lenne vele valaki, mégsem ért fel az összes képzelgése a valósághoz, ami valahol teljesen letaglózta. Nem értette, hogy reagálhat így a férfi érintésére, amikor alig ismerte, ennek ellenére nem állította meg, meg se szólalt, csak élvezte a pillanatot. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hihetetlen, hogy még nem volt senkid, bár én kifejezetten örülök neki. – A szavak nemcsak a beálló csendet törték meg, hanem azt a varázst is, ami a hatalmába kerítette. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha nem lök fel az a pasas, te sem vettél volna észre – jelentette ki, miközben oldalra fordulva, felrakta az ágyra a lábait. Nem akarta magát hiú ábrándokba kergetni, tisztában volt azzal, hogy csak a szerencsének volt köszönhető az, hogy megismerkedtek. Ha nincs az a kisebb baleset, ő már nem is lett volna az üzlet közelében, amikor megérkeztek. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem olyan egyszerű az ismerkedés, ha ismert vagy. És ebben igazad van, hogy nem is figyeltem volna fel rád, mert valószínűleg oda se jöttél volna hozzánk, így pedig nehéz lett volna. Ráadásul azok a lányok, akik spanyol mezt vesznek, általában nagyban mosolyognak és próbálnak elcsábítani, viszont ehelyett egy megdöbbent lánnyal találtam szembe magam, aki szó szerint menekült előlem, amihez egyáltalán nem vagyok hozzá szokva. Tulajdonképpen én szoktam menekülni a nyílt felajánlkozások elől, a viselkedésed teljesen új volt a számomra, ezzel pedig azonnal felkeltetted az érdeklődésemet és kifejezetten örülök annak, hogy nem hagytam, hogy csak úgy lerázz. – Annak ellenére, hogy a focista mondanivalója elejével tisztában volt ő is, egy kissé csalódott volt, ami még saját magának is érthetetlen volt. Csendesen kezdte el bekenni a bőrét, igyekezve kiverni a fejéből a negatív gondolatokat, hiszen az számított, hogy most ott volt vele a férfi és nem az, hogy mi történhetett volna másképp, hogy akkor talán nem is ismerkednek össze. – Fogalmam sincs, hogy milyen fazonok voltak eddig körülötted, de nekem elhiheted, hogy nem olyan kellemes, hogy minden este hideg zuhanyt kell vennem. – Eddig is érezte magán a tekintetét, de ahogy felé fordította a fejét, látta, hogy a lábát bámulja. Másodpercek múlva összeakadt a pillantásuk és teljesen elveszett az olvadt étcsokoládéra emlékeztető örvényben, szinte érezte a bőrén a perzselését, amit korábban még sose, nem nézett még így rá soha senki. Ennek ellenére befurakodott a gondolatai közé a kérdés, hogy miért pont ő? Annyi szebb és tapasztaltabb nő vette körül, modellek tömkelege, emiatt sem értette, hogy miért pont őt választotta, miért pont vele volt. – Emlékszel arra a szőkére a bárból? – Csak bólintott az érkező kérdésre, majd elszakítva a tekintetét, folytatta a lába bekenését. Fogalma sem volt, hogy miért hozakodott elő azzal a nővel, akinek karmaitól mindketten csak menekülni akartak. Ráadásul ég és föld voltak, ha össze kellett volna őket hasonlítani, sose tudott volna úgy öltözködni, mint az a nő, nem is ajánlkozott volna fel olyan nyilvánvalóan. Még most se tette ezt, mikor Fernando egyértelművé tette, hogy nagyon nem lenne ellenére, ha több is történne köztük. – Soha a büdös életben nem kezdenék egy olyan nővel, még ha totál részeg lennék, annyira, hogy még a nevemre se emlékeznék. Folyton csak azt érezném, hogy egy ismert focista vagyok meg egy pénzes zsák, melletted viszont csak Fernando vagyok és még azt is ki merem jelenteni, hogy téged zavar az, hogy nem jelent fejfájást, ha hirtelenjében szereznem kell három jegyet egy meccsre az utolsó pillanatban. Szeretem azt az egyszerűséget, ami benned megvan és az se elhanyagolható, hogy kifejezetten tetszik, hogy meg kell hódítanom téged és nem olvadsz csak úgy el attól, hogy ismert vagyok. – Nem tagadhatta, nagyon jólestek az elhangzott szavak, amiknek muszáj volt hinnie, mert érezte, hogy őszinték. Ráadásul elég volt visszagondolnia Olallára, aki külsőre inkább rá hasonlított, mint arra a cica babára, pluszban azt se söpörhette a szőnyeg alá, hogy rá várt a lépcsőházban, miatta jött vissza Németországba, nem más miatt. Nem is vágyhatott ennél többre, egyedül az önbizalmát kellett helyre tennie, hogy el tudja ezt fogadni, mert eddig is tudta, hogy nem a focista szándékaiban kételkedik, hanem egyedül magában és abban, hogy ha jobban megismeri őt a csatár, majd faképnél hagyja. – Tényleg nem tudom, hogy milyen barmok élnek nálatok, de gyönyörű vagy, és ha nem tartanálak vonzónak, testileg és személyiségileg is, akkor elhiheted, hogy nem lennék itt. Most viszont fejezd be, amit csinálsz és feküdj le aludni, mert nem tudom garantálni, hogy nem máshogy fogom megmutatni neked, hogy mennyire is akarlak. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem – motyogta, miközben a másik lábát kezdte el bekenni. Igyekezett nem felfogni a szavak jelentését, hogy valójában mit is szeretne csinálni a férfi, amire még nem állt készen, ettől függetlenül azonban ugyanúgy hatással volt rá, mint minden más nőre is. Soha korábban nem volt még vele egy pasi sem ilyen nyílt, mindig burkoltan közelítették meg és ugyan ő már az első perctől kezdve tudta, hogy mi a szándékuk, sokan el se jutottak odáig, hogy közöljék, mit is akarnak tőle. Valószínűleg túlontúl is elutasító volt, de a mellette fekvővel nem viselkedett másképp, menekült előle, amire reagálhatott volna úgyis, ahogyan korábban mindenki más, ennek ellenére ott volt és igyekezett meggyőzni arról, hogy még ott is lesz egy ideig. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Azt tapasztaltam és nincs is szándékomban parancsolgatni, de nem akarlak lerohanni, ami tuti meg fog történni, ha továbbra is azt kell bizonygatnom, hogy őrülten kívánlak. – Ha akart is volna még valamit mondani, ezek után már képtelen volt rá, csak lehunyta a szemét, miközben a hideg is kirázta. Ugyan azt a nyers szenvedélyt érezte végig hullámozni a bőrén, mint amivel korábban a nappaliban csókolta a játékos, mint amivel a falnak tolta és megakadályozta, hogy tovább beszéljen. Korábban még sose érzett ilyet vagy ehhez hasonlót, mondhatni elemi erővel söpört rajta végig és teljesen maga alá gyűrte, miközben minden korábbi kételkedését kisöpörte a fejéből. Vonzónak és kívánatosnak érezte magát, egy igazi nőnek, nem pedig annak a kislánynak, aminek általában szokta magát érezni. – Olívia? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hmm? – Várta, hogy folytassa a focista, közben a tenyerén maradt krémet a karján kente el. Kíváncsian fordította újra felé a fejét, mikor másodpercek múlva sem érkezett még semmi. A tekintette még mindig az olvadt csokoládéra emlékeztette, viszont már nem érezte azt a forróságot, mint korábban. Sokkal visszafogottabb volt, gyengédebb, ami ugyanolyan kellemes hatással volt rá, ami mintha minden egyes porcikáján végig simítana, mint egy emlékeztető, hogy a teste mellett a szívét is akarja, amit eddig még egyetlen egyszer sem érzett. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mindenképp szólj, ha valami olyat tennék, amit nem akarsz, rendben?! Nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy bármire is kényszerítenélek, én tudok várni. – Szótlanul nézte az arcát, az apró mosolyt és csak arra tudott gondolni, hogy nem lehet ekkora szerencséje. Ugyan fogalma sem volt, hogy mi is alakul köztük, szüksége lett volna rá, hogy tisztázzák, ennek ellenére hihetetlenül jólesett ezt hallania és meg is nyugtatta a lelkét, hiszen eddig tartott attól, hogy ha valakit képes lesz majd közel engedni magához, az nem lesz elég türelmes vele. Ettől félt igazán, hogy majd nem kap elég időt, hiszen tudta jól magáról, hogy egyik pillanatról a másikra nem tud majd megbízni senkiben, így nem is lenne képes arra, hogy lefeküdjön még akár Fernandóval sem. – Készen vagy? – Csak bólintott, majd visszarakva az éjjeliszekrény tetejére a testápolót, az ágy végébe rúgott lepedőért nyúlt, amit valószínűleg reggelre megint oda fogja száműzni magáról. Az oldalára fordulva, a derekáig húzta a vékony anyagot, végig magán érezve a barna pillantást. Alig húsz centi volt az arcuk között, és ahogy jobban megfigyelte az arcát, rögtön feltűntek neki a fáradtság jelei. Csend telepedett közéjük, csak a légzésüket lehetett hallani, miközben benne egyre jobban nőtt a késztetés, hogy megérintse, már a kezét is emelte, aztán félúton elbátortalanodott, húzta volna vissza a karját, mikor a gyengéden a csuklója köré fonódó ujjak megállították. – Nem harapok. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Fáradtnak tűnsz – jelentette ki gondolatait, miközben óvatosan érintette meg a szeme alatti karikákat. Egyetlen pasihoz se került még olyan közel és olyan helyzetbe, hogy így érjen hozzá, hogy ilyen bensőséges legyen, mert ez az volt, tudta, hogy jólesik a másiknak az érintése. Mintha közelebb is húzódott volna hozzá a támadó, így kissé felbátorodva, végig húzta ujjbegyeit arccsontján, amire csak lehunyta a szemét az előtte fekvő. – Nem lett volna jobb, ha inkább pihensz a vacsora helyett? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hogy aztán agybajt kapjak azért, mert egyedül mászkálsz este? Voltam már sokkal fáradtabb és igaz, hogy az utóbbi napokban nem tudtam sokat pihenni, de sokkal inkább itt vagyok veled, minthogy a hotelban aludjak. – Elmosolyodott, maga sem tudta pontosan, hogy miért, hiszen a történtek ellenére se kérte volna, hogy őt válassza a pihenéssel szemben. Még ha nem is volt olyan nehéz az a szakítás a számára, sejtette, hogy megterhelő volt az utolsó meccsük, főleg az utána következő órák, ráadásul aztán még vissza is utazott Lipcsébe. Egyedül csak miatta. – Sose bocsájtanám meg magamnak, ha valami történne veled és megakadályozhattam volna. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Szótlanul fordult meg, hogy lecsukja a kislámpát, és amint megvolt ezzel, készült, hogy újra szembe legyen a csatárral, mikor megérezte a derekán az erős kart, amely könnyedén kezdte el húzni, mígnem neki ütközött gyengéden az izmos mellkasnak. Megfeszült, váratlanul érte a hirtelen intim közelség, amire egyáltalán nem volt felkészülve, aztán ahogy meghallotta a kissé álmos hangot, az elsuttogott spanyol szavakat, lassacskán engedtek fel az izmai, végül belesimult a biztonságot árasztó ölelésbe. A kezdeti ijedtséget hamar elpárolgott és kezdte élvezni azt, hogy nincs egyedül az ágyban, hogy ott van vele Fernando, hogy minden idiótasága ellenére, amivel mást már rég elüldözött volna, még mindig kitartott. El se tudta képzelni, hogyan fogja mindezt meghálálni neki, hogyan tudná megköszönni, hogy ennyire figyel rá, hogy különlegesnek érezheti magát minden percben. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Akkor érezte végleg elveszettnek magát, mikor megérezte vállán az apró, kedveskedő puszit, amitől kirázta a hideg. Ha eddig nem férkőzött volna eléggé a közelébe a spanyol, most végleg elérte ezt és pont emiatt bele se akart gondolni, hogy mindez mit jelenthet, hogy mi minden lehet ebből. Nagyon igyekeznie kell, hogy ne engedjen a pesszimizmusának, hogy ne férkőzzön a gondolatai közé az, hogy nem elég neki, hogy egyedül annak higgyen, amit lát, amit érez vele kapcsolatban. Aztán mindenről megfeledkezett, mikor megérezte felkarján a meleg tenyeret, mely lassan simított végig bőrén, amitől újfent kirázta a hideg, majd a csuklóján állapodott meg Fernando keze, és ha lehetséges volt, még közelebb húzta magához. Lehunyva szemét, kényelmesen elvackolta magát a biztonságos ölelésben, miközben érezte, hogy eluralkodik rajta a fáradtság, amit korábban egyáltalán nem érzett. Mindezen pedig a nyakánál érzett szuszogás nem segített, ahogyan az sem, hogy mennyire is jó, hogy ott van vele a csatár, aki ugyan valamikor majd el fog menni, ha megérkeznek a többiek, de addig is ott lesz vele, amitől igazán boldog volt, még úgyis, hogy eleinte csak feszengett. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres </i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nem nyitotta fel a szemét, amikor felébredt, fogalma sem volt, hogy miért riadt fel, aztán ahogy megérezte a zsebében rezgő mobilt, fáradtan nyögött fel és igyekezett tudomást sem venni róla, ami sikerült is, mikor az orrába kúszott az édes illat és érezte a karjai alatt fekvő törékeny testét. Felnézve, Olívia arcát látta meg, aki nyugodtan aludt tovább, benne pedig felötlöttek az előző este történtek, a csókok és a terve, hogy majd elmegy, ha visszaérnek a lányok. Másodpercekig csak figyelte a puha és finom ajkakat, az alig észrevehető szeplőket az orrán, a jobb szemöldökénél az apró vágást, amit egészen idáig fel sem tűnt neki. Sóhajtva csukta vissza a szemét, miközben előhalászta zsebéből a kitartóan rezgő telefont, végig arra gondolva, hogy mennyire örül annak, hogy a lánnyal aludhatott. Meglepte, hogy nem ébresztették fel, hiszen eddig elég szigorúan rajta tartották a tekintetüket Emmáék, bár kétségkívül, nem bánta annyira, hogy maradhatott. Viszont arra is gondolnia kellett, hogy ez milyen hatással van az előtte fekvőre, figyelnie kell arra, hogy ne rohanja le, hogy ne legyen tolakodó, mert azt már tudta, hogy ha elijeszti, akkor csinálhat bármit, többet szóba se fog vele állni. Egészen tegnap estig eszébe se jutott, hogy még nem volt senkije, hogy ő lesz az első, aki majd megcsókolja és szerencsétlenségére, elég hevesen támadta le, ami addig egészen biztos nem fordulhat elő még egyszer, amíg nem bolondítja magába. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Meg se nézve, hogy ki keresi, csak fogadta a hívást, miközben azon töprengett, hogy az nem elég, ha csak szimplán elmennek vacsorázni, különlegesnek kell lennie, mert akarta, hogy egész életében emlékezzen erre és rá is a lány. Nem volt egyszerű helyzetben, hiszen idegen helyen volt és már egyáltalán nem emlékezett arra, hogy milyen volt az első randija és már ezer éve nem is volt senkivel sem. Mindenképp ki kell találnia valamit, amivel elérheti, hogy végre a karjába olvadjon Olívia. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mondjad. – Próbált halk lenni, de így is mocorogni kezdett a barna hajú. Ahogy a békés arcot figyelte, még mindig nem akarta elhinni, hogy tényleg nem volt senkije, hiszen gyönyörű volt és dögös, imádta a csillogó kék szemét, emellett pedig okos volt és élvezetes volt vele beszélgetni. Teljesen biztos volt benne, hogy rengeteg barom él a környezetében, aminek ő csak örült. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Hol a francba vagy, haver?</i> – Ötlete sem volt, hogy hány óra lehet, ahogyan arról sem, hogy mit akarhat tőle Sergio. Nem hitte, hogy tényleg aggódna azért, mert nincs a szállodában, mivel rengetegszer fordult már elő az, hogy valamelyikük csak reggel ért vissza, mikor elengedte őket az edző a családjukhoz. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Itt maradtam Olíviánál. – Óvatosan tűrt egy előrehulló tincset a füle mögé, miközben nem tudta levenni a tekintetét a szájáról, ami most is vonzotta. Hihetetlen mód szerette volna érezni újra azt az édes ízt, a puhaságát, amivel nem tudott betelni, azonban kénytelen volt türtőztetni magát, mivel nem akarta felébreszteni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Azt nem mond, hogy máris sikerült ágyba bújnod vele?! Azt hittem, hogy… </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Elaludtam, miközben vártam, hogy hazaérjenek a csajok. Elmondod végre, hogy miért keltettél fel? – Nagyon nem lett volna az ellenére, ha végre szexelhetett volna, viszont korábban se gondolt arra, hogy ilyen hamar megtörténne, bármennyire ki is volt már éhezve. Kifejezetten örült volna annak, ha ebben is ő lesz neki az első és pont emiatt nem akart semmit se elhamarkodottan tenni, képes lesz várni, ahogyan mondta is, bár arról fogalma sem volt, hogyan lesz képes visszafogni magát, de a lány miatt meg fogja valahogy oldani. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Megvannak a jegyek és úgy néz ki, hogy a szállás is rendben lesz. </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Oké, van még valami? – Nem akarta, hogy bármit is meghalljon Olívia, ha véletlenül felébredne, meglepetésnek szánta az egészet. Igaz, egyáltalán nem volt biztos abban, hogy örülni fog-e neki, hiszen a mezéről is azt gondolta, hogy egyenes utat fog jelenteni hozzá, aztán mondhatni pofára esett és neki kellett arról győzködnie a lányt, hogy tényleg neki akarja adni és később sem fogja megbánni a döntését. Abban biztos volt, hogy a világbajnoki döntőre szóló jegyek ott vannak a legfőbb vágyai között, emlékezett arra, hogy mennyire örült a csoport meccsükre szólónak is, hiába akarta visszautasítani többször is. Valahol sejtette, hogy ugyanígy fog reagálni most is, szóval ki kellene találnia valamit, amivel meg tudja majd győzni, mert szeretett volna elmenni vele, hiszen még nem találkozott olyan nővel, aki ennyire szerette volna a focit és nem a focisták miatt. Vagyis remélte, hogy ő majd kivétel lesz. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Na, ezek után nem hiszek neked, hogy…</i> – Nem várta meg a folytatást, csak kinyomta a hívást és visszasüllyesztette zsebébe a készüléket. Semmi szüksége nem volt arra, hogy megint arra gondoljon, hogy mit takarnak a ruhák, hogy mennyire élvezné azt, hogy megszabadíthatná tőlük. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem alszom veled többet, mert nem elég, hogy te nem tudsz lustálkodni, de azok sem, akiknek megvan a számod. – Meglepte a halk dünnyögés, majd másodpercek múlva már az álmos kék tekintettel nézett farkasszemet. Fogalma sem volt, hogy mióta lehet ébren, hogy mi mindent hallhatott, de mielőtt még bármit mondhatott volna, már csak Olívia hátát nézte. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Na, gyere csak ide! – Pont úgy húzta magához, ahogyan azt éjszaka is tette, csak most nem érezte, hogy akár egy pillanatra is megfeszülne, csak kuncogott, ami megmelegítette a bensőjét és egyedül arra tudott gondolni, hogy több ilyen reggelt akar még. Szorosan fonta a törékeny test köré a karját, míg lábával is satuba fogta a lányt, hogy moccanni se bírjon, hogy ha menekülni akarna tőle, akkor se tudjon. – Nem szoktak ilyen korán hívni, de legközelebb, majd teljesen lenémítom. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Rendben – a beleegyező motyogást hallva, elmosolyodott és az álmosságának tudta be ezt. Sokkal inkább várt volna valamilyen visszacsípésre, főleg a tegnap esti feszültsége miatt, hogy egy ágyban lesznek, mégsem zavarta a gondolat, hogy annyira már nincs ellene a barna hajú. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem rugdostál ki az ágyadból. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Majd ha felébredtem, megteszem, de most inkább aludj. – Nem mondott semmit, csak végighúzta orrát a nyaka ívén, amire érezte, hogy megremeg. Kifejezetten élvezte, hogy most már tudja, hogy milyen hatással van a lányra, hogy mindezt korábban még senki más nem tette meg vele vagy akár bármi mást. Szerencsésnek érezte magát és élvezte azt a bizalmat, amit kapott tőle, mert azt már tudja jól, hogy akárkit nem engedne ilyen közel magához. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Egyre biztosabb volt abban, hogy már nemcsak a testét akarja Olíviának, hanem a szívét is, ami nem lesz egy egyszerű menet, de érezte, hogy megér minden fáradtságot. Nem tudtak még túl sokat a másikról, szerette volna minél jobban megismerné és egyre jobban vágyott arra, hogy ő legyen az, aki mellett megtapasztalja a lány, hogy milyen egy kapcsolat, milyen az, amikor valaki törődik vele, amikor valaki igazán vágyik rá, ő pedig ennél jobban már nem is akarhatta őt. Emiatt sem tudta, hogyan lesz képes visszafogni magát, mikor egyre többször gondolt arra, hogy milyen lenne vele szeretkezni… frusztráltan sóhajtott fel, miközben próbálta meggyőzni magát arról, hogy ha majd végre teljes mértékben övé lesz Olívia, minden kínzó percre úgy fog gondolni, hogy megérte. Órákon keresztül az ágyban fog vele lenni és addig nem is fog neki nyugtot hagyni, amíg nem fog érte szinte könyörögni, addig is viszont kénytelen a hideg tusokat választani, amire lassan megint szüksége lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Fogalma sem volt, hogy mennyit aludhatott, de mivel még mindig ugyanúgy feküdtek, mint mikor visszaaludtak, így nem gondolta, hogy olyan sok idő telhetett el azóta. Kipihentnek érezte magát, mintha napok óta csak aludt volna egyfolytában, nyoma sem volt annak a fáradtságnak, amit Olívia is észrevett rajta előző este. Egyáltalán nem gondolt arra, hogy ekkora szüksége lehet arra, hogy vele aludjon, hogy a közelében tudja, mert tudta, hogy azért pihent olyan jól, mert ott volt vele. Mindez pedig csak azt jelentette, hogy máris túlságosan is kötődik a lányhoz, ami nem volt túl szerencsés tekintve, hogy még mindig voltak olyan pillanatok, amikor nem tudta, hogy mit fog reagálni a fiatal lány, mikor akar újra menekülni előle. Magáról tudta jól, hogy nem csak testileg akarja, hogy belekezdene egy kapcsolatba vele és ugyan kezdet tisztában lenni azzal, hogy ugyanúgy vonzódik hozzá a kék szemű, mint ahogyan ő is hozzá, de este mindenképp ki kell derítenie, hogy mit is szeretne. Egy része érezte, hogy csak türelmesen kellene várnia, hogy megszokja a közelségét Olívia, hogy ne legyen ennyire újdonság a számára, hogy nőként tekint rá, pluszban még az is ott van, hogy Zóra a nyár végén Madridba fog költözni és reményei szerint, a karjában fekvő többször is megfogja majd látogatni. Viszont elég volt tudatosítania magában, hogy milyen közel van a csinos lány, hogyan bújik hozzá, esélytelennek látta, hogy nyugton tud majd maradni és kivárni, hogy mi lesz ebből az egészből. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Mozgolódást hallott odakintről, így tudta, hogy itt az ideje a távozásnak, főleg, hogy rengeteg dolga volt még, ha tényleg szeretné levenni a lábáról a lányt. Azt akarta, hogy különleges legyen és mivel nem otthon voltak, ahol ismer mindent és könnyedén meg tudna szervezni mindent, így jóval több időre van szüksége, mint ami egyébként kellene. Lassan könyökölt fel, hiszen hallotta az egyenletes légzést és nem tudta megállni, hogy ne vigyorodjon el a tényen, hogy Olívia tényleg lekörözi alvásban Csipkerózsikát. Egy ideig csak figyelte és próbálta megfejteni, hogy mi fogta meg ennyire, ami miatt képes volt visszautazni Lipcsébe, mivel tudta rávenni arra, hogy végre lépjen a halott kapcsolatában, hogy még az se érdekli, hogy mit gondol az édesanyja. Aztán arra is rá akart jönni, hogy miért nem volt előtte még senki, mert egyszerűen nem akarta azt elhinni, hogy senki se érdeklődött volna iránta komolyan, gyönyörű volt, értelmesen el tudtak beszélgetni és valóban őt látta, nem a focistát, akinek rengeteg pénze van és az oldalán bekerülhet az újságokba. Egyedül azzal volt csak baj, hogy nem Madridban vagy a közelben élt, ez volt a legnagyobb és fogalma sem volt, hogy ezzel mit kellene csinálnia, mert már végképp nem akarta, hogy csak egy nyári kaland legyen az, ami elkezdett kialakulni köztük, egyre jobban csak akarta és tudta, hogy ez addig nem is fog változni, amíg nem kapja meg, amit annyira akar és utána is csak még jobban ragaszkodni fog majd. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Este nyolcra itt vagyok érted – súgta halkan a fülébe, majd arcon is puszilta, amire érezte, hogy csak még közelebb fészkelődik hozzá. Nagyon hamar hozzá tudna szokni az ilyen reggelekhez, bár az is igaz, hogy már így is meg volt cincálva az önuralma, ami valószínűleg nem bírna ki még egy éjszakát, amin semmit sem tehet, amire annyira vágyik. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy átjutott-e a lány álmán a mondandója, mégsem próbálkozott újra, nem akarta felébreszteni. Átfordulva a másik oldalára, fel is ült, majd pillanatok múlva már kifelé sétált a szobából. Csendesen húzta be maga mögött az ajtót, míg a fürdőből vízcsobogást hallott. Neki is szüksége lenne egy frissítő zuhanyra, nem tervezte, hogy ruhában fog majd aludni, így már alig várta, hogy megszabaduljon a gyűrött ruháktól. A nappali felé indult, ahol még este kirakta a pénztárcáját, aztán már indulhat is vissza a szállodába, hogy miután rendbe szedi magát, neki kezdjen a szervezésnek. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jó reggelt – érkezett a konyhából a köszönés, aminek irányába fordulva, Zórát látta meg, aki minden bizonnyal kávét ivott a hatalmas bögréből. A vonásaiból ítélve, igazán jól szórakozhattak az este és igen sokáig is, így nem is csoda, hogy nem ébredt fel, mivel már elég mélyen aludhatott ő is, mikor hazaértek. – Kérsz egy kávét? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Azt megköszönném – bólintott az ajánlatra, majd az íróasztalhoz sétálva, magához vette a tárcáját, amit a farzsebébe tett el. – Nagyon későn értetek haza? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olyan éjfél körül, de olyan aranyosan aludtatok, hogy nem akartunk felébreszteni. – Egyáltalán nem bánta, hogy így alakult, főleg, hogy végre kettesben voltak és meg is csókolhatta Olíviát. Akármin is szólalkoztak össze a vacsoránál, mindenképp meg kell majd köszönnie a nőnek, mert máskülönben valószínűleg még mindig csak sóvárogna. – Még alszik? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Félálomba volt, amikor felkeltem. Köszi. – Leülve az asztalhoz, maga elé húzta a csészét, majd egy kiskanálnyi cukrot téve a kávéba, elkeverte azt és lassan kezdte el meginni. Nem akart rákérdezni arra, hogy pontosan miről is volt szó, a lánytól akarta hallani, így csendben fogyasztotta el a reggeli ébresztőt, amit aztán a mosogatóba tett. – Nem vagyok benne biztos, hogy hallotta-e, de megmondanád neki, hogy nyolcra itt vagyok érte? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Öhm, persze. – Nehezen állta meg, hogy ne kezdjen el nevetni, ahogy meglátta Zóra arckifejezését, ami jól tükrözte, hogy nagyon is kíváncsi arra, hogy mi történt köztük, illetve, hogy hová akarja elvinni a barátnőjét. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Rendben, akkor én megyek is. Szia! – Egy arcra puszival köszönt el, végül a kijárat felé indult, miközben sokkal jobban szeretett volna visszamenni Olíviához. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Fernando! Köszi, hogy vigyáztál rá. – Csak biccentet, hiszen ugyan nem kérte ezt tőle senki sem, neki mégis egyértelmű volt, hogy úgy cselekszik, ahogy. Ráadásul nem tagadhatta, hogy így járt a legjobban és csak reménykedni tudott abban, hogy az este végén ugyanúgy megcsókolhatja majd a lányt, amire már most nagyon vágyott. Totál elcsavarta a fejét Olívia, akinek valószínűleg erről fogalma sem volt. – És a mélyvörös rózsákért van oda – érdeklődve fordult vissza az ajtóból, mikor ismét utána szóltak, majd csak elmosolyodott az apró utalást hallva, aminek hatalmas hasznát fogja venni. Olíviából kiindulva sokkal jobban fog egy csokornak örülni, mint valami nagy és drága dolognak, amivel megkezdheti a meghódítását. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csukott szemmel fordult át a másik oldalára, miközben igyekezett elnyomni magában az érzést, hogy hiányzik mellőle Fernando. Nem gondolta úgy, hogy helyes ezt éreznie, mikor alig pár hete, hogy megismerkedtek és ugyan egyre jobban vonzódott hozzá, egy része nem akarta elfogadni, hogy annyi év várakozás után, ilyen könnyedén és hamar történik minden. Valamiért mindig azt képzelte, hogy több időre lesz szüksége, hogy megnyíljon, hogy akár az első csókot is hagyja, és ugyan a férfi letámadta, de az igazság az volt, hogy már ő is akarta, csak nyuszi volt a kezdeményezéshez. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Angyalka? – Mozdulatlanul feküdt az ágyban, meg se akart szólalni, miközben abban reménykedett, hogy kimegy majd Zóra és nem kell beszélniük. Tudta jól, hogy nem fogja megúszni, nem maradhat egész nap a szobában, most azonban még szerette volna kiélvezni azt a nyugalmat, amit a spanyol karjaiban érzett. – Tudom, hogy fent vagy. Hoztam forró csokit. – Még mindig alvást színlelt, hiába bukott le. Pillanatok múlva már érezte is a finom illatot, ami sokszor amolyan békítő ital volt, mint ami jelenleg is volt minden bizonnyal. Érezte, hogy besüpped kissé mögötte az ágy, amiből azt is tudta, hogy már semmi esély arra, hogy megússza az egészet. – Beszéljük meg, jó. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Oké. – Hosszas hallgatás után szólalt csak meg és ugyan ilyen vontatottan fordult a hátára. Fogalma sem volt, hogy mire számítson, hiába a forró csoki, amivel mindig le tudták kenyerezni, simán el tudta képzelni, hogy a tegnap esti beszélgetést akarja kicsit nyugodtabban befejezni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Sajnálom a tegnapit, nem lett volna szabad úgy neked esnem. – Vette el a felé nyújtott bögrét, miután felült. Lassan kortyolt bele a forró italba, amivel így is sikerült megégetnie kicsit a nyelvét. – Csak tudod nagyon felhúzott, hogy ahelyett, hogy örülnél annak, ami velem történt, de legfőképp annak, hogy miattad visszajött Fernando, elmerültél a gondolataidban és totál búskomor képet vágtál. – Végig a bögrébe bámult, miközben tudta jól, hogy meg kellene szólalni és elmondania, hogy sok igazság volt abban, amit tegnap megkapott, bár tény, hogy sose viselte jól, amikor ilyen nyersen közölték vele az igazat. Nem volt egy törékeny virágszál, mégsem viselte jól, ha valaki olyan támadja le, aki nagyon is közel áll hozzá, emiatt is menekült el, hogy ne kelljen tovább hallgatnia. – Tényleg ne haragudj, nem lett volna elfeledkeznem róla, hogy nálad a nyers hozzáállásom nem célra vezető. Bele se akarok gondolni, hogy mi lett volna akkor, ha nem megy utánad a focistád, még szerencse, hogy hamarabb kapcsolt, mint mi. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Én csak nem akarok egyedül maradni – bökte ki halkan, nem is figyelve az utolsó mondatra. A bögrét kocogtatta a körmével, míg újra megrohanták azok a gondolatok, amikkel tegnap az étterem asztalánál ült. Tényleg ettől tartott a legjobban, mert ugyan most se beszéltek mindennap, de két naponta találkoztak legalább egy félórára és elmondhatta minden gondolatát, amit ugyan az édesanyjának is megtehetne, mégis más volt Zórával beszélgetni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Édesem, attól, hogy Madridba költözöm, ugyanúgy zaklathatsz majd skype-on, majd megbeszélünk egy időpontot, amikor mindketten gépnél leszünk, rendben? Egyébként meg szerintem, ha a lovagodon múlik, amikor csak tudsz, ki fogsz utazni hozzá, meg remélhetőleg hozzám is. – Kérdőn vonta fel a szemöldökét, nem értette, hogy pontosan mire gondolhat, mivel szóba se került közte és Fernando között, hogy mi lesz akkor, ha mindketten hazamennek. Pont ez volt az egyik fő oka annak, amiért távolságot akart tartani a csatártól, mert nem akarta azt, hogy közel kerül hozzá és már kezdi beleélni magát egy kapcsolat gondolatába, aztán végül mégis pofára esik, főként azért, mert hatalmas távolság van köztük. Ráadásul az se volt elhanyagolható, hogy nem is tudta volna állni a repjegyeket, azt pedig nem kérhette, hogy a szülei fizessék. – Fogalmam sincs, hogy mit csináltatok este Olívia, de úgy vigyorgott, mintha egész este szexeltetek volna. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Micsoda? – Szerencséjére nem ivott, máskülönben valószínűleg kiköpte volna a forró csokit. – Csak aludtunk. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Reméltem is, hogy ezt fogod mondani, bár valami csak történt, nem? – Hirtelen nem is tudta, hogy mit mondjon, viszont az ösztönös reakciója mindent elárulhatott Zórának, mivel rögtön el is pirult, ahogy eszébe jutottak az esti csókok, amiknek nagy része nem csupán egy csók volt. Lemondóan fújta ki a levegőt, ahogy megérezte magán a kutakodó pillantást, ami elég hamar kiderítette, hogy bizony volt valami, amíg kettesben voltak. – Azt üzeni, hogy este nyolcra itt van érted. Tegnap el is hívott randizni? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem, még korábban mondtam neki, hogy majd egyszer vele vacsorázom. Ezért is jött vissza – válaszolt, majd megint kortyolt a bögréből. Kíváncsi volt arra, hogy mit láthatott a vele szemben ülő a spanyol arcán, örült volna annak, ha megvárja, amíg felébred, bár az is igaz volt, hogy még simán fetrengett volna tovább az ágyban, ha nem jön be hozzá Zóra. – Ha nem mondod, hogy menjünk el vacsorázni, akkor vele mentem volna. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ugye, most csak viccelsz? Miért nem mondtad ezt? Végre meglett volna az első randid, ehelyett együtt vacsorázunk. – Összevonta a szemöldökét a bosszankodást hallva, amit nem igazán értet. Tény, hogy jobban járt volna, ha inkább kettesben mennek el valahová, viszont akkor egészen biztos, nem úgy végződött volna, ahogy. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ezt még akkor ígértem meg neki, amikor otthon volt Madridban. Igazság szerint nem is hittem, hogy megvalósulna ez bármikor is – rántotta meg a vállát, mert tényleg ez volt az igazság. Annak ellenére, hogy egyre jobban vonzódtak egymáshoz, nem reménykedett abban korábban, hogy egyáltalán újra találkoznak majd, nemhogy mindenképp akarja majd a férfi azt a beígért vacsorát. Most viszont ott volt Lipcsében, este pedig együtt fognak vacsorázni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Emma, a húgodnak este randija lesz! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tessék? – Szinte berobbant a szobába a nővére egy szál törölközőben és kérdőn nézett rá. Pislogva nézte, ahogy azok ketten elkezdenek szervezkedni, miközben neki az volt a terve, hogy nem fogja hagyni, hogy rábeszéljék valami olyan ruhára, ami lehet, hogy előnyös volt a számára, azonban most szerette volna, hogy úgy látja a focista, ahogyan egyébként ki szokott nézni, hiszen elég ritkán szokott felvenni olyan egybe ruhákat, amiben eddig főként láthatta. Nyugodtan kortyolgatta a forró csokiját, miközben már ki is találta, hogy miben fog majd elmenni, amiért valószínűleg nem lesz oda, de mindenképp szerette volna önmagát adni. Ráadásul, ahogy visszaemlékezett, hogyan nézett rá, amikor meglátta a pizsamájában, nem gondolta azt, hogy zavarni fogja, ha egy kicsit visszafogottabb lesz. Igaz azt se tudta, hogy hová fognak menni, bár annyira nem is érdekelte, örült, hogy a játékossal lehet, mert bármennyire nem akarta bevallani, kezdte hiányolni a férfit. – Most szépen elmondasz mindent a tegnap estéről, aztán pedig elmegyünk vásárolni. Nincs kibúvó, hallani akarok minden apró részletet! </div>
</div>
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-17890356713690327082017-03-05T19:55:00.000+01:002017-03-05T19:55:07.058+01:00A nyolcadik<h3 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h3>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nos, mielőtt még bármiről írnék, <b>talán néhányan láttátok Fernando horrorisztikus sérülését?</b> Csak visszajátszásokat láttam, de <i>borzalmas volt,</i> szóval inkább bele se gondolok, hogy a családja, hogyan érezhette magát. Az viszont, ahogyan a stadionban lévők, hogyan reagáltak a balesetre, nagyon beszédes volt. <u>Ha valaki nem látta, akkor inkább ne is nézze meg,</u> én is jobban jártam volna, csak hát engem ketten is értesítettek, hogy láttam-e... minden esetre szerencsére csúnyábban nézett ki az egész, mint amennyi baj származott belőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A szavazás a tegnapi nap folyamán le is zárult,</b> és ahogyan én titkon arra számítottam is, az nyert, hogy olvasni lehessen a korábbi verziókat is. Volt két szavazó, aki inkább az itt olvasható részek érdekelnek, és mivel én is szeretnék ezzel haladni, így <i>ide fogok mindenképp koncentrálni.</i> Azért persze a régi verziókkal is fogok foglalkozni, <u>azokon a hétvégén nincs itt friss fejezet, várhatóan ott lesznek megosztva az átolvasott fejezeteket.</u> Amint felkerül az első, itt is értesíteni fogok mindenkit, egy linkkel együtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Magáról a fejezetről most <b>szándékosan nem akarok sokat írni,</b> mivel ez egy <i>elég meghatározó rész</i> lesz, ami a későbbiekre is kihatással lesz. Igazából még két jelenettel meg akartam toldani, de végig gondolva, jobb, ha az már a következő fejezetben lesz benne. <u>Remélem, tetszeni fog nektek?!</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kellemes olvasást kívánok a 8. fejezethez!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<h3>
A nyolcadik</h3>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaUju2PNvKSXRjxH42MW2qH5JFkL29zNVFVypNmx7g3YA_Dz3gxW_wcq18aQ4pIYYzjUa-ARn_xJmeY5rs__6rB3GiF2E9xkCqreIX_GXWLXbLxyy-Y-8Db8SKD661ri7BwAFbvXiseT7v/s1600/Az+els%25C5%2591+8.+fejezet+Ol%25C3%25ADvia.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaUju2PNvKSXRjxH42MW2qH5JFkL29zNVFVypNmx7g3YA_Dz3gxW_wcq18aQ4pIYYzjUa-ARn_xJmeY5rs__6rB3GiF2E9xkCqreIX_GXWLXbLxyy-Y-8Db8SKD661ri7BwAFbvXiseT7v/s320/Az+els%25C5%2591+8.+fejezet+Ol%25C3%25ADvia.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=b04ShbtaNnc" target="_blank"><b>Dreamworld</b></a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A lemenőben lévő nap narancssárgára festette az égboltot, amit csendesen, elgondolkodva nézett, miközben hazafelé sétált. Elvarázsolta a látvány, az esőtől lehűlt levegő jótékonyan simogatta felhevült bőrét, miközben légzése egyre jobban lecsillapodott. A kimaradt futásai egyikét pótolta, így a már reggel megtett méterek után, újabb köröket rótt le a mondhatni közeli parkban. Azt pedig még magának se akarta bevallania, hogy sokkal inkább azért jött el újra, hogy kiszellőztesse a fejét és megfeledkezhessen egy kis időre mindenről, főleg Fernandóról. Tegnap elég zaklatottan hívta fel és olyan gyorsan hadart, hogy alig fogott fel valamit a mondani valójából, ráadásul az se segített, hogy egy zsúfolt és hangos bárban voltak, és ahogy ez tudatosult is benne, hogy nem otthon van, igen hamar elköszönt tőle a focista. Igazság szerint még örült is annak, hogy nem beszélgettek túl sokat, még nem tudta magában rendezni a gondolatait a korábbi hívásával kapcsolatban, egy újabbra pedig egyáltalán nem volt felkészülve. Pluszban bármit is ígért a másik, pesszimista énje kezdett egyre erősebb lenni és ez ragaszkodott ahhoz az elméletéhez, hogy hamarosan el fognak maradozni a telefonok, amíg végül teljesen meg nem szűnnek, csak idő kérdése volt az egész. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Megállva a piros jelzésnél, csak nézte az elhaladó autókat, miközben érezte, hogy valaki figyeli. Ugyan még mindig meglepődött ezen, pedig már jó pár napja kezdődött, pontosabban, amióta megjelent az a pár fotó a vacsorájukról, amit ezek szerint elég sokan láttak. Nem akart hátra pillantani, de győzedelmeskedett felette a kíváncsiság, maga mögé nézett, ahol egy csapat vele egykorú, vagy pár évvel idősebb fiatalt látott. A kereszteződéshez tartottak, ahol ő is várakozott és rögtön kiszúrta a fürkésző zöld szempárt. Pár pillanatig időzött csak a pasi megfigyelésével, aztán csak visszafordult és átsétált a szabad jelzésen. Továbbra is magán érezte az ismeretlen tekintetét, ami miatt eszébe jutott Emmáék legutóbbi hegyi beszédét, hogy magának nyugodtan tagadhatja a tényt, de nemcsak a spanyol csorgatja utána a nyálát, csak észre kellene vennie. Természetesen miután jobban lett, kifaggatták, hogy mi is történt a vacsora után és azt is kénytelen volt bevallani, hogy a franciák elleni mérkőzés után felhívta a támadó. A következőről már nem is mert beszélni, mivel az még beszédes volt, hiszen akkor konkrétan elhangzott, hogy szeretne vele randizni. Kénytelen volt elgondolkodni azon, hogy talán tényleg ő nem vette észre a nyilvánvaló jeleket, hogy bizony érdeklődnek utána többen is és egyedül magának köszönhette azt, hogy tizenhét évesen még nem volt senkije sem. Ez benne eddig fel se merült, végig úgy volt vele, hogy nem figyel rá úgy senki se, legalábbis olyan nem, akinek szeretne igent mondani. Talán egy picit válogatós volt, de azt szerette volna, ha az, akiben megbízik, akinek minden titkát elmondhatja, akinek teljesen megnyílik, olyan legyen, aki szemtől szemben is akarja és nem csak üzeneteken keresztül. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kikapcsolva a lejátszóját, kihúzta füléből a fülhallgatót és alig kellett sétálnia pár percet, hogy megérkezzen a kapualjba. Úgy ütötte be a kódot, mintha az elmúlt években minden nap ezt tette volna, pedig alig két hete voltak ott és hamarosan indulnak is haza. Valahol már vágyott haza, hiányoztak neki a szülei és elege volt a németek karattyolásából, viszont az is igaz volt, hogy jól érezte magát, hogy nagyon is örült annak, hogy a nővérével lehetnek. Rengeteg élménnyel gazdagodott, új helyeken járt és sok új ismeretségre tett szert, amiről nem feledkezhetett meg, azonban kezdett számára mindez már túl sok lenni, az ő élete ennél sokkal nyugodtabb volt, nem volt hozzászokva a pezsgéshez. Annyi minden történt ilyen rövid idő alatt, hogy nem is tudta, hogyan lesz képes elmesélni, ha hazaért, mert azt tudta jól, hogy a csapatból a lányok, amint megtudják, hogy kint volt egy mérkőzésen, minden apró részletről tudni akarnak majd. Meg persze a focistákról is, akikkel találkozott. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Lassan indult el felfelé a lépcsőn, miközben próbálta megsaccolni az időt, de valószínűleg már landolt a szülei gépe Tenerifén, így bármikor hívhatják őket, ahogyan azt megígérték. Ez volt az első kettesben töltött nyaralásuk hosszú idők óta, mert ugyan ő szívesen otthon maradt volna korábban, de mindketten ragaszkodtak ahhoz, hogy hármasban menjenek, mivel Emmának a nyarai elég zsúfoltan alakultak az ügyvédi irodában vállalt munkája miatt. Ráadásul már pont itt volt az ideje, hogy az édesapja elfogadja azt a tényt, hogy már nem az a kislány, akinek fognia kell a kezét, hogy ne essen el, akinek még mindig gondolta. Bár azzal is tisztában volt, hogy csinálhatnak mindketten bármit, vagy mondhatnak, ez sose fog változni, sose fogják igazán elengedni a kezüket. Főleg neki, hiszen ő volt a kicsi, akinek még semmi komolyabb elképzelése nem volt a jövőjét illetően, persze megvoltak a saját álmai, azonban még nem gondolt bele túl komolyan, hogy mi lesz, ha leérettségizik. Ha véletlen ugyanarra az elhatározásra jutna, mint a nővére, az apjuknak el se merné árulni, mert ugyan nem beszélné le és támogatná is, ahogyan Emmát is, de tudta jól, hogy kicsattanna az örömtől, ha egy pesti egyetemet vagy főiskolát választana és otthon maradna. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Az utolsó lépcsőfordulóba ért a lakás emelete előtt és már rakta is volna lábát az első fokra, mikor felnézett és rögtön meg is torpant. Azonnal felismerte a tőle pár méterre ülőt, aki lehajtott fejjel bámult maga elé, aztán mintha megérezte volna a jelenlétét, fel emelte a tekintetét és az ő döbbent arckifejezése helyett, elmosolyodott. Döbbenten pislogott, egy hang se jött volna ki a torkán és komolyan eltöprengett azon, hogy csak odaképzeli a férfit, hogy csak hallucinál. Másodpercekig állt még egy helyben, aztán igazán lassan indult el újra, miközben le se vette a szemét a továbbra is nyugodtan ücsörgőről, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne. Fáradtnak látta, ami a történtek után nem volt meglepő, a mosolya mégis valódinak tűnt, mintha nem is szakítottak volna a barátnőjével. Pár lépcsőfokkal korábban állt meg, így szem magasságban voltak, majd minden előjel nélkül mutató ujjával megbökte a térdén támaszkodó karját. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hogy a francba kerülsz te ide? – Rántotta vissza a kezét, mintha égette volna az érintés és talán egy kicsit túl nyersen fogalmazta meg a kérdését is, viszont mentségére legyen, hogy hihetetlenül meglepődött. Ha csak egy perccel is korábban kérdezték volna meg azt, hogy találkoznak-e még valamikor, kapásból nemet mondott volna, most mégis ott volt tőle egy karnyújtásnyira, hatalmas vigyorral az arcán, ő pedig képtelen volt a gondolkodásra. Hirtelen minden gondolat, minden szó eltűnt a fejéből, mintha sokkot kapott volna és egy picit úgy is érezte. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Megéheztem. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Micsoda? – A kijelentést hallva még jobban megdöbbent. Egyszerűen már azon sem tudott túljutni, hogy nem képzelődik, a válaszán már nem volt kapacitása gondolkodni. Teljesen leblokkolt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Megígérted, hogy egyszer majd velem vacsorázol és én megéheztem. Szóval mit szeretnél enni? – Már a kézzel fogható tényt sem tudta hová rakni, így azzal a könnyedséggel, amivel mindezt elmondta meg se próbálkozott. Hitetlenkedve állt az egész előtt, főleg, hogy csak most szakítottak, valószínűleg ezért sem akarta elhinni, hogy tényleg ott van és a megígért vacsorát akarja megvalósítani. Mégis mindezt felül múlta az a gondolat, amikor az eszébe jutott, hogy egyébként nem kellene Lipcsében lennie, már nem volt ott dolga, mégis visszajött és vele akart vacsorázni. – Vagy nincs kedved hozzá? </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nem mondott semmit, csak felemelte tenyerét, mert szüksége volt pár pillanatra, hogy összekaparja a gondolatait, jelenleg minden darabokra hullott szét körülötte és fogalma sem volt, hogy mit kellene mondania vagy tennie. Szótlanul indult meg újra, kikerülve az időközben felemelkedő férfit, tusolni akart, hogy kitisztuljon a feje, azonban a csuklójára kulcsolódó ujjak megállították és azzal a mozdulattal, vissza is fordították. Már nyitotta volna ki a száját, hogy végre kibökjön valamit, azonban újfent csendben maradt, hiszen a játékos csak magához húzta és szorosan fonta köré a karjait. Másodpercekig állt mereven az ölelésben, aztán kezdett áthatolni az agyán a melegség, így lehunyva szemét, csak közelebb bújt az izmos testhez és ismét nem mondott semmit se. Elengedte magát, nem foglalkozott azzal, hogy nem tud mit kezdeni azzal, hogy ott van, csak hagyta, hogy körbe vonja az illata és a biztonság érzete. Korábban sose ölelte magához, puszival köszöntötték egymást, de ez valahogy más volt, nem az üdvözlésnek szólt, annál jóval többet jelentett. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tényleg a vacsora miatt vagy itt? – Dőlt hátra kissé felsőtestével, hogy a barna szempárba tudjon nézni. Abba viszont bele se gondolt, hogy milyen közel is vannak egymáshoz, mindez csak akkor tudatosodott benne, amikor megérezte, hogy még szorosabban fonódnak köré a karok és pislogás nélkül bámulja a száját. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Elég nyomós érv volt, hogy igent mondtál. – Nézett fel végre a szemébe, neki pedig egy hatalmasat dobbant a szíve. Nem tudta volna megmondani, hogy pontosan mit is látott a csokoládébarna íriszekben, hogy ezt az okozta-e, hogy szakítottak, bármi is volt az, hatással volt az egész testére, amit a közelsége csak tovább fokozott. Teljesen megfeledkezett mindenről, arról, hogy alig vágyott arra, hogy tusolás után letusoljon, most csak állt ott Fernando ölelésében, mintha az olyan természetes lenne még számára is. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ta… – nem fejezte be, a zárt ajtó mögül érkező sikoly megakadályozta ebben és ki is zökkentette. Rögtön zavarba jött és azonnal elhúzódott a focistától, mintha mégse lenne olyan jó az, amit éppen tesznek. – Régóta itt vagy? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Talán egy negyedórája – érkezett a kissé csalódott válasz, miközben a lakás ajtajához sétáltak, majd becsengetett. Nem mert felnézni, nem akart szembesülni azzal, hogy az iménti hangulat változást azzal érte el, hogy ellépett tőle, azonban azt se tudta, hogy mi mást tehetett volna. Ő nem az a lány volt, aki egyszerűen kezeli az ilyen helyzeteket, jelenleg nem is hitte, hogy ez bármikor is megváltozna, bár az már így is haladás volt, hogy nem rohant el rögtön, amikor közeledett felé a spanyol. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Biztos, hogy csak negyedórája vagytok itt? – Pislogva nézett be a nappaliba, miután a nővére kinyitotta a bejáratot és csak annyit látott, hogy odabent Zóra a teljesen megdöbbent Sergiót csókolja nagy hévvel. Azzal tisztában voltak, hogy nagyon is tetszik neki az andalúz, viszont arra egyáltalán nem gondolt, hogy ha újra találkoznak, így fog reagálni. – Lemaradtunk valamiről? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Megkaptam! – Jelentette ki hatalmas mosollyal Zóra, miközben már el is engedte a hátvéd nyakát, aki bambán bámult utána. Másodpercekig gondolkodott, hogy miről is lehet szó, hirtelen semmi sem jutott az eszébe, amit ennyire akarhatna a karamell szemű. – Az ösztöndíjat Madridba. Ősszel ott fogok kezdeni az egyetemen. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ez szuper. – Mosolyodott el és ölelte magához barátnőjét. Hónapok óta erről beszélt, főleg, miután beadott minden papírt és a végeredményt várta, neki pedig már ki is ment a fejéből. Ráadásul azt is igyekezett kiverni a fejéből, hogy így mondhatni egyedül fog maradni, nem volt szabad erre gondolnia. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ezt meg is ünnepelhetnénk akkor. Vacsorázhatnánk, aztán majd kitaláljuk, hogy mi legyen – vonta meg a vállát Sergio, akiről sütött, hogy még mindig annak a csóknak a hatása alatt állt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Akkor megyek tusolni. – Nem várt semmilyen reakcióra, csak elindult a fürdő felé, miközben áthúzta a fején a topját. Tudta jól, hogy észrevették a kisebb zavarát, amire minden bizonnyal később rá is fognak kérdezni, amire semmiképp se akar majd válaszolni. Szerette volna elkerülni az esetleges szóváltás, így mindenképp ki kell valami indokot találnia, hogy mi miatt van kissé szomorú kedve. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Siess, mert még ki is kell magunkat csípnünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csendben ült az asztalnál, amire csak rákönyökölt és a tenyerében nyugtatta az állát. Hallgatta az épp folyó beszélgetést, ami Madridról folyt, amibe nem igazán csatlakozott be, pedig többször is járt már a családjával a spanyol fővárosban. A legutolsó látogatásuk legalább öt éve volt ugyan, de pontosan emlékezett mindenre, ahogyan arra a Real mérkőzésre is, amire kimentek az édesapjával. Örök élmény volt minden egyes alkalom, ahogyan maga a város hangulata és a felszabadult élet stílus is, ami az ott élőket jellemezte. Zóra még sosem volt, így egyenesen itt Sergio szavait, aki nem meglepő módon már fel is ajánlotta neki, hogy majd szívesen meg is mutatja neki a várost az se döbbentette volna meg, ha nagyon elnyúlna ez és a napot egy vacsorával zárnák majd, aztán pedig ki tudja, hogy mi fog még történni. Viszont azon már eltűnődött, hogy a köztük lévő vonzalom még neki is feltűnt, ami csak azt mutatta, hogy azt a csókot, ami a nappaliban történt újabb fogja követni, talán még ma este. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Máskor szólj, ha fázol. – Jobbra fordult Fernandóhoz, miután a hátára terítette a pulóverét és csak ebből döbbent rá, hogy valójában tényleg fázott. Halványan mosolyodott el, miközben az egyik keze továbbra is a hátán pihent, csak lecsúszott a derekára, ahol a ruhája anyagán is érezte a melegségét. Ugyanolyan figyelmes volt, mint korábban, kívánhatni se tudott volna többet, míg a tekintetében látta, hogy ugyan jól érzi magát, de sokkal szívesebben lenne vele kettesben és folytatná azt a beszélgetést, amit korábban félbe szakítottak. – Minden rendben? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Persze… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ugyan miért nem mondod el neki az igazat, hogy savanyú a szőlő, mert most nem veled történt a jó? – Döbbenten pislogott a vele átellenben ülő Zórára, aki igen dühös tekintettel fürkészte őt. Magyarul ejtette ki a szavakat, az asztalnál így is megfagyott a levegő, miközben érezte, hogy hamarosan el fog szabadulni egy kisebb fajta pokol. – Ne nézz így! Tudod jól, hogy miről beszélek Olívia. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Fog… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Na ne! Ezt nem fogod most eljátszani velem. Amióta elmondtam, hogy megkaptam az ösztöndíjat, csak magadat sajnáltatod, amikor velem együtt kellene örülnöd, mint egy rendes barátnőnek. – Az elevenébe vágott, mert bármennyire is igyekezett tagadni, részben igaza volt. Árulása jeleként, csak lesütötte a szemét és próbálta felkészíteni magát mindarra, ami még következni fog, hiszen tudta jól, hogy ennyinél nem áll meg. Volt már ebben tapasztalat, nem először fordult elő, hogy igazán nyersen a fejéhez vágja a véleményét, ami nem is volt meglepő, mivel tűz és víz voltak ők ketten. Azt pedig sehogy se tudta tagadni, hogy a gondolatai között ott bujkált az, hogy egyedül marad otthon, hogy Emma után ő is elköltözik és valójában nagyon kevés barátja volt, akik többet tudtak volna róla, mint amit láthattak. – Mindig ezt csinálod, ha valami nem veled történik. Azt mindig is leszartad, ha más örül valami miatt, csak az számít, hogy veled nem történt semmi sem. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Zóra! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem Emma, elég volt a húgod kicsinyes önzőségéből. Úgy csinál, mintha csak körülötte foroghatna a világ! Hagyja, hogy szerencsétlen pasik körbe ugrálják, aztán amikor arra kerülne a sor, hogy viszonozza, pofára ejti őket. – Némán törte a szavak áradatát, végig arra összpontosítva, hogy ne vegye magára ezeket, amit azzal magyarázott, hogy be van csiccsentve. Ki akarta zárni az egészet és próbált valami kellemesebbre gondolni, de az újabb mondatok az agyába égtek, amitől tudta jól, hogy sose fog megszabadulni. – Fogadjunk, hogy már most azon agyalsz, hogyan fogod leépíteni Fernandót, ha meguntad őt is, igaz? Komolyan, pasi legyen a talpán, aki neked meg tud felelni, mert ő aztán mindent megtesz a kisasszonyért, de még ez se lesz elég, miközben egy szavad se lehet rá. – Csak lehunyta a szemét, míg már magán érezte a mellette ülő tekintetét, ami várta volna, hogy elmondja, hogy mi történik. Ehelyett csak továbbra is ült mozdulatlanul és valójában tényleg azon gondolkodott, hogy fog megszabadulni tőle és mindenki mástól, aki jelen volt. Nem akarta tovább hallgatni, főként azért, mert jórészt igaz volt és szembe nézni se akart azzal, hogy valójában mennyire önző tud lenni, amire már nem először hívták fel a figyelmét. – Azt meg nagyon megköszönném, ha az én estémet, meg úgy az egész nyaralásomat nem csesznéd el, csak azért, mert veled ellentétben nekem megvalósulnak az álmaim és boldog is vagyok. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csak egy halk oké-t mondott, majd felállva a székéről, nem törődve semmivel, magához vette a táskáját és elindult az asztalok között. Szeretett volna minél messzebbre kerülni, emiatt sem foglalkozott azzal, hogy mi történik a helyüknél, hogy Zóra folytatta-e volna tovább, vagy már befejezte-e, csak sietve haladt tovább, ahogyan a rábeszélt magas sarkúban bírt. Enyhén remegő kezekkel akasztotta a vállára a pántokat, miközben már ki is sétált a körbe kerített teraszról, majd körbe se nézve, elindult abba az irányba, amerre a hazavezető utat sejtette. Könnye szúrták a szemét, amiket igyekezett visszatartani, illetve mindazt, amit az elmúlt pár perc okozott, mintha meg se történt volna, pedig tisztában volt vele, hogy ezt sose fogja elfelejteni. Főleg, hogy minden bizonnyal el akar majd beszélgetni vele Fernando és ahogy elmeséli a korábbi, egyébként nem létező pasi ügyeit, valószínűleg már többet nem is fogja látni. Ugyan, azzal nem kergetheti magát ábrándokba, hogy majd megérti, hiszen egy épp elméjű férfi se foglalkozna vele, amikor eddig mindenkit eltaszított magától, vagyis ahogyan megfogalmazták, kihasználja őket. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Hirtelen fékezett le, nem törődve azzal, hogy bárki beleütközhet, csak levette a gyilkos cipőt, majd egy kézbe fogva, tovább menekült az étteremtől, ahogyan azt olyan sokszor megtette már. Nem akart gondolkodni, se érezni, egyszerűen szeretett volna minél előbb haza jutni, hogy az ideiglenes szobája biztonságos falai közé zárkózhasson és elbújjon a takaró alá. Talán túl gyerekes elképzelés volt, talán ideje lett volna szembenézni a történtekkel, azonban nem érezte elég erősnek magát, főleg, hogy ötven százalék esély volt arra, hogy ismét az fog történni, mint mindig és bármennyire is akarja azt, ami lehetne a focistával, a végén meg fog futamodni és lemarad valami olyanról, amire már nagyon régóta vágyott. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olívia várj! – Hallotta ugyan, hogy neki szólnak, de esze ágában se volt megállni, még neki sem. Egyáltalán nem akart a történtekről beszélni, amit biztos nem fog megúszni, hiszen a férfinek is köze volt hozzá, joga van tudni, és ha megtudja, akkor faképnél fogja hagyni, amit aztán végképp meg is érdemelt. Máris ott volt az újabb bizonyíték az önzőségére, meg a gyávaságára is, mert ahelyett, hogy helyesen cselekedne, csak homokba dugta a fejét ismét. – Hé! – A felkarján érezte meg a gyengéd, de annál inkább határozottabb szorítást, aminek köszönhetően lefékezett. Lassan fordult meg, próbált felkészülni a kérdés sorozatra, azonban szavak nélkül visszarakta a hátára a pulóverét, ami minden bizonnyal a sietős távozásakor csúszott le róla. Kikerekedett, könnyes szemekkel pillantott fel, mint aki el se akarja hinni, hogy csak ennyi történt, és valójában így is volt, mivel nem erre számított. – Hazakísérlek, csak ne rohanj ennyire, rendben. És annak is kifejezetten örülnék, ha visszavennéd azt a kínzó eszközt, ha csak nem a lábad fáj tőle. – Döbbenten bámulta, mintha nem értené, hogy mit mondott és tulajdonképpen így is volt, nem tudta felfogni a szavakat és azok jelentését. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy bármilyen abszurd is volt, most is képes volt kizökkenteni a korábbi hangulatából, hogy elég volt valami vicceset mondania és rögtön nem érezte magát olyan rosszul. Nem tudott megszólalni, csak fél lábra állva felvette az egyik, majd a másik pár kínzó eszközét, miközben a vállánál érezte a meleg érintést, amely meg akarta óvni, ha elveszítené az egyensúlyát. – Szeretnél beszélni róla? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Most nem – jelentette ki halkan, miközben felegyenesedett, így látta a tekintetében, hogy nem csak azért kérdezte meg, mert az ő neve is elhangzott. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Rendben, de azért majd szeretném tudni, hogy miről volt szó, ha már a nevem is elhangzott. – Csak bólintani tudott, később se lesz több kedve ahhoz, hogy beavassa, de tudta jól, hogy azért a figyelmességért, amit kapott tőle, egyáltalán azért, mert visszajött miatt megérdemelte, hogy tudja az igazságot, meg azt is, hogy milyen volt. Újfent bebizonyította magának és a többieknek is, hogy igazán elcseszett volt, meg azt is, hogy ezen nem változtat. – Emma azt mondta, hogy megvárja a barátját és aztán jönnek ők is. Nem nagyon volt kedve maradni, amit azért nem csodálok. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ne haragudj, hogy elrontottam az estédet. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olívia, azért jöttem vissza, hogy veled legyek. Bár, ha tudom, hogy így fog végződni a vacsora, akkor erősködtem volna, hogy mi kettesben menjünk. – Meglepték Fernando őszinte és nyílt szavai, amelyek jól esetek neki, hízelegtek. Eddig nem is került szóba, hogy pontosan miért is voltak ott, mert ugyan a lépcsőházban már említette a megbeszélt vacsorát, valamiért mégis azt hitte, hogy van azon kívül még más is, amihez neki semmi köze sincs. Mindettől pedig remény ébredt benne és melegség öntötte el a szívét, mivel reggel még úgy gondolta, hogy többé nem is fogja látni élőben, most pedig ott sétált mellette és miatta volt ott. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Egyébként hogy érzed magad? – Nem akart magáról vagy az estéről beszélni, el akart terelni a szót és remélte, hogy sikerrel fog járni. Lehet, hogy nem is a legjobb témával rukkolt elő, az se lepte volna meg, ha nem is válaszol, hiszen valójában semmi köze nem volt hozzá. Ráadásul ő se mondta el azt, amit tudni szeretett volna. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem mondom, hogy minden rendben, de keseregni se fogok az egész miatt. Vagy ha így lenne, akkor tuti nem lennék itt. – Valamiért zavarta a könnyed kijelentés, még ha már tisztában is volt azzal, hogy hónapok óta csak szenvedtek egymás mellett. Egyszerűen felfoghatatlan volt a számára, hogyan bírták így, mivel ő biztos nem csinálta volna ezt, bár az is igaz volt, hogy nem volt tapasztalata, de azt azért tudta, hogy szakítás után jó ideig képtelen lenne az ismerkedésre. Még úgy is, ha nagyon szimpatikus lenne az ismeretlen és kifejezetten vonzó lenne, képtelen lenne. A pasikról még kevesebbet tudott, viszont senkinek se akart a pótléka lenni. – Nem akarlak búfelejtőnek, annál többet érsz, és nem vagyok ennyire rohadék. Hidd el, nekem is meglepő, hogy ennyire megfogtál, de amióta beleegyeztél a vacsoránkba, csak arra tudtam gondolni, hogy szeretném minél előbb meglegyen. Pluszban meg még tanácsolták is azt, hogy jöjjek vissza. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tényleg? – Jólesett a számára az őszintesége, maguk a szavak is, mert nem hitte azt, hogy szándékosan mondaná neki, hogy ezekkel közelebb csalogassa magához. Lassan sétáltak, közel egymáshoz, fedetlen karjuk néha össze is ért, aminek nyomán elektromosság keletkezett benne és ott pulzált a bőre alatt. Sose érzett még ilyet és abban igaza volt Zórának, hogy korábban senkinek se engedte, hogy közelebb kerüljön hozzá, de a környezetében lévő pasik nem is váltottak ki belőle semmit se, még azok sem, akik egyébként próbálkoztak. Most viszont ott volt a focista, aki egyáltalán nem tartozott az ő világába, aki felbolydította az életét, aki miatt gondolkodás nélkül rábólintott arra, hogy felvegye a magas sarkút, nemcsak hosszas rábeszélés után bújt csak bele. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Apa szerint egész életemben bántam volna, ha nem jövök vissza. Szóval most itt vagyok. – Kisebb sokként érte a nyugodt kijelentés, hiszen egyáltalán nem gondolt arra, hogy a családja egyáltalán a létezéséről is tud. Persze az ő szülei minden momentumról értesültek, hála Emmáéknak, pluszban még az a pár kép is ott volt róluk, mégsem gondolt arra, hogy akár említést is tesz róla. – Ráadásul Sese tuti imádni fog, amiért szóltam neki. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Pedig elég vicces arcot vágott, amikor Zóra elengedte. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szerintem ő se gondolta, hogy ilyen könnyedén az ölébe fog hullani egy csók. Komoly tervvel érkezett, erről beszélt csak, amióta elindultunk otthonról. – Valószínűleg még a barátnője se gondolta, hogy ilyen hamar túl lesznek az első csókon, mivel elmondta, hogy hiába tetszik neki a hátvéd, nem fogja megkönnyíteni a dolgát. ami persze érthető is volt. Amint jobban érezte magát, kibeszélték az andalúzt és természetesen Fernando is szóba került. Szinte szóról szóra el kellett ismételnie, hogy mi hangzott el köztük akkor este, közben pedig újra ott volt a kapualjban és átélt minden pillanatot. A végére el is pirult, amin csak kuncogni kezdtek és azzal zárták le a témát, hogy mindez nagyon is sokat jelent és nincs semmi sem veszve, hiába utaztak haza. Akkor nem hitt nekik, most viszont kénytelen volt, hiszen ott sétált mellette a csatár, ami csak azt bizonyította, hogy komolyan gondolta minden egyes szavát, azonban mindez nem volt garancia semmire sem. – Bár én se nagyon tiltakoznék egy ilyen ellen. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ezt valahogy sejtettem. – Halkan ejtette ki a szavait, azonban így is hatalmas vigyorban nyilvánult meg a férfi reakciója. Nem tudta, hogy mire gondoljon, mert akkor este vágyott arra a csókra, viszont annak nem örülne, ha csak úgy megtörténne, azt szerette volna, ha tényleg jelent valamit. Túl romantikus volt, így arra vágyott, hogy igazi legyen és ne olyan hirtelen felindulásból történjen meg, mint amit ma látott. Titkon mindig is arra vágyott, hogy úgy történjen minden, ahogyan az a filmekben is történik, hogy a pasi hazakísérje és lassan, visszafogottan csókolja meg. Azonban azzal is tisztában volt, hogy az csak valaki fantáziájának szüleménye és nem a valóság, főleg nem az, ami vele fog megtörténni. Talán túl pesszimistán látta a helyzetét, de az évek csak ezen elképzeléseit támasztották alá. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Sose állítottam, hogy szent vagyok, és ha rajtam múlna, már több tucaton túl lennénk. – Megállt, ahogy meghallotta a mély hangot közvetlen a füle mellől, miközben a hideg is kirázta. Még mindig meglepte a nyíltsága, hogy milyen könnyedén beszél, de főleg azon, hogy ugyan zavarban van a témától, még se akar elmenekülni. Felnézve a barna szempárba, csak arra tudott gondolni, hogy mennyire ideges volt a legutóbbi osztálykiránduláson, amikor szóba kerültek a pasik, meg az első élmények. Magában imádkozott, hogy az elfogyasztott alkoholnak köszönhetően feledkezzenek meg, hogy újra megússza, hogy bármit is mondania kelljen és végül meg is történt, mivel amikor mindenki felé fordult, néhányan ugyan próbáltak faggatózni, mielőtt azonban még megszólalhatott volna, válaszoltak helyette. Egyáltalán nem lepte meg, hogy az egyik cica babba volt az, aki nyíltan utálta, pont azért, amivel egyébként vádolta. Nem először hallotta már a teóriát, hogy a fél foci csapattal ágyba bújt már, most azonban próbálta tagadni, amit a távozásával is megerősített, ami végül csak olaj volt a tűzre. Nem akarta, hogy rajta szórakozzanak, ha bevallaná az igazat, viszont azt is el tudta képzelni, hogy egyáltalán nem is hinnének neki. Most viszont ott volt Fernandóval, aki nem először adott arról tanúbizonyságot, hogy nem lenne ellenére egy csók, vagy akár több is, ő azonban nem tett semmit, még jelezni sem jelzett semmit. – Olívia… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ne haragudj. – A táskájában megcsörrenő telefonja mentette meg mondhatni, miközben nem is tudta, hogy egyébként mitől kellett. Másodpercek múlva már az ujjai között is volt a készülék, melynek képernyőjéről a nővére nevét olvasta el. Nem akarta fogadni a hívást, viszont tudta, hogy ha nem beszélnek, végig próbálkozni fog, amíg el nem éri, vagy otthon nem találkoznak. – Szia, Emma. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Még nem értetek haza, ugye? Mindjárt itt lesz értem Martin, aztán megyünk is haza. Addig… </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Menjetek ti is nyugodtan szórakozni velük. Fernando hazakísér, aztán meg úgyis csak lefekszek aludni – vágott közben magyarul, miközben akaratlanul is felpillantott a focistára, aki kíváncsian fürkészte az arcát. Még mindig nagyon közel voltak egymáshoz, ha elég bátorság lett volna benne, akkor mindössze csak egyet kellett volna felé lépnie és meg tudná csókolni, ehelyett csak nézte a csokoládébarna tekintetett, aminek teljesen a hatása alá került. Nem tudta elszakítani a pillantását, miközben csak arra tudott gondolni, hogy egyedül szeretne lenni a lakásban és teljesen megfeledkezni a vacsorán történtekről. Nem akarta újra élni és azt se akarta kikövetkeztetni, hogy egyébként mi lehetett volna akkor, ha nincs az az egyoldalú szóváltás. – Meg leszek egyedül is, nem vagyok már kislány. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>De…</i> </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szívesen veled maradok addig, amíg haza nem érnek, ha erről beszéltek. – Meglepettségében kissé elkerekedtek a szemei és semmi jelét nem látta annak, hogy ne gondolná komolyan a kijelentését. Annak ellenére, hogy az imént még arra gondolt, hogy egyedül akar lenni, nem kezdett el tiltakozni az ötlet ellen, tulajdonképpen meg se tudott szólalni, mintha megnémult volna. Valamiért tudta, hogy ennek sokkal több jelentősége van, mint egyébként azt, hogy vele marad, nem tudta volna megfogalmazni, hogy pontosan mit jelentett, csak érezte és bármennyire sem szerette volna beismerni, akarta ezt, legyen bármi is. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csak figyelte, ahogyan elveszi tőle a mobilt, amiben hallotta a nevét szólongató nővérét, egyszerűen ledermedt, így azt a féloldalas mosolyt se vette észre, amely kiült a kisfiús arcra. A vész csengője abban a pillanatban megszólalt, ahogy megérezte, hogy bőre felhevül és mintha kisebb szikrák pattognának, mégsem okoznak fájdalmat, sőt, kellemes érzés volt. Korábban ilyenkor már nem volt a pasi közelében, sose érezhette meg, ha mindez le is játszódott volna, most viszont képtelen volt megmozdulni, vagy bármi olyat tenni, amivel el tudna szakadni. Szavak nélkül hagyta azt is, hogy beszéljen a testvérével, igazán nem is jutott el hozzá a beszélgetést, csak a mély, kellemes hang, amely még mindig a fülében visszhangzott, mint pillanatokkal korábban is. Azt is engedte, hogy finoman átkarolja a vállát és újra sétálni kezdjenek, hogy a biztonság érzett mellett az illata is körbe lengje, illetve a melegség is, ami lassan kezdte megolvasztani a csontjait is. Elképzelése sem volt, hogy mi történik vele, soha senki közelében nem érezte még így magát, és abban se hitt, hogy ez mással megtörténhetett volna, ha engedi. Talán ez jelentette azt, hogy vonzódik hozzá, de vajon ez akkor is így fog maradni, ha elárulja, hogy neki még soha nem volt senkije? </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres</i> </div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBouj-C-jxaA9B91kzCPNaauCmM864bValZEGgdwObXDQR-hBabgXoF82UNcLTHxflC3Hsf6fTELh1z_LQrg3PWxOvpj4nQPGqWf3L4tVjURt0nzlImRsWoflD77Zw9mEqg-wtWigAFGyJ/s1600/Az+els%25C5%2591+8.+fejezet+Fernando.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBouj-C-jxaA9B91kzCPNaauCmM864bValZEGgdwObXDQR-hBabgXoF82UNcLTHxflC3Hsf6fTELh1z_LQrg3PWxOvpj4nQPGqWf3L4tVjURt0nzlImRsWoflD77Zw9mEqg-wtWigAFGyJ/s320/Az+els%25C5%2591+8.+fejezet+Fernando.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=7F37r50VUTQ" target="_blank">I don't wanna live forever</a></b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kellemes friss levegő áradt be a nyitott erkély ajtó, ami egy ideig ugyan lehűtötte gondolatait, de aztán mindez hatástalan volt, ahogy meghallotta a csobogó víz zúdulását, ami csak azt jelentette, hogy a jelenlegi legfőbb vágya meztelenül áll a tus alatt. Még a kanapén ülve is jól hallott a monoton hangot, ami időről időre megszakadt és igyekezett nem elképzelni, hogy mi is történhetett odabent akkor. Figyelem elterelésként kapcsolta be a tévét és ugyan nem értett belőle semmit, mégis abban bízott, hogy az majd leköti, hogy próbálja kitalálni, hogy miről lehet szó. Ezen elképzelése is hamar megbukott, csak mereven bámulta a képernyőt, míg minden idegszála a tőle pár méterre lévő ajtóra és a mögötte történtekre összpontosított. Abban a pillanatban átkozta, amiért olyan meggondolatlanul felajánlotta, hogy vele marad, amíg haza nem érnek, elég lett volna arra a rövid, de annál feszesebb fekete ruhára gondolnia, ami csak újra felcsigázta. Bár az is igaz volt, hogy a futó szerelése sem volt jó ebből a szempontból, tulajdonképpen bármiben is lett volna a kék szemű, hasonló eredményt ért volna el nála és bármilyen lehetetlen volt, egyre jobban kívánta és nagyon szeretett volna már ott tartani, hogy minden gond nélkül, besétálhasson utána a fürdőbe és vele tusoljon. Mindennél jobban vágyott erre, bármit megadott volna azért, hogy most kiszóljon és behívja maga mellé. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Feladva a hiába való küzdelmet, a térdeire támaszkodva, lehajtotta fejét, míg ujjait tarkóján kulcsolta össze. Kimerült volt a benne dúló kisebb harc miatt, azonban semmi pénzért sem ment volna el, ott kellett maradnia, nem azért, mert megígérte, hanem azért mert végre ott volt az alkalom, hogy akár megcsókolja a lányt és ne zavarja meg őket senki se. Viszont az is igaz volt, hogy láthatott is bármit az arcán, mikor a nővérével beszélt telefonon, túlságosan felzaklatta az, ami elhangzott a vacsorán, máskülönben biztos nem rohant volna el. Emiatt is kellett türtőztetnie magát, nem volt szabad lerohannia és érezte, hogy még várnia kell mielőtt tenne valamit, nem akarta elszúrni. Ráadásul ott volt az iménti hívási is, ami Sergiótól érkezett, meglepetésére azonban Zóra figyelmeztette, hogy nehogy hozzá merjen érni Olíviához, mert máskülönben kicsinálja és többet gondolni se mer a kék szeműre. Elgondolkodott ezen ugyan, de azt kötve hitte, hogy bármi olyat tudna tenni vele a nő, amivel kiverné a fejéből a barátnőjét, mert lassan tényleg minden gondolatát uralta. Az eszébe se jutott, hogy bármi olyat csináljon, amit ne akarna, viszont arra se mert volna megesküdni, hogy nem fogja majd megpróbálni megcsókolni. Igaz még a vacsorán történtek is ott voltak, amiről szeretett volna többet megtudni, főleg, hogy a neve is elhangzott, köze volt hozzá és talán ez lesz az, ami majd eltereli arról a figyelmét, hogy találkozásról találkozásra dögösebbnek találja és szórakoztatónak a személyiségét. Amellett, hogy testileg vonzotta, nem is emlékezett, hogy mikor beszélgetett valakivel ilyen fesztelenül, anélkül, hogy arra gondolna, hogy benne is a következő szeretőjét fogja látni Olalla. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nyugodtan menj vissza a hotelba, ha szeretnél. Nem kell maradnom, el leszek egyedül is. – Rögtön felkapta a fejét, ahogy meghallotta a lágy hangot és ugyanígy akarta adni a nemleges válaszát is, de minden elszivárgott a fejéből, ahogy felfogta, hogy még a vacsorán viselt ruhája is sokkal jobb volt a kiéhezettségére nézve, mint a pizsamája. Kezdett biztos lenni abban, hogy szándékosan kínozza a barna hajú a második bőrnek is beillő fekete rövidnadrággal, ami láttatni engedte barna lábait, aminek köszönhetően nem egy olyan kép tolult az agyába, amin azok a formás combok a csípője köré fonódnak. Hang nélkül állt fel, amit a másik nem is vett észre, köszönhetően annak, hogy nedves haját törölte a törölközőjével. Ahogy elindult, minden mozdulata felett átvették az irányítást az ösztönei, amitől egy kicsit tartott, mert mind csak őt akarták, minél kevesebb ruhában. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Inkább itt vagyok, mint egyedül a négy fal között. – Ahogy közeledett felé szeme arra a pár foltra tévedt, amelyet a víz okozott a sötét szürke anyagon, ami csak tovább rontott önuralma helyzetén. Ez volt az az alkalom, amikor bele kellett volna egyeznie a felkínált lehetőségbe, amikor el kellett volna mennie és ugyan továbbra is feszült volna a farmerja az ágyékán, de legalább a kísértés okozójától eltávolodott volna. – Bár Zóra is azt tanácsolta pár perce, hogy inkább menjek el és ne csináljak semmit. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Most ugye csak viccelsz?! Komolyan mondom elegem volt, mert a vacsorán még épp azt vágta a fejemhez, hogy miattam nem lesz köztünk semmi, most meg ő akarja elérni ezt. Közben abba meg bele se gondol, hogy egyébként te. – Nem hagyta, hogy befejezze, különösebben nem is érdekelte, hogy mit akart volna mondani vele kapcsolatban. Egyszerűen csak a tarkójára tette a tenyerét és magához húzva, végre megcsókolta. Kisebb áramütésként érte, amikor megérezte a puha ajkak finomságát, amely nemhogy csillapította volna az éhségét, csak még tovább korbácsolta és még többet akart. Nem volt képes arra, hogy lassan ízlelgesse, hogy kiélvezze az első csókot Olíviával, hevesen tolta neki a szemközti falnak, satuba fogva a testét, míg egyre jobban ostromolta. Érezte, hogy megdermedt, mégse fékezett le, csak egyre tovább ostromolta, igyekezett magába szívni az édes ízt, érezni akarta magán a vékony ujjak érintését, hogy ugyanúgy vágyik a közelsége, mint ahogyan ő is. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tényleg nem veszed észre, hogy egyszerűen megveszek érted? – Kérdezett rá végig a kissé duzzadt ajkakat nézve, amelyek újra hívogatták. Hüvelyujját a nyakán lüktető érre simította, érezte a lüktető pulzust, hogy felkavarta a csók, mégis kicsit csalódott volt, amiért nem viszonozta. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Inkább csak nem akarom elhinni. – Váratlanul érte a halk kijelentés, ami miatt már el is akart távolodni, de ahogy a kék szempárba nézett, esze ágában sem volt megmozdulni. Bizonytalanságot látott, ami fura módon nem neki szólt, hanem saját magának, mintha valójában nem őt akarja elutasítani, hanem azt, hogy utána vágyakozik. Felfoghatatlan volt a számára, de nem is akart ezzel tovább foglalkozni, csak ki akarta csalogatni a zavarából, hogy megkapja azt, amire vágyott. Azt pedig egyáltalán nem tagadhatta, hogy élvezni fogja azt, amíg eléri azt, hogy semmilyen módon se meneküljön tőle a lány és elfogadja, hogy egyedül csak őt akarja. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nem reagált semmit sem az iménti kijelentésre, csak újra visszahajolt és jóval visszafogottabban kezdte elcsókolni, nem törődve azzal, hogy az ő felsője is átnedvesedett. Akaratlanul is elmosolyodott, ahogy megérezte az enyhe húzást a pólóján, amivel megmarkolta azt, amin felbátorodva végig húzta nyelvét az alsó ajkán és örömére el is nyílt, így rögtön el is mélyítette a csókot. Nem egyszer elképzelte már azt, hogy milyen lesz az, amikor végre megcsókolhatja Olíviát, azonban arra még ő se számított, hogy ennyi elektromosság fog felszabadulni köztük, amik összeér a nyelvük. Felrázta és mohón kezdte el falni, míg tenyerei a csípőjére simultak és még közelebb rántotta magához, hogy még jobban érezze a rezdüléseit, a remegéseit. Vadul vette el, amit csak kaphatott tőle, még azzal sem foglalkozott, hogy később mennyire fogja bánni, hogy mennyire nem figyelt oda rá, hogy egyedül önös vágyaira koncentrált, de abban a pillanatban nem tudott másként cselekedni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Hangosan zihálva szakadt el a piros ajkaktól, jobbjával megtámaszkodva a feje mellett, homlokát az övének támaszkodva, végig arra gondolva, hogy mennyire szánalmas képzelgés volt, hogy majd egy csóktól lehiggad majd. Csak még jobban vágyott rá, újra érezni akarta az ízét, szinte fizikai fájdalom volt számára, hogy meg kellett állnia, azonban nem volt más választása, mert még nem volt itt az ideje, hogy ágyba bújjanak. Bármennyire is nem fűlött hozzá a foga, egy ideig még biztosan hideg zuhanyokat kell vennie, mert már így is túl sokat vett el a lánytól, még adni szinte semmit sem adott. Nem akarta ezt tenni Olíviával, különleges volt és semmit sem akart elszúrni a kiéhezettségével, az iménti után pedig csak még bizonyosabb volt, hogy ha végre megkaphatja, annak minden egyes másodpercét imádni és élvezni fogja, csak addig kell valahogy kibírnia. Ez volt élete eddigi legnagyobb kihívása és fogalma sem volt, hogyan fogja véghez vinni, de abban biztos volt, hogy nem fogja feladni, akarta a kék szeműt és nem állhat semmi sem az útjába vagy közéjük.</div>
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-57784827197598560542017-02-26T10:35:00.000+01:002017-02-26T10:35:15.572+01:00Információk<h3 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h3>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOCbNo9SuIuCXWjJFZS51xbuG_ALhYBY_M-0nanRYoBCzsgZhvCD-L7_b6hjNKjoDTeHYPcl2MDb0RG0BgSYvWWHMQg7VJXhH1pId6I0kEpy26YsXNUzyZaHhlPFgq1C9qq3VVZ_mbEO33/s1600/tumblr_m1b3kvgy6i1qgh2ixo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOCbNo9SuIuCXWjJFZS51xbuG_ALhYBY_M-0nanRYoBCzsgZhvCD-L7_b6hjNKjoDTeHYPcl2MDb0RG0BgSYvWWHMQg7VJXhH1pId6I0kEpy26YsXNUzyZaHhlPFgq1C9qq3VVZ_mbEO33/s320/tumblr_m1b3kvgy6i1qgh2ixo1_500.gif" width="320" /></a></div>
<b>Először is szeretném megköszönni a kedves szavakat, amiket eddig kaptam a fejezetekhez, a 17 olvasó bizalmát, aki feliratkozott a blogra, illetve azt is, aki a részek végénél pipált.</b> Hálás vagyok mindenért, mert jelenleg tényleg úgy érzem, hogy most tartok azon az úton ezzel a történetemmel, amit az elmúlt években csak keresgéltem. <i>Most már biztos vagyok abban, hogy be fogom fejezni, nem csak elképzelés.</i> Bár az, hogy aztán mi lesz, mivel a régebbi olvasók tudják, hogy a legutóbbi próbálkozásomban, már három évvel előrébb tartottunk. Ennek a sorsa még kérdéses, de nem szeretnék ennyire előre rohanni, <u>jelenleg a 8. fejezetet írom, amivel hihetetlenül jól haladok,</u> hiszen a fele már meg is van és igazán könnyedén jönnek a szavak, nem ülök az egészen és bámulom a word villogó kurzorát a fehér lapon. Szóval jövő hétvégén olvasható is lesz a kész rész.<br />
Ami miatt megírom ezt a bejegyzést, az nem lenne más, mint amit az előbb is említettem, hogy <b>már többszöri neki futással írom ezt a történetet. Több korábbi olvasó is feltette már a kérdést, hogy ezeket a verziókat, ha lehet, hol lehet olvasni?</b> Nos, jelenleg mondhatni sehol, mert ugyan van egy privát blog, amin fent vannak az ehhez tartozó fejezetek, illetve más történeteim is, de nem mindenkinek van hozzáférése. <i>A kérdésem az lenne, hogy van olyan, akit érdekelnének ezek?</i> Mert ha van rá igény, akkor kipofozom ezeket a részeket és lehetséges, hogy nyilvánosra is állítom ezt a blogot, bár ezen még agyalni fogok. Tudom, a sötétségben megbújó olvasók nem nagyon akarják majd kiadni az e-mail címüket, viszont én pedig nem nagyon szeretném megosztani a korábbi irományaimat, mert nem szégyenlem őket, csak látszódik, hogy évekkel korábban mennyire kifejletlen volt még a stílusom. <u>Erről az oldal sávban lesz egy szavazás, amin be lehet majd pipálni, hogy mit szeretnétek.</u><br />
Remélem, mindenkinek jól telik a hétvége? Nálunk egész nap sütött a nap, amit ki is használtam, persze az írásra is szakítottam időt. <b>Ne feledjétek, jövőhét vasárnap találkozunk!</b><br />
<br />
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-67855639434359912672017-02-19T21:40:00.000+01:002017-02-19T21:40:07.186+01:00A hetedik<h3 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h3>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egy <b>picit megkésve érkezem a 7. fejezettel,</b> viszont remélem, hogy a tartalma és a hosszúsága kárpótolni fog benneteket abban, hogy ilyen későbbi időpontban jelent meg. <i>Szerettem írni, száguldoztak közben a gondolataim,</i> sok minden felötlött közben bennem és még tisztában látom magam előtt a cselekményt, az ötleteket. Szerencsére azt is elmondhatom, hogy <u>az írással is nagyon jól tudok haladni, gördülékenyen megy,</u> néha-néha persze akadnak kisebb tanácstalanságok, ezeken azonban igazán hamar sikerül túl lendülnöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, most nem is írnék túl sokat, beszéljen helyettem inkább a rész. <b>Kellemes olvasást kívánok hozzá!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
A hetedik</h3>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres </i></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTY90115V-CRn9BZBmhttYoqlHkRNFqMsDBPevv5HRC_n4DaVOGZeD-vBTbCNiv9QBQ2lc78u8NFVkFCGB3pqahqhZR9ddeKeGtpaHqe7G2aZqc6iwL1uEWchke7Uy-liafenMso0MvDWv/s1600/Az+els%25C5%2591+7.+fejezet+Fernando+1.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTY90115V-CRn9BZBmhttYoqlHkRNFqMsDBPevv5HRC_n4DaVOGZeD-vBTbCNiv9QBQ2lc78u8NFVkFCGB3pqahqhZR9ddeKeGtpaHqe7G2aZqc6iwL1uEWchke7Uy-liafenMso0MvDWv/s320/Az+els%25C5%2591+7.+fejezet+Fernando+1.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=xEbALC15Q1Y" target="_blank">I gave it all</a></b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Az egyre jobban alábukó nap sugarainak már alig volt ereje, a felforrósodott aszfalt mégis ontotta magából a hőséget. Ahogyan egyre sötétebb lett, egyre többen nyüzsögtek a belvárosban, kisebb-nagyobb dugók alakultak ki, melyek egyre jobban elnyúltak, elhúzódtak.<i> </i>A szénfekete autóban ülő férfi türelmesen ült a bőrülésben és bámult ki a szélvédőn, míg a háttérben halkan duruzsolt valamelyik rádióállomás egyik felkapott slágere, amire egyáltalán nem is figyelt oda. Nem sietett haza, valamiért még nem akart mindazzal szembenézni, ami az otthonában vár rá, csak késleltetni akarta az elkerülhetetlent. Eszébe sem volt, hogy elnapolják a beszélgetést, azonban szerette volna még kiélvezni a jelenlegi békéjét, nyugalmát, ami már így sem volt teljes. Szeme sarkából az anyós ülésre dobott mobilra nézett, mely még mindig nem mutatott semmi változást, vagyis igazság szerint, csak az nem kereste a nap folytán, akitől annyira várta. Valószínűleg miatta sem sietett annyira, reménykedett abban, hogy akár csak egy üzenetet is küld neki és rögtön hívhatja is, mert beszélni akart vele. Csalódott volt, aztán rögtön az eszébe is jutott a hajnalban váltott pár szó, amiből sejtenie kellett, hogy most is pihen és nem a mobilját nyomkodja. Türelmesnek kell vele lennie, először jobb, ha rendbe teszi az életét és csak aztán foglalkozik bármi mással, hiába szerette volna annyira hallani a hangját. Itt volt az ideje, hogy szembenézzen a kapcsolata kudarcával, hogy most ne dugja ismét a homokba a fejét, amire Olalla minden bizonnyal készült. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A felharsanó, hangos dudára feleszmélt, ami ráadásul neki is szólt, mivel előtte már szabad volt az út. A gázra taposva, igyekezett megfeledkezni minden felesleges elmélkedésről, mert a mai és az elkövetkezendő napok eseményeire kell koncentrálnia. Ezért is akart annyira beszélni a kék szeművel, mivel vele igazán könnyedén meg tudott feledkezni minden bajáról, még ha most még az egyiket ő is okozta. Ráadásul zavarta, hogy órákkal korábban olyan gyorsan elköszönt tőle, tudni akarta az okát, mert nem érezte úgy, hogy rosszat mondott volna, hiába volt pocsék hangulatban, ami még most sem javult. Jólesett volna egy kis vigasztalást hallani tőle, amit ugyan egy kis részben meg is kapott, de nevetségesen vágyott arra, hogy azt hallja, hogy hiába kaptak ki, nem csalódott benne, nem tartja hibásnak. Másrészt viszont valahol nem is bánta, hogy nem beszéltek annyit, nem akart még jobban belebonyolódni, mikor fogalma sem volt, hogy egyáltalán látja-e még valaha. Elég ellent mondásos szituációban volt, hiszen mindennél jobban akarta Olíviát, viszont azokat a bonyodalmakat, amivel vele járt, már nagyon nem. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A francokat! Hazudhatott magának, az igazság azonban az volt, hogy iszonyat kívánta, akarta a lányt és magasról tett minden akadályra. Bármennyire is hülyeség volt, legszívesebben Lipcsében maradt volna és addig nem is nyugodott volna, amíg nem lesz teljesen biztos abban, hogy Olívia is ugyanúgy akarja, mint ő. Aztán végre meg is csókolná, hogy legalább ezzel is csillapítsa a vágyát, amely egyre többet akart és minél előbb. Már csak az volt kérdéses, hogyan fogja ezt megoldani, mikor különböző országokban voltak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A garázs előtt parkolt le a kocsijával, de még hosszú percekig ült a volán mögött, miután leállította a motort. Sokkal könnyebb lett volna kitolatni és egyszerűen valahol máshol tölteni az éjszakát, mint túl lenni a nehéz beszélgetésem, amivel kapcsolatban nem ringatta álmokba magát, hogy még a mai este folyamán le tudnak zárni békésen. Tulajdonképpen egyáltalán nem volt arról meggyőződve, hogy sikerül-e majd mocskolódás nélkül elválniuk, mert magáról tudta jól, hogy ő nem fog semmit se Olalla fejéhez vágni, hiszen tudta jól, hogy mindketten hibásak voltak, amiért idejutottak, azonban a nő részéről már nem mert semmit kijelenteni. Nem is érdekelte annyira, hogyan fog reagálni a volt szerelme, egyedül azt nem szerette volna, ha mindebbe belekeveredik Olívia is, akár csak szóban is, mivel neki semmi köze nem volt ahhoz, hogy mennyire eltávolodtak egymástól, hogy milyen régen szakítaniuk kellett volna, hogy ne legyen rákenve, miatta történik az egész. Őt ki akarta hagyni a kettőjük dolgából, hiába volt abban egy pici része, hogy végre elhatározta a lépésre magát, ez csak róluk szólt, nem hármójukról. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kiszállva, a csomagtartó felé sétált, ahonnan kivette bőröndjét és sporttáskáját is, majd lezárva azt, elindult a bejárat felé. Pár ablakból látta a kiszűrődő fényt, így próbált felkészülni az elkerülhetetlen, összerakni a gondolatait, hogy tudja, mi mindent akar mondani, miközben nagyon is jól tudta, hogy minden tervét keresztbe fogja húzni a bent tartózkodó. Beérve a házba, a cipős szekrény tetejére rakta slusszkulcsát, míg csomagjait az elé és már érezte is a bent terjengő finom illatokat. Sóhajtva indult el a konyha irányába, miközben a nappaliból halk zenét hallott, aminek köszönhetően tudomásul kellett vennie, hogy Olalla tényleg úgy gondolta, hogy most is működni fog az, ami korábban mindig. Csakhogy már nem akarta ugyanazokat a köröket róni, felesleges próbálkozás lett volna megint tovább nyüstölni a döglött kapcsolatukat. Megunta az egészet, nem volt boldog és nem is akart bujdosni a saját házában, mert ezt csinálta tudat alatt, próbálta elkerülni a nőt, hogy minél jobban minimalizálja az érintkezést. Ő már meghozta a döntését és csak reménykedni tudott abban, hogy ezt rövid időn belül el fogja fogadni a barna szemű is. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Valami oknál fogva benézett a nappaliba és rögtön meg is torpant, amikor meglátta odabent Olallát. Meg se lepte a szűk ruha látványa, ami alatt minden bizonnyal egy újonnan vásárolt, szexi fehérnemű volt, amit korábban nagy élvezettel vett volna le róla, most azonban más volt a helyzet. Csak nézte az egykori nagy szerelmét és ekkor döbbent rá, hogy már szexuális értelemben sem vonzódik hozzá, nincs rá hatással és igazság szerint az elmúlt hetekben hiába hiányzott számára a szex, nem jutott az eszébe, hogy vele elégítse ki a vágyait. A nő által várt hatás elmaradt, ami miatt látta a szemében, hogy egyre türelmetlenebb, viszont neki eszébe sem volt ez ellen tenni, nem akart belesétálni a csapdájába, hogy aztán újra szemet hunyva, mindent kezdjenek előröl. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olalla… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csináltam vacsorát, a kedvencedet és van desszert is. Több is édesem. – A csábos mosoly csak a korábbi gondolatait támasztotta alá és azt, hogy semmit sem hitt el abból, amit korábban mondott neki. Az utolsó reménye is elszállt, hogy normálisan meg tudnak beszélni mindent, veszekedni fognak és valószínűleg semmivel se fognak előrébb jutni, hiába szeretné ezt. Mégsem gondolta meg magát, nem hátrált ki, mivel tudja jól, hogy akkor a végén be fogja adni a derekát és megfeledkezik mindarról, amit a kék szeművel kapcsolatban érzett, amit kiváltott belőle. Némán figyelte, ahogy ringó csípővel sétál felé, ami semmi hatást nem ért el, még a parfümje se, amit korábban annyira imádott. – Ha szeretnéd, kezdhetjük egyből ezzel is. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem! Beszélnünk kell végre kettőnkről – szólalt meg, mielőtt még elé ért volna Olalla. Rögtön látta, ahogyan elönti a méreg, hiszen eddig még sose utasította vissza. – Én nem tudom ezt így folytatni, már rég nem működik Oli. Felesleges megint megpróbálnunk, úgyse fog sikerülni, mert már nem vagyunk boldogok egymás mellett… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Amiatt a csitri miatt van igaz? Láttam a képeket, láttam hogyan nézel. – Sejthette volna, hogy elé fog kerülni az a pár fotó, ami a vacsorájukról készült, amikor teljesen megfeledkezett arról, hogy egyébként otthon barátnője van. Vagy legalábbis az agya egyik leghátsó zugába űzte ezt a tényt. Ő nem látott semmit azokon a képeken és igazából semmi olyat nem tett, amivel gyanúsítgatni lehetne, a nagy bánatára semmivel sem lehetett, ami miatt megérdemelt volna egy hatalmas pofont. Ha tényleg rajta múlt volna, akkor most egy csendes, elsötétített háló ágyában lenne a lánnyal, ami mégsem lenne olyan csendes, mert minden bánatát a testének felfedezésébe fojtotta volna… minden akarat erejére szüksége volt, hogy a beszélgetésre koncentráljon és ne a kék szeműre, meg arra, hogy mennyire is élvezné, ha abban a hálóban lehetne. Bármennyire igyekezett, befészkelte magát a kép a fejébe, hogy végre megszabadulhat a benne lapuló feszültség egy jó részétől, hogy végre engedhet a vágyainak, viszont azt is igaz volt, hogy az se bánta volna, ha nem kerül le róluk a ruha és csak a közelében tudja Olíviát. Fura volt, de már ezzel is megelégedett volna. – Gondolom, már szét rakta neked a lábát és a következő menetért cserébe azt kérte, hogy dobj ki engem. Neked tényleg ennyit jelent a kapcsolatod? Komolyan képes volt megfektetni az első ribancot, ahogy kiteszed a lábad az otthonunkból, csak mert van egy kis gondunk? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kis gondunk?! Tényleg szerinted csak egy kis gondunk van? Olalla lassan egy éve csak azért vagyunk együtt, mert ezt szoktuk meg, nem azért, mert együtt akarunk lenni. Tulajdonképpen már arra sem emlékszem, hogy mikor szeretkeztünk utoljára, mert ami az utóbbi időben volt, az csak szex volt, amire mindkettőnknek szüksége volt és nem azért, mert vágytunk rá – emelte fel a hangját, amikor meghallotta az utolsó szavait. Rögtön kizavarta fejéből a csábító képeket, ami helyét a düh vette át, melyet főként maga iránt érzett, amiért tényleg idáig várt ezzel a beszélgetéssel. Azt meg főleg nem akarta hallani, hogy milyen következtetést vont le a lányról, ami természetesen helytelen volt, mert arra megesküdött volna mindenre, hogy legyen bármilyen élénk az ő fantáziája és legyen bármilyen jó a flörtölésben, nem tudta volna az ágyába csábítani. – Őt meg hagyd ki ebből az egészből, mert valószínűleg többet látni se fogom, szóval nem ő az oka. Pontosan a szerinted kis gondunk miatt akarok ennek az egésznek végett vetni! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Persze, amíg nem találkoztál vele semmi bajod nem volt velünk. Kötve hiszem, hogy megtudná adni azt, amire vágysz édesem, ellenben én nagyon jól ismerlek, tudom, mit szeretsz, hogyan szereted. Tényleg a nyakadba akarod venni azt a fáradtságot, amíg az a fruska megismer, vagy maradsz velem és kiélvezed, amit nyújtani tudok? – Búgta a fülébe a nő, a kezei a mellkasára simult, miközben mintha meg se hallotta volna, hogy mi mindent mondott az imént. Mindezzel csak azt érte el, hogy egyre ingerültebb lett, míg a vágya nemhogy nőt, még az emléke is eltűnt, amit korábban a hozzábújó váltott ki belőle. Nagyon nem tetszett neki, ahogyan Olíviáról beszélt, mert még ha igaza is volt, hogy nem tudná azonnal megadni azt neki, amire vágyik, egyáltalán nem érdekelte volna. Ráadásul bármit is hitt a perceken belül exévé váló, jelenleg a kék szemű volt a számára legnehezebben megkapható nő, akit csak megkívánhatott. – Tegnap bevásároltam és vettem egy nagyon dögös fehérnemű szettet. Fekete csipke és lehetetlenül apró, mintha nem is lenne rajtam… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– A rohadt életbe, felfognád végre, hogy nem azért akarok szakítani, mert nem szexeltünk már több hete? Állítom, ha napokkal ezelőtt nem mondom, hogy ezt akarom, akkor most itthon se lennél. Ez a bajom, érted már? – Már rég letett arról, hogy nyugodtan beszéljen, hogy ne kiabáljon. Nem is figyelve arra, hogy milyen erővel teszi, megragadta Olalla csuklóit, majd egyenesen a szemébe nézve folytatta a mondandóját és remélte, hogy most már hallgatóságra talál és nemcsak elbeszélnek egymás mellett. – Nem vagyok boldog, ahogyan te sem, vagy szerinted normális az, amit művelünk egymással? Ha megérzed, hogy el akarlak hagyni, egyből újra eljátszod a szerető barátnőt, én meg hülye módjára úgy teszek, mintha ez így is lenne jó. Nem akarom ezt így folytatni Olalla. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Akkor gyerünk! Dobj ki valami hülye kis indokkal – vágta a fejéhez a barna szemű, miközben kirántotta a kezét a szorításából. Készen volt arra, hogy kimondja, már nyitotta is volna a száját, mikor a nő egyszerűen fogta magát és elrobogott mellette, ezzel meggátolva abban, hogy megtegye azt, amit az imént még követelt tőle. – Majd szólj, ha észhez tértél és kiverted a fejedből azt a szajhát, mert tudom jól Fernando, hogy utána engem akarsz majd, ahogyan mindig is. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– A kurva életbe, fogd már fel, hogy nem akarom! – Kelt ki magából, miközben utána indult. Kezdte elveszíteni türelme utolsó cseppjeit is, és fogalma sem volt, hogy mi fog akkor történni, ha ez bekövetkezik. Sose érezte még magát ilyen mérgesnek, nem is volt szokása ordítani, főleg nem a nővel, akit szeretett, viszont az ajtón kisétáló már nem az volt, akit ő szeretett és nem is az, akivel tovább akart egy fedél alatt élni. Szánalmasnak érezte, hogy tényleg találkoznia kellett valakivel, hogy megtegye azt, ahogyan a jelenlegi viselkedését is, mert nem lett volna szabad így reagálnia, bármennyire is felbosszantotta a nőtől érkező tagadás. – Állj meg! – Ahogy utolérte a kocsinál, megragadta a karját és maga felé pördítette. Nyugalmat erőltetett magára és úgy kezdett el beszélni, lassan, hogy nehogy azzal vádolja, hogy csak felindulásból beszél megint. – Komolyan mondom, hogy szakítani akarok. Rajtunk már nem segít semmi sem, már nem szeretlek és tudom jól, legbelül már te se engem. Nem fogjuk folytatni és ezt holnap is, így fogom gondolni, meg utána is. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Eressz el! – Sziszegte az arcába és azonnal ki is rántotta magát a markából, de nem is akarta tovább marasztalni. Elmondta, amit akar, még ha közben egy igazi féreg is volt, azonban most már nem fog megint megismétlődni mindaz, ami korábban igen. Bármilyen undorító módon is megtette az első lépést és csak reménykedni tudott abban, hogy Olalla is így fog cselekedni, és ahogy meg tudja oldani, kiköltözik tőle, mert esze ágában sem volt az, hogy kibéküljenek. Ehhez semmi köze nem volt Olíviának vagy másnak, maga miatt nem akarta, csakis saját maga miatt nem. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Némán fordult meg és indult vissza a házába, miközben hallotta az ajtó csukódást, majd a motor zúgását. Nem lepte volna meg, ha a nő első útja az édesanyjához vezetne, hogy elsírja neki, mekkora szemétláda volt vele, hogy nem is hagyta, hogy megbeszéljék a dolgokat, csak hazajött és szakított vele. Az se lepte volna meg, ha még aznap estére várhatná az anyja megjelenését, aki próbálja fülön ragadni és rávenni arra, hogy kérjen bocsánatot Olitól és könyörögje vissza magát a kegyeibe. Azt is tudta, hogy ha mindez bekövetkezik, szikla szilárdan fogja tartani magát az elhatározásához, nem fog meginogni, nem fogja hagyni, hogy befolyásolják, hogy visszalépjen és újra egy döglött kapcsolatban találja magát. Világ életében arra vágyott, hogy olyan boldog családja legyen, mint amilyenben felnőtt, ez az álma pedig egyre jobban átformálódott, ahogy múltak az évek a barátnője mellett. Már rég nem úgy látta, hogy majd az ő kezét kéri meg, hogy vele lesznek gyerekei és tudta jól, hogy akkor kellett volna döntenie, amikor mindezt már ki is tudta hangosan mondani. Ez pedig már egy jó ideje ment a számára, nem most jutott el ide. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Bezárva maga mögött az ajtót, fáradtan sóhajtott fel, mint aki legalább éveket öregedett az elmúlt talán negyedórában. Fogalma sem volt, hogy mennyit veszekedtek, ahogyan azt se tudta, hogy mihez kezdjek. Az egyetlen terve a mai napra az a beszélgetés volt Olallával, ami katasztrofális kimenetellel végződött, bár az is igaz, hogy a végén akárhogy is, de el tudta mondani, hogy mit szeretne. Nem érezte úgy magát, hogy megkönnyebbült volna, azt se hitte, hogy ha nyugodtan meg tudják beszélni, jobban érezte volna magát. Már fogalma sem volt, hogy milyen az, amikor egyedül volt, az elmúlt öt évben ott volt neki a barátnője, szinte mindig ő volt az első dolga és ugyan sose kérte, de rengetegszer őt választotta a barátai és a szórakozás helyett. Valószínűleg ez volt az egyik legrosszabb döntése, mert így nemcsak a saját szabadságát iktatta ki, hanem a kapcsolatukat is. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kiropogtatva az ujjait, a konyha felé indult, miközben elővette a telefonját. Fel is hívhatná Olíviát, beszéltethetné, hogy már csak a hangjával megnyugtassa és valószínűleg nagyon hamar le is higgadni, viszont még mindig ott volt benne az érzés, hogy a kurta beszélgetés után, inkább megvárja, amíg ő keresi meg. Volt valami a hangjában, amit még most se tudott megmagyarázni, mintha csalódott lett volna, amit szeretett volna betudni annak, hogy veszítettek, azonban nem akarta magát ebbe a tudatba ringatni. Talán csak meg kellene vacsoráznia, letusolnia és aztán bedőlni az ágyba, hogy kipihenje magát és egy időre megfeledkezzen minden nőről, még ha egy után annyira is vágyakozott. Jelen pillanatba mindet a háta közepére kívánta, annak ellenére is, hogy azt nem bánta volna annyira, ha hirtelenjében ott terem a kék szemű és megvalósíthatja minden fantáziáját. Nos, arra az időre biztos megfeledkezne arról, hogy jelen pillanatban hogyan is érez a gyengébbik nem iránt… </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnj62_AJtkJQrDYrlkZ0RHusHiqNrzdgBr0N_vhzrfHgDeBIM7sIWNIVk-mSByr9FjAV12q61VDVNi7_RRNQSyRI6-MUJ4fdH5V7btQWieBVVxRzF6icb3oPLfAZ_43qRNo1aMOCRIoNnk/s1600/Az+els%25C5%2591+7.+fejezet.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnj62_AJtkJQrDYrlkZ0RHusHiqNrzdgBr0N_vhzrfHgDeBIM7sIWNIVk-mSByr9FjAV12q61VDVNi7_RRNQSyRI6-MUJ4fdH5V7btQWieBVVxRzF6icb3oPLfAZ_43qRNo1aMOCRIoNnk/s320/Az+els%25C5%2591+7.+fejezet.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=T9gZuf2NhmY" target="_blank">Say ok</a></b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Lassan nyitotta fel szemhéját, és ahogy meglátta a szobában uralkodó hajnali gyér fényt, rögtön vissza is csukta. Fogalma sem volt, mire ébredt fel, aztán, ahogy erre gondolt, meghallotta a nyikorgást, majd a halk lépteket, de meg se mozdult, mert sejtette jól, hogy az éjszaka közepén valamikor hazajött Olalla. Számított erre és mivel komolyan gondolta minden egyes korábbi szavát, így ennek fényében átköltözött pár holmijával az egyik vendégszobába. Meg kellett volna szólalnia, ki kellett volna küldenie a nőt, azonban nem nyitotta ki a száját, egyszerűen csak várt. Az izmai egyre jobban megfeszültek, mintha várná azt, ami következni fog, pedig abban semmi élvezet nem lesz, hogy ki fogja rakni a helyiségből a volt barátnőjét. Ezen gondolata ellenére sem mozdult meg, továbbra is a hasán feküdt, miközben egyre közelebb ért hozzá a betolakodó. Az este eszébe se jutott az, hogy be fog jönni hozzá a barna szemű, szentül hitte, hogy az igen csúnya vitájuk után, rá se akart nézni, nem hogy hajnalban beosonni abba a szobába, ahol aludt és ki tudja, hogy mire akart készülni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Minden gondolatáról megfeledkezett, mikor csípőjén megérezte a vékony ujjak finom érintését és rögtön meg is dermedt, mert a zsigereiben érezte, hogy nem Olalla tette ezt. Valamikor az éjszaka lerúgta magáról a takarót, így az idegen a meztelen hátán simította felfelé tenyerét, amitől újra megfeszült, de korántsem az idegességtől. Élvezte a meleg bőr tapintását magán, mégis a fejében ott villogót az üzenet, hogy tennie kellene valamit, hiszen egy nő betört a házába és nem kellene így reagálnia a jelenlétére. Nem ésszerűen viselkedett, szó nélkül hagyta a kényeztetést, szemét újra lecsukta, miközben ki tudja milyen elvetemült szurkoló jutott be az otthonába. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Talán ekkor kellett volna felriadnia a révületből, hogy annyira ki volt már éhezve a testi kontaktusra, hogy szinte mindegy volt, ki ér hozzá, azonnal többet akar, amibe a meztelenség is beletartozik. Frusztrálta a tény, hogy ennyire vágyott az újdonságra, hogy már arra is képes lenne, hogy az egyik szurkolójával bújjon egy éjszaka, vagyis hajnal erejéig, miközben megfogadta, hogy sose fog ilyet tenni. Persze Olíviával kivételt tett volna, ő más most és talán emiatt is zavarta annyira, hogy ez a kivétel már másra is vonatkozik… azonnal az idegenre összpontosított újra, ahogy felfogta, hogy meleg tenyere megállt lapockája között, míg az enyhén nedves ajkaival megérintette a tarkóját. Hatalmasat kellett nyelnie, miközben férfiassága egyre keményebb lett és egyre pikánsabb képek tolultak be az agyába, mellette pedig az az este jutott eszébe, amikor együtt vacsoráztak a lányokkal, amikor igen nehezen állta meg, hogy ne csókolja meg a kék szeműt, akinek még most is az ujján érezte szája puhaságát. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olívia. – Meglepve ejtette ki a nevét, miközben jobb oldalára fordulva, felnézett az ágy mellett állóra. Egyre jobban pirkadt, így látta a mosolyát, a kék szempár csillogását, érezte a finom virágillatot, mégsem tudta elképzelni, hogyan került oda, honnan tudta, hogy hol lakik. – Hogyan? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csss – tette a szájára az ujját a lány, ahogyan azt ő is csinálta napokkal korábban. Az agya teljesen leblokkolt, nem tudta feldolgozni a tényt, hogy ott van, míg a teste cselekedett így is önállóan, a hátára fordult, közben megragadta a felé hajoló mindkét csuklóját és magára rántotta a törékeny testet. Egy pillanatig se habozott, csak kihasználta az alkalmat és lecsapott az ajkaira, nem törődve azzal, hogy túl erőszakos, hogy lerohanja, hogy talán túl erősen harapta, szabadjára engedte a vágyát, amely már hosszú napok óta egyedül őt akarta. Még akkor sem lazított szorításán, mikor az orrába kúszott a finom illat, mikor tétován ugyan, de viszonozni kezdte a csókját, mindezek egyre tovább szították benne a tüzet és már tudta jól, hogy semmi sem lesz képes megállítani. – Nando. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Pár pillanatra szakadt csak el a kék szeműtől, amíg fordított a helyzetükön és az ágyhoz szegezte, ahogyan azt már sokszor elképzelte, az apró, halk, de annál édesebb sóhaj megállította másodpercekre és csak bámulta. Amennyire látta, ki volt pirulva, az írisze vágytól csillogott, minden rezdülését érezte, az egyik combját a derekának döntötte, míg másik lába a sajátjai közé szorult és testsúlya jó részével rá is nehezedett, mégsem vett észre egyetlen tiltakozó jelet sem. Ha nem lett volna kiéhezve rá, valószínűleg megkérdezte volna, hogy biztosan akarja-e, viszont mivel bármikor jutott az eszébe, annak a végén egyre többször volt meztelen, így minden kérdést mellőzve újra birtokba vette az ajkait. Ezúttal gyengéden kezdte el ízlelgetni, nem tudott betelni az édes ízel, amit érzett, a bársonyos bőr puhaságával, legfőképp azzal az odaadással nem, amivel viszonozta a csókot. Nyelvé lassan húzta végig a száján, amire már nagyon vágyott, hogy megtegye és az így kiváltott apró remegésen, csak elmosolyodott, miközben egyre jobban megfeledkezett a sürgető vágyról és egyre jobban csak rá figyelt. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Élvezte, hogy ott volt alatta, hogy ránehezedhetett és érezhette minden mozzanatát, rezdülését, hogy ezekre tudott reagálni, hogy birtokolhatta Olíviát, aki készségesen hagyott neki mindent. Nehezen szakadt el az ajkaitól, aztán már nem is bánkódott annyira, mikor az állát, majd a nyakát csókolta végig, amit meg is harapott és hangosabban sóhajtott fel, mint korábban. Mindez csak tovább növelte egyébként is lángoló vágyát, amin az se segített, amikor megérezte a vékony ujjakat a hajába markolni, míg a teste az övének feszült és mindössze a lenge ruha anyaga választotta el őket, amit azon a vacsorán viselt. Gyorsan meg akarta tőle szabadítani, látni akarta végre meztelenül, amiről már annyit képzelődött, aztán szerette volna minden egyes porcikáját bebarangolni a kezével és a szájával is, csakhogy abba ne hagyja a nyögdécselést és a nevét is akarta hallani. Na meg azt is, hogy ne hagyja abba. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Már emelkedett felfelé, hogy megvalósítsa gondolatát, mikor megérezte a vállánál a kezét, majd tolni kezdte, egészen addig, amíg a hátára nem feküdt. Meglepte a hirtelen támadt merészsége, amivel nem is törődött sokáig, tenyerével újra elkezdte feltűrni a szoknyát, hogy végre bele tudjon markolni kerek fenekébe. Végül mégse tette meg, egyszerűen mindenről megfeledkezett, mikor váratlanul az ölébe ült a lány és tőle csak egy nyögésre futotta, míg a szemét is lecsukta. Egész testét elárasztotta a perzselő érzés és fogalma sem volt, hogyan volt képes fékezni magát, mikor már napok óta csak arra vágyott, hogy a magáévá tegye, főleg, hogy tudatosult benne, hogy mindössze pár vékony anyag választotta el őket. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Gyerünk, ne habozz! Úgyis csak az a szajha vagyok, akit meg akarsz dugni… </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Összezavarodva ült fel az ágyba, miközben önkénytelenül is körbe nézett a szobában, ahol rajta kívül nem volt senki sem, hiába volt olyan valóságos az egész, hiába érezte úgy, hogy ott van a kezei között a lány. Fáradtan dőlt vissza a párnára, végig magát győzködve arról, hogy tényleg csak álmodta, mert ha még valóban ilyen heves is volt Olívia, azt nem hitte, hogy azt gondolná magáról, hogy csak egy szajha lenne. Nem volt az, nem is tartotta annak, sokkal inkább egy igazi angyal volt, akiért ő teljesen megőrült, ráadásul pont emiatt tudta azt, hogy az iménti képzelgései csak jó pár randi után valósulhatnának meg. Pedig már így is olyan igazinak érezte az egészet, mintha tényleg megcsókolhatta volna, mintha már tapasztalta volna. Már csak a gondolata is tetszett neki, hogy egyszer talán meglepheti így, hogy bárhol megérintheti, hogy végre belemarkolhat a fenekébe és elmerülhet a testében. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Felnyögött kínjában, ahogyan újra maga előtt látta az egészet, hogy a teste alatt érezhette a lányét, hogy milyen jó érzés volt végig simítani a combján. Aztán jött az a gondolat is, hogy mennyire élvezte volna, ha végre megszabadíthatja attól a gönctől és percekig csak bámulhatja meztelenül… nem, nem hitt abban, hogy addig időzne ezzel. Minden bizonnyal rögtön rá is vetné magát, így a kérdés inkább az volt, hogy mihez is kezdene. Nem tudta, hogy egyedül csak magára gondolna, a saját vágyát enyhítené, vagy inkább a felfedezést választaná és lassan, aprólékosan ismerkedne meg a kék szemű idomaival. Ahogy ismét a lelki szeme előtt látta abban a ruhában, azzal a mély kivágással, ami felfedte, hogy csak az a lenge anyag takarja a bőrét, már tudta is, hogy hidegen hagyná a sürgető vágya. Először a kezével, majd a szájával barangolná be aprólékosan minden porcikáját, és minden bizonnyal a formás mellekkel kezdené az ismerkedést. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ó anyám! – Lemondóan mordult fel, majd ledobva magáról a takarót, elindult a fürdő felé. Már az álma is rendesen felhergelte, de ezt csak tetézte az, hogy elképzelte mi mindent tenne Olíviával, ha tényleg ott lenne most vele. Addig biztosan nem hagyna neki nyugtot, amíg nem súgná azt kimerülten, hogy elég volt, vagy legalább a nevét sikítaná élvezetében… kénytelen volt a hideg víz jótékony hatására bízni felhevült testét és csak reménykedett abban, hogy a gondolataival is ugyan ezt fogja tenni. – Meg kellett volna csókolnom. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kipihenten feküdt az ágyban, lehunyt szemmel, mozdulatlanul, pedig már percek óta ébren volt. A nyitott ablakon keresztül beáramlott a reggeli, kellemesen hűs és friss levegő, amely simogatta bőrét, és aminek köszönhetően csak lustálkodott. Már nem volt álmos, képtelen lett volna visszaszenderedni, főleg, hogy már a feje sem fájt, ami azt jelentette a számára, hogy végre kimozdulhat a négy fal közül. Mindenki tudta róla, hogy imád aludni és tényleg szeretett is, azonban ennyi már neki is nyűg volt és elviselhetetlen. Sétálni akart és a kimaradt futásait pótolni, vagy egyszerűen a többiekkel tölteni az időt, hogy hasznosan töltse el azt az időt, amit még kint töltenek Emmánál. Lassan kezdhetnek csomagolni, alig volt már két hét és indult is haza a repülőgép velük Budapestre, miközben fogalma sem volt arról, hogy mikor láthatja legközelebb a nővérét. Emiatt sem örült annak, hogy ágynak dőlt, bár így kétségkívül megúszta a faggatózást Nandóról, ráadásul a hajnali beszélgetésükről szerencséjére semmit sem tudtak. Igazából nem is tudta, hogy mit mondhatna nekik, hiszen ami elkezdődhetett volna köztük, annak már vége is szakadt, többet nem is fognak találkozni, már nem volt Németországban a férfi. Azért valaminek mégis csak örült, még pedig, hogy semmi komolyabb nem történt, még egy csók sem, ami ugyan az első lett volna és vágyott is rá, viszont legalább nem fog azon olyan sokáig rágódni, hogy mi minden lehetett volna. Most csak a kellemes beszélgetéseket, a rengeteg figyelmet hiányolhatja majd és nem egy számára még mindig ismeretlen érzést, amit a szájával érhetett volna el. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Igyekezett kiverni a fejéből a spanyolt, ami kifejezetten nehezen ment, főleg, mióta az utolsó beszélgetésük után vele álmodott. Mindössze pár álom foszlányra emlékezett, ennek ellenére a háta újra bizseregni kezdett, főként azért, mert olyan valóságos volt az egész, mintha a játékos tényleg végig csókolta volna a hátát aprólékosan. Egyedül csak azért tudta, hogy mindaz nem történhetett meg, mert a saját szobájában voltak és nem abban, amit jelenleg birtokolt. Ennek ellenére olyan valódi volt az egész, hogy félálmában mintha érezte is volna a hátán a simogató kezet, miközben a teste még most is reagált a visszaemlékezésre. Emiatt sem tudott megszabadulni tőle, pedig tudta jól, hogy ez sose fog megvalósulni, Fernandóval legalábbis biztosan nem. Ahogy erre a következtetésre jutott, mintha a csatár megérezte volna, hogy rá gondol, megcsörrent a telefonja és tudta jól, hogy pont ő hívja a korai időpontban. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Te tényleg nem tudsz lustálkodni. – Némi habozás után fogadta csak a hívást, hiszen már elkönyvelte magában, hogy nincs túl sok értelme, ha továbbra is beszélgetnek. Bele is ásított a mondandójába, míg azon gondolkodott, hogy talán jobb lett volna, ha nem nyúl a mobiljáért és nem erőltetik a kapcsolattartást, ami egy idő után már mindkettőjük számára csak nyűg lesz. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Bassza meg, hogy mindig elfelejtem, hogy sokáig alszol! Ne haragudj Olívia, tényleg nem szándékosan csinálom.</i> – Elmosolyodott a szabadkozást hallva, miközben az oldalára fordult és az arcára tette a telefont, hogy ne kelljen azt fognia. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hát, amióta tudod a számomat az esetek kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc százalékában miattad kelek korán, de nem szeretném, ha rosszul éreznéd magad, szóval kiegyezhetünk egy kilencvenöt százalékban is. – Próbált komoly lenni, azonban a végére elkuncogta magát. Kíváncsi volt a hívásának az okára, ugyanakkor azt is szerette volna, ha titok maradna az egész, ahogyan az is, hogy mi lehetett volna, egy olyan, amiről nem is tud. Kész ellentmondás volt az egész, de nem tehetett arról, hogy akarta is meg nem is. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Sajnálom, nem akartalak felébreszteni. Én csak…</i> – hallgatott el a férfi, amire összeráncolta a homlokát, miután kinyitotta a szemét. Zavarta a hangja, gondterheltnek tűnt, mintha valami nem lenne vele rendben. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kivételesen már fent voltam. – Nem tudta, hogy rákérdezzen, talán nem is tartozik rá az, ami történt, viszont valahol meg úgy érezte, hogy talán jólesne neki, ha mégis faggatózna. – Minden rendben? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Nem fogsz felhívni, igaz?</i> – Rajta volt a sor, hogy elnémuljon. Tegnap hajnalban beszéltek utoljára és utána is fájdogált kissé a feje, ennek ellenére beszélhettek volna, ha csak egy sms-t is, de lett volna rá ereje. Ráadásul ott volt az a félig meddig ígéret, amit szeretett volna belőle kikényszeríteni a játékos, végül a gyors elköszönésével megakadályozta ezt, mégis érezte most, hogy ő igennek vette a szavait. Egyedül az önzősége és a lehetetlen helyzet miatt nem tett semmit, tudta jól, hogy semmi értelme nincs tovább folytatni az egészet, valószínűleg több nem is látják egymást, így feleslegesnek vélte, hogy még jobban megismerjék egymást. Szeretett volna tudatlan maradni, mert már így is ott bujkált a gondolatai között az a kérdés, hogy mi lenne akkor, ha egymáshoz közel laknának? Nem akart ehhez még újabbakat rakni, amelyek elkísérnék élete végig és nem tudna megszabadulni tőlük. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Fernando, én… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Ne, nincs semmi baj. Értem Olívia, megértem</i> – vágott a szavába a férfi, de minden bizonnyal nem is tudott volna semmivel sem többet kiejteni a száján. Remélte, hogy tényleg megérti, hogy miért nem lépett vele kapcsolatba, hogy ha akarná is, csak egymás dolgát nehezítenék meg és igazából, valahol még mindig csak arra tudott gondolni, hogy egy idő múlva úgyis elfeledkezik róla. Ennek ellenére a pár perccel korábbi nyugalma elillant, rossz kedve támadt és tudta jól, hogy egész nap morgolódni fog, amiért piszkálni fogják és semmi kedve nem volt már most, hogy az okáról beszéljen. A pokolba kívánta az egész helyzetet, miközben már szentül hitte, hogy sose lesz pasija és az első csókos se fog túlesni az életében. Olyannal, akivel szívesen tenné és kedveli is, biztosan nem, muszájból pedig senkivel sem fog kezdeni, inkább egyedül marad, így már látta is maga előtt a hetvenéves önmagát, aki maga köré gyűjtené a macskákat, ha szeretné őket. – <i>Ha nem ez lenne, eljönnél velem vacsorázni?</i> – Nem volt benne biztos, hogy szeretne erre a kérdésre válaszolni. A korábbi szavait hallva, azt hitte, hogy el fog köszönni tőle a csatár, ehelyett tovább beszélt hozzá és valami olyanról akart tudni, amiről talán jobb lett volna, ha nem teszik meg. Talán neki kellett volna lezárnia az egészet, hogy azzal megvédje magát és ne kezdjen el ábrándozni, mert nagyon magasról fog lezuhanni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem tudom – adta végül a legegyszerűbb választ, amivel gondolkodnia sem kellett azon, hogy mit tenne, ha tényleg elhívná vacsorázni Fernando. Kezdte kényelmetlenül érezni magát, mintha valami igazán kellemetlen dologról beszélnének, pedig valójában nem volt az. Egyszerűen csak nem akart mélyebben beleásni magát abba, amiről tudta jól, hogy sose fog megvalósulni, lehetetlen volt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Nem tudod… komolyan?! Összetörted minden önbizalmam meg a szívemet is Olívia.</i> – A túldramatizálást hallva a hangjában egy szempillantás alatt elmúlt minden kellemetlen érzése, mintha nem is egy olyan témáról beszélnének, amiről egyébként nem akar beszélni. Ez volt az egyik fő pozitívuma, amit annyira kedvelt benne, amiért minden ellen érzete elfeledve továbbra is hallgatta a spanyolt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Apa nagyon szigorú, ha randikról van szó. Nálad valószínűleg rögtön nemet mondana, mivel rossz helyen játszol. – Valójában egyáltalán nem volt arról meggyőződve, hogy ezt tényleg kifogásolná az édesapja, a lelke mélyén érezte, hogy ő is szimpatikusnak találná a barna szeműt. Inkább csak magát szerette volna ezzel nyugtatni, hogy eggyel még több oka legyen, amivel le tudja magát beszélni arról, amit szeretett volna. – Azt hiszem, jobb lett volna, ha nem tudod a választ, meg én se hallom a kérdést. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Nem is játszom rossz helyen</i> – kezdett el duzzogni úgy, mint egy gyerek, ami kifejezetten illet is a becenevéhez. Ha minderre nem is gondolt, akkor is ott volt még a barátnője, mert ugyan azt mondta, hogy szakító félben voltak, viszont azt is, hogy már régóta pocsék volt a kapcsolatuk, mégis együtt voltak. Emiatt is számított arra, hogy bármilyen nagy is volt a gond, a végén ki fognak békülni. – <i>Máskor mond, hogy hallgassak rád. Nem kellett volna megtudnom.</i> – Egy picit meglepte a csendes kijelentés, ami sokkal többet sejtettet, és amit nem akart tudni. Lehunyta szemét, de rögtön maga előtt látta azt az estét, amikor lent voltak a ház előtt és a szíve mélyén azt kívánta, bárcsak kint élnének Spanyolországban, Madridban, ahol a déd szülei is éltek régen. Talán akkor nem érezte volna így magát, akkor nem kellene elutasítania a férfi közeledését és talán valami kialakulhatna valami köztük, talán akkor tényleg félre rakta volna minden elvét akkor és valahogy jelzett volna, hogy akarja azt a csókot. Persze ez se volt garancia, illetve az elhangzottak se, mert könnyedén előfordulhatott az, hogy nem érezné magát jól egy kettesben töltött vacsorán, hogy ott aztán nagyon hamar kiderülne, hogy valójában semmi közös nincs bennük. Ezt kellett észben tartania, hogy ugyanannyi az esélye annak, hogy barátságon kívül nem is lenne más, vagy még az se. Egyedül ebbe tudott kapaszkodni, semmi másba, hiszen most is beszélgettek, ami csak azt mutatta, hogy a játékos tényleg érdeklődik iránta. – <i>Szakítottunk Olallával. </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Sajnálom. – Fogalma sem volt, hogy mit mondhatna, pár pillanattal korábban még biztos volt abban, hogy a végén úgyis ki fognak majd békülni. Tényleg ezt hitte, ezért is érte váratlanul a vallomás, amivel nem is tudta, hogy mit kezdjen. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Nem kell, már rég meg kellett volna ezt tennem. Tudod, valahol meg is könnyebbültem.</i> – Újra kezdte magát kényelmetlenül érezni, mindez nem tartozott rá, hiába került most már ténylegesen szóba egy randi. Még így se érezte úgy, hogy neki erről tudnia kellene, mivel köztük nem lesz soha semmi, talán még barátság sem, hiszen telefonon keresztül semmilyen kapcsolatot nem lehet fenntartani, szükséges hozzá, hogy személyesen is találkozzanak. Az egész nem volt több, mint egy nyári kaland lehetősége, ami még azelőtt elmúlt, hogy elkezdődött volna. – <i>Olívia? </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hmm? – Szerette, ahogyan kiejti a nevét, különlegesen hangzott és hatott minden egyes alkalommal. Eddig se volt problémája vele, de tőle még jobb volt hallani, még jobban megszerette. Az édesanyja nagymamájának volt ez a második keresztneve, amit sose használt nem tudni miért, viszont a szüleinek az első perctől kezdve tetszett, ezért sem értették, hogy miért nem Emmának adták ezt. Sose válaszoltak a kérdésükre igazán, csak összemosolyogtak és annyit mondtak, hogy megérzés, amit nem értették, de annyiban hagyták a dolgot. Bár nem is tudta volna elképzelni, hogy milyen lenne, ha felcserélnék a neveiket, annyira a személyisége része volt a becézésekkel együtt, ráadásul a férfinak köszönhetően egy kisebb bizsergés is társult ezekhez, ami kellemes volt és csak nála érezte ezt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Én azért szeretnék majd egyszer veled vacsorázni kettesben</i> – a kijelentést hallva, elmosolyodott. Nem tudta megmagyarázni, hogy miért reagált így, nem volt semmi bonyolult logikai menet, ami elárulta volna a mosolya okát. Csak azt érezte, hogy a remény újra elkezd benne pislákolni és nagyon messzire űzi azt a tényt, hogy valójában igen kevés arra az esély, hogy ez megvalósuljon. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Megbeszéltük. – Nem akart mást mondani, nem szerette volna visszautasítani és még az önvédelmi mechanizmusa sem avatkozott közbe. Még arra se gondolt, hogy hiába az egyezség, nagyon könnyedén egy végre hajtatlan marad, nem zavarta. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Sajnálta, hogy így alakult, hogy a távolság áll az egész útjába és valahol azt kívánta, hogy találjon a focistában valamilyen hibát, valamit, amivel kiábrándulhat belőle, mert jelenleg semmi olyat nem tudott felhozni, ami miatt vissza kellene utasítani. Szimpatikusnak találta, nagyon könnyedén megnyílt neki és mesélt, a legfontosabb pedig az volt, hogy vonzódott hozzá. Már korábban is jó pasinak tartotta, a valóságban pedig még helyesebb volt, mint a képeken, a szeplőit egyenesen imádta, pedig nem nézhette ezeket addig, amíg szerette volna, a legfontosabb mégis az volt, hogy hihetetlenül figyelmes volt vele. Erről tanúskodtak a telefonbeszélgetéseik, a belépők a meccsre, az ajándéka, a vacsora, amin talán alig volt pár perc, amikor ne érezte volna magán a tekintetét, amikor ne hallgatta volna meg minden egyes szavát. Ugyan csak visszagondolt az egészre, mégis olyan volt, mintha akkor nem lett volna velük senki sem, mintha valójában egy randin lett volna. Emiatt sem akart belegondolni, hogy milyen lehetett a hétköznapokban, amikor csak úgy összefutnak, amikor nincs megbeszélve, hogy találkoznak. Persze ott volt az a pár alkalom, amikor a szerencsés véletlennek köszönhetően botlottak egymásba, amikor otthagyott mindenkit és odament hozzá és nem törődött semmivel sem… csalódottság fogta el, hiszen valamennyire már tudta, hogy milyen a hétköznapi Fernando, nem volt szüksége arra, hogy jobban megismerje. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Elcsendesedett, ahogyan azt a vonal túlsó végén is tették. Fogalma sem volt, hogy mit mondhatna ezek után, miről beszélhetnének, agyát már lefoglalták az iménti felfedezések és az, hogy elképzelje azt a vacsorát, ami hivatalosan is a randijuk lenne. Sokkal jobban izgulna, mint korábban, teljesen tanácstalan lenne abban, hogy mit vegyen fel, amire rögtön a segítségére sietne Emma és Zóra, vagy az édesanyjuk. Idegesen várná, hogy megérkezzen érte a spanyol, és ha körömrágós lenne, akkor tövig rágná mind a tízet, miközben csak azon agyalna, hogy mit fog szólni, mi lesz a reakciója. Talán a vacsora alatt már képes lenne felengedni, megfeledkezni az idegességéről, aztán ahogy elindulnak haza újra görcsbe rándulna a gyomra, miközben azt találgatja, hogy megkapja-e az első csókját. Tudva, hogy már az elvei sem állhatnak az útba, biztos jelezné valahogyan, hogy akarja, kezdeményezni mégse kezdeményezne. Arról is meg volt győződve, hogy nagy jól érezné magát az egész este folyamán, hogy rengeteget nevetne és mosolyogna, miközben az járna a fejében, hogy milyen szerencsés, amiért egy helyes pasival töltheti az estét, aki elárasztja a figyelmével. Na meg arról is, hogy legyen ő bármilyen tapasztalatlan is, tuti elolvadna attól a csóktól. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Mélyen sóhajtott fel, amikor ráébredt, hogy megint elszaladt vele a ló és túlságosan sokat álmodozott röpke pillanatok alatt, aminek köszönhetően nagyon magasról fog leesni, nagyon gyorsan. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
*** </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres </i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Némán nézte a kezében tartott üvegpoharat a teraszon ülve, miközben az édesanyja és a nővére elkezdték megteríteni a kint lévő ebédlő asztalt. Nem volt beszédes kedvében, főleg, hogy érezte magán a dühös tekintetett, amiből tudta, hogy Olalla megelőzte és a saját verzióját hitette el az anyjával. Sejtette, hogy így lesz és ugyan nem tudta, hogy mikor mesélte el az egészet az exe, de neki tegnap haza kellett volna jönnie és elmondania a történteket. Miután elköszönt Olíviától azonban mindenről megfeledkezett, csak lézengett otthon, amihez persze az álmai is hozzájárult és az is, hogy tudta, hogy nem utasítaná el a meghívását. Hiába kapott kifogást, érezte, hogy az csak kitalált indok, és neki is ezt kellett volna tennie, elfogadnia, hogy nem lehetséges. Aztán elég volt újra az álmára gondolni és mindene csak a közelében akarta tudni a kék szeműt, meg akarta valósítani, anélkül, hogy elhangzana az a mondat, ami felébresztette. Már az elején se jutott az az eszébe, hogy egyetlen dugásra fogadja az ágyába, többet akart, szeretkezni akart vele, hallani az apró sóhajokat, érezni magán az érintését és látni a szemében a csillogást. Valamit muszáj lesz tennie, mert már így is minden gondolatában benne volt, nem akarta megtudni, hogy mi lesz később. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ki a csaj? – Meglepve kapta fel a fejét és nézett kérdőn az épp helyett foglaló bátyjára. – Anya tegnap felhívott, hogy én tudok-e valamit. Még akkor is itt volt Oli és arról sírt, hogy megcsaltad és a nő miatt ki is dobtad. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Na, pont ezért szakítottam vele, mert ilyen szarságokat talál ki. Nem csaltam meg, még csókolni se csókoltam más, amíg együtt voltunk – háborodott fel és forrongni kezdett benne a düh. Az egy dolog volt, hogy neki mit mondott, de arra semmi szükség nem volt, hogy bevonják a családját, mikor ez csakis rájuk tartozott, az ő dolguk volt. Arról is volt némi sejtése, hogy mi mindent hordhatott össze Olíviáról, aki egyetlen sértő szó sem érdemelt meg, míg ő annál is többet. – És én marha ezt törtem egy éve, amikor már rég meg kellett volna szabadulnom tőle. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Elhiszem, hogy bosszant fiam, de akkor se beszélj róla így. Azok a cikkek is ott vannak és amióta itt vagy, süt rólad, hogy fejben egészen máshol jársz – szólt közbe az édesapjuk, amire csak felsóhajtott. Ebben tényleg igaza volt, viszont tudta, hogy túlzásokba esett Olalla, amitől csak még mérgesebb lett és most kezdett csak kiütközni rajta az elmúlt hónapok alatt felgyülemlett feszültség. – Olalla nem buta, látnia vagy hallania kellett valamit, amitől ennyire kiborult. Hogy hívják azt a lányt? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olíviának és a Realnak szurkol. – Az utóbbit nem nagyon tudta, hogy miért osztotta meg velük, egyszerűen csak kibukott belőle. Israel megdöbbenve nézett rá, míg az édesapjuk csak elmosolyodott, ő pedig önkénytelenül mesélt tovább a lányról, aki jóformán minden gondolatát uralta. – De gyönyörű és okos, nem is emlékszem arra, hogy valaha is beszélgettem-e ennyire jókat Olallával. Eleinte szó szerint menekült tőlem, amikor összefutottunk, mintha sorozat gyilkos lennék és mással ellentétben, teljesen hidegen hagyja, hogy profi focista vagyok, pedig még én vagyok a kedvence is a játékosok közül. Simán lekiabálta a fejem egyszer – elmosolyodott ezen, ahogy visszagondolt arra a beszélgetésükre. Kifejezetten tetszett neki, hogy a csendessége ellenére, gondolkodás nélkül kinyilvánítja a véleményét, ha nem egyezett az övével, ez pedig biztos tetszene a családjának, főleg, a testvéreinek. – Annyi a gond csak, hogy túl messze él, másik országban. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Németországban van még? – Érkezett hozzá a következő kérdés, amire csak bólintott. Az asztalra rakott kancsóért nyúlt, majd újra töltötte a poharát a jéggel hűtött vízzel és ivott is belőle, de ahogy meghallotta az apja következő mondatát, félre nyelt és köhögni kezdett. – Akkor miért nem mész vissza, most úgyis csak pihenned kell? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hogy mi? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ne nézz így fiam! Látom, hogyan beszélsz Olíviáról, és ha nem repülsz vissza most, egész életedben ezt fogod bánni Fernando. – Hazugság lenne, ha azt állítaná, hogy neki ez nem jutott az eszébe. Igazság szerint túlságosan is sokszor felvetődött benne, és mivel nyaralni már egészen biztos nem fog elmenni Olallával, így még jobban ajánlkozott neki ez a lehetőség. Viszont azt nem tudta, hogy aztán mi lenne. Mi van, ha kiderül, hogy nagyon is passzol hozzá Olívia, hogy mondhatni zökkenő mentesen működne köztük egy kapcsolat? – Én a helyedben nem nagyon gondolkodnék. Fiatalok vagytok, rengeteg lehetőséggel, még előtettek áll az élet. Nem szeretném, ha megbánnád, hogy nem utaztál el és elszalasztottál valami jót. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Fernando, édesem bejönnél? – Szólt ki érte az édesanyja, mielőtt még bármit is mondhatott volna. Az apja szavai visszhangoztak a fejében, miközben felállt és besétált az ebédlővel egybe kötött nappaliba. Hallgatnia kellene rá, mert bármit is gondolt és érzett, az is előfordulhatott, hogy nem működne semmi, így pedig akkor nem lenne tele a feje a kék szeművel. Ha meg mégis a megérzései jönnek be, akkor is ráérnek a továbbiakon gondolkodni, viszont legalább már az övé lenne. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szórakozol velem?! – Megtorpant a küszöbön, ahogy meglátta a kanapéról felálló Olallát. Csak még jobban elöntötte a harag, a vörös szempár sem hatotta meg, az meg főleg nem, hogy védekezően emeli fel a kezét. – Mi nem volt abból érthető, hogy végeztem veled? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Én hívtam ide, hogy megbeszéljétek a… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem anya! Semmit sem fogunk megbeszélni, mi végleg befejeztük egymással. – Emelte fel a hangját, amivel az édesanyját is elhallgattatta. Egyáltalán nem sajnálta a vele szemben álló nőt, számára a napnál is világosabb volt, hogy most is csak megjátssza magát, hogy a saját oldalára állítsa az ő édesanyját. Részben az volt a baja, hogy most nem úgy ugrál, ahogyan azt szeretné, másrészt pedig ott volt az, hogy tudta jól, hogy Olívia nem az pótléka lenne, mert legalább olyan csinos volt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Vigyázz a szádra kisfiam! – Figyelmeztették, míg átkarolta a barna szemű vállát, ő pedig készült felrobbanni. Elege volt, hogy az édesanyja sose állt mellé a vitáikban, hogy nem veszi észre, hogy csak manipulálják. – Nem beszélhetsz így ebben a házban se velem, se Olallával. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Rendben, akkor el is megyek. Te meg fogd fel, hogy végeztünk egymással örökre és szállj le a családomról – köpte a szavakat az exe felé, majd kiviharzott a házból. Valószínűleg, ahogy lenyugszik meg is bánja, hogy így beszélt az édesanyjával, hogy a jelenlétében ennyire kifordult magából. Az semmiképp se volt mentség, hogy elege volt Olalla kisded játékaiból, ami miatt hirtelen elhatározásból döntött és miközben feloldotta a kocsija riasztóját, már elő is vette a mobilját. – Van kedved visszajönni Lipcsébe?</div>
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-69334327086264516882017-02-06T16:40:00.000+01:002017-02-06T16:40:03.638+01:00A hatodik<h3 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h3>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Sajnálom az egy napos csúszást,</b> viszont az is igaz, hogy mindig igyekszem úgy hozni vasárnaponként a fejezeteket, hogy aznap ne utazzak vissza Pestre, ez pedig most nem sikerült. Tegnap utaztam vissza és már nem is volt időm befejezni a szokásos formázásaimat, mire újra szabad lettem, már elég késő volt. Most <i>azonban itt is van a 6. fejezet, ami reményeim szerint tetszeni fog nektek,</i> mert nálam eddig <u>ez a rész van az első helyen.</u> Véleményem szerint igazán meghatározó pillanatok vannak benne, most fog igazán beindulni a cselekmény és már alig várom, hogy írjam a folytatást.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval nem is húznám tovább feleslegesen a szót, átadom nektek a terepet. <b>Kellemes olvasást kívánok A hatodikhoz!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: center;">
A hatodik</h3>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres </i></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsXfz_Py0lNbo0Pu87jug3_ehWovSo62h7yZW_f9TkezD7ZwqmfNydPvHFDO6Ng9XpkDk4vxAVG2T6tuXvZ_vasKdLLhAg2uCpBFDw0KQjASTxloCU_S7U5EdoTLYfKXbRSy8UQm4Bz5fd/s1600/Az+els%25C5%2591+6.+fejezet+Fernando.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsXfz_Py0lNbo0Pu87jug3_ehWovSo62h7yZW_f9TkezD7ZwqmfNydPvHFDO6Ng9XpkDk4vxAVG2T6tuXvZ_vasKdLLhAg2uCpBFDw0KQjASTxloCU_S7U5EdoTLYfKXbRSy8UQm4Bz5fd/s320/Az+els%25C5%2591+6.+fejezet+Fernando.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=kkx-7fsiWgg" target="_blank">Hasta el Amanecer</a></b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Elgondolkodva figyelte a vele szemben ülő lányt, aki minden bizonnyal zavarban volt és emiatt se nézett rá, vagy a többiekre. Nem lepte meg ezzel, ahogyan az sem, hogy kiderült az, hogy tényleg nem spanyolok, hogy Budapestről érkeztek, neki pedig végre rá kellett döbbennie, hogy nem elég az, hogy bizonytalan Olíviában, hanem ott van még az a több ezer kilométer is, ami elválasztja egyébként őket. Saját magáról tudta jól, hogy nagyon könnyedén szerelmes tudna lenni, hogy bármennyire is elege volt a távkapcsolatból, gondolkodás nélkül belemenne egy újabba, hiába volt negatív élménye Olallával. A kék szeművel kapcsolatban, azonban tanácstalan volt, mert ugyan percekkel korábban érezte, ahogyan reagál a közelségére, mégsem mondta volna teljes bizonyossággal, hogy akár egy randira is igent mondana neki. Látta a tekintetében, hogy tart tőle és egyáltalán nem lepte volna meg, ha ez főként Sergiónak lenne köszönhető, aki egész este próbált neki keresztbe tenni. Végig csak arra utalt, hogy az ágyba akarja csábítani a lányt, azt pedig nem tagadhatta, hogy percről percre jobban kívánta és emiatt sem tudta, hogy mivel is védekezhetne, mert részben igaz volt, de nemcsak erről volt szó. Szeretett vele beszélgetni, megnyugtatta, és még ha végül semmi nem is lenne köztük, szeretne vele kapcsolatban maradni, mint barát. Bár ha belegondolt, akkor valószínűleg nem működne és elég csak arra gondolnia, hogy mennyire kívánja már most, pedig még igazán nem is ismerik egymást. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tényleg focizol? – Azonnal megfeledkezett minden gondolatáról és az épp zajló beszélgetésre koncentrált. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ühüm, csak most már az edző is elzavart pihenni. – Döbbenten nézett Olíviára, aki csak megvonta a vállát. Egyetlen beszélgetésük során sem vetődött ez fel és neki sem jutott volna ez az eszébe, valamiért nem tűnt olyan meglepőnek, hogy egyébként milyen jól megérti az ő világát, mintha egy-egy edzésen ő is ott lett volna velük. – Ne nézzetek így! Semmi komoly az egész, csak szeretek játszani. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Persze és pont ezért szakad le majd két polcod is a rengeteg éremtől meg kupától… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Még mindig nem szakadt le. – Nevethetnékje támadt, mert már neki is feltűnt, hogy nem mindig a lényeget ragadj ki az elhangzottakból, amivel kétségkívül bosszantotta Zórát. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Valahogy nem gondoltam volna rólad, hogy focizol. Olyan kis nyugodtnak és törékenynek tűnsz – jegyezte meg Raúl, míg ő előre dőlt és az asztalra könyökölve a kék szeműt kezdte el tanulmányozni. Eddig se mondhatta rá, hogy átlagos lenne, ahogyan azt se, hogy törékeny lenne, elég volt csak arra gondolni, milyen intenzitással teremtette le. Ezek ellenére valamiért úgy képzelte idáig, hogy otthonülő típus, hogy hétvégenként meccset néz vagy olvas valamit, ami neki tetszett, ahogyan az újabb információ is, miszerint ugyanazt a sportot űzik. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hát, ha látnátok játszani, nem ezt mondanátok. Volt már olyan, hogy nekem kellett leállítani, nehogy neki menjen az egyik ellenfélnek. – Kíváncsian nézte a lány reakcióját, aki csak a szemeit forgatta a kijelentésre. Valamiért nem tudta elképzelni, hogy tényleg képes lenne ilyesmire, egy igazán visszafogott lánynak ismerte meg eddig, bár azért szembe találta már magát a vehemensebb énjével is, ami valamennyire alátámasztotta az elhangzottakat. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem is említetted – szólalt meg ő is, amire magán tudhatta a kék szempárt. Az alakja sem volt árulkodó, mert ugyan hihetetlen vékony volt, ami nem is volt csoda, tekintve, hogy mennyit evett, mégsem látta olyannak, mint azokat a lányokat, akikkel a válogatott központjában találkozott. Ő nagyon is csinos volt, és sokkal jobban vonzotta magához, mint korábban bárki más, az alakjáról pedig még mindig nem tudta levenni a tekintetét, miközben egyre jobban tetszett neki a tény, hogy a szurkolójának tudhatja. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Milyen poszton játszol? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha nem rajtam múlna, akkor mindenki csatárt csinálna belőlem, de ahogyan apa is mondja, született szélső hátvéd vagyok. – A mosolyából rögtön látta, hogy nagyon szereti az édesapját és nagyra tartja az elismerését. – A gólszerzés valamiért sose volt az erősségem. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Khm, hányszor is lettél gólkirály a bajnokságotok végén? – Mind nevetni kezdtek, mikor Olívia válaszként csak kinyújtotta a nyelvét. Jobban tette volna, ha nem néz oda, gondolatai megint visszakalandoztak egy szobába, ahol csak ketten vannak és megvalósíthatja minden fantázia képét… Frusztráltan sóhajtott fel, miközben igyekezett inkább arra összpontosítani, hogy már neki is feltűnt, hogy milyen szerény és milyen maximalista magával szemben, ami miatt megmagyarázhatatlan módon csodálni kezdte, míg egyre nagyobb hülyének érezte magát a viselkedése és a reakciója miatt. Nevetséges volt és röhejes, mint valami tapasztalatlan kamasz kölyök. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Na és kik még a kedvenceid? Mert azt sejtem, hogy Nando az első számú. – Ahogy meghallotta Sergio utolsó mondatát, elvigyorodott. Jólesett ezt hallania, viszont amikor észrevette, hogy kényelmetlenül fészkelődik a helyén a lány, kérdőn pillantott rá. – Aha, szóval mégsem az! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hát, ami azt illeti, nem ő az első. – Tényleg úgy érezte magát, mintha leforrázták volna, míg a szemben ülő kerülte a pillantását. Nem lett volna szabad így éreznie, de egy picit csalódott magában, amiért nem volt képes az első helyre befurakodni. – Zidané az első hely. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– A te vonzerőd sem a régi Kölyök! – Elmosolyodott ugyan, viszont nem vette le a szemét Olíviáról, aki mereven bámult lefelé és enyhén el is pirult. Nem tagadhatta, hogy eléggé zavarja a dolog, ami miatt még jobban fog hajtani, hiszen mind tudták, hogy a VB után a Real játékosa visszavonul és… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kérlek mond, hogy nem nekik szurkolsz! – Reménykedve várta a választ az asztal túloldaláról, hogy mosolyogva fogja közölni, hogy az Atleticónak szurkol, csak a francia játékát szereti, azonban csak mély hallgatás érkezett. Sóhajtva támasztotta állát tenyerében és igyekezett megfeledkezni arról, hogy a többiek rajta röhögnek. Egyáltalán nem értette, hogyan lehetett a lány kedvence, mikor a városi riválisuknak drukkolt, így végül csak hozzá írta ezt is ahhoz, hogy sose fogja megérteni a női logikát, ahogyan Olíviát se, aki tele volt ellentmondásokkal. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szívás haver, de még ő is tudja, hogy melyik a jobb csapat. – Tudta jól, hogy nem most hallotta ezt utoljára és fogalma sem volt, hogyan érezzen ezzel kapcsolatban. Az andalúz sokáig fogja ezzel húzni az idegeit, amit már most utált, azonban a lányra nem tudott semmi rosszat mondani vagy gondolni, nem kényszeríthette arra, hogy az ő csapatának szurkoljon, ha egyébként nem szereti. Persze sokkal jobban tetszett volna neki az, hogy Atletico drukker, de ez ellen nem tehet semmit sem és nem is haragudhat rá emiatt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Várjunk csak! Kedden akkor kinek fogsz szurkolni? – Valamiért már meg se lepte az, hogy még jobban lehajtotta a fejét, miközben magyarul motyoghatott valamit. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hát a ti vonzerőtök se sokkal jobb. – Menteni akarta a helyzetet és Olíviát is, aki minden bizonnyal sokkal szívesebben lett volna most máshol. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Még tanácstalanabbnak érezte magát, mint percekkel korábban és még motiváltabbnak a keddi mérkőzéssel kapcsolatban, most már még több oka volt, hogy legyőzzék a franciákat, hogy aztán egyedül csak neki szurkoljon a kék szemű, aki tele volt meglepetésekkel. Tulajdonképp még tetszett is neki az, hogy mondhatni ennyire ellene volt, mert így végleg megbizonyosodhatott arról, hogy nem az ismertsége vagy a rajongás miatt áll vele szóba. Persze csak növelte volna a büszkeségét és az egóját is, ha minden értelemben ő lett volna az első, bár így se panaszkodhatott, ha visszagondolt arra a meccsre, amin kint volt a stadionban. A mosolyától tényleg úgy érezte, mintha ő lenne a világon a legjobb és neki nem fog számítani, ha nem nyernek, ha nem lő gólt. Csak azt érezte, hogy bármit csinál, ő büszke rá és ez számított egyedül, az már nem, hogy kinek szurkolt. Az ő neve szerepelt a mezén és ő is volt az első, aki neki adott egy mérkőzésen viseltet. Ez számított csak egyedül, mert tudta jól, hogy erre örökre emlékezni fog és neki ez volt a legfontosabb. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Érdektelenül hallgatta Olalla szavait, amivel próbálta rávenni, hogy még egyszer utoljára kezdjék előröl az egész kapcsolatukat. Őszintén már meg se tudta volna mondani, hogy hanyadjára tartanak itt, azonban most már nem akarta, hogy újra neki fussanak, hogy aztán a végén megint ide kerüljenek, mert nem tudott abban hinni, hogy majd most minden más lesz. Ráadásul elég volt előre néznie a fagylalt kínálatot tanulmányozó Olíviára, hogy most ne nyugodjon bele az életébe, hogy merjen dönteni és lépni. Fogalma sem volt, hogy mi lesz az egészből, hogy akár egy hónap múlva még beszélni fognak-e, de változtatni akart és ezt egyedül csak neki köszönhette. Igazából egy utolsó szemétláda volt, mivel nem mondott semmit a barátnőjének, miközben már valaki más után érdeklődött, pluszban azt is tudta nagyon jól, hogy nem játszadozhat a kék szeművel, mert ha a környezetében lévőket nem is veszi figyelembe, ő biztos nem fogja jó néven venni, hogy úgy közeledik hozzá, hogy még kapcsolatban van. Tisztában volt azzal, hogy az a tisztességes, ha lezárja a viszonyát, azonban ezen gondolatát az a része rögtön meg is kérdőjelezte, amely még mindig szerette a spanyol nőt, amely a tőle pár méterre lévővel is ugyanezt tette, aminek köszönhetően elbizonytalanodott. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Oli, kérlek ne! Te is tudod, hogy már rég nem működik. Nincs értelme tovább húzni – szólt közbe, amire csak csend érkezett. Nem így akarta ezt megbeszélni, de már belefáradt abba, hogy ugyanazokat a köröket fussák le megint. – Ha hazamegyek, leülünk és beszélünk, de én nem akarom így folytatni, érted? </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Sóhajtva emelte el fülétől telefonját, miután csak a búgó hang érkezett a túl vonalról. Egyáltalán nem várta azt, hogy könnyedén menjen, mégse számított arra, hogy így fog reagálni, mivel neki is tudnia, éreznie kellett, hogy már nem működő képes a kapcsolatuk. Emiatt sem akarta tovább húzni, aminek értelme sem volt már, csak egymást bántották volna és ő készen állt arra, hogy lezárják, mielőtt még elmérgesedne minden köztük. Persze nem is mobilon akarta ez megvitatni, annyira szerette és tisztelte a nőt, hogy ne így szakítson vele. Nem volt az a féreg, aki képes lenne erre, hiszen az elmúlt öt év java része boldog emlék volt a számára, rengeteget köszönhetett és ugyanennyit is köszönhetett Olallának, viszont már nem volt szerelmes és nem is akarta tovább játszani a vakot. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Zsebébe csúsztatva a készüléket, felemelve a fejét, újra Olíviát kezdte el nézni. Még mindig tanácstalanul bámulta a hűs édességeket, a homlokát ráncolta és csak arra tudott gondolni, hogy ha úgy adódna, vele megpróbálna egy új kapcsolatot. Nem tudta volna pontosan megfogalmazni, hogy mi az, ami ennyire érdekli benne, túl összetett és jóval több volt annál, mint egyszerű testi vágy, ami ugyan egyre jobban növekedett benne, mégis tudta, hogy nem csak ennyi a magyarázat. Gyönyörű volt és másodpercek alatt képes volt felvidítani, azonban nem volt abban biztos, hogy mindez elég lenne, főleg, hogy az is előfordulhat, hogy soha többet nem fognak találkozni. Nem akarta, hogy így legyen, de ezt észben kellett tartania, hogy két külön országban élnek, ami sok mindent megnehezíthet. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Biztos nem kérsz egyet? Nagyon finom és én tuti nem foglak beárulni, ahogyan Sergio se. Annyira figyelnek ránk, hogy simán elrabolhatnának, észre sem vennék. – Nézett fel rá kérdőn a lány, míg ő teljesen belefeledkezett a látványba, ahogyan belenyal abba a fagyiba. Pillanatok alatt lett egyre szűkebb a nadrágja és magában szitkozódott azért, amiért képtelen volt elfordítani a fejét. Egyszerűen nem tudta kiverni a gondolatot az elméjéből, hogy vajon milyen érzés lenne, ha magán érezhetné az ajkait… – Nando? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Biztos, elég volt az a süti is, amit nem bírtál megenni. Így is többet kell majd edzenem – mosolyodott el, ahogy magához tért. Nagyon remélte, hogy nem érti félre a viselkedését, kifejezetten örült volna annak, ha nem vesz észre semmit sem, nem akart magyarázkodni, mert már így is túlságosan belebonyolódott a képzelgéseibe. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mehetünk fiatalok? – Sétált el mellettük Zóra, amire csak bólintott, majd ők is elindultak utánuk. Valahol irigy volt Sesére, amiért jóval egyszerűbb helyzetben volt. Nem volt barátnője, ráadásul olyan szemtelenül flörtöltek egymással, hogy amikor elindultak az étteremből, Iker odaszólt neki, hogy figyeljen a hátvédre, nehogy a szex tilalom ellen tegyen. Tudta jól, hogy a karamell szemű nem fog neki engedni, ahogyan neki a mellette sétáló sem, mégis szerette volna, hogy ha olyan közvetlen lenne Olívia, ha adna neki némi választ. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Aztán rögtön eszébe jutottak Zóra szavai, amiket még induláskor intézett hozzá, amikkel elárulta a lány félelmeit, amelyeket nem meglepő módon a szobatársa ébresztett benne, aki épp gondtalanul próbálta megpuhítani a kiszemeltjét. Nem akarta letámadni, azzal meg főleg nem, hogy egyébként minden vágya az, hogy ágyba bújjon vele, ennek ellenére nemcsak egy kalandot akar, hiába van szakító félben a barátnőjével. Ismerte már annyira, hogy tudja jól, mindezzel csak még jobban megijeszteni, hogy puhán kell megközelítenie és ugyanígy kell megosztania vele az igazságot. Bármilyen nyálasan is hangzott, tényleg a szőke hercegnek kell lennie, aki meghódítja a hercegnőjét, és valószínűleg másért ezt nem tenné meg, de bármikor a kék szemekbe nézett, egyre jobban erősödött benne az, hogy lassan fogja meghódítani, hogy aztán amikor neki adja magát, teljes szívével tegye meg. Nem akarta, hogy bárki mást lásson rajta kívül, vagy gondolni tudjon, minden pillantását és figyelmét a magáénak akarta tudni. Ó, nagyon is tetszett neki az, hogy kitörli minden korábbi pasi emlékét és az újabb jelentkezők eltörpüljenek mellett, hogy rajta kívül ne akarjon mást. A kérdés már csak az volt, hogy tényleg hajlandó-e egy újabb távkapcsolatra? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Haragszol? – Meglepve torpant meg, mintha nem is neki tették volna fel az imént elhangzott kérdést. Felvonva szemöldökét, várta, hogy érkezzen valamiféle magyarázat, mivel semmi oka nem volt, ami miatt neheztelnie kellene rá. – A Real miatt főként. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jézusom Olívia, emiatt sose tudnék rád haragudni! – Hitetlenkedve ingatta fejét, miközben hangosan nevetett. Ez aztán egyáltalán nem jutott volna az eszébe sose. – Nem mondom, hogy jólesik, de el tudom fogadni, hogy nekik szurkolsz. Mégis, hogyan jutott ez az eszedbe? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mert elég csendes vagy azóta – vonta meg a vállát, mintha nem is érdekelné az egész, de tudta jól, hogy valójában nagyon is várja az újabb választ tőle, amivel nyugtatni fogja. Könnyedén el tudta oszlatni ezt a félelmét, azonban talán itt volt az ideje annak, hogy elárulja az igazat a magánéletéről és talán neki is segíteni fog. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ez inkább annak köszönhető részben, hogy fogalmam sincs, hogyan tisztázzam magam. Tudod az a barom, ott előttünk, nagyon nem viseli jól, ha egy csinos nő visszautasítja és mivel te nem kosaraztál ki, így most az volt a bosszúja, hogy befeketít előtted. Nem arról van szó, hogy ne tartanálak vonzónak, mert nem erről van szó, de sose használnálak ki, eszembe se jutna, hogy csak pár éjszakára csábítsalak el. Nem akarom, hogy el hidd a marhaságait, nekem sose jöttek be a kisebb kalandok és tudom jól, hogy te sose mennél bele ilyenekbe. – A kisebbik rosszal akarta kezdeni, hogy tisztázza azokat, amikre Zóra felhívta a figyelmét. Remélte, hogy elég egyértelműen fogalmazott, mert neki aztán tényleg nem feküdtek az egy éjszakás kalandok, ahogyan a csont sovány modellekért sem volt oda soha. Olívia minden lehető módon az esete volt, mellette férfi tudott lenni, annak érezhette magát, akire vigyázhatott, aki megértette őt és a munkáját is, akivel gond nélkül képes lenne átbeszélgetni éjszakákat is akár. A szexről nem is beszélve, mert egyszerűen lehetetlennek tartotta, hogy ne élvezné minden egyes másodpercét, hogy ne fedezné fel minden egyes alkalommal a testét. – Ha lehetek őszinte, akkor szívesen ágyba bújnék veled, ahogyan rajtam kívül még sokan mások is és én se érném be pár alkalommal. Gyönyörű és kívánatos vagy Olívia, de én szeretnélek is megismerni, úgy igazán, és ezen nem fog az változtatni, hogy kinek szurkolsz, vagy ki az első számú kedvenced. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– De a… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Másrészt pedig pont a barátnőm miatt van ilyen kedvem – vágott gyorsan a szavába, mivel tudta jól, hogy ezzel akarja lebeszélni. Nem is lepte meg ezzel, várható volt, és ő szerette volna, ha végig hallgatja, ha megismeri az igazságot, hogy tisztán lássa a helyzetét a lány is. Ráadásul hitt abban, hogy valamivel meg is fog könnyebbülni, mivel nagyon ritkán ismerte be, hogy problémáik vannak, vagyis, hogy már készülőben volt a katasztrófa, amit talán Olalla fog véghez vinni. Ha őszinte akart magával lenni, akkor tudta, hogy hatalmas balhét fog csapni a nő, amibe az édesanyját is bele fogja vonni, csak hogy elérje azt, hogy újra az legyen, amit ő akar, hogy újra megpróbálják rendbe hozni azt, ami már rég nem is volt meg. – Lassan egy éve nem működik a kapcsolatunk és a megszokáson kívül talán csak a múltunk tart még egyben minket. Sose csalnám meg, képtelen lennék ezt megtenni vele, de már nem vagyunk boldogok. Igazából már nem is vagyok belé szerelmes, csak egymás mellett élünk, mai már rég rossz. Hónapok óta a szakítás küszöbén állunk és nem is értem, hogy eddig miért nem mondtuk ki a végét, amikor már semmi se fog rajtunk segíteni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Oh! – Semmi több nem érkezett, amiből tudta, hogy sokkolta az elmondottakkal. Nem szerette volna lerohanni, de azt se akarta, hogy tisztázatlan maradjon a helyzet, hogy továbbra is Olallával hozakodjon elő, ha közeledni szeretne hozzá. Nem tudta, hogyan közölhette volna finomabban, mikor így is az emészthetőbb verziót adta elő, mert még magának se akarta elismerni, hogy milyen szánalmasan viselkedett és mennyire hagyta, hogy valaki a fülénél fogva irányítsa őt és az életét is. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ne haragudj, nem lett volna szabad… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem. Nincs semmi baj, csak én azt hittem, hogy minden rendben veletek. – Nem hibáztathatta ezért, mert a külvilág felé végig azt mutatták, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van, hogy tökéletes a kapcsolatuk. Semmi szüksége nem volt arra a felhajtásra, amit a szakításuk okozna, de főként az édesanyja reakciójára nem, aki minden bizonnyal majd megpróbál a lelkére beszélni. Most viszont már kész volt szembenézni mindennel, ha nem is annak a reményében, hogy így elhívhatja randira a mellette sétálót, magáért mindenképp megérte. – Ez így egy picit váratlan volt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Emiatt mondtam, hogy ne hidd el feltétlenül azt, amit a firkászok írnak – jelentette ki és nagyon remélte, hogy most már hinni fog neki. Na meg azt is, hogy sikerült eloszlatnia minden kételyét. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Most aztán kifejezetten örült volna annak, ha egy hétköznapi ember lenne és nem kellene magyarázkodnia egy a média által tévesen kialakított kép miatt, vagy legalább látná a kék szemű gondolatai és megnyugodhatna, hogy hisz neki. Ezért sem szerette a focistákról szóló általános feltevéseket, mert egyáltalán nem volt könnyű dolguk a nőknél, olyannál semmiképp, akitől többet akartak pár éjszakánál, mert azokkal rém egyszerű lett volna, akik csak be akarnak bújni az ágyukba, hogy aztán henceghessenek a skalpjaikkal. Olívia egyértelműen nem ebbe a kategóriába tartozott, valószínűleg nagyon kevés személynek árulta el, hogy találkoztak és arról is meg volt győződve, hogy ő sokkal jobban szeretne bejutni az ágyába, mint a lány az övébe. Ha mégse ez volt az igazság, akkor el kellett ismernie, hogy nagyon jól leplezte ezt és talán jobban tenné, ha felkészülne arra, hogy a végén csalódhat benne, de legbelül tudta jól, hogy csak felesleges idő pazarlás lenne, mert a mellette sétáló tényleg olyan szerény, amilyennek tűnik. Arról sem feledkezhetett meg, hogy még abban se volt biztos, hogy szingli-e, bár annyira nem is érdekelte a válasz, mert ha mégis volt valakije Budapesten, akkor hatalmas marhának kellett lennie, hogy elengedje egyedül, csajos nyaralás ide vagy oda. Vele tartott volna, hiszen így is tisztában volt azzal, hogy rajta kívül mennyien figyelnek a kék szeműre, ő pedig magának akarta és minden más mellékes volt jelenleg a számára. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Összezavarodva próbálta kibogozni a gondolatait, melyeket a mellette haladó percről percre csak még jobban összekuszált. Ő tényleg azt hitte, hogy szerelmesek egymásba, hogy boldogok és tökéletes a kapcsolatuk, erre szinte kisebb pofonként érkezett a valóság, hogy a sajtóból szerzett információk alapján felépített elképzelése téves volt. Ugyan korábban említést tett arról a focista, hogy ne vegye ténynek azt, amit a különböző cikkekben megírtak, mégsem gondolta, hogy a valóság ilyen távol áll ezektől. Így viszont valahol már érthető volt az érdeklődése, bár annak igencsak ellent mondott, hogy nemcsak egy kalandot lát benne. Főleg, amikor az eszébe jutott rögvest, hogy szívesen ágyba bújna vele, de akkor azt is hozzáfűzte, hogy egy alkalommal nem is érné be és tekintete is ezt támasztotta alá, ami pedig teljesen meglepődött, hogy egy kicsit sem pirult el az őszinteségét hallva. Akármit is gondolt a focista, korábban senki se érdeklődött iránta ilyen nyíltan, ennyire meg főként nem, semmi tapasztalata nem volt és emiatt sem tudta, hogy mit kellene erre mondania vagy reagálnia. Emiatt hozakodott elő a kapcsolatával és végképp nem gondolta, hogy erre is olyan válasza lesz, amire némasággal tud csak felelni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Egy ideje már csendben sétáltak egymás mellett és tudta jól, hogy mondania kellene valamit, viszont nem tagadhatta, hogy nagyon is élvezte a rájuk telepedő nyugalmat. A vacsora igazán jó hangulatban telt egészen odáig, amíg rá nem terelődött a téma és nem kerültek szóba a kedvencei. Akkor nagyon is szerette volna, ha megnyílik alatta a föld és többé nem irányul rá a figyelem. Zavarta, hogy ő volt a középpontban, ami az eredményeinek köszönhetően már számtalanszor előfordult, azonban sose szeretett ezzel dicsekedni. Ezért sem örült annak, hogy Zóra ezt gond nélkül megteszi helyette, mikor ő valószínűleg el se árulta volna azt, hogy focizik, mivel nem volt se profi, se klasszis, csak imádott játszani. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olívia. – Kérdőn pillantott oldalra, miközben a kezét törölgette a kapott szalvétával. Nem volt hőség és csak egyetlen gombócot kért csak, mégis mire végzett vele, az ujjai szinte összeragadtak. – Azt hiszem, megérkeztünk. – Meglepve nézett előre, ahol a barátnője épp a védőtől búcsúzott el a házuk előtt. Neki fel se tűnt, hogy ilyen közel járnak és valahol sajnálta is, hogy el kell köszönnie, hiába zsongott a feje a rengeteg információktól és kérdésektől. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Öt percet kapsz, aztán itt hagylak. – Robogott el mellettük Sergio, mikor a kapualjba sétáltak be. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hát, tényleg nem sokszor utasíthatják vissza – pillantott fel Fernandóra, aki lazán dőlt neki a falnak, végig rajta tartva a tekintetét. Valamiért feszélyezve érezte magát, talán túl közel álltak egymáshoz és nem is volt hozzászokva, hogy így megbámulják. Olyan volt, mint egy megszeppent kislány, aki egy számára teljesen ismeretlen helyzetben van. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Örülök, hogy eljöttetek. – Valamiért úgy érezte, hogy ez inkább csak neki szólt, és hogy visszagondolt az elmúlt órákra, főként csak vele foglalkozott, beszélgetett a csatár, amit nagyon is élvezett. Főleg, hogy igaza volt Zórának és tényleg elárasztotta a figyelmével. Talán, ha nem lenne ismert, nem két különböző országban élnének és nem lenne barátnője, akkor ez tényleg lehetett volna az első randijuk, azonban sok minden ez ellen szólt, hogy így tekintsen erre a vacsorára. – Remélem, lesz még lehetőség arra, hogy megismételjük. – Önkénytelenül elpirult, ahogy megérezte a bőrén az érintését, míg néhány tincset a füle mögé tűrt. A fejében szinte üvöltötte egy hang, hogy ő is ebben reménykedik, hiába próbált előtérbe kerülni pesszimista énje. – Gyönyörűek a szemeid. – Halványan mosolyodott el az újabb bókon, miközben alig észrevehetően közelebb hajolt hozzá a spanyol. Magát is meglepve, nem húzódott hátrébb és nem is állította meg, pedig tudta jól, hogy később nem tud majd elszámolni a lelkiismeretével. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mehetünk már? – Érkezett a közelből az ingerült kérdés, ami megtörte köztük a varázst és lesütötte a tekintetét. Zavarban volt a saját viselkedése miatt, hogy képes lett volna minden tényezőt figyelmen kívül hagyni, amire semmiképp sem volt magyarázat az, hogy ki akarta élvezni a férfi közelségét, hogy nagyon is kedvére való volt a kialakult helyzet, főleg, hogy mindez neki a tapasztalat szerzésről szólt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ne haragudj, de jobb, ha megyek, mert tényleg itt fog hagyni. Ne lepődj majd meg, ha holnap helyettem, őt fogod a telefonban hallani. – Az elhangzott szavak alatt a széles és meleg tenyér az arcára simult, felemelte a fejét és homlokon puszilta. Talán tovább is időzött a bőrén a szája, de senki kedvéért sem említette volna ezt meg, nagyon is élvezte a gyengéd érintést és nem akarta, hogy vége szakadjon. Tagadhatatlanul levette a lábáról, így ahelyett, hogy elhátrálva, beütötte volna a nyitó kódot, csak a barna szempára nézett. Ahhoz még túl tapasztalatlan volt, hogy bármit is felfogjon belőle azon kívül, hogy kedveli és le se veszi a tekintetét a szájáról. Aztán még ezek is kireppentek a fejéből, mikor eljutottak hozzá az újabb szavak és a puha simítás, amivel végighúzta hüvelykujját az alsó ajkán. Levegőt is elfelejtett venni, miközben egész testében megborzongott, valószínűleg pislogás nélkül, megbűvölten bámulta Fernandót, aki az ujja mozgását figyelte. – Menj be, mielőtt olyat tennék, aminek jelenleg még nagyon nem örülnél. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Hosszú pillanatokig állt még mozdulatlanul, a száján továbbra is érezte a lágy érintést és az istenért se tudta rávenni a lábát, hogy mozduljon. Úgy érezte magát, mintha az előtte álló megbűvölte volna és abban a percben átkozta a hülye elveit, mert nagyon is akarta azt a csókot, amire az imént csak utaltak. Aztán egy újabb türelmetlen felszólítás, mindent lerombolt és kissé riadtan húzódott hátrébb, amire csak egy mély sóhaj érkezett válaszul. Sietve ütötte be a négyjegyű kódot, amit elsőre el is rontott, majd zavarában, fel se nézve elbúcsúzott és igyekezett bemenekülni a nehéz fa ajtón, amit némi erőlködés után sikerült csak betolnia. Megint elmenekült előle, amit minden bizonnyal később még fel is fog majd emlegetni a támadó, de jelen pillanatban túlságosan megdöbbentették a gondolatai és az, hogy mennyire akarta azt a csókot. Sose képzelte, hogy valaha is lesz rá valaki ilyen hatással, hogy miatta sutba dobná az elveit és az egészben a legironikusabb az volt, hogy pont egy olyan pasi váltotta mindezt ki, akiről tudta jól, hogy elérhetetlen a számára. Emiatt sem akarta sokáig elfogadni azt, hogy érdeklődik iránta, legszívesebben most is letagadta volna ezt, hiába nyilvánította ki a szándékait. Tudta jól, hogy a köztük lévő távolság miatt a legvégén az egész csak egy álom marad, ami neki sokkal jobban fog majd fájni, mint Fernandónak. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Megrázva fejét, felemelte a ruha bő szoknyáját és elindult felfelé, miközben igyekezett tudomást sem venni arról, hogy még mindig bizsergett az szája. Egészen addig, amíg nem vallotta be neki, hogy szakító félben vannak, azon gondolkodott, hogy mit akarhat tőle, amikor pedig ez tisztázódik, máris érkezett a következő fejtörő, mert fogalma sem volt, hogy most mihez kezdjen, mit mondjon majd, ha felhívja. A lelke egy része nagyon is szerette volna, ha minél előbb újra találkoznak, ha úgy adódik, akkor egy randira is igent mondana, azonban ott volt egy másik része, amely jóval óvatosabb és lemondóbb volt. Valahol egyáltalán nem akarta, hogy kiderüljön, hogy talán működhetne köztük a dolog, hogy összeillenek, mivel ha hazautaznak, biztosan nem fognak találkozni, nem látta, hogyan tudnák ezt megoldani. Korábban mindig úgy képzelte, hogy az első barátja majd a közelben fog lakni és akkor találkozhatnak, amikor csak akarnak, most azonban a sors egy távkapcsolat lehetőségét sodort elé. Mégis attól sokkal jobban megijedt, hogy nem egy vele egykorú srácról volt szó, hanem egy évekkel idősebb és tapasztalt férfiről. Közel sem tartottak ott, hogy mindez felvetődjön és valószínűleg nem is fog, viszont kénytelen volt belegondolni abba, hogy a focistának lennének olyan igényei, amiket a tapasztalatlansága és a távolság miatt nem tudna teljesíteni. Nem akarta magát azzal altatni, hogy csupán a szimpátia elegendő lenne, ahogyan beleélni se akarta magát valami olyanba, ami egyébként halálra van ítélve. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Na, megcsókolt? – Szinte letámadta Zóra, ahogy felért az emeletre, míg mögötte a nyitott ajtóban Emma is kíváncsian várta a válaszát. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem, miért kellett volna? Gondolom, azért füstölgött Sergio, mert ő meg akart, csak te nem hagytad neki – magyarázkodott és remélte, hogy sikerült elterelni magáról a témát, mert nem akart erről beszélni. Nem tudta volna megmagyarázni, hogy miért lett ilyen gyászos hangulata, miért lát olyan borúsan mindent, de ezt nem akarta tőlük is hallani, egyedül szerette volna végig gondolni az este történteket. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szivi, én még csak most találkoztam először a pasival és csak a bugyimat akarta lebeszélni rólam. Nem mondom, hogy a lovagodnak nincs ilyen szándéka, de ő cukin csinálja, figyel rád és bármilyen ciki ajándékot is küldött neked, még erre is gondolt. És szinte biztos vagyok benne, hogy még ma írni fog neked, szóval nagyon is elképzelhető lenne, ha meg akarna csókolni. – Volt benne valami, Nando nagyon is igyekezett, egy szava sem lehetett rá, mégis megint elmenekült tőle, ahogyan korábban is. Ráadásul nem is attól rettent meg, hogy mit szeretett volna megtenni a csatár, vagy mit látott az arcán, sokkal inkább a saját magától, hogy milyen könnyedén megtudna arról feledkezni, hogy jelenleg még kapcsolatban volt a spanyol. Ő pedig sose volt ilyen, ezekre mindig odafigyelt, mert nem akart zűrös viszonyokba kerülni. Hiba tudta az igazat, nem lett volna szabad olyan könnyelműnek lennie, hiába tetszett neki a férfi, nem akarhatta annyira azt a csókot, így nem. – Talán valami rosszat mondott? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem, csak… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mi lenne, ha majd holnap folytatnánk ezt? Késő van és én fáradt vagyok, ahogy gondolom, ti is. – Mentette ki Emma, amiért hálásan pillantott az ajtóban állóra. Túlságosan össze voltak kavarodva a gondolatai és tulajdonképpen fogalma sem volt, hogy mit kellene mondania, mert nem mondott semmi rosszat a focista, valahol mégis a szavai idézték elő a jelenlegi állapotát. Megint vele volt a gond, hiszen végül nem lett a csókból semmi és pont miatta történt így, mégis úgy rohant el, és úgy aggódott, mintha megtörtént volna. Mindezek felett pedig kezdtek többségbe kerülni a negatív gondolatai, mikor semmi panasza sem lehetett Fernandóra vagy a vacsorára. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Úgy tudtam, hogy a film helyett az ágyban fogtok kikötni! – Elmosolyodott Zóra harsány kijelentésén, de azt már nem várta meg, hogy mit reagál rá a nővére, csak elsietett mellette és egyenesen a szobájába ment. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nagyot sóhajtva ült le az ágyára, miközben sikertelenül próbálta megfékezni cikázó gondolatait. Nevetségesnek és gyerekesnek érezte a viselkedését, hogy ennyire kiborult attól, hogy valaki meg akarja csókolni, közben pedig már régóta vágyott arra, hogy megtörténjen. Talán az sokkal rémisztőbb volt a számára, hogy ő mennyire akarta, hogy mindezt egy olyan pasitól, aki nemcsak kapcsolatban volt, de több ezer kilométerre lakott tőle és jelenleg nem tudott másra gondolni, hogy ez mindössze csak egy nyári kaland lehetne, vagy még annyi se. Eddig is katasztrófának ítélte magát a férfiakkal kapcsolatban, és most se volt szerencsés, mert ugyan ő akarta és úgy tűnt, hogy Fernando is, azonban tudta jól, hogy nem szabad álmodoznia, mivel már így is jóval többet megengedett magának, mint amit egyébként engedhetett volna. Nem volt szabad arról ábrándoznia, hogy ő és a spanyol akár alkothatnának is egy párt, hiszen halálra ítélt elképzelés volt, amivel csak magát és a szívét bántaná. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy8zqAuTzijvKn-ej8DeqQVVO85qM83unNTqzGzFNmhBzgyQMf6PBAUXK3icZSdZqx6sEQkVJGAYJHvPHLBbTupuzFoTRykbW1hlujxvX2ObavQbIbM2FKhSZ1tbLOixgtQ7_NJHjauG5D/s1600/Az+els%25C5%2591+6.+fejezet+Ol%25C3%25ADvia.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgy8zqAuTzijvKn-ej8DeqQVVO85qM83unNTqzGzFNmhBzgyQMf6PBAUXK3icZSdZqx6sEQkVJGAYJHvPHLBbTupuzFoTRykbW1hlujxvX2ObavQbIbM2FKhSZ1tbLOixgtQ7_NJHjauG5D/s320/Az+els%25C5%2591+6.+fejezet+Ol%25C3%25ADvia.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=ViFtlIQIFT0" target="_blank">Losing You</a></b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A késő éjszaka nyugalmát sokáig csak az egyenletes szuszogás törte meg a szobában, ahol a levegő is alig mozgott, fülledt és nehéz volt. A váratlanul hangosan megszólaló csengőhang dallama az egész teret betöltötte, a bent alvó rögtön felriadt, majd fájdalmas sóhaj közepette vette tudomásul, hogy miért is ébredt fel. Teljesen összezavarodott gondolataival és időérzékével, pillanatokig feküdt még mozdulatlanul, míg telefonja kitartóan csörgött. Fogalma sem volt, hogy pontosan mióta volt ágyban, hogy egyáltalán milyen nap volt, a borzalmas fejfájás miatt szinte ki se mozdult a szoba négy fala között, csak aludt. Fáradtan fordult át a hátára, majd az éjjeli szekrény irányába nyúlva, ujjai szinte azonnal megtalálták a még mindig daloló és rezgő telefont. Hunyorogva pillantott a kijelzőre, azonban az éles fény miatt csak összemosódott betűket látott, így végül fogadta a hívást, és ahogy a füléhez rakta a készüléket, vissza is fordult a bal oldalára. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szia, Fernando. – Sejtette, hogy a spanyol keresi minden bizonnyal elég későn a mérkőzés után, aminek végül ő egyetlen pillanatát sem látta. Nagyon ritkán küzdött a fejfájással, arra nem is emlékezett, hogy valaha is volt ilyen intenzív, de ennek köszönhetően valószínűleg már második napja nem is járt a lakáson kívül. A focistával sem beszéltek sokat, néhány üzenetet váltottak, mivel nagyon készültek a franciák ellen. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Jól vagy Olívia? Fura a hangod.</i> – Halványan elmosolyodott a kisebb aggodalmat hallva, ami hihetetlen jólesett a lelkének. A vacsora óta nem került szóba az, hogy majdnem megcsókolta a focista, ahogyan az sem, hogy megint elmenekült tőle, de az utóbbit egyáltalán nem bánta. Még mindig nem jutott dűlőre saját magával, nem tudta határozottan kijelenteni, hogy mit is akar, tanácstalan volt még mindig. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tegnap óta ágyban vagyok, vagyis ha már elmúlt éjfél, akkor tegnap előtt óta. Fáj a fejem, szóval csak alszom, nem is nagyon beszéltem senkivel – adta a kimerítő választ, miután megköszörülte a torkát. Tompán még mindig érezte, hogy fáj a feje, amiből tudta, hogy ha vissza akar majd aludni, egy újabb fájdalomcsillapítót kell bevennie. Már nem tartotta számon, hogy mennyit vett be és azt a víz mennyiséget sem, amit a többiek nyomására ivott meg éber perceiben. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>De már jobban vagy?</i> </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Még egy kicsit fáj, de már nem olyan borzalmas, mint korábban. – Kíváncsian várta, hogy kiderüljön miért is kereste későn a csatár, valahol viszont tudta, hogy a mérkőzés végeredményéről fog neki beszámolni. Egészen idáig bele se gondolt abba, hogy mi lesz akkor, ha pesszimista megérzései fognak megvalósulni és kikaptak a franciáktól. Magát is meglepve, minden idegszálával abban reménykedett, hogy az orra alá fogja dörgölni a csatár, hogy hiába nem nekik szurkolt, legyőzték az ellenfelüket és még pár napig biztos tovább fogja boldogítani Sergióval együtt, aki minden létező módon próbálta lenyűgözni Zórát. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Akkor gondolom, a meccset sem nézted</i> – érkezett a lehangolt kijelentés, amitől rossz előérzete támadt, pedig tudat alatt már tudta, hogy mit fog közölni vele Nando. Másodpercek múlva már egyre gyászosabb volt a hangulata, hiszen érezte, hogy most fognak búcsúzni, amire egyáltalán nem volt felkészülve. Bármennyire is igyekezett eddig lebeszélni magát arról, hogy igen is neki is nagyon tetszik a spanyol, hogy mennyire jólesik a törődése, hogy nőként kezeli, hogy közeledik felé, nem akart szembe nézni azzal, hogy mindennek vége. Azzal pedig végképp nem akarta hitegetni magát, hogy majd továbbra is tartani fogják a kapcsolatot, a hívások és sms-ek egyre ritkábban fognak érkezni, mígnem teljesen megszűnnek és mindez neki már most fájt, mert tudta, hogy így lesz. Imádta ugyan a tündérmeséket, azonban nem volt buta, hogy elhiggye, hogy a valóság majd most azzá fog válni, nem ámította magát. – <i>Kikaptunk.</i> </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Sajnálom. – Hosszú pillanatokkal később szólalt csak meg és még ekkor sem érezte azt, hogy tényleg mondania kellene bármit is. Tulajdonképpen már azt se értette, hogy miért hívta fel a támadó, mert az utóbbi időben rengeteget beszélgettek, de ő nem tudta semmivel sem vigasztalni, fogalma sem volt, hogy mit mondhatna neki. – Akkor reggel utaztok is haza? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Nem, még most. Nincs túl sok értelme várni az indulással</i> – az érkező válasz szinte fejbe kólintotta a valósággal. Fájt ezt hallania, ami csak azt jelentette, hogy már így is túlságosan beleélte magát valami olyanba, amitől távol kellett volna magát tartania. Egyszerűen nem akarta még ezek után sem elhinni, hogy tényleg csak egy kaland lenne a férfinek, vagyis lett volna, amit napokkal korábban igen vehemensen tagadott még neki, most azonban rácáfolt erre. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Értem – préselte ki magából ezt az egyetlen szót és nagyon remélte, hogy nem hallatszódott ki a hangjából a csalódottság. Nem szeretett volna szembenézni azzal, hogy tényleg csak szórakozott vele a barna szemű, ahogyan azzal sem, hogy ezek szerint mennyire torz volt az a kép, amit kialakított magában róla, bár azt még mindig hozzá kellett fűznie, hogy nem ismerte eléggé. Ennek ellenére minél előbb meg akart szabadulni az értelmetlen beszélgetéstől, csak vissza akart aludni és megfeledkezni mindarról, ami Fernandóhoz kapcsolta. Az már igazán el se jutott a tudatáig, hogy ha mindez tényleg valós lenne, akkor nem hívta volna fel, csak utálni akarta, főleg magát, amiért olyan könnyedén megfeledkezett a fejében felharsanó vészcsengőkről. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Szeretném, ha megígérnéd, hogy továbbra is kapcsolatban maradsz velem. Csak azért, mert most haza kell mennem, nem akarom, hogy többet ne beszéljünk.</i> – Váratlanul érte a kérés az iménti gondolatai után. Nem tudott rajta kiigazodni, ahogyan saját magán sem, tudta, hogy nem a logikus részével gondolkodik, hanem az érzéseivel, amelyek jelenleg csak el akartak szakadni a focistától, hogy megóvja a még nagyobb csalódástól, hogy ne fájjon majd még jobban az átverés. Nem számított, hogy milyen jól érezte magát a társaságában, hogy milyen jó érzés volt, amikor hozzá ért, hogy mennyire akarta azt a csókot, egyedül az volt a fejében, hogy minél előbb befejezzék a beszélgetést és megszűnjön a kísértés, hogy higgyen a szavaiban. – <i>Olívia?</i> </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ne haragudj, csak kezd megint megfájdulni a fejem. Azt hiszem, jobb, ha megyek és beveszek egy fejfájás csillapítót – kezdett el hadarni, figyelmen kívül hagyva, hogy milyen átlátszó lehet a kifogása. – Jó utat nektek. Szia! </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Halkan még hallotta, ahogyan elköszön tőle a spanyol, de az se érdekelte volna, ha rányomja a telefont. Nevetségesen viselkedett, biztos volt benne, hogy ezt fogja gondolni róla a játékos, azonban nem zavarta, mert talán így nem fogja keresni és neki lesz bőven ideje arról, hogy lemondjon minden ígéretről, amit a vacsora után látott és érzett a mozdulataiban. Mindig is igazi álmodozó volt, ennyire mégsem tudott elrugaszkodni a földtől, nem hitt abban, hogy a vonzalmukból bármi is lehetne, hogy akár kitartana a nyár végéig. Egy pillanatig tényleg elhitte, hogy egy ilyen férfi érdeklődhet utána, mostanra már tudta nagyon jól, hogy egy nyári kalandra jó is lehet, többre valószínűleg nem. Bármit is mondott korábban, bármilyen magabiztosan állította, hogy vége a kapcsolatának, valahol sejtette, hogy ahogyan korábban többször is, most is ki fognak majd békülni ők ketten és aztán nem fogja felhívni, nehogy félre értse a barátnője. Egy szava sem lehet, mert ha ő lett volna ilyen helyzetben, akkor ugyanígy cselekedne, vagyis közölné a másikkal, hogy inkább ne keressék tovább egymást. Viszont ő egyedül volt, ő volt az a naiv kislány, aki megbízott egy idegen szavaiban, aki végül megint egyedül marad. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Sóhajtva ejtette maga elé a mobilját, miközben csendesen bámult a sötétségbe. Nem kellett volna így reagálnia az elkerülhetetlenre, illedelmesen el kellett volna köszönnie, mert bármennyire is fájt neki, azt nem tagadhatta, hogy jól érezte magát Fernandóval. Neki köszönheti azt, hogy kint volt egy világbajnoki mérkőzésen, hogy gazdagodott az ő mezével, hogy valamennyire megismerhette. Hálásnak kellett volna lennie, jelenleg azonban még az önzősége volt előtérben, amely nem tudott ezekre gondolni, amely átkozta azt az idióta férfit, amiért fellökte és így megismerkedett azzal, akinek ha nem lett volna köztük annyi akadály, odaadta volna a szívét, ha tényleg akarta volna. Tévedett korábban, már késő volt ahhoz, hogy megálljon, már beleélte magát a tündér meséjébe.</div>
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-76253792966018428032017-01-15T18:05:00.000+01:002017-01-15T18:05:11.459+01:00Az ötödik<h3 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h3>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egy picit zavaros időszakon vagyok túl, de szerencsére most már úgy néz ki, hogy egyenesbe kerülök, ennek köszönhetően <b>itt is van az 5. fejezet.</b> Sokkal hosszabbra terveztem igazság szerint, azonban már így is <i>elég hosszú lett a rész,</i> így nem akartam még tovább húzni, mert akkor valószínűleg nem is lenne olyan, aki végig tudja egyben olvasni. <u>Remélem, ennek ellenére tetszeni fog nektek?!</u></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, a folytatásnak még ma neki kezdek és mivel tényleg <b>előttem van minden fontos momentum,</b> így igyekszem minél előbb megírni és akkor talán kárpótlásként jövő hétvégén olvasható is lenne, de megígérni ezt semmiképp se akarom. Igazság szerint <i>egyre jobban visszarázódom az írásba,</i> attól függetlenül, hogy sikeresen kicsúszok a saját időhatáraimból, rengeteg ötletem van, és ha le tudok ülni írni, akkor nagyon is jól haladok. <u>Most tényleg az a formája van ennek a történetnek, amit mindig is szerettem volna,</u> így valószínűleg ez is hozzájárul az egészhez. Ráadásul hiába öregszik Nando, egyre jobb pasi lesz és minden meccs után találok egy újabb képet, ami a nagy kedvencem lesz és motivál az írásra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is húznám tovább az időt. Akiknek még vizsgaidőszak van, vagy államvizsgáznak, kitartást! <b>Kellemes olvasást kívánok a fejezethez!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<h3>
Az ötödik</h3>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhRdVaUDYUhZZo8DLGuJORB5T8RjuW-DGrbgbpty1PE_bs5UVKERyKpNOIpDxLbMHEbRMyqYl4GfnW9WItFux9Np4wKJO3bJo6pWl5VrFi-W7obiBuGnF7yP9alalbpYe2hS0Bh7UI8k-Q/s1600/Az+els%25C5%2591+5.+fejezet.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhRdVaUDYUhZZo8DLGuJORB5T8RjuW-DGrbgbpty1PE_bs5UVKERyKpNOIpDxLbMHEbRMyqYl4GfnW9WItFux9Np4wKJO3bJo6pWl5VrFi-W7obiBuGnF7yP9alalbpYe2hS0Bh7UI8k-Q/s320/Az+els%25C5%2591+5.+fejezet.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=kx5khPvVdTs" target="_blank"><b>Heatwave</b></a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A fülledt este melege könnyedén szökött be a lakás nyitott ablakán, ahol nagy sürgés-forgás volt. A nagy készülődés ellenére a fiatal, barna hajú lány csak ült az ágyán törölközőbe bugyolálva, miközben meredten bámulta a szekrényajtóra felakasztott ruhát. Fogalma sem volt, hogyan került a bőröndjébe, vagyis ő egészen biztosan nem csomagolta el, mert ugyan kifejezetten tetszett neki, mégsem jutott volna az eszébe, hogy ezt vegye fel. Tulajdonképpen már nem is tudta, hogy miért vették meg az édesanyjával, hiszen sose volt elég önbizalma egy ilyen mély dekoltázshoz, arról nem is beszélve, hogy pont emiatt melltartót sem vehet fel és nem büszkélkedett olyan méretekkel, hogy ezt tényleg megtegye. Ennél jobban már nem is mondhatta volna el azt, hogy az előtte lógó ruhadarab mindaz volt, ami belőle hiányzott, amiknek hiányában ő inkább otthon maradt, míg mindenki más bulizni ment. Mindettől pedig csak elkedvetlenedett és egyedül arra tudott gondolni, hogy vissza kellene mondania a meghívást, amivel minden bizonnyal megbántaná Fernandót és ezt nem akarta, pluszban ott volt Zóra is, aki a fülénél is képes lenne elráncigálni az étterembe, ha arra lenne szükség. Az is ott volt még, hogy a lelke mélyén ő is el akart menni arra a vacsorára, csak nem abban a ruhában… talán találni fog valami visszafogottabb darabot, amiben ugyanolyan csinosnak érezhetné magát és nem csatlakozna emellé a folytonos feszengés. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Angyalka igyekezz! Még a hajadat is meg kell csinálni, a ruhát meg vedd fel gyorsan, mert abból nem fogunk engedni. – Csak mélyen felsóhajtott Zóra ellent mondást nem tűrő hangját hallva, miközben újra megjegyezte magának, hogy pont emiatt aggatta rá a Mamma becenevet. Azt inkább meg se merte kockáztatni, hogy valami másban menjen ki, mert ha a nővérét még le is tudná beszélni az elképzeléseiről, a barátnőjüket biztosan nem sikerülne. Valószínűleg meg se hallgatná, főleg, hogy a magas sarkúról és az erős sminkről már így is lebeszélte. Mindketten váltig állították, hogy valójában egy randira fog menni, ahová ezekre mind szükség van, de neki ez már sok lenne, hiszen csak egy vacsoráról volt szó, amin ráadásul több játékos is részt fog venni. Ugyan nem volt még tapasztalata, viszont azért sejtette, hogy ha tényleg randizni hívta volna a focista, akkor kettesben lennének, ráadásul ott volt az is, hogy barátnője van, ami miatt biztos nem egyezett volna bele semmibe sem. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Felkelve az ágyról, a matracra dobta magáról a törölközőt, majd gyorsan belebújt testszínű bugyiba, aztán a ruhafogasért nyúlva, leemelte az ajtóról az egyébként mell alatt bő szabású, lenge anyagú ruhát. Igazából a hosszára sem lehet semmi kifogása, mivel földig ért, mindössze csak a kivágással volt problémája, ami bőven kívül esett az ő komfort zónáján. Kényelmesebben érezte magát, ha nem mutat túl sokat, ha takarja az, amit visel, pedig az alakjára egy szava sem lehetett. Ugyan nem volt csont sovány, azonban a rengeteg edzés, amit saját maga bonyolított mindig túl, megtette a kellő hatást. Izmos volt, mégsem esett túlzásba, amire büszke is volt, főleg, mikor hallotta, hogy azért súgnak össze a háta mögött, mert irigykednek a vádlijára vagy a feszes combjaira. Sok munkája volt abban, hogy ilyen alakja legyen, amivel nem is szeretett volna kérkedni, ráadásul tényleg szeretett lejárni az edzőterembe, ahol aztán kiadhatta magából a felgyülemlett feszültséget. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Belebújva a ruhába, már nem is emlékezett arra, hogy az olyan szorosan simul a mellkasára, ahogyan arra sem, hogy mennyire tetszett neki az egyszerű szabás és minta is. Utolsó mentsvára a hossza lett volna, amit valószínűleg az anyja orvosolt egy varrónővel, mivel már pont a földig ért a könnyed anyag és nem omlott körülötte jó pár centi le a padlón. Ennek köszönhetően végül csak kihúzta hajából a gumit és kisétált a nappaliba, ahol Zóra már várta, akinek már el is készült a frizurája. Szó nélkül ült le az előtte lévő székre és hagyta, hogy azt tegye a tincseivel, amit minden bizonnyal már akkor megálmodott, mikor meghívták őket arra a vacsorára. Izgatott volt ő is… hogyne izgult volna, mikor most nemcsak a véletlennek lesz köszönhető az, hogy találkoznak és ott volt az a kisebb vallomás is, hogy kedveli őt a csatár. Mindez pedig azért is volt lényeges, mivel arra is utalt abban a beszélgetésben, hogy nincs minden rendben a kapcsolatával, ami miatt már muszáj volt elfogadnia azt, hogy igaza van a többieknek és tényleg tetszik Nandónak. Arról persze semmiképp nem akart megfeledkezni, hogy ettől függetlenül még mindig volt barátnője, viszont már nem tagadhatta, hogy mindez beférkőzött a gondolatai közé és az esze egyik eldugott zugában ott volt az a pici gondolat, érzés, hogy szeretne tetszeni neki. Valahol kifejezetten zavarta ez, hiszen amolyan alapelv volt nála, hogy foglalt pasikkal nem kezd ki, a spanyol valamiért mégis más volt. Nem tudta volna megmondani, hogy miben vagy miért, egyszerűen csak érezte, hogy így van. Azt pedig tudta jól, hogy ennek aztán köze sincs ahhoz, hogy egy profi focistáról van szó, aki ráadásul a kedvence is… talán ez azt jelentette, hogy nem a szurkoló énje akarta megismerni, hanem Olívia, a hétköznapi lány, aki még most is sokkal jobban szeretne elmenekülni és nem közeledni felé? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Fogalma sem volt, hogy mennyi időt töltött el a széken ülve, de amikor végre felállhatott, a hátizmai már kezdtek merevek lenni. A haját végül Emma csinálta, miközben Zóra a sminkeléssel foglalatoskodott, ő pedig egyszerűen csak elmerült a gondolataiban, amiknek köszönhetően egyre idegesebb lett. Nagyon nem volt hozzá szokva, hogy valaki ennyire a közelébe akar kerülni, főleg nem egy pasi, és bármennyire se akarta beismerni, ettől megijedt. Tulajdonképpen még abban se volt biztos, hogy egyáltalán készen állna-e egy kapcsolatra, hiába lesz lassan tizennyolc éves, valószínűleg pont emiatt nem is vett tudomást azokról, akik akár csak egy randira akarták volna elhívni. Bár az is igaz volt, hogy a legtöbb üzenetben volt csak merész, aztán amikor legközelebb találkoztak még köszönni se mertek neki, pedig nem utasította őket vissza, egyszerűen csak várt és minden egyes alkalommal be is bizonyosodott, hogy jól tette. Ugyan Fernando se személyesen hívta meg őket, amire módja se lett volna, viszont ő volt az, aki korábban minden egyes alkalommal megállította és nem hagyta, hogy csak úgy faképnél hagyja, kereste a társaságát, amiért máris más helyzetben voltak, amilyenben korábban még sose volt része. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Megkapva a távozási engedélyt azzal a kikötéssel, hogy megnézi magát a tükörben is, elindult a szobája felé, hogy befújja magát a parfümjével. Besétálva egyenesen ment volna az éjjeliszekrényen helyet foglaló neszesszerért, azonban ahogy elhaladt a szekrény tükrös ajtaja előtt, megtorpant és meglepve lépett vissza elé. Egymás után többször is végig pillantott magán, egyáltalán nem akarta elhinni, hogy tényleg saját magát látja, mert ugyan ismerős vonások voltak a tükörképben, mégis merőben más volt. A frizurája igazán egyszerű volt, a feje tetején két fonatott látott, míg a tincsei végét begöndörítette a nővére, melyek a hátára omlottak. A sminkje is visszafogott volt, míg ő megmaradt volna az egyszerű szájfény és szempilla spirál kombinációnál, addig Zóra természetes sminket varázsolt az arcára, amit valószínűleg ő negyed ennyire szépen se tudott volna elkészíteni. A merész dekoltázst leszámítva pont olyan egyszerű volt a kinézete, mint amilyennek mindig is szerette, sose érezte magának a kihívó viselkedést és minden bizonnyal elég hülyén is nézett volna ki, ha igyekezett volna bárkit is elcsábítani. Szinte biztos volt benne, hogy csak kiröhögnék és égő arccal menekülne hazáig, viszont most, ahogyan újra végig pillantott magán, már egyáltalán nem érezte olyan lehetetlennek, hogy valakit megfogjon a kinézetével, hogy felfigyeljen rá, mert valóban csinosnak érezte magát. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Gyönyörű vagy, Oli. – Meglepve kapta fejét az ajtó irányába, mintha valamin rosszan kapta volna rajta Emma, mintha meg lett volna a számára tiltva, hogy a tükörben nézze magát. Annyira belemerült újra a gondolataiba, hogy nem is tűnt fel neki, hogy utána jöttek. – Még most se akarom elhinni, hogy már nem vagy az a kicsi lány, aki fülig szerelmes volt apába. Nagyon remélem, hogy Fernando nem csak játszadozni akar veled, mert akkor biztos vége lesz a pályafutásának. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Emma te is… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tudom húgi, ahogyan azt is, hogy már rég tisztában vagy azzal, hogy mit szeretne tőled, csak nem akarod még elfogadni. – Sétált mellé a nővére és mindketten a tükörbe pillantottak. Tény, hogy már nem volt az a pici, copfos lány, aki csüngött az édesapjuk szavain, de azt se érezte volna, hogy felnőtt lenne. Ahogyan azt se, hogy tényleg gyönyörű lenne, azt meg főleg nem, hogy valójában mik voltak a focista szándékai, mert hiába mondta azt, hogy kedveli, azonban ez még jelenthette azt is, hogy csak barátként gondol rá. Vagy ezzel csak saját magát szeretné megnyugtatni? – Tudod, nem is az a meglepő, hogy felfigyelt rád, hanem az, hogy ilyen rövid idő alatt mennyire megnyíltál neki. Korábban mindig elzárkóztál és fele ennyit se beszéltél velük. – Közbe akart szólni, hogy mindezzel nem akart semmi rosszat, csak barátilag beszélt a csatárral. Végül csendben maradt, miután Emma felemelte a kezét és mosolyogva felé fordult. – Nincs ezzel semmi gond húgi, örülök neki, hogy jól érzed magad vele, viszont mindig is félteni foglak, legyen szó bármilyen pasiról is. Én leszek az első, vagy a második apa után, aki megöli, ha bármivel is megbántana, de itt az ideje, hogy magadra is gondolj. Nem azt mondom, hogy feledkezz meg arról, hogy barátnője van, azonban az egyáltalán nem olyan rossz dolog, ha egy helyes pasi megajándékozz a figyelmével és aztán Fernando rendesen teszi a dolgát. El se tudod hinni, hogy mennyire örülök, hogy láthatom, ahogy közel engedsz valakit magadhoz, hogy hogyan változol attól, hogy valaki nőként kezel téged. – Hosszú pillanatokig hallgatott és próbálta megemészteni azt, amit mondtak neki. Nem egy srác szeretett volna vele megismerkedni, akik viszonylag komolyan érdeklődtek iránta, de egy idő után valamilyen indokkal kihátrált a beszélgetésből és többet szóba se állt velük. Annyi volt talán a mentsége, hogy egyikőjük se vonzotta, ha nagyon őszinte akart lenni, akkor sose barátkozott volna velük, mivel semmi közös nem volt bennük, mindezt Fernandóra azonban nem tudta elmondani. Felesleges lett volna tagadni, mert a többiek nagyon hamar leszűrhették róla, hogy a spanyol bizony beleesett abba a kategóriába, akik megmozgattak benne valamit. Valahol sejtette, hogy pár röpke másodperc alatt képes lenne elveszni a barna szempárban, ami valószínűleg a gyengéi voltak, és a szeplői megfigyelésében is el tudna merülni. Rögtön elpirult a felismeréstől, hogy nem csak a képeken tartotta jó pasinak a csatárt, hanem a való életben is az volt, aki hatással volt rá, akivel talán egy randira is elmenne, ha elhívná. – Csak annyit szeretnék kérni Olívia, hogy ne agyalj azon, hogy mi van a barátnőjével, hanem élvezd ki az estét, rendben? Most pedig hozom a fényképezőt, mert megígértem anyának, hogy nem engedlek el úgy, hogy ne csinálnék pár képet rólad, ha tényleg felveszed ezt a ruhát. Bár nagyon remélem, hogy apa nem fogja látni őket, mert téged aztán képes lesz ezek után bezárni a szobádba. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csak elnevette magát az utolsó szavak hallatán, mert tudta jól, hogy tényleg képes lenne rá az édesapjuk, de rögtön el is hallgatott, ahogy visszapillantott a tükörbe. Az arca még mindig piros volt és valahol érezte, hogy az este folyamán ez még többször elő fog fordulni, főleg, ha tényleg lesz rá alkalma, hogy elmerüljön a barna szemekben. Megrázva fejét, az éjjeli szekrényhez lépve, magához vette a parfümös üveget, amelyet a napokban vásárolt magának. Könnyed virág illat volt, ami nem volt se tolakodóan erős, se hivalkodó, olyan volt, ami kifejezetten illet hozzá és el is viselt magán. Befújva a nyakát, lehunyta szemhéjait és máris egy réten találta magát, rengeteg fehér szirmú virággal, az egészből áradó nyugalom pedig rá is átragadt és pillanatok alatt megfeledkezett minden idegességéről. Hasonló esetben az utolsó pillanatokban mindenképp lemondta volna a vacsorát, viszont most kivételesen nem érezte azt, hogy jobb lenne, ha otthon maradna, el akart menni és találkozni szeretett volna Fernandóval. Tudni szerette volna, hogy mi minden lehet ebből az egészből, hogy egyáltalán az este folyamán mi fog történni, mert afelől semmi kétsége sem volt, hogy minden negatív gondolata ellenére, remekül fogja magát érezni. Nagyon kíváncsi volt és valószínűleg pont emiatt sem cselekedett úgy, ahogyan korábban mindig, emiatt lépett ki a komfort zónájából, bármilyen ijesztő is volt ez. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Enyhén fújt még a csuklójára is az illatból, majd összedörzsölve a kezeit, visszarakta iménti helyére a parfümöt. Visszasétálva a nappaliba, elvette az ebédlő asztalról a telefonját, meglepve látta, hogy üzenete érkezett, bár az, hogy kitől érkezett már cseppet sem hatott rá így. Mielőtt még megnyitotta volna, kiment az erkélyre és helyett foglalt az egyik széken. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Ugye nem gondoltad meg magad? Már nagyon szeretnélek látni. Tudod, nem olyan élvezetes, hogy egész nap csak a csapattársaimat bámulom. </i></div>
<br />
<div style="text-align: right;">
<i>Nando</i> </div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Elmosolyodott az sms-en, ugyanakkor mintha a második mondat beleégett volna a fejébe, folyton maga előtt látta. Elmondhatatlanul jólesett ezt olvasnia, azonban földhöz ragadt énje azonnal meg is kérdőjelezte ennek helyességét. Szabad volt ilyet írni egy olyan embernek, akit egyébként alig ismer? Főleg, hogy barátnője van? A visszahúzódó énje ettől már olyan messzire menekült volna, ahol senki se találná meg, csak írt volna valami átlátszó indokot és többet szóba se áll a spanyollal. Azonban ez egy teljesen új helyzet volt a számára, mivel Nando igen kitartónak bizonyult és eddig egyetlen egyszer se hagyta elmenekülni, mert végül megtalálta azt a pillanatot, amikor a sarokba szoríthatja és elvághatja minden egér útját. Ráadásul még azt is elérte, hogy izgatott kislányként várja a hívásait, hogy aztán több tíz percre megfeledkezzen az egész világról és csak beszélgessen vele. Ötlete sem volt, hogy mire gondoljon, mert ugyan sejtette, hogy igaza van a többieknek, de ha tényleg így volt, azt a férfi szájából akarta hallani, nem mástól. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A válaszon gondolkodva, teljesen tanácstalannak érezte magát, így végül csak pár sort írt, amiben biztosította, hogy rövidesen indulnak is az étterembe. Elküldve az üzenetet, másodpercekig csak bámulta az elsötétülő kijelzőt, miközben csak arra tudott gondolni, hogy mennyire zavarja az, hogy számára ismeretlen terepen jár, hogy fogalma sincs arról, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Saját magának köszönhette a tapasztalatlanságát, hogy most olyan ijedtnek, olyan elveszettnek magát, mégsem gondolta azt, hogy bármin is változtatna a múltján, ha megtehetné. Nem volt arra büszke, hogy rengetegszer megfutamodott, viszont egyetlen srácra se tudta volna azt mondani, akik idáig akartak tőle valamit, hogy szívesen lenne a barátnőjük, vagy akár elmenne velük randizni. Igazából annyira távol érezte mindegyikőjüktől magát, hogy ha rajta múlt volna, akkor biztos nem is állt volna szóba velük, mert nem akart az elérhetetlen lánynak tűnni, akinek semmi és senki sem elég jó, azonban szinte biztos volt benne, hogy még nagyon beszélgetni se tudtak volna, ahogyan az az interneten is elég döcögősen ment. Persze azt se akarta, hogy bárki meggyanúsítsa azzal, hogy a focistának csak azért enged, mert ismert, hiszen a valósághoz ennek semmi köze nem volt. Lehet, hogy ennek volt köszönhető, hogy találkoztak, illetve a szerencsés véletlennek, aztán viszont sok minden már csak azon múlt, hogy a focista nem hagyta elfutni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Sóhajtva pillantott fel az égre, amely rengeteg különböző színben és ezek árnyalataiban pompázott. Egy hónapja még őrültnek tartotta volna azt, aki azt mondja neki, hogy majd pont Lipcsében fog találkozni valakivel, akivel szívesen megismerkedne, akivel igen gyorsan megtalálják a közös hangot, aki fittyet hány arra, hogy ő távol szeretné tartani magától. Csak kiröhögte volna az illetőt és legyintett volna egyet, most viszont nem mert belegondolni abba, hogy valójában mi is történik vele, hogy mi mindent változtat meg az életében Fernando. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mit szólnál hozzá, ha odasétálnánk? Emma szerint nincs olyan messze, időnk meg még rengeteg van és már nincs is olyan fullasztó meleg. – Sétált ki hozzá Zóra, miközben beakasztotta a fülbevalóját. Nem várta, hogy ilyen hamar végezni fog, hiszen mindig is imádott sminkelni, mindig kísérletezett, és ha hagyta volna, rajta aztán minden elképzelését megvalósította volna. Persze rengeteg olyan alkalom adódott, amikor nagyon hamar megbánta, hogy nem engedett neki, bár a vörös rúzs, a hihetetlenül szűk fekete ruhával és tíz centis magas sarkúval számára túl sok lett volna, ami egyébként nem is illet volna hozzá, míg a karamell szeműhöz annál inkább. Ő sose volt olyan merész és határozott, olyanok voltak, mint a tűz és a víz. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Persze, csak Emma még csinálni akar pár fotót… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Már megvannak – szólt közbe a nővére. Nem tudta volna megmondani, hogy mikor készülhettek azok a fotók, teljesen elmerült a gondolataiban és az sms-en rágódott. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Biztos nem jössz velünk? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Már szóltam Martinnak. Megnézünk egy filmet és rendelünk kaját is. – Nem lepte meg, hogy inkább a német pasival tölti az estét a testvére, hiszen őt hidegen hagyta a foci és a játékosok is. Ugyan többször próbálták bevonni őt is a meccs nézésekbe az édesapjával, de sose kötötte le, így pár alkalom után, inkább Zórával csináltak közös programot. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Aha, filmet néztek… na gyere Angyalka, menjünk. Remélem, nem lesznek dögunalmasak a focistáid, ha már jó pár órát velük kell töltenünk. – Halkan kuncogott a barátnőjük enyhe célzását hallva, amire a mindig nyugodt Emma kissé zavarba jött és talán egy picit még el is pirult. A mély hallgatás pedig felért egy beleegyezéssel, hogy valójában milyen terveik voltak, így miközben visszasétált a nappaliba ő is nagyon remélte, hogy sokáig el fog húzódni az a vacsora. Vagy ha nem, akkor keresniük kell valamit a városban, amivel el tudják majd ütni az időt. Nem szeretett volna megzavarni semmit sem, mert hosszú idők óta most látta először igazán boldognak a testvérét. Ugyan még nem találkozott ezzel a Martinnal, viszont láthatóan nagyon kedvelte a srácot. – Ha véletlenül korán érkeznénk, akkor jó hangosak leszünk, jó? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Fhú, most nagyon utállak! – Ez volt az a pillanat, amikor hangosan felnevetett, hiszen a szókimondósága miatt, nem egyszer a barátnőjük fejéhez vágták ezt. A bejárathoz érve, felvette a földről lapos talpú szandálját, majd az étkező asztalnál leülve, hamar felvette azt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Elrakod a mobilomat? – Valamiért sose szeretett táskát vinni magával, a legfontosabb dolgokat elrakta a zsebeibe, most azonban ezt nem tehette meg, ráadásul ami kint volt nála, nem is illet volna a ruhájához. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kezdem unni, hogy málhás szamárnak nézel – elmosolyodott a morgolódáson, majd csak arcon puszilva Zórát, a fekete táskába ejtette telefonját, illetve a pénztárcáját is. A dohányzó asztalról elvette napszemüvegét, majd a fejére téve, ő is elköszönt Emmától. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Kilépve a hatalmas fa kapun, a szemei elé húzta napszemüvegét, míg lassan kezdtek el sétálni a gyér tömegben, hiszen nyolc óráig még bőven volt idejük. Ugyan szombat késő délután volt, de nem érte váratlanul, hogy kevesen vannak a szabad levegőn, hiszen alig fél órája ért végett a németek mérkőzése a svédek ellen, amivel tovább jutottak a negyeddöntőbe. Ráadásul az esti mérkőzést pont a városban rendezték, ezért minden bizonnyal sok szurkoló már a stadion közelében tartózkodott, ha pedig nem lett volna programja, akkor valószínűleg ő is ezt nézte volna meg a tévében. Viszont kivételesen nem fog otthon ülni, vacsorázni tartottak, ami talán nem is egy sima vacsora volt. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Ahogy az eszébe jutott, hogy hová is tartanak, szinte azonnal görcsbe rándult a gyomra és már-már a tenyere is izzadni kezdett. Ideges volt a tudattól, hogy már nincs visszaút, hiába lenne könnyebb megfutamodni, hiszen azt se tudta, hogy viselkedjen, hogyan viszonyuljon a csatárhoz. Telefonon keresztül minden egyszerűbb volt, csak beszélgetnie kellett, ráadásul csak vele és nem a többi csapattársával. Félt attól, hogy a többiek már előre elkönyvelték, hogy csak az ágyába akar bemászni, hogy emiatt elutasítóak lesznek vele, pedig valójában még az első csókján sem volt túl, nemhogy bárkinek az ágyába bújjon. Arra pedig képtelen lett volna, hogy bárkivel is érdekből legyen, akkor inkább egyedül volt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nyugi Olívia, nem lesz semmi baj. Nem fogom hagyni, hogy bántsanak. – Pont amiatt voltak olyan jóban, mert sokszor kitalálta a gondolatait, megnyugtatta és mindig segített neki, ha slamasztikába került. Bár sokszor egymás idegeire is mentek, azonban nagyon örült annak, hogy miután Emma kiköltözött ide, maradt még egy nővére, aki inkább néha az ő pót anyukája volt. – Totál oda van érted a focistád, szerintem nem fogja hagyni, hogy bármi rosszat mondjanak rólad. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Biztos, hogy jó leszek így? Nem túlzás ez a ruha egy egyszerű vacsorához? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nyuszi nagyon is jó leszel így! Le se tudja majd rólad venni a szemét. – Nem szerette ezt a becézését, amivel csak azt adta a tudtára, hogy félős. Viszont most igaza volt, mert tartott az egész estétől, attól pedig főleg, hogy mik lehetnek a következményei. Egészen idáig bele se mert gondolni abba, hogy mi van akkor, ha Fernando tényleg szeretne tőle valamit és nem épp barátságot, azonban valószínűleg az este végén már nem teheti ezt meg, nem halogathatja tovább. – Nem hiszem, hogy eddig nem csavartad el a fejét, de most tuti sikered lesz. Tudod, az se lepne meg, ha keresne arra alkalmat, hogy meg tudjon csókolni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Barátnője van. – Sokkal inkább magát figyelmeztette ezzel, mint Zórát. Nem akarta beleélni magát semmibe se, nehogy aztán hatalmasat koppanjon, amikor kiderül az, hogy valójában semmit se akar tőle a spanyol. Azt a képet pedig rögtön elhessegette magától, hogy talán tényleg keresne alkalmat arra, hogy megcsókolja. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mégis veled beszélget órákat édesem és nem azzal a nővel. – Tapintott a lényegre. amire már végképp nem tudott semmit se mondani, hiszen ez volt az igazság. Néha ugyan megemlítette, hogy beszéltek, de azok inkább veszekedések és rövidek voltak, a hosszabb társalgásra őt kérte meg, hogy segítsen neki elterelni a gondolatait. Valamiért eddig nem is tűnt olyan jelentősnek a számára az, hogy rengeteget beszélnek, ráadásul nem egyszer csak azért köszönt el tőle a focista, mert programjuk volt és még a hatalmas számlával sem törődött, amire néha felhívta a figyelmét. Ilyenkor lett volna alkalma, hogy a barátnőjét vagy a családtagjait hívja fel, ehelyett őt kereste fel, ami pedig mindenképp jelentett valamit, ami felett nem hunyhatott már szemet. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Hosszú másodpercekig hagyta, hogy a hideg víz a kezére folyjon. Az ujjait nézte, míg próbálta rendszerezni a gondolatait, mert ugyan remekül érezte magát a játékosok társaságában, azonban elhangzott pár olyan mondat Sergio részéről, ami felkeltette az érdeklődését. Nem tudta, hogy mennyi ezeknek az igazság tartalmuk, viszont ha csak egy keveset is elhisz ezekből, akkor nagyon is alábecsülte azt, amit Fernando akar tőle és talán félre is ismert, mármint amit eddig megismert belőle. Egészen idáig az fel se ötlött benne, hogy csak szexelni akarna vele, a szobatársa azonban épp erre utalgatott. A beszélgetéseik során ez eszébe se jutott, vagy azokkal is csak közelebb akarta csalogatni magához? Teljesen összezavarodott, egy rendes pasinak képzelte, aki odáig van a barátnőjéért, a valójában pedig ő maga vallotta be, hogy nem minden olyan, mint amit megírtak róluk, és talán róla sem. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ez a Sergio nagyon el van szállva magától. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ettől függetlenül tudom, hogy oda vagy érte – jelentette ki magyarul, miközben elzárta a csapot. Egész vacsora alatt csipkelődtek, a hátvéd kitartóan próbálkozott, míg Zóra rendre kikosarazta, ami igazán szórakoztató volt az andalúz grimaszai miatt, azonban látta, hogyan csillognak a barátnői szemei, amik elárulták őt. Ráadásul korábban, amikor otthon nézték a meccseket és ott volt náluk, többször is rákérdezett, hogy ki az a pasi, amiből hamar leszűrte, hogy tetszik neki a focista. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tény, hogy nem unatkoznánk az ágyban, de ahogy láttam a lovagod is így lenne veled. – Kérdőn vonta fel a szemöldökét, mert ugyan nagyon is jól értette, hogy mire akar ezzel utalni a másik, viszont pár bókon kívül egyedül Sergio megjegyzései adták annak a jelét, hogy a csatár bármit is akarna tőle. Vagy talán csak ő nem vette észre, aminek fel kellett volna neki is tűnnie? – Azt ne mond, hogy nem vetted észre, hogyan bámulja a melleidet. Már nekem kezdet zavaró lenni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Pedig nem is nagyok. – Önkénytelenül pillantott le a mellkasára, miközben nagyon is jól tudta, hogy nem rendelkezik olyan nagy mérettel, ami az önbizalmára is kiterjedt. – Bár gondolom, pár éjszakára tök mindegy, hogy mit kap. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Miről beszélsz? – Kapta a kérdést, míg elfordulva a papírtörlőkkel törölte meg kezét. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Sergio egész végig arra utalgatott, hogy milyen régen szexelt és gondolom… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Most állj le Olívia! – Szólt rá erélyesen Zóra, miután maga felé fordította. – Tény, hogy már csak a szemeivel is megszabadítana a ruhádtól és ordít róla, hogy elég rég bújt bárkivel is ágyba, de abban biztos vagyok, hogy nem csak pár menetre akar téged. – Váratlanul érte a vehemens kioktatás, amihez már igazán hozzá szokhatott volna, most azonban egy ismeretlen mellett állt ki, ez pedig nem volt rá jellemző. Ráadásul még ott volt az az elhanyagolhatatlan tényező, hogy kapcsolatban volt a spanyol. – Nem az a megszeppent kisfiú, akire az elmondásaid alapján számítottam, de egy szavad sem lehet, mert igazi nőként viselkedik veled és tudom, hogy jólesik neked. Ha olyan romantikus lennék, mint amilyen vagy, már legalább a karjaiba olvadtam volna. Ne rontsd el azzal, hogy egy gyerekes viselkedés miatt elhiszed azt, hogy csak ki akar használni. Istenem, olyan cuki az a pasi, hogy ha nem az idióta haverja lenne az esetem, akkor oda lennék érte még én is. – Azt nem tagadhatta, hogy nagyon is odafigyelt rá Fernando, hogy igyekezett, hogy különlegesnek érezze magát, ezt pedig nagyon is élvezte. Pluszban neki nem tűnt fel, hogy annyira megbámulná, persze néha összeakadt a tekintetük és pillanatokra elmerült a barna melegségben, de csak azt érezte, hogy minden figyelme ráirányul, hogy szeretné megismerni és azt akarja, hogy kellemesen érezze magát. – Kötve hiszem, hogy zavarnák a méreteid, mert ha kettesben lennétek, már rég túlestetek volna az első csókon, meg vagy még egy tucaton. Kérlek, ne kezdj el azon agyalni, hogyan tudnál kihátrálni! Ő tényleg érdeklődik irántad, tesz is érte, és nem olyannak tűnik, aki kalandot keresne, főleg, nem egy barátnő mellett. Egyébként, ha érdekel, az áldásomat adom rá és anyukád is ezt fogja mondani. Simán a szőke herceged lehetne. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mehetünk vissza? – Nem tudta, hogy mit mondhatna erre, így csak témát váltott. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csak annyit ígérj meg, hogy nem fordulsz most magadba. Azzal, hogy kedveskedik neked és flörtöl, még nem fogja megcsalni a barátnőjét, ezt te is tudod. Esküszöm, hogy én leszek az első, aki leállítja, ha nem úgy viselkedik, ahogyan kellene, csak hagyd, hogy levegyen a lábadról Angyalka. Nekem aztán elhiheted, hogy nem olyan rossz dolog ez, főleg, ha egy helyes pasi teszi. – Pillanatokig csak egymás szemébe néztek, és ugyan nem volt semmi ellenvetése az ellen, amit kért tőle, mégis tartott a következményektől. Végül csak bólintott egyet, mert a lelkének hihetetlenül jólesett mindaz, amit Fernando csinált, különlegesnek érezte magát. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Megvárta amíg Zóra is megtörli a kezét, majd az ajtóhoz fordult, amin épp akkor sétált be két lány. Szemtelenül mérték őket végül, de az összesúgás volt az, ami teljesen felháborította, főleg amikor el is kuncogták magukat. Nem ők voltak az elsők, akik megbámulták őket, azonban ők voltak a legmerészebbek, aminek köszönhetően felment benne a pumpa, pedig tudta jól, hogy semmi értelme sincs ezen bosszankodnia. Kilökve az ajtót, igyekezett megfeledkezni erről, ahogyan a korábbi negatív gondolatairól is, mert tudta jól, hogy a karamell szemű sose hagyná senkinek se, hogy bántsa, aki próbálta rávezetni arra, hogy a focista nemcsak egy rövid kalandot lát benne, de akkor ugyan mégis mi mást akarhatna tőle? Még a vacsora elején, amikor magyarul beszéltek egymást között valamiről, elmondták, hogy honnan érkeztek, hogy az jó pár ezer kilométerre van Madridtól. Jó formán ez volt az utolsó találkozásaik egyike, mert hiába volt számára szimpatikus a spanyol, nem akarta tündérmesékbe ringatni magát, akár már csak azzal is, hogy a nyár végén ők még beszélgetni fognak egymással. Ennyire azért nem volt naiv, sejtette, hogy amint hazautaznak ki fog békülni Olallával és őt nagyon hamar el fogja felejteni a csatár, mintha nem is találkoztak volna soha se. Ez pedig így volt rendjén, mégis ahogy erre gondolt rossz érzés töltötte el és valami legbelül nem akarta, hogy tényleg olyan könnyedén elfelejtse őt a férfi. Talán tehetne ez ellen valamit, de kevés önbizalma és túlontúl erős önvédelmi mechanizmusa máris közbe avatkozott, és csak az keringett a fejében, hogy valószínűleg nem olyan érdekes a számára, így a saját érdeke is az, hogy ne kerüljön hozzá közel, mert a végén csak neki fog fájni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Lassan haladt a terasz fel, végig arra összpontosítva, hogy ne engedje, hogy a gondolatai kiüljenek a tekintetében, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint korábban és ne legyen nyitott könyv mindenki számára. Tudta jól, hogy nem lesz egyszerű, hiszen Emma, a szülei vagy Zóra elől sose tudta elrejteni, hogyan is érzi valójában magát, hogy mi jár a fejében. Egyedül abban reménykedett, hogy az a néhány jó pár perces telefonbeszélgetés kevés volt ahhoz, hogy kiismerje, bár mivel elég kevés időt töltöttek egymás társaságában, így talán ettől nem is kellett tartania. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csajok! Mondjátok, hogy valamelyikőtök tud németül, mert a pultos nem beszél semmilyen emberi nyelvet. – Állította meg őket Sergio, reménykedve pillantva feléjük. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Én már itt se vagyok. – Emelte fel kezeit Zóra, majd nem is várva semmire se, kisétált a szabad levegőre. Nem lepte meg, hogy a hátvéd pillanatokra megfeledkezett mindenről és csak a távozó alakját bámulta. Ha valamennyire is hitt volna abban, hogy Fernando tényleg akar tőle valamit, akkor minden bizonnyal ő is ugyanígy reagált, amikor felálltak az asztaltól, csakhogy nem érezte magán a pillantását. Ráadásul, ha az eszére hallgatott, akkor tudta volna, hogy nem nőként tekint rá, ahogyan a környezetében általában minden pasi is. Attól, hogy neki egyre jobban megtetszettek a kisfiús vonások, nem akarta áltatni magát, csak felesleges köröket futna, amivel csak magát bánta. Mégis újra eszébe jutottak a mosdóban elhangzottak és talán még hagyhatná, hogy elvarázsolja a férfi, hogy még különlegesnek érezze magát, mintha tényleg lenne arra esély, hogy valami komolyabb is kialakulhat köztük. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szóval mit is szeretnél? – Törte meg a csendet és próbálta minél messzebb űzni magától a keserű gondolatokat, hogy jól érezhesse magát, ahogyan azt Emma és Zóra is kérte tőle. Mindez addig nagyon jól is ment, amíg nem volt ideje gondolkodni, hiszen az asztalnál végig szóval tartották őket, mondhatni mindent tudni akartak róluk. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csak egy újabb kört, vagyis Zórának a kedvencét, bár fogalmam sincs, hogy minek örülne. – Reménykedve nézett rá a férfi, amire csak elmosolyodott, majd az épp előttük megálló pultoshoz fordult. Ugyan kicsit nehézkesen mondta el, hogy mit is szeretne, de igazából sose akart németül tanulni, valahogy nem érezte úgy, hogy valaha is a magáénak mondhatná, bonyolult volt a számára. Mivel a nővérének nagyon könnyedén ment a német tanulás, így a szülei neki is ezt a nyelvet választották a gimnáziumban második nyelvnek, viszont így eleve halálra volt ítélve az egész, nem igazán szerette, ha nem volt választásai lehetősége és már az első óra után érezte, hogy sose fog olyan folyékonyan beszélni, mint Emma. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Az biztos, hogy a vörös bort imádja, de abban már egyáltalán nem vagyok az, hogy az édeset-e. Nem igazán vagyok otthon az alkoholokban, ő inkább a szakértő. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Köszönöm és azt is, amit Nandoval csinálsz! Végre nem sík ideg esténként és tudok vele normálisan beszélgetni, mert eddig csak dühöngött Olalla miatt. – Váratlanul érte az őszinte kijelentést, ilyenre egyáltalán nem számított a hátvédtől. Eddig is utalt arra a csatár, hogy sok gond van a kapcsolatával, azonban arra egyáltalán nem gondolt, hogy ennyire rossz lenne a helyzet. – Tudod, régóta ismerem már, de még sose láttam ilyennek, még akkor se, amikor minden rendben volt velük. Ne tudd meg mennyit bosszankodott azért, mert faképnél hagytad kétszer is, nekem meg legalább van mivel szívatnom. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tényleg? – Többször is az orra alá dörgölte ezt Nando, mégse hitte azt, hogy ez ennyire zavarná. A pultra támaszkodva már épp újra megszólalt volna, mikor bal vállára nehezedett egy tenyér, mely hamarosan lesimult felkarjára, a hátához simult az izmos mellkas és közvetlen közelről kezdtek el a fülébe beszélni, míg ő egész testében megborzongott. Levegőt is elfelejtett venni, miközben érezte a mögötte állóból áradó erőt, aminek köszönhetően szíve egyre hevesebben vert és biztonságban érezte magát. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Akármit mondott eddig neked, a felét se hidd el! Egész este csak arra játszott, hogy beégessen előtted – súgta halkan Fernando, viszont ő csak arra a kellemes érzésre tudott figyelni, amely átjárta, a hangja dallamára, a finom parfümre, ami körbelengte röpke másodpercek alatt. Sose érezte még így magát és ahelyett, hogy megriadva elhúzódott volna, kissé még hátra is dőlt, mintha tudná, hogy mit jelent az egész. Nem zavarta, hogy olyan közel vannak egymáshoz, élvezte, ahogyan azt is, hogy a szabad keze már a derekán pihen. Zavarba kellett volna jönnie, és a következő szavaktól enyhén el is pirult, azonban nem foglalkozott ezzel, ahogyan azzal sem, hogy nem olyan rég még távol akarta tartani magától a spanyolt. – Nem volt még alkalmam mondani, de gyönyörű vagy. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Halványan mosolyodott el a kapott bókon, amit eddig talán a családján kívül más nem is mondott neki, aminek köszönhetően megfeledkezett arról, hogy hol is vannak és mennyien látják őket. Az az apró szó szinte minden korábbi gondolatát és érzését felülírta, mindezt pedig a közelsége és a belőle kiváltott reakció csak tovább fokozta a mértékét. Abban a pillanatban nem jutottak az eszébe a kételyei, a barátnője, csak ketten voltak és az a különös érzés, ami összekapcsolta őket, amihez nagyon könnyedén hozzá tudott volna szokni. Ekkor döbbent rá, hogy olyan egyszerűen bele tudna szeretni Fernandóba, hogy minden bizonnyal észre sem venné és talán már efelé is tartott…</div>
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-2653144261726292262016-12-18T21:20:00.000+01:002016-12-18T23:02:45.082+01:00A negyedik<h2 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h2>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Először is <b>nagyon sajnálom, hogy csúsztam a publikálással,</b> nem így terveztem és most nem is akarom leírni, hogy mi miatt történt mindez. Viszont <i>magával az írással nem volt semmi gond, könnyedén ment,</i> bár egy pici bajom van Fernando szemszögével, mivel egy kicsit nagy sietettnek érzem, viszont ha végig gondolom, akkor <i>mégse olyan elképzelhetetlen az egész.</i> Remélem, tetszeni fog nektek?!</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A következő fejezettel igyekszem időben érkezni,</b> mivel számomra már tart a szünet. Ráadásul az is igaz, hogy <i>az 5. fejezet nagy része már meg is van,</i> illetve rengeteg elképzelésem is van hozzá. Rég ment már ilyen könnyedén az írás, ráadásul tényleg rengeteg ötletem van, és igyekszem, hogy ne essek a korábbi hibáimba, mert most <u>tényleg szeretném befejezni Olívia és Fernando történetét.</u></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kellemes olvasást kívánok a 4. fejezethez!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
A negyedik</h2>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4Ba1L0egxioSW9m2KLVu2B3fAhl8v5ydIXy-NmWyeWfowDvEj8UY4pkarJG9s5fsll8o_jeBqFoN1Eb00qgwxsH1oq500CfvwoY2oOLIekkiPIyBSeV3er8SPMeDbTJeJq8zZbgaUHks1/s1600/Az+els%25C5%2591+4.+fejezet.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4Ba1L0egxioSW9m2KLVu2B3fAhl8v5ydIXy-NmWyeWfowDvEj8UY4pkarJG9s5fsll8o_jeBqFoN1Eb00qgwxsH1oq500CfvwoY2oOLIekkiPIyBSeV3er8SPMeDbTJeJq8zZbgaUHks1/s320/Az+els%25C5%2591+4.+fejezet.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=TnSfwONWlk8" target="_blank">I wanna know</a></b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nyugodtan, lehunyt szemekkel állt a rázúduló víz alatt, fáradt izmainak jólesett a meleg cseppek kényeztetése, miközben gondolatai ezer felé cikáztak. Rengeteg minden kavargott a fejében, az Olallával való megismerkedésüktől kezdve, az első csókjukon át minden olyan fontos momentum, ami végül odavezetett, hogy teljesen tönkrement minden köztük, amit az elmúlt években felépítettek együtt. Még egy gyerekkori nyaralás során ismerkedtek meg és nagyon sokáig csak egy jó barátja volt, aztán az érzései megváltoztak és öt évvel ezelőtt vette a bátorságot, hogy elhívja randira az akkori egyetlen lány barátját. Bár azóta nem is volt több és most se akart újat. Tisztán emlékezett rá, hogy milyen boldog volt, amikor nem lökte el magától Oli, mikor rászánta magát a csókra, vagy nem utasította vissza, amikor megkérte, hogy legyen a barátnője. Ha valaki, akkor megkérdezi tőle, vagy akár az elmúlt négy évben, hogyan képzeli el a jövőjét, rögtön rávágta volna, hogy a jelenlegi barátnőjével és sok gyerekkel, viszont most már nem lenne ilyen határozott és nem is említené Olallát egy mondatban a gyerekekkel. Már nem tudta volna vele elképzelni a jövőjét, nem voltak boldogok együtt, csak megszokásból voltak még együtt, ebben teljesen biztos volt. A fura érzései és gondolatai ellenére sem jelentette volna ki, Olíviát a jövője részesének akar tudni, mert ugyan sokat beszélgettek telefonon és egyre jobban vonzotta, viszont nem volt arról teljesen meggyőződve, hogy akár egy randira elmenne-e vele. Még az se számított, hogy Ikernek igaza volt és a tudtán kívül, teljesen elcsavarta a fejét, amiért nagyon meg se kellett erőltetnie magát. Elég nehezen akarta elfogadnia a tényt, hogy egy csinos arc és csillogó szempár elég volt ahhoz, hogy elveszítse a fejét, pedig épp ez történt vele. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Tanácstalannak érezte magát, mert abban egyre biztosabb volt, hogy meg akarja ismerni Olíviát, azonban semmi komolyabb elképzelése nem volt még. Tulajdonképpen azt se tudta, hogy honnan jöttek vagy meddig maradnak Lipcsében, bár az is igaz volt, hogy minderre nem telefonon keresztül akarta megkapni a válaszokat, a közvetlen közelében akarta tudni, miközben elmerülhet a kék szempárban. Most kifejezetten zavarta, hogy ennyire el vannak zárva a külvilágtól, aminek valahol mégis örült, az pedig egyáltalán nem volt rendjén, hogy lassan minden gondolatában ott volt a lány, szinte a megszállottja lett. Mindez pedig néhány találkozás és telefonálás után, aminek köszönhetően bele se akart gondolni abba, hogy mi lenne akkor, ha lenne rá módja, hogy akkor találkozzanak, amikor csak akarnak. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nevetséges vagy – jegyezte meg gúnyosan magának. Indulatosan túrt bele a hajába, majd elzárva a csapokat, kinyitotta a fülke ajtaját és a törölközőjéért nyúlt. Gyorsan dörgölte végig magát, aztán lazán a dereka köré csavarta a frottír lepedőt, míg egy másikkal a haját kezdte el törölni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hívott Olívia. – Meglepve fékezett le az ajtóban, mikor meghallotta Sergio kijelentését. Eddig mindig ő hívta fel a lányt, amikor pedig felért a szobájukba, annyi üzenetet és nem fogadott hívást látott a kijelzőn, valószínűleg mindet Olallától, hogy inkább elment tusolni. Valamiért akkor eszébe se jutott, akkor a kék szemű, arra pedig egyáltalán nem számított, hogy hívni fogja. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mióta hívod te Olíviának? Eddig mindig csak a kis csaj volt. – Kifejezetten idegesítette, hogy így emlegeti, ha valami miatt szóba került és nem is tudta volna megmagyarázni, hogy miért zavarja ez ennyire. Ráadásul mindezzel csak azt érte el, hogy csak még jobban cukkolta őt a hátvéd. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Amióta totál kezded elveszíteni miatta a fejed, pluszban még engem is meglepett azzal, ahogyan kiosztott téged. Más tuti nem tette volna ezt meg, különben meg úgyis találok majd neki valami becenevet – vigyorgott végig Sese, míg ő értetlenül állt az egész előtt, mivel eddig még egyszer sem szúrta le Olívia. Azt pedig már felesleges lett volna tagadnia, hogy lassan minden gondolatát „megmérgezte”, hiszen ez volt az igazság. – Egyébként nem is értem, hogy gondoltad azt, hogy egy mezt küldesz neki… komolyan mondom, semmi érzéked sincs a nőkhöz! Valami olyasmivel támadott le, mikor felvettem a mobilod, hogy te idióta, hogy voltál képes elküldeni a mezedet? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Én azt hittem, hogy örülni fog neki. Alá is írtam. – Nem értette, hiszen melyik szurkoló ne örült volna egy olyan meznek, amit egy világbajnoki mérkőzésen viselt a kedvenc csatáruk és még gólt is rúgott benne? Végleg összezavarodott a lánnyal kapcsolatban, mivel korábban nem azt mondta, hogy nem szeretne tőle autogramot, hanem a saját mezére nem szeretne. – Komolyan leidiótázott? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ezek után nem is értem, hogy miért csodálkozol ezen annyira. Csoda, hogy egyáltalán még szóba áll veled haver! Legközelebb inkább kérj tanácsot, mert így már az se lepne meg, ha egy vacsorára se menne el veled. Ha kellenék, lent leszek a többiekkel. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kösz. – Eddig se volt túl jó kedve, de ez csak még jobban tetézte ezt. Az meg se fordult a fejében, hogy nem fog örülni az ajándékának, azon pedig már csak röhögni tudott, hogy leidiótázta. Az édesanyján és a nővérén kívül egyedül csak Olalla merte megtenni, most viszont itt volt ez a fiatal lány, akivel mondhatni még barátok sem voltak, ráadásul nem is neki mondta ezt, hanem Sergiónak. Arról nem is beszélve, hogy ő csak meg akarta lepni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Az ágyához sétálva, ledobta a kezében lévő törölközőt, majd a telefonjáért nyúlt és pár másodperc múlva már a füléhez is emelte, miután elindította a hívást. Leülve a matracra, fogalma sem volt, hogy mit fog mondani, mivel ő csak jót akart az ajándékával, ami végül csak bajt hozott a fejére. A térdére könyökölve, a tenyerének támasztotta a homlokát, miközben csak várta, hogy Olívia fogadja a hívását. Eddig sem igazán tudott kiigazodni a nőkön, most pedig csak még jobban összezavarodott és egyáltalán nem hitt abban, hogy ez valaha is meg fog változni majd. Valahol már abban is kezdett kételkedni, hogy a lány szimpatizál-e vele, bár abban még mindig biztos volt, hogy nem játszotta meg magát. Valamiért nem tudta elképzelni, hogy amit eddig látott és kapott belőle az mind csak egy szerep lenne, túlságosan ártatlan volt ahhoz, hogy ilyenre képes legyen, erre esküdni is mert volna akár. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Továbbra is csak a szokásos búgó hangot hallotta, így a fülénél tartva még mindig a mobilt, az éjjeli szekrény felé dőlt, majd magához vette a karóráját, amin megnézte az időt. Meglepve vette tudomásul, hogy már bőven elmúlt tíz óra, ezért is készült megszakítani a hívást, amikor szinte letámadták a vonal túloldaláról. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Te idióta! Tényleg képes voltál elküldeni azt a mezedet, amit a meccsen viseltél?</i> – Köpni, nyelni nem tudott, ilyen intenzitással még soha senki nem esett neki. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olívia, ne… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Mégis, hogyan gondolhattad azt, hogy ezt én elfogadhatom? Nem tarthatom meg.</i> – Megkönnyebbülése jeleként nevetni kezdett, hiszen rengeteg minden átfutott az agyán, végül egyik sem talált. Soha a büdös életben nem jutott volna az az eszébe, hogy azért mérges rá a kék szemű, mert véleménye szerint nem fogadhatja el az ajándékát, amit egyébként ő önszántából küldött el, mert tudta jól, hogy sose kérné el tőle, még ha nagyon szeretné, akkor sem. – <i>Ez egyáltalán nem vicces! Tényleg nem tarthatom meg, ez a te emléked. </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Marad nekem elég és nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó világbajnokságom. Szóval nyugodtan maradhat nálad és szeretném is, ha a tiéd lenne. – Próbálta abbahagyni a nevetést, ami igazán nehezen ment, túlságosan megkönnyebbült. Ráadásul ott volt az is, hogy mindössze pár röpke pillanatra volt szüksége a lánynak, hogy megfeledkezzen a rossz kedvéről, mintha egész nap nem is történt volna semmi sem. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Biztos? </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Igen, biztos. – Elmosolyodott azon a bátortalanságon, amit ez a rövid kérdés magába foglalt, ami szöges ellentéte volt annak a harciasságnak, amivel még a köszönési szándékot is belé fojtotta. Kifejezetten tetszett neki ez a kettősség, hogy nem tudhatta, hogy mire számítson, hogy nem tudta megmondani, mi lesz a következő lépése, míg Olallával hónapok óta ugyanazokat a köröket futották. Ami pedig igazán meglepte, hogy valahogy nem is tudta elképzelni, hogy ez valaha megváltozna, hogy sikerülne teljesen kiismernie Olíviát, hiszen most is úgy vélte, hogy nagyon fog örülni a mezének, erre pedig csak kiabált vele, amit más vele egykorú talán meg se mert volna tenni. – Azért egy picit örülsz neki? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Persze, csak nem érzem úgy, hogy nálam lenne a helye. Én megtartottam volna, és biztos nem adom oda egy vadidegennek.</i> – Ha valaki másról lett volna szó, valószínűleg ő is így vélekedett volna, viszont a kijelentését hallva, csak még erősebben érezte azt, hogy jól tette azt, hogy elküldte a mezét és azt is, hogy fogalma sincs arról, hogy mit is szeretne tőle. Valójában még ő maga se tudta volna ezt megfogalmazni, abban azonban biztos volt, hogy nagyon nem szeretné, ha tényleg csak vadidegennek maradnának. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kedvellek Olívia és sejtettem, vagyis inkább csak reméltem, hogy örülni fogsz az ajándékomnak. Az eszembe se jutott, hogy majd így fogsz reagálni! Más lány valószínűleg sikítozva ugrott volna a nyakamba, de ne érts félre, kifejezetten tetszik, hogy nem vagy olyan, mint az átlag. – Már készült volna azt is hozzá fűzni, hogy különlegesnek tartja, de ez már túl rámenős lett volna és nyálas is, amivel pedig csak elijesztené. A túl vonalról érkező hallgatás ezt támasztotta alá, mégis valahol szerette volna, ha tisztában van azzal, hogy tényleg megkedvelte, amennyire ennyi idő alatt csak lehetséges volt. A padlóra szegezte a tekintetét és igyekezett legyűrni magában a késztetést, hogy a lányra zúdítsa az igazságot, hogy a valóság igen messze áll attól, mait a sajtó fest róluk, hogy valójába már szerelmes sem volt, hogy emiatt is figyelt fel rá, hogy az első találkozásuk óta képtelen volt kiverni a fejéből a tekintetét, hogy közel úgy érezte magát és úgy is viselkedett, mint amikor kezdtek megváltozni az érzései Olalla felé, mégis teljesen más volt az egész. Rengeteg minden kavargott benne, amivel valószínűleg csak elijesztené, így annyit tehetett, hogy vár és bízik abban, hogy az idő neki fog kedvezni. – Különben is, te mondtad, hogy azért nem íratod alá a sajátodat, mert azt még hordani akarod. Így pedig megoldottam a problémát. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Köszönöm.</i> – Semmi többet nem mondott a kék szemű, de nem is volt rá szüksége. Szavak nélkül is érezte, hogy pár megfoghatatlan és annál inkább megmászhatatlanabb fal leomlik közöttük, hogy valamivel máris közelebb tudhatja magát hozzá, aminek kifejezetten örült. Újra rá kellett döbbennie, hogy muszáj kis lépésekben haladnia, ami azért is volt előnyös, mert így minden titkára rájöhet, ő pedig mindent tudni akarta. Ráadásul a kapcsolatát is le kellett zárnia, ami miatt remélte, hogy nem lesznek fenntartásai Olíviának, mivel ő nem tudhatta, hogy lassan egy éve boldogtalan volt, hogy pont emiatt nem fogja annyira megviselni a szakítás. Tudta, hogy valamennyire neki is nehéz lesz, csak öt évről volt szó, ezt viszont semmi pénzért nem ismerte volna be, ahogyan azt se, hogy valahol kihasználta a barátnőjét, hiszen már nem volt szerelmes, csak a megszokás rabja. – <i>De azért még haragszom, hogy nekem adtad. El kellene raknod, hogy nagypapi korodban majd legyen mit mutogatni az unokáidnak. </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szívesen. Arra meg majd ott lesznek az érmek, amiket remélhetőleg nyerünk majd a csapattal. – Hitt magában és a társaiban is annyira, hogy együtt képesek lesznek trófeákat nyerni, hogy ő még sokkal jobb teljesítményt is tud produkálni. Rengeteg beteljesületlen álma volt még, bajnokságot és Bajnokok Ligáját is nyerni akart, ahogyan nemzeti és nemzetközi kupákat is. Ezért kelt fel mindennap olyan bizakodva, olyan elszántan, mert akarta, hogy valóra váljanak az álmai. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Akkor nem lenne jobb, ha inkább pihennél most és a következő meccsedre koncentrálnál? </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Azért arra is szükségem van, hogy el tudjak szakadni a VB-től és ki tudjak kapcsolni… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Nem szeretnék zavarni és gondolom, hogy sokkal szívesebben beszélnél a családoddal vagy a barátnőddel. Csak a mez miatt kerestelek korábban, nem akarlak tovább feltartani.</i> – Értetlenül állt hirtelen váltás előtt, aminek köszönhetően újra azzal a lánnyal találta szembe magát, aki többször is elmenekült előle. Fogalma sem volt, hogy mi olyat mondhatott, amivel erre késztette, mikor ő szívesen beszélgetett vele, akarta és esze ágában sem volt, hogy máris elköszönjön tőle. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olívia, azért hívtalak vissza, mert veled akarok beszélgetni és nem mással. Két elég csúnya veszekedésen vagyok túl, szóval semmi kedvem végig hallgatni egy újabb fejmosást. Tudod, Olalla és én… nem minden olyan, mint amit rólunk írtak. – Remélte, hogy ez bőven elég lesz ahhoz, hogy maradásra bírja a kék szeműt, mert ugyan nagyon keveset árult el ezzel a magánéletükről, sok mindent nem mondott ki, de bízott benne, hogy azt érezni fogja, hogy mennyire szüksége van arra, hogy beszéljenek. Ráadásul az is igaz volt, hogy még saját maga sem tudta, hogy mit is szeretne tőle, elijeszteni viszont semmiképp se akarta, mert bármilyen harcias is volt még az imént, újra azzal a kis riadt nyuszi hallgatta, akit nem rohanhat le a gondolataival, érzéseivel. – Csak beszélgess velem, rendben?! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Milyen volt a napod?</i> – Szólalt meg néhány pillanattal később a lány, ő pedig még szélesebben mosolyodott el, miközben órákkal korábban még biztos volt benne, hogy rosszkedvűen fog lefeküdni. Felemelve a tekintetét, a tükörképévvel nézett farkasszemet és hiába állt a szoba túloldalán a tükör a beépített szekrény ajtaján, így is látott magán némi változást. Már nem tűnt olyan fáradtnak és gondterheltnek, mint akár egy fél órája is, mintha valamit megváltoztatott volna azzal Olívia, hogy nem köszönt el mégsem tőle, mintha ezzel visszaadta volna énje azon részét, amit napról napra egyre jobban elveszített. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Hanyatt dőlve az ágyon, elkezdett beszélni, miközben akaratlanul is a mellkasát dörzsölte, ahol egyre könnyebbnek és felszabadultabbnak érezte magát, már sehol se voltak a vállára nehezedő súlyok nyomását sem, mintha csak úgy egyszerűen eltűntek volna. Percekkel később a plafont bámulta és csak hallgatta a barna hajút, a kellemes hangját, amely egyre jobban a hatalmába kerítette. Sose volt még hasonló helyzetben, senkit nem kedvelt meg még ennyire ilyen rövid idő alatt, főleg, hogy alig tudtak találkozni, hogy valakit ennyire a közelében akarjon tudni, mert valójában ez történt vele. Megnyugtatták a beszélgetéseik, maga a hangja és ezért is gondolta azt, hogy a jelenlétével jóval többet is tehetne. Még saját magának is meglepő és hihetetlen volt, de már nem tudta elképzelni úgy a napját, hogy ne hívná fel, hogy ne tudjon valamiféle formában kommunikálni Olíviával, aki jelenleg a mentőöve volt a káoszban, ami az életét jelképezte. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csendesen ült a kispadon és ugyan a tekintetével követte a játékot, azonban a figyelmét a benne tomboló gondolatok harca foglalta le. Tegnap este megígérte Olíviának, hogy csak a focira fog koncentrálni, hogy még egy sms-t sem fog neki küldeni, még ha valószínűleg nem is lesz benne a kezdő csapatban és ezt most tényleg be is akarta tartani, csakhogy reggel Olalla hívása ébresztette. Másodpercekig hirtelen azt se tudta, hogy hol van, aztán csak bámulta a képernyőt és végig az volt a fejében, hogy egyszerűen nem veszi fel, végül valamiért mégis megnyomta a zöld gombot a készüléken. Még most is értetlenül állt a változáson, mivel nagyon is békülékeny hangulatban volt a barátnője, miközben ő egyre dühösebbnek érezte magát, hogy komolyan gondolja azt, hogy pár szép szóval majd helyre tudja hozni az elmúlt egy évet, amikor ő már nem is akarta, hogy bármi megjavuljon. Nem is nagyon figyelt arra oda, hogy éppen mivel akarja visszacsalogatni magához a nő, csak közbe vágva, közölte, hogy ha majd otthon lesz, akkor beszélnek, most viszont fontosabb dolga van, azzal meg is szakította a hívást. Egy része teljesen elítélte a viselkedését, hiszen élete szerelmének hitte nagyon sokáig a barna szeműt, míg a másik jogosnak érezte a nyers közbeavatkozást, mivel már semmi értelme nem volt tovább halogatni az elkerülhetetlent. Mérges volt amiatt, hogy újra manipulálni akarja, amit az édesanyjával is gond nélkül megtett számtalanszor. Iszonyatosan felhúzta ezen magát, és hiába próbált meg lenyugodni, végül csak kikelt az ágyból, majd kisétálva az erkélyre, tárcsázta is a kék szeműt, akiről tudta jól, hogy még alszik. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Az elmúlt években, ha valamiért felvetődött az, hogy szakítanak Olallával, élből elutasította már a feltételezést is, mert ugyan megvoltak a vitáik, azonban egyik sem volt olyan súlyos, hogy azt ne tudták volna megbeszélni, mikor lecsillapodtak. Ebből kifolyólag azt se akarta, hogy haragban váljanak el, hiszen ő volt az első igazi szerelme, sok mindent éltek meg és át együtt, viszont a lelke mélyén már régóta érezte, hogy eljött annak az ideje annak, hogy elengedjék egymást, illetve azt is, hogy végül nem tudnak majd barátokként elválni. Szinte biztos volt abban is, hogy cifra jelzőkkel fogja illetni azért, amiért már is volt valaki, akivel szívesen megismerkedett volna, akit megkedvelt, talán emiatt meg is fogja érdemelni mindent. De ott volt az is, hogy mindezt éreznie kellett volna a nőnek is, aki akár szintén megléphette volna ezt a döntést, mert boldogtalanok voltak és magányosak, csak szenvedtek a kapcsolatukban. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kölyök, menj el melegíteni. – Csak bólintott az utasításra, majd kimászva a sorból, ivott pár korty vizet a felé nyújtott kulacsból, miközben a másodedzőt hallgatta. Szó nélkül sprintelt végig az oldal vonal mentén a szöglet zászló irányába, ahol a megszokott gyakorlatokat kezdte el csinálni, míg a lelátón még hangosabbak lettek a szurkolók. Igyekezett mindent kizárni a fejéből, hogy egyedül a rá váró feladatokra tudjon koncentrálni, azonban teljesen nem járt sikerrel. Rengeteg mindent kisepert az eszéből, Olívia viszont ott maradt a hozzá intézett szavaival és azzal a bizonyítási vággyal együtt, ami csakis a lány miatt hatalmasodott el felette. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A mérkőzés nagy részén már túl voltak és mindössze egy góllal vezettek, amin mindenképp változtatni akart, mivel ez nem volt számottevő előny, elég lett volna a részükről egy kis hiba és máris döntetlenre állnak. Szerette volna, ha a csoportjuk élén végeznek hibátlanul, még akkor is, ha így a franciákkal fognak szembe kerülni és bármennyire is a csapatot kellett volna szem előtt tartania a gondolatai között megbújt az a tény is, hogy holnap végre láthatja Olíviát és mindennél jobban vágyott arra, hogy büszke legyen rá. Hallani szerette volna, hogy ugyan most se tartotta izgalmasnak a mérkőzést, de az ő gólja kifejezetten tetszett neki, ami pedig eléggé megijesztette, hogy sokkal nagyobb szüksége volt erre, mint bárki más elismerésére. Plusz motivációt jelentett a számára, bár alig tudott róla valamit és sose kérte volna, hogy a kedvéért bármit megtegyen, mégis ezen volt, mert hallani akarta a dicséretét és a mosolyát is látni akarta, ami csak neki fog szólni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Talán nem kellett volna hagynia, hogy ennyire a gondolataiba férkőzzön, mivel arra is megvolt az esély, hogy a torna végeztével soha többet nem fogja látni a lányt. Jobban tette volna, ha ezt szem előtt tartja, hogy ne élje bele magát semmibe sem, mert arra se volt garancia, hogy a kék szemű akar-e tőle bármit is. Mégis, ahogy visszagondolt a reggeli álmos hangra, amely ugyan próbálta megszidni az ígérete megszegése miatt, de rövid másodpercek alatt megnyugtatta, és még ha jóformán nem is értette, hogyan lehetséges ez, úgy érezte, mintha nem is beszélt volna Olallával. Minden negatív gondolatát és érzését száműzte csupán azzal, hogy beszélt hozzá, emiatt pedig mérhetetlenül hálás volt neki. A lány döbbentette rá, hogy már rég itt volt annak az ideje, hogy tovább lépjen, hogy ne ragadjon le az első szerelemnél, csak azért, mert már nem tudta elképzelni máshogy az életét, ráadásul különlegesnek érezte magát, hiszen valamennyire a magáénak tudhatta a bizalmát. Egyáltalán nem számított, hogy ismert focista volt, csak azt érezte, hogy ő a szerencsés, amiért akkor látta azt a balesetet és megismerhette a titokzatos lányt, aki tényleg elcsavarta a fejét és ehhez nem kellett semmi sem, mert ugyan lassan megőrült attól, hogy még meg se csókolhatja, de tudta, hogy ha ez is megtörténik, végleg el fogja veszíteni az eszét. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Torres! – A neve hallatán, visszakocogott a kispadhoz, ahol az edzőjük már várta. – Reyes helyére fogsz beállni és szeretném, ha úgy játszanál, mint az előző két meccsen. Sejtem, hogy problémáid vannak, amiről majd szeretnék veled beszélni, de most ide kell koncentrálnod, mert szükségünk van rád fiam. Megnyugtató lenne, ha két góllal vezetnénk. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Rendben, mester. – Igyekezett odafigyelni az újra felvázolt taktikára, azonban ekkora már túl magasra hágott benne a versenyszellem és szeme a pályán történteket követte. Nyerni akart és alig várta, hogy a zöld gyepre léphessen, hogy lehetősége legyen gólt szerezni és ezzel mosolyt csalni Olívia arcára. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Türelmetlenül dobolt az asztallapon, végig a sétáló tömegen tartva a tekintetét, ami közül néhányan besétáltak az étterem teraszára vagy be az épületbe, de egyikőjük között sem volt az, akire ő olyan nagyon várt. Sejtette, hogy a mellette helyett foglaló Sergio rajta és a viselkedésén vigyorog, mert valójában úgy izgult, mint valami pattanásos tini, akinek végre sikerült elhívnia egy lányt randizni. Lehet, jobban tette volna, ha nem hozza magával a hátvédet, mert tudta jól, hogy minden adandó alkalommal megfogja ajándékozni a megjegyzéseivel, amivel jól be fogja őt égetni. Viszont az is igaz volt, hogy ez nem egy randi, ezért is ült még az asztalnál Raul és Iker is, akiket hidegen hagyott egy újabb bár nyüzsgése, ráadásul kíváncsiak voltak arra a lányra, aki gondolkodás nélkül leszidta, ha úgy adódott. Pluszban pedig ő se szerette volna elijeszteni Olíviát, aki talán el se jött volna, ha azt mondja, hogy csak ő lesz, és azt szeretné, ha ő is egyedül jönne, ennyire már ismerte. Nem akart és nem is volt szabad tolakodónak lennie, nem rohanhatta le, lassan kell a közelébe kerülnie, úgy, hogy ne vegyen észre semmit se, hogy végül majd ne tudjon nemet mondani, minden mással pedig ráér majd foglalkozni. Türelmesnek kell lennie, mert nála aztán végképp nem fognak beválni azok a trükkök, amik másnál azok lennének, ahogyan Olallánál se hatottak ezek, bár vele mégis egyszerűbb dolga volt. A spanyol nő minden ajándékának örült, szerény volt és ő se kért tőle túl sokat, de egyre se mondta azt, hogy nem fogadhatja el, mert nem érdemli meg. Egyedül ő volt az, aki mindig meg akarta lepni valamivel, és ahogyan egyre jobban beindult a karrierje, egyre nagyobb és drágább ajándékokkal lepte meg, viszont a kék szeműnél ez nem fog beválni. Olívia különleges volt, akit egészen biztos nem tudna meghatni valami gyémánt ékszerrel vagy méreg drága ruhákkal, ezzel már tisztában volt és azzal is, hogy ehhez mérten is kell viselkednie vele. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A karórájára pillantva, egyetlen szava sem lehetett, hiszen a megbeszélt időig még volt néhány perc, ők érkeztek korábban. Már készült volna bekapcsolódni a beszélgetésben, mikor meglátta a mosolygó Olíviát, aki Zórával beszélgetett, ő pedig teljesen megfeledkezett mindenkiről és pislogás nélkül bámulta a kék szeműt, aki megállt az elkerített terasz bejáratánál. Az eddigieknél is fiatalabbnak tűntek a vonásai, még tündéribb volt a kiengedett hajával és érezte, hogy nem fog ahhoz egy csók se kelleni, hogy végleg elvesszen. Még nem vették észre őket, minden bizonnyal a címet egyeztették, amit elküldött neki üzenetben, így volt alkalma arra, hogy tüzetesebben végig mérje a lányt, amit valószínűleg rajta kívül még sokan mások is megtettek. Jó pár méter volt köztük, de így is látta, hogy nincs rajta több réteg vakolat vagy más felesleges cicoma, természetes volt, ahogyan eddig mindig, ami kifejezetten illet hozzá. Aztán szeme tovább vándorolt a nyakán át a mély kivágásra, amely csak úgy ordította, hogy nincs rajta melltartó, amire fészkelődni kezdett a székén, miközben kénytelen volt egyet nyelni a gondolatára. Azt már eddig is megállapította, hogy nagyon vonzó, hogy őt kifejezetten vonzotta, hogy ha úgy adódna, biztos nagy élvezettel fedezné fel a testét, mert ugyan nem voltak nagyok a mellei, de formásak voltak és nem is tudta elszakítani a tekintetét a mellkasáról. Hogy a francba ne élvezte volna, mikor már nem egyszer elképzelte meztelenül, ahogyan néha már azt is, hogy legszívesebben mit csinálna vele, ennek ellenére nagyon is meglepte ez a kihívó ruha, ami ahhoz az ártatlan Olíviához, akit ő megismert egyáltalán nem illet. Ha nagyon rosszindulatú akart volna lenni, akkor szándékosnak veszi a megjelenését, hogy ezzel akarja becserkészni őt és tagadhatatlanul is sikere lenne, viszont a lelke mélyén érezte, hogy nincs ilyen szándéka, nem tenne ilyet, még vele sem, az ismert focistával. Ráadásul ott volt az is, hogy ha képes lenne elszakítani a tekintetét a melleiről, akkor észrevenné, hogy egyébként egy igazi angyalnak néz ki, aki már mosolyogva tartott feléjük és egyes egyedül csak a magáénak akarta tudni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Lassan pillantott végig újra a bő ruhába bújtatott testen és csak reménykedni tudott abban, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy mennyire megbámulja a fiatal lányt, hogy ha lehetséges lenne, már a szemeivel levetkőztette volna. Szinte felfalta a tekintetével és emiatt tartotta már rossz ötlet a vacsorát, mert ugyan mindennél jobban szeretett volna vele találkozni, de ha végig szembe fog vele ülni, nem volt meggyőződve arról, hogy képes lesz nemcsak a melleit bámulni, amit csak egy vékony anyag takart el előle, és a ruha pántjait is nagyon könnyen letudná csúsztatni a válláról… Nem lett volna szabad ilyen kiéhezetten ide jönnie, de mégis honnan tudhatta volna, hogy a mindig visszafogottnak és ártatlannak kinéző Olívia most ilyen kívánatosan fog kinézni, akit meg is fog kívánni? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hát, nem egy szende szűz jut róla az eszembe, akiről te idáig beszéltél. És róla sem. – Bökött a fejével a lányok felé Sergio és nagyon nem tetszett neki az Olíviára tett megjegyzése, ami csak azt jelentette, hogy ugyanúgy megbámulta, ahogyan azt ő is tette. A lány hívása óta többször is szóba került, ami neki azért is volt jó, mert így rádöbbent, hogy tényleg érdekli, és nemcsak némi fellángolásról van szó, ami idővel elmúlna. – Nyugi Nando, engem nem vonz a liliomtiprás gondolata. Sokkal jobban kedvelem a tapasztaltabb nőket, mint amilyen ő is. – Nem lepte meg, hogy a hátvéd egyből felfigyelt Zórára, aki valószínűleg keresztbe lenyelné a mondata miatt, ami ő sem fog megúszni, mert már látta a karamell színű szemekben, hogy neki bizony feltűnt, hogy mennyire megbámulta a barátnőjét. Csak abban tudott reménykedni, hogy a kék szemű valami csoda folytán nem figyelt fel erre, mert ha nem így lenne, akkor minden bizonnyal igazán rövid vacsora elé néznek. – Azért a ruhát hagyd rajta. Nem tűnik olyannak, aki benne lenne egy nyilvános szexben. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Barom – szúrta halkan még oda, majd nem is foglalkozva a röhögő Sesével, felállt a helyéről és a lányok elé sétált. Csak azt ismételgette magában, mint egy mantrát, hogy mindkettőjükre figyeljen oda és ne csak a nála egy fejjel alacsonyabbra, akit aztán ne is sajátítson ki az este hátra lévő részére. – Sziasztok. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szia! – Váratlanul érte az a lelkesedés, amivel köszönt neki Olívia, amivel megtette az utolsó pár lépést hozzá, majd minden bizonnyal arcon akarta puszilni, de a magasság különbségnek köszönhetően csak az állát érte el az ajkaival. Pár röpke pillanat volt csak, arra viszont bőven elég, hogy magába szívja a lágy virágillatot és elraktározza magában a puha, könnyed érintést. – Sokat vártatok? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem, pár perce ültünk le. A nővéred? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Bepasizott, így én figyelek a csajszira – közölte Zóra, miközben hozzá lépve üdvözölte. Mindez felért egy figyelmeztetéssel, amit próbált is az eszébe vésni és csak reménykedett abban, hogy majd szem előtt is tudja tartani. Azt viszont nem tagadhatta, hogy már rég nem volt egy kölyök, aki szégyenlősen és lesütött szemmel állna a gyönyörű lány előtt. Ő már túl romlott volt ahhoz, hogy ne élvezze ki a társaságát, hogy most nem volt olyan visszafogott, mint korábban, hogy hidegen hagyja a látványa, hogy ne mozgassa meg bizonyos testrészeit és ne dolgoztassa meg a fantáziáját, hogy mi mindent tehetne akkor, ha megkaphatná akár csak egy éjszakára is, amivel minden bizonnyal nem érné be. Férfi volt és egyre jobban kívánta a kék szeműt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Még szerencse, hogy két hónap múlva betöltöm a tizennyolcat – az iróniától csöpögő kijelentésre felkapta a fejét. Egy része megdöbbent, mivel jó pár évvel fiatalabbnak gondolta, míg egy másik megkönnyebbülve mosolyodott el, hogy nem kell orvoshoz fordulnia a képzelgései miatt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mi lenne, ha nem sajátítanád ki őket? – Sétált mellé a megnyerő mosolyával az andalúz, míg ő csak Olíviát nézte, aki ugyan a barátja felé fordult, de semmi jelét nem látta, hogy bármilyen hatást is gyakorolna rá. Pont úgy, ahogyan saját magával kapcsolatban is érezte, mert ugyan tetszett neki, ahogyan köszöntötte, mégsem érezte magához közelebb, pedig hihetetlenül vágyott rá. – Helló Szépségem! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Angyalka, ő meg ki a franc? Ismernem kellene? – Kissé kikerekedett szemekkel nézett Zórára, aki tényleg tanácstalanul fordult a mellette állóhoz. Mind a ketten nehezen bírták visszatartani a nevetésüket, míg Sergio arcára fagyott a mosolya. Sose fordult még az elő, hogy a nagy Sergio Ramost ne ismerte volna fel egy nő, hogy ne olvadt volna egyből a karjaiba, amivel előszeretettel dicsekedett neki is a barátja. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ne röhögj, mert a végén meggondolom magam és még előtted lecsapok rá – szűrte a fogai között bosszúsan a hátvéd, amitől egy kissé csillapodott a jó kedve. Eddig valamiért az eszébe se jutott, hogy bárkivel meg kellene küzdenie a lány figyelméért vagy ő magáért. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– A-a barátocskám! A szőke herceg jöhet, de a lovász fiú már nem. Casanovákra nincs szüksége. – Hihetetlenül jólesett neki a nő kijelentése, mert eddig is érezte, hogy neki semmi baja nem lenne azzal, hogy a barátnője iránt érdeklődik, de most úgy érezte, hogy mindenki más is így állna hozzá. Vagy legalábbis kevesebb fenntartással fogadná a közeledését. Ennek ellenére tudta jól, hogy minden egyes lépését jól át kell gondolnia, mert ha csak egy picit is megbántaná Olíviát, egészen biztos, hogy kiherélnék érte. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Miért érzem azt, hogy rólam van szó? – Talán költői kérdés volt, de ez is zavarta. Szerette volna, ha tisztázhatnák azt, hogy mit is akar tőle, azonban rögtön megjelent előtte egy vészvillogó, ami emlékeztette, hogy jelenleg kapcsolatban van és nem az előtte állóval, aki teljesen elhatárolódna tőle, ha akár csak elhívná egy randira. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mi az, hogy lovász fiú? – Háborodott fel szinte rögtön Sese, míg ő csak a tőle fél méterre állót nézte, aki számára egy teljesen érthetetlen nyelven kezdett el beszélni. Kíváncsi volt, hogy vajon mit mondhat, de teljesen lekötötte a tény, hogy ha kell, bármi lesz a számára, ha az azt jelenti, hogy azzal a közelében tudhatja. Nevetséges volt, viszont akarta Olíviát minden egyes porcikájával együtt, aki eszeveszett sebességgel rázta fel a megszokásból, aki vonzotta, mint a mágnes, aki megmozgatta a fantáziáját és akit megkívánt. Tudni akart róla mindent, minden apró titkát, amivel olyan szinten magába tudja majd bolondítani, hogy ugyan úgy akarja, ahogyan ő is. Hamar érkezett számára a felismerés, hogy nem számít, hogy valaki várja-e haza a lányt, hogy valaki szereti, ha csak egy kicsit is kedveli a lány és nem csak a kedvenc focistáját látja benne, akkor mindent meg fog azért tenni, hogy az övé legyen. Csak imádkozni tudott azért, hogy ne legyen barátja, hogy ne csak egy focista legyen a számára, mert már semmi pénzért nem akart lemondani róla, az ő gyönyörű és különleges szurkolójáról.
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-57800336182261221922016-11-20T21:05:00.000+01:002017-03-08T21:20:02.940+01:00A harmadik<h2 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h2>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Az elmúlt napokban egy picit kiestem az írás ritmusából,</b> az én kis dinkám nagyon úgy tűnik, hogy lelkileg kikészült, random módon felsír, nincs konkrét kiváltó ok, elég ha kinyitok a chipses zacskót és már sír is, miközben egyébként fene mód érdekli, hogy mivel is csörögtem én. Nos, nem akarlak ezzel untatni benneteket, de <i>tudjátok engem is kikészít az, hogy az éjszaka közepén is felriadok erre és egyszerűen semmit se tudok ellene tenni.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
A panaszkodást befejezve, <b>remélem, tetszeni fog nektek a 3. fejezet,</b> ami inkább egy amolyan átkötő rész lett. Ugyan nincs benne izgalmas rész, de számomra fontos volt, hogy <i>Olívia egy picit jobban átgondolja a helyzetét, illetve Fernando is kijelentsen néhány dolgot, amivel ezek után majd már felgyorsulhatnak az események.</i> A következő fejezet már majdnem készen van, illetve rengeteg minden épül bennem tovább a sztorival kapcsolatban és <u>már egyre több olyan kis részlet kerül a helyére, ami csak segíti az előre haladást.</u></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, nem is rizsánék tovább. <b>Kellemes olvasást kívánok a fejezethez!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
Catalina</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
A harmadik</h2>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJBo7CTPw1lXCl0Cbuz60rO6k3KispmYzvrScb8DL3wlopW4_JbSX7zot5zs0qYPvS_VIEO-oX8ujY1SdcoHCWX3nNXrztRwyoSEIUOtLumgA3ryqyj-YqLUDyHp79nTH9ky9qMv5ysMzO/s1600/Az+els%25C5%2591+3.+fejezet.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJBo7CTPw1lXCl0Cbuz60rO6k3KispmYzvrScb8DL3wlopW4_JbSX7zot5zs0qYPvS_VIEO-oX8ujY1SdcoHCWX3nNXrztRwyoSEIUOtLumgA3ryqyj-YqLUDyHp79nTH9ky9qMv5ysMzO/s320/Az+els%25C5%2591+3.+fejezet.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=AoHQjBDdLO0" target="_blank"><b>Joy</b></a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A fülledt meleg levegőnek eső illata volt, ahogy kilépett a több emeletes házból és az egyre sűrűbb, szürkébb felhők is csapadékot ígértek, ennek ellenére mégis elindult futni. Muszáj volt végre kiszellőztetnie a fejét, ráadásul már iszonyatosan hiányoztak számára az edzések is, a rengeteg futással és az erőnléti kínzásokkal a konditeremben. Bár az edzőjük kifejezetten örült annak, hogy végre tartani fog egy hónapos pihenőt, mivel az elmúlt években csak akkor nem jelent meg a többiekkel, ha a családjával nyaralt, vagy teljesen kiütötte valami vírus. Imádott játszani, ahogyan azt a kitartást és rutint is, amit ez az életének adott, a rendszerességet, mivel kifejezetten utálta, ha valami nem úgy történik, ahogyan azt eltervezte. Természetesen bőven akadtak olyan pillanatok, amikor elveszítette a kezeiből az irányítást, de ezeket könnyedén tudta kezelni, nem úgy, mint amit Fernando jelentett számára. A telefon beszélgetéseik mondhatni rendszeressé váltak, csak tegnap nem kapott hívást a mérkőzés miatt, és az igazat bevallva már várta is, hogy mikor fog csörögni a mobilja, viszont az is igaz volt, hogy nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel. Egyetlen ésszerű érve sem volt arra, hogy miért csevegett vele annyit a férfi, akit így kezdett egyre jobban megismerni. Csak a véletlennek köszönhették, hogy találkoztak, talán szimpatikusnak találta a másik, számára azonban még ez sem volt elég indok arra, hogy egy vadidegennek megadja a számát és akár órákat telefonáljon vele. Aztán még ott volt Emma és Zóra tényszerű állítása is, hogy tetszik a csatárnak, csak ő nem hajlandó erről tudomást venni. Minden egyes alkalommal nevetett ezen, hiszen a spanyol barátnője jóval csinosabb volt nála, amire mérgükben leültek a számítógép elé és képeket kerestek Olalláról és Fernandóról. Hiába tiltakozott, végig próbálták belé sulykolni, hogy nekik van igazuk és a róluk készült fotókon egyébként sem látni azt a nagy szerelmet. Nem értett velük együtt, akkor pedig végleg el is hallgatott, mikor nem egy képet találtak a bárban töltött estéről és ő sem tagadhatta, hogy az ők társaságukban teljesen más volt Fernando, mint amikor a barátnőjével volt. Mintha velük semmi teher nem lett volna a vállain. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Egyenletes tempóban haladt előre, követve Emma útbaigazítását, hogy az egyik közelinek mondható parkba jusson el. Az emberek bágyadtan sétáltak, ami az időjárásnak volt köszönhető, míg ő próbálta kikerülni őket anélkül, hogy bárkinek is neki ütközne. Minden igyekezete ellenére, nem tudott mindenki mellett úgy elfutni, hogy ne érjen hozzá valakihez, az emiatt érkező morgolódásokat azonban nem hallotta a fülében dübörgő zene miatt. Egy pillanatra sem lassított le, ki akarta üríteni a fejét, amelyben túl sok gondolat kavargott, ami kész káosz volt és semmi értelmeset nem tudott belőlük összerakni. Valamiért az a lehetőség, hogy szimplán csak ismerkedni, barátkozni akar vele Fernando, elég hihetetlennek tűnt. Ő csak egy hétköznapi lány volt, aki ugyan imádta a focit, aki sehogy se tud meghálálni három méreg drága jegyet. Nem hitt abban, hogy annyi tényleg elég lenne, hogy a csatár neve díszeleg a meze hátulján, egy idő után pedig biztos ki fog az bukni, hogy nem egy világban élnek, hogy egyáltalán nem illik bele a baráti társaságába, hiszen sok máséba sem találta meg a helyét, ahogyan a többiek sem fogadták be. Mindig is az volt, akinek igen kevés barátja van, amik szerencséjére igazak voltak, ráadásul ő szeretett egyedül lenni, amikor csak a gondolataira, a zenére vagy az éppen aktuális olvasmányára kell figyelnie. Emiatt sem tudott sok társaságba beilleszkedni és ezért is gondolta úgy, hogy az nem lehetséges, hogy őt akarja barátjának a férfi. Talán épp itt lenne az ideje annak, hogy befejezze ezt az egészet, mert jelenleg csak azt érezte, hogy végül ő fog sérülni, amit egyáltalán nem szeretett volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Talán másfél órát tölthetett a parkban, aminek a nagy részét egy padon ülve töltötte a gondolataiba mélyedve. Haza felé már csak sétált még mindig próbálva rendezni magában a kialakult helyzetet, aminek megoldásával szinte semmit sem haladt előre. Még akkor sem gyorsított léptein, mikor az egyik piros lámpánál megállva a karjára esett egy kövér esőcsepp, amelyet több millió követett. A langyos víz a bőrén szinte felüdülést jelentett a nyomasztó melegben, mintha fellélegzett volna ő és a város is, az pedig, hogy mindene elázott csak másodlagos volt. Remélte, hogy a borús gondolatait is elmossa, vagy legalább eszébe jut valami, hogy mihez kezdjen, teljesen megfejthetetlen volt számára a férfi és a viselkedése is. Mindebben pedig az is közre játszhatott, hogy semmi tapasztalata nem volt a pasik terén, a legtöbb srácnak ő csak egy haver volt, az a lány, aki értette, hogy mi az a les, és aki azért nézett annyi sportot, mert érdekelte a játék és nem a jó pasik. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hol a francban voltál eddig? Már szétaggódtuk magunkat, mert a kisasszony elfelejtett szólni, hogy telefont nem visz magával! – Támadta le rögtön a nővére, miközben ő még fel se ért a harmadik emeletre. Megszólalni sem volt ideje, pillanatok múlva már előtte is állt és szorosan ölelte magához. Értetlenül figyelte a viselkedését, mert ugyan nem vitt magával mobilt, de már nem egy öt éves kislány volt, aki nem tud magára vigyázni. – Nyomás a fürdőbe, csurom víz vagy. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nyugi Em, nem történt semmi. Nem akartak elrabolni. – Sejtette, hogy ez nem nagyon fogja őket meghatni, mivel Zóra is ugyanolyan mérgesen pillantott rá az ajtóban állva. Végül inkább nem mondott semmit, csak elsétált mellette, majd levette a cipőjét, a lejátszóját az asztalra tette és egyenesen a fürdőszobába sétált. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Becsukva az ajtót, sietve szabadult meg a vizes ruháitól, majd a zuhanyfülkébe beállva, megnyitotta a vizet. Hosszú hajából, mely a hátához tapadt, nehezen húzta ki a hajgumit, aztán arcát a zuhanyrózsa felé fordította és hagyta, hogy a meleg víz átjárja minden porcikáját. Percekre sikerült kikapcsolni az agyát, nem gondolt a tapasztalatlanságára, Fernando viselkedésére, ami számára értelmezhetetlen volt, csak állt a vízsugár alatt, mintha az égvilágon semmi gondja nem lenne. Arra a pár percre tényleg úgy érezte, mintha minden rendben lenne, mintha nem változott volna meg a világa, mert bármennyire is szerette volna ezt tagadni, napról napra egyre jobban érződött, hogy már semmi sem lesz olyan, mint amilyen korábban volt, mint amikor még nem ismerte a focistát. Persze biztos volt benne, hogy egy-két hét múlva a nevére sem fog emlékezni, viszont neki meg fog maradni az élmény és az a gondolat is, hogy talán igazuk van a többieknek és valóban tetszik neki. Még mindig elég lehetetlennek tartotta ezt a lehetőséget, viszont ha csak egy picit is hisz ennek, akkor kénytelen végig gondolni azt is, hogy talán másnak is tetszik, ami alapjában véve változtatná meg az életét. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Megrázva fejét, a samponjáért nyúlt, majd megszokott mozdulatokkal mosta meg a haját, aztán a tusfürdőjével ismételte meg ezt a testén. Nem akart a tus alatt sokat időzni, mert ugyan semmi terve nem volt a nap hátra lévő részére, azonban a lelke mélyén kénytelen volt beismerni, hogy már nagyon várja, hogy mikor lesz ideje a csatárnak, hogy felhívja őt, mivel legutóbb azzal köszönt el tőle, hogy keresni fogja majd a mérkőzés után. Zavarta az a kettősség, amit érzett vele kapcsolatban, mert egyrészt szerette volna lezárni az egészet még azelőtt, hogy bármiben is elkezdene reménykedni, másrészt pedig úgy várta a telefonja csörgését, mint valami kislány a karácsonyi ajándékát. A legjobban mégis az idegesítette, hogy ő nem ilyen volt, hogy mindig hamar el tudta valakiről dönteni, hogy közelebb akarja-e magához engedni vagy sem, a kilences azonban rejtély volt a számára. Hezitált vele kapcsolatban, mert a szíve engedte volna, az esze viszont minél messzebb akart tőle kerülni, mintha csupa rosszat jelentene a számára. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Alaposan kiöblítve a hajából a sampont és magáról a tusfürdő habját, elzárta a csapokat, majd elhúzta a fülke ajtaját és kinyúlt a törölközőjéért. Végig dörgölve nedves haját, aztán bőrét is, maga köré csavarta és óvatosan lépett ki, nehogy elcsússzon a padlón. Lassan sétált ki a fürdőből és már ment is volna be a szobájába, mikor a bejárat felől beszélgetést hallott, amiben az ő neve is elhangzott. Kíváncsian váltott irányt, miközben már csak az ajtó csukódását hallotta, majd a nővére hangját. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Húgi csomagod jött. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nekem? – Meglepve nézte Emma kezében a kisebb méretű dobozt. Hirtelen ötlete sem volt, hogy kitől kaphatta, vagy hogy mi volt benne. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Azt ne mond, hogy nem tudod, hogy ki a feladó! – Sétált oda hozzájuk Zóra is, kíváncsian nézve a küldeményt, amin az ő neve virított semmi más. Ugyan mégis mit küldött volna neki Fernando? Lehet, hogy tetszett a focistának, de akkor is ott volt a barátnője, ami számára riasztó tény volt, eszébe se jutott kihasználni ezt a lehetőséget, ha egyáltalán nevezhette annak. – Nem akarod kibontani? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem, először felöltözök. – Igazából majd meghalt a kíváncsiságtól, viszont tartott attól, ami a dobozban volt. Egyszerűen félt a lehetőségtől, hogy tényleg igazuk van Emmáéknak, hogy az az ajándék tisztázni fogja a csatár szándékait, amik nem a barátságot célozták meg, amivel ő majd nem tud mit kezdeni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Most komolyan nem akarod egyből megtudni, hogy mi van benne? – Nem reagált a kissé felháborodott kérdésre, csak besétált a szobába, majd becsukva az ajtót, neki dőlt annak. Lehunyt szemmel próbált úrrá lenni cikázó gondolatain, amelyek rövid pillanatok alatt elhatalmasodtak felette és maguk alá gyűrték. Hülyén viselkedett, mintha legalább szerelmes lenne a focistába, ami messzebb nem is állhatott volna az igazságtól. Jó pasinak tartotta, szívesen beszélgetett vele, mint barát és részéről ez nem is volt több, nem akart valami komolyabbat, mert könnyedén előfordulhatott az is, hogy szimplán csak kedveskedni akar neki valamivel, de a megérzései mást súgtak. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Sóhajtva lökte el magát az ajtótól, majd a szekrényből gyorsan kapkodott ki pár lezser ruhát és pillanatok múlva már fel is vette magára. Még mindig nedves tincseit a törölközőbe csavarta, aztán mélyet lélegezve, elindult a nappaliba, ahol az a rejtélyes csomag várt rá. Fogalma sem volt, hogy mit küldhetett neki, hiszen nem beszéltek annyit, hogy bármivel is meglepje, az újabb jegyekről pedig még korábban lebeszélte, amiket korábban egy borítékban küldött el nekik, nem dobozban. Abban biztos volt, hogy semmi olyat nem mondott, amivel arra utalt, hogy szüksége lenne valamire, se olyat, aminek örülne, tehát csak olyasvalami lehetett, amit a focista önszántából küldött. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nevetségesen reagálta le az egészet, azon csodálkozott, hogy még nem akasztott ki senkit se a viselkedésével, hogy Zóra még nem akarta fejbe csapkodni. Tudta, hogy végig kellene nyugodtan gondolnia a történteket, viszont azon egyszerűen nem tudott túl lendülni, hogy pont egy olyan pasi érdeklődését keltette fel, aki kapcsolatban volt, ami csak tovább bonyolította az egyébként is kusza helyzetet. Azzal már nem is hadakozott, hogy tetszett a férfinek, bármennyire is felfoghatatlan volt a számára, mégis elképzelhető volt, ahogyan Emma és Zóra is állította. Hiába ódzkodott annyira, miatta ment oda az asztalukhoz a bárban, az étteremben senki se kötelezte arra, hogy amikor felismerte rá köszönjön és odamenjen hozzá, ahogyan a jegyeket sem volt köteles megszerezni a számukra, mégis megtette minden kérés nélkül. Hihetetlenül figyelmes volt vele, a hosszú telefonbeszélgetésekről nem is beszélve, amik biztos egy vagyonba fognak kerülni, azonban hiába az intenzív ismerkedés, egyenesen rettegett a következményektől, amik rá vártak. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Az étkező asztalnál állt meg, majd maga elé húzta a küldeményt és lassan kezdte el kibontani az egyszerű papírcsomagolást. Egy sima, barna dobozt talált alatta, amin semmi jelzés nem volt, ami a tartalmára utalhatott volna. Ahogy felnyitotta a fedelét, már két oldalról közre is fogták és kíváncsian pillantottak bele ők is. Valamiért meglepte a vörös mez látványa, ez végképp nem jutott volna az eszébe, hiszen aznap vett magának egyet, amikor találkoztak. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hát… ez aztán igazán romantikus. – Húzta el a száját Zóra, míg ő magához vette az összehajtogatott ruhadarabon pihenő cetlit. A férfias betűket látva valamiért elmosolyodott, de ahogy végig futott a pár rövid soron, fokozatosan tűnt el ez az arcáról. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<i>Tudom, hogy már van mezed, de gondoltam örülnél egynek, ami alá is van írva. Ráadásul inkább neked adom, mint annak a hátvédnek. Biztos vagyok benne, hogy nálad jobb helyen lesz, mint bárki másnál. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i>
</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Fernando </i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<i><br /></i>
<i>U.i.: Ha lekopna, majd újra írok rá. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ez totál megőrült! – Teljesen ledöbbent, ahogy felfogta a mondatok jelentését. Mások már azért ölni tudtak volna, ha beszélhettek volna pár percet a csatárral, vagy egy tőle kapott mezért. Abba bele se akart gondolni, hogy ezért, ami ott lapult a dobozban, mi mindenre lennének képesek a rajongók. Rengeteget érhetett, az eszmei értékéről nem is beszélve. – Ezt a meccsen viselete… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Egyre kiábrándító. Lehet, jobb lesz neked nélküle Oli! A végén legközelebb egy pár büdös cipőt küld neked. – Máskor jót szórakozott volna Zóra kijelentésein, most viszont egy kisebb sokkal küzdött, aminek köszönhetően fel se fogta, hogy mit mondanak neki. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen fantáziátlan. Ezek után aztán ne mond nekem, hogy nem agyatlanok egytől egyig. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ez olyan, mintha egy pasi gyémántot adna neked csak úgy. Vagy legalábbis egy méreg drága ékszert. – Újra a kezében tartott lapra terelte figyelmét, míg végig magán érezte nővére tekintetét. Ő valamivel jobban belelátott a fociba, de ugyanolyan érdektelen volt a témában, mint a barátnőjük, ennek ellenére biztos látta, hogy milyen hatással van rá az ajándék, amit ha személyesen kapott volna meg, rögtön vissza is utasított volna és nem fogadja el. – Sok rajongó bármire képes lenne egy ilyenért. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha te mondod, de szerintem ez akkor is ciki – vonta meg a vállát, majd kisétált az erkélyre. Bármit is mondott, ő nem tartotta cikinek, mert tudta jól, hogy mennyit jelenthet egy ilyen mez, hiszen ő is játszott. Ugyan sose fog nemzetközi mérkőzéseken játszani, viszont a csatár helyében biztos megtartotta volna. Bár az is igaz volt, hogy neki minden bizonnyal nem ez volt az utolsó szereplése egy világbajnokságon. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Féltelek tőle. – Értetlenül állt Emma kijelentése előtt. Tudta jól, hogy zavarja Fernando viselkedése, hogy nem nézi olyan jó szemmel a beszélgetéseiket, azonban ismerte őt és emiatt tudnia kellett a testvérének, hogy még akkor se tenne semmit, ha érezne valamit a férfi iránt. Távol maradna tőle, mivel barátnője volt. – Benned bízom Olívia, de benne… nem szeretném, ha bántana. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem lesz semmi gond Emma! Tudod jól, hogy nem mennék bele egy kalandba, még vele sem. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Az érzelmek nem olyan könnyedén irányíthatóak, mint ahogyan azt te gondolod. – Hagyta magára a gondolataival, amik próbálták bizonygatni az iménti kijelentését, viszont valamiért nem érezte azt, hogy akár őt magát meggyőzné. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres </i></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Frusztráltan szállt le a futógépről, miközben a magával hozott törölközővel törölte le magáról az izzadtság cseppeket. Már legalább másfél órája lent volt az edzőteremben, de még mindig ugyanolyan feszült volt, mint amikor befejezte a telefonálást az édesanyjával. Váratlanul érte a korai hívás, mivel általában esténként beszéltek, amikor sejtették, hogy el fogják érni. Így utólag már tudta, hogy jobb lett volna, ha nem veszi fel és akkor nem szólalkoznak újra össze Olalla miatt. Most jött csak rá igazán, hogy egyedül az anyjának volt köszönhetően, hogy még nem szakítottak, hogy még mindig abban a döglött kapcsolatban élt, amiből már rég ki kellett volna szállnia. Amint csúnyábban összevesztek, szinte azonnal rohant a szülei házába, hogy elsírja, milyen rosszul bánik vele és aztán ő kapott egy kiadás fejmosást a viselkedése miatt. Most viszont távol volt, nem befolyásolták annyira az otthon történtek, ráadásul ott volt Olívia is, akivel alig találkoztak párszor, de máris sokkal jobban érezte magát vele, mint az utóbbi egy évben bármikor máskor. Inkább vele kellett volna beszélnie, mert már biztos megkapta a mezét, amire meglepetésére azonban még semmilyen reakció nem érkezett. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Lecsavarva a flakonról a kupakot, lassan kortyolt a hűs vízből. Ki kellett volna kapcsolódnia, mára nem volt semmi programjuk, mivel a tegnapi győzelmükkel már tovább jutottak a csoportjukból, ráadásul minden bizonnyal az első helyen, amihez az ő góljai is hozzájárultak. A kiesés szakasz meccseire kellett volna koncentrálnia, ahol rögtön elsőként nagy valószínűséggel a franciákat fogják kapni, és tudták jól, hogy nem lesz olyan könnyű dolguk, mint korábban volt. Emiatt sem hiányzott neki Olalla újabb drámázása, az meg főleg nem, hogy az édesanyját is belevonja. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Neked is a többiekkel kellene lenned. – Érkezett az ajtóból a kijelentés, aminek irányába fordulva, Ikerrel találta szembe magát. – Minden rendben, Kölyök? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nincs túl jó estém. Sok problémánk van Olallával és most csak még több lett – sóhajtott fel, majd lepakolva mindent a kezéből, felállt és elkezdett lenyújtani. Fizikailag még nem volt fáradt, de szellemileg ez már nem volt igaz, teljesen kizsigerelve érezte magát. Már beleunt a barátnője folytonos játszmáiba, hogy amint nem úgy tesz, vagy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő azt szeretné, máris rohan a szülei házába és mint az óvodában, árulkodjon és ujjal mutogasson rá. Persze ő is nyakig benne volt az egészben, hiszen még most is rajta volt bizonyos mértékig a szemellenző, és inkább a kényelmes megszokottságot választotta, minthogy kilépjen a mérgező kapcsolatukból. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Most nem ezzel kellene foglalkoznod… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tudom, hogy ide kell koncentrálnom, csak lassan az egész családom bevonja abba, ami a mi dolgunk lenne és ezzel felcseszte az agyam. – Újra hallotta az édesanyja szidását, amiért úgy megijesztette szegény lányt, hogy sírva ment át hozzájuk, ő pedig csak hallgatott, mivel bármit mondhatott, hatástalan lett volna. Nem tudta megmondani, hogy mikor férkőzött ennyire a bizalmába Olalla, de lassan azt érezte, hogy nem számít a saját boldogsága, csak az, hogy ők ketten együtt legyenek. – Kis semmiségeket úgy felfúj, mintha az elmúlt öt évben minden nap más nővel csaltam volna meg. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Pedig Sese említett valami lányt. – Valamiért nem lepte meg, hogy a hátvéd kikotyogta ezt, bár arról sose szólt senkinek se, hogy mennyit veszekedtek Olallával. Főleg az utóbbi időben. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olívia, ő… – Elhallgatott, nem tudta, hogy mit mondjon róla. Ugyanúgy meg akarta ismerni, sőt, vonzódott hozzá, ezért is akarta meglepni a jegyekkel és a mezével is. – Az igazság az, ha elmehetnék a szállodából és nem lenne barátnőm, akkor most biztos vele vacsoráznék, vagy bármi mást, csak velem legyen. Alig találkoztam vele, de kedvelem. Komolyan és ott a gond, hogy nem épp úgy, mint egy barátot. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Akkor mégis csak jogos Olalla hisztije, nem gondolod? – Világított rá a valóságra a kapus. Tény, hogy volt benne igazság, azonban olyan régóta hallgatta a különböző kirohanásokat, hogy már összefolyt előtte, hogy mikor miért csattant rajta a nő haragja. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Amiatt talán igen, hogy megismerkedtem valakivel és jól éreztem magam a társaságában – vallotta be őszintén, mégsem érezte emiatt rosszul magát. Kimondhatatlanul nagy szüksége volt arra, amit a lány a tudtán kívül visszaadott neki. Végre úgy érezte, hogy van miért cselekednie, még ha aztán el is fogja utasítani, de addig is újra a kezében tudhatja az irányítást, ráadásul most jött rá csak igazán, hogy szüksége van arra, hogy ismét hódítson. A veszekedések kezdetén még próbálkozott, viszont a legtöbb alkalommal hátat fordított neki a barátnője, míg Olívia a szabadságát szimbolizálta. Újra férfinek érezte magát, akinek le kell vennie a lábáról egy csinos fiatal nőt. – Rengeteget tettem, hogy jobb legyen, de semmit sem ért. Meg lehet, hogy Olívia pofára fog ejteni, viszont kellő lökést adott ahhoz, hogy végre lépjek Olallával kapcsolatban. Ráadásul tudom jól, hogy ő addig szóba sem fog állni velem, amíg barátnőm van, és ezen a kapcsolaton már semmi nem fog segíteni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Biztos vagy benne? Mennyit tudsz róla? – Hallotta a kételkedést Iker szavaiban, ami néha benne is felmerült. Nem volt biztosíték arra, hogy hasonlóan érez a kék szemű, hogy egyáltalán meg akar-e vele ismerkedni, azonban meg kellett próbálnia, máskülönben élete végéig bánná. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Éppen eleget ahhoz, hogy tudjam, ő teljesen más, mint akikkel idáig találkoztam. Eddig egyetlen nő sem menekült előlem, őt pedig addig nem értem utol, amíg nem szorítottam sarokba – elmosolyodott, ahogy eszébe jutott a lány rémült, meglepett arckifejezése, mikor megállt az asztaluknál, míg azzal sem törődött, hogy milyen könnyedén tud beszélni erről. Azzal például nagyon sokáig küzdött, hogy akár saját magának is beismerje, hogy problémájuk van Olallával, pedig azok elég nyilvánvalóak voltak. Olíviával viszont más volt a helyzet, ez tisztán látta akkor este, mert ha akkor nem állítja meg, most végleg letehetne arról, hogy akár látja-e még valaha. – És mielőtt még odalyukadnánk ki, nem játssza meg magát, biztos vagyok benne, hogy nem érdekli se a pénzem, se a hírnevem. Az igazat megvallva, túl ártatlan és kicsit talán naiv is ahhoz, hogy úgy ármánykodjon, mint Sese legtöbb nője. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tudsz róla, hogy totál elcsavarta a fejed már most? – Ugyan felvetődött már benne ez a gondolat, de nem nagyon törődött ezzel. Csak hagyta, hogy minden történjen a maga útján, abban azért viszont nagyon reménykedett, hogy a lány is a részese lesz. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Lehet – vonta meg a vállát, miközben befejezte a nyújtást. Felegyenesedett, majd a nyakába akasztva a törölközőt, újra ivott a vízből, végig úgy téve, mintha az előbb elhangzottak nem jelentenének semmit. Pedig jóformán rengeteg mindent meg fog ez változtatni az életében, mert már tudta jól, hogy addig nem fog nyugodni, amíg nem kerül közelebb a kék szeműhöz és nem adódik rá lehetősége, hogy meghódítsa. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha tényleg ilyen ez a lány, akkor azt hiszem, hogy jobb, ha tisztázol mindent magad körül. Ráadásul így tisztességes Olival szemben is, de azért a helyedben vigyáznék. – Nem lepte meg a csapatkapitányuk óvatossága, tőle nem is számított másra, míg Sergio napok óta próbálta rávenni, hogy lógjon ki a lányhoz egy kis numerára. Azt már meg se hallotta a szobatársa, hogy ha még ki is szökne, biztos nem történne semmi, ráadásul ő se akarná így lerohanni. Ki akarta élvezni azt a folyamatot, amivel megismerheti Olíviát, meg akart tudni róla mindent, hogy minél jobban az ujja köré tudja csavarni és ne akarjon úgy menekülni tőle, mint a megismerkedésük elején. Ráadásul a nővéréről sem feledkezhetett meg, aki minden bizonnyal úgy penderítette volna ki az otthonukból, ahogyan azt a bátyja tette a nővére udvarlóival, akik szerinte azt se érdemelték meg, hogy akár csak köszönjön nekik. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Azt hiszem, a nővérétől és a barátnőjüktől sokkal jobban kell félnem. Szerintem, ha csak egy rossz mozdulatot tennék, máris kiherélnének. Velük szemben még Sergio is behúzná fülét, farkát és menekülne – jelentette ki már röhögve, maga elé képzelve az egészet. Ő biztosan nem kezdett volna ki velük, hiszen azt nem tagadhatta, hogy annak idején, amikor megváltoztak közte és Olalla között a dolgok, személyiségre hasonlított Olíviára. Visszahúzódó volt és egyáltalán nem bánta, ha nem ő volt a középpontban, ami mostanra valamit megváltozott. Már nem az a galíciai lány volt, ahogyan ő se volt már ugyanaz, és nagyon úgy tűnt, hogy az ők útjuk már rég ketté vált. – Kösz, hogy meghallgattál. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nincs mit, de ha lehet, akkor inkább a focira koncentrálj és ne a csajozásra. – Csak bólintott a kérésre, majd elindult a lift felé, immár egyedül. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Tudta, hogy igaza van a kapusnak, hogy fontosabb dolga van most, azonban nem tudta kiverni a fejéből a kék szempárt, ráadásul tudni akarta, hogy mit szólt az ajándékához. Arról nem is beszélve, hogy szeretett volna megfeledkezni arról a zűrzavarról, ami jelenleg még mindig nyomta a vállát és tudta jól, hogy pár másodperc alatt megfeledkezik mindenről, mikor meghallja a hangját, mert eddig mindig így történt. Nem akarta tagadni, hogy szüksége volt erre, ahogyan azt se, hogy egy plusz motivációt nyújtott a számára, kifejezetten jólesett hallgatni a kicsikart dicséretet tőle, hogy ha a meccsel már nem is volt megelégedve, azért a teljesítménye és a gólja is tetszett neki. Egyszerűen, csak beszélni szeretett volna vele, kikapcsolni és meghallgatni, hogy milyen volt a napja. Szeretett volna az az egyszerű pasi lenni, akinek Olívia látta, akivé vált minden egyes telefonálás alkalmával, és talán pont emiatt akarta annyira a közelében tudni, mert egyre jobban vágyott arra, hogy hétköznapi legyen és ne az ismert focista. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Unottan kapcsolgatta a tévén a különböző német csatornákat, amik közül egyetlen egy sem kötötte le. A nővére és Zóra bementek a városba, neki azonban nem volt kedve bulizni, inkább otthon maradt, csak arról feledkezett meg, hogy már minden magával hozott könyvet kiolvasott, Emma német nyelvű olvasmányaira pedig még nem fanyalodott rá. Sóhajtva nyomta ki a távirányító piros gombját, majd maga mellé dobva azt, felkelt a kanapéról és a kis dolgozósarokhoz sétálva, bekapcsolta az asztali számítógépet. Első gondolattól vezérelve bejelentkezett a skype fiókjába és reménykedett abban, hogy otthon is be lesz jelentkezve valaki, akivel tud majd csevegni. Hiányoztak már a szülei, mert ugyan örült annak, hogy ott lehet a nővérénél, de úgy lett volna az igazi, ha mind a négyen együtt lehetnek, és természetesen Zóra is, aki szinte már családtagnak számított. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nagyon megörült, amikor meglátta, hogy az édesanyja elérhető, így pillanatok múlva már indította is a videóhívást. Szeretett volna beszélni vele, mert ugyan ott volt Emma és Zóra is, de az anyjukkal teljesen más volt átbeszélni a problémáját, ami most már egyre nagyobb volt. Teljesen össze volt zavarodva, ami csak a spanyolnak volt köszönhető, akivel próbált beszélni, azonban amikor felhívta, a szobatársa köszönt bele a mobilba. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szia, anya! – Hatalmas mosoly terült szét az arcán, ahogy meglátta a képernyőn keresztül a jól ismert vonásokat. Ugyan még jobban érezte a hiányát, a hiányukat, szeretett volna otthon lenni, hogy egy bögre forró csoki mellett beszéljék át a történteket, hogy mit miért tett Fernando, azonban jelen helyzetben már ez is megfelelő volt a számára. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Szia, kicsim. Hogy-hogy nem nézed a meccset?</i> – Több csatornán is túl kapcsolt, ahol az esti mérkőzéseket adták, de valahogy egyik sem kötötte le igazán. Próbálta ráfogni arra, hogy azzal volt a gond, hogy németül karattyoltak, viszont az igazság az volt, hogy a gondolatai nem hagyták és nem tudott a képernyőre koncentrálni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem kötött le egyik sem – rántotta meg a vállát. Biztos volt benne, hogy máris átlát rajta az anyja, hogy tudja, valami nincs rendben. – Apa mit csinál? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Mivel nem vagy itthon, így elment pár barátjával megnézni az angolok meccsét. Történt valami Oli?</i> </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem tudom, anyu. Teljesen összezavart. – Mesélt már ugyan a focistáról, hogy találkoztak és a jegyekről is, de arról nem tett említést, hogy mennyire összekutyulta benne a dolgokat. – Azt hiszem, eddig nagyon örültem annak, hogy nem voltak pasi gondjaim! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Ugyan édesem, már várható volt, hogy valaki közeledik hozzád. Szép és okos lány vagy, emiatt is lepett meg, hogy idáig nem történt semmi. Az a spanyol fiú az, igaz?</i> </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Elküldte nekem a mezét, ami az első meccsén volt rajta, csak azért mert mondtam neki, hogy az enyémet nem akarom aláíratni, hogy utána még fel tudjam venni. – Biztos volt benne, hogy ezért is kapta meg, és talán azért is, amiről mindenki próbálta őt meggyőzni. Órák teltek már el mióta megkapta, de még mindig a dobozban volt és a ráírt szöveget sem olvasta el. – Nem tarthatom meg, ugye? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Ha nem érzed helyesnek, hogy neked adta, akkor beszélj vele, de véleményem szerint azért küldte el, mert neked szánta. Figyelembe véve, hogy hatalmas szurkoló vagy, ráadásul ő a kedvenc csatárod is, így neki ez igen hízelgő lehet.</i> – Volt valami abban, amit mondott az anyja, akinek ugyan örökölte a szemét és az arcvonásait, de mondhatni egymás ellentétei voltak. A szőkésbarna hajú, negyvenes évei közepén járó nő határozott volt, intenzív és mindig a kacagásától visszhangzott a házuk, amitől olyan igazi volt az otthonuk. – <i>Valahogy nem hiszem, hogy minden szembe jövő lánynak odaadná, biztos egy igazi kincs lehet a számára is, vagy legalábbis én így gondolom belőled és az apádból kiindulva. </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem érzem helyesnek, hogy megtartsam. Ilyet nem küldözgetnék egy vadidegennek… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>És mi van azzal, hogy kedvel téged? Mondta Emma, hogy rengeteget beszéltek telefonon, és ha nem akarta volna tényleg neked adni kicsim, akkor nem tette volna meg.</i> – Csak lesütötte a szemeit, hiszen ez igaz volt, nagyon sokat beszéltek és annak is igazat kellett adnia, hogy senki sem kötelezte arra a csatárt, hogy elküldje neki ajándékba azt a mezt. Sóhajtva támasztotta arcát tenyerének, miközben próbált dűlőre jutni a gondolataival. – <i>Sejtem, hogy fura az egész, hogy akit eddig a képernyőn keresztül néztél, ott van a környezetedben, viszont nem bújhatsz el mindig Olívia, a dolgok nem így működnek. Lehet, hogy ijesztő, de talán itt lenne az ideje annak, ha egy picit elenged magad. Szeretlek kicsim, és nem akarom, hogy bárki bántson, abba inkább bele se akarok gondolni, hogy apád mit csinálna azzal, aki összetöri a szíved… a nővérednél is úgy kellett visszalökdösnöm az ajtóból, nálad meg se merném állítani.</i> – Kuncogni kezdett, ahogy eszébe jutott az édesapja heves természete, amit megörökölt ő is. Ugyan mindenki azt gondolta róla, hogy nyugis, hogy a légynek se tudna ártani, azonban, ha valaki felidegesítette, akkor képes volt elveszíteni a fejét. Ahogyan az angol tanára is jellemezte a többieknek, ő az a csendes gyilkos, akiről azt hiszed, hogy egy aranyos kiscica, aztán mégis kiderül róla, hogy ez vérengző tigris. – <i>Már most ki fog akadni, ha meg tudja, hogy egy focista érdeklődik irántad. Viszont akkor is úgy gondolom, hogy itt lenne az ideje, hogy engedj valakinek, aki szeretne megismerni téged. </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Barátnője van – jelentette ki pár pillanatnyi hallgatás után. Ez volt az egyik ok, amiért távol akart maradni Fernandótól, nem akart problémát okozni, hiszen olvasott nem egy cikket, amiben nem egy ismert személy nyilatkozta azt, hogy a média hazugságai tették tönkre a kapcsolatát. Más részt pedig ott volt az ismertsége, és igazából fogalma sem volt, hogy mit érez. Nem tudta volna azt se megmondani, hogy valójában meg akarja-e ismerni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Nem fogom azt mondani, hogy ezt hagyd figyelmen kívül, nem is úgy neveltünk titeket. Először tisztázd le magadban, hogy te mit szeretnél, aztán ráérsz a következő dologgal foglalkozni, mert az is előfordulhat, hogy már rég nincsenek is együtt, vagy nagyon megromlott a kapcsolatuk. Ezt nem tudhatod te sem, viszont az számomra is világos a hallottakból, hogy ő nem szimplán csak egy barátod akar lenni. Csak az a fontos, hogy te mit akarsz, amit neki el kell majd fogadnia. </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Köszi, anya. – Hálásan mosolyodott el, szüksége volt erre a beszélgetésre, hogy valaki helyre tegye a fejében a dolgokat, mert a lelke mélyén szerette volna megismerni a barna szeműt és hagyni, hogy magától alakuljanak köztük a dolgok, azonban ehhez ő túl nyuszi volt. Ahogyan az édesanyja is mondta, inkább elmenekült volna, minthogy szembenézzen azzal, hogy talán kedveli annyira Fernandót, hogy közelebb engedje magához és ne csak úgy, mint a legtöbb fiút a környezetében. Azonban még így se tudott elvonatkoztatni a ténytől, hogy kapcsolatban volt, hogy lehet, hogy téves az a kép, amit gondolt róla, amit eddig kapott tőle és csak egy kalandra vágyik. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Ez az anyák dolga, most viszont szeretném hallani, hogyan érzed magad Németországban…</i> </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Pillanatok alatt elterelődtek a gondolatai a csatárról és arról a zűrzavarról, ami a megjelenését övezte az életében. Igaza volt az édesanyjának, mindenképp végig kell gondolnia, hogy ő mit szeretne, mert jelen helyzetben ez volt a legfontosabb. Talán valahol már érezte is, hogy mit szeretne, hiszen azt már senkinek se tagadhatta, hogy mennyire jólesik neki a figyelmesség, amit kapott a spanyoltól, hogy ne élvezte volna azt, ahogyan a bárban nézett rá, hogy bármennyire is tiltakozott az ajándék ellen, a benne rejlő rajongó azóta ugrándozott örömében, mióta meglátta a doboz tartalmát. Viszont pont ez volt az a nagy dilemma, aminek legelőször a végére kellett járnia, hogy egyáltalán el tudja dönteni azt, hogy mit is szeretne igazából. A szurkoló Olívia akarja megismerni Fernandót, vagy az az Olívia, aki menekült előle, ahogyan minden más pasi elől is?
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-56107762595901361402016-11-06T13:20:00.000+01:002017-03-08T00:40:03.067+01:00A második<h2 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h2>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Már napok óta készen van a végleges fejezet,</b> azonban szerettem volna várni egy picit a feltöltéssel, hogy majd átolvasva tudjam megosztani veletek. Természetesen még így is előfordulhatnak benne hibák, viszont remélem, hogy ezek ellenére is élvezni fogjátok az olvasást! Az igazság az, hogy <i>ez már a második verzió a 2. fejezetre,</i> mivel eredetileg nem ezt terveztem, aztán rájöttem egy kisebb bakira, ami miatt változtatnom kell és őszintén véleményem szerint, így sokkal hitelesebb is lett, mármint amennyire lehet. Szerencsére a 3. fejezettel is igen jól haladok, ami csak annak köszönhető, hogy ezzel <u>a történettel részt veszek a NaNo WriMo-n,</u> aminek köszönhetően minden nap írók, amire szükségem is van. Valamiért nem érzem magam az igazinak, mármint ez hülyén hangzik, de egy kicsit döcögősen megy az írás egy bizonyos része, mert a szavak aztán csak jönnek, ezzel nincs is gondom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is húznám most tovább az időt ezen a borongós vasárnapon. <b>Kellemes olvasást kívánok az új fejezethez!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<h2 style="text-align: justify;">
</h2>
<h2 style="text-align: center;">
A második</h2>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjui4N-imI1-vWpTTKnvOcyfF9CxYocWTeum7OmYKA4rMOnpyUhuthOxSw1LP-ve21JJI0xesmmtKlX3_sGSFV3odmu_ikvFHB_25ItCkNyfxjuBP-ckshQoEUwCjJYzx1rA7cQVltZYxyJ/s1600/Az+els%25C5%2591+2.+fejezet.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjui4N-imI1-vWpTTKnvOcyfF9CxYocWTeum7OmYKA4rMOnpyUhuthOxSw1LP-ve21JJI0xesmmtKlX3_sGSFV3odmu_ikvFHB_25ItCkNyfxjuBP-ckshQoEUwCjJYzx1rA7cQVltZYxyJ/s320/Az+els%25C5%2591+2.+fejezet.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=DK_0jXPuIr0" target="_blank">What do you mean?</a></b></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Halványan mosolyodott el, ahogyan egy újabb felszabadult párbeszédet olvasott el a kezében tartott könyvben, amelynek lassan a végére ért. Próbált minden idegszálával a történetre koncentrálni, amely ugyan rengeteg klisét tartalmazott, ennek ellenére nem tudta letenni az ujjai közül és még így is elkalandoztak közben a gondolatai. Magánytól túlcsorduló lelkének szüksége volt a jóképű pasi humoros megjegyzéseire, hogy kivonja magát a bent uralkodó káoszból és elfeledje a barna szemű spanyolt is. Próbálta ugyan magának is tagadni, de amióta elköszönt tőle a bárból nem tudta kiverni a fejéből, ezen pedig az a mosoly sem segített, amit a mai meccsen küldött neki, mert biztos volt benne, hogy az neki szólt. Tudta, hogy nem szabadna, hogy ennyire megfogja ez, azonban nem tudott semmire sem huzamosabb ideig odafigyelni, mert hamarosan újra a lelátón találta magát, miközben a csokoládébarna szemekbe nézett. Túlontúl közel ültek a pályához, mindössze pár sorral a spanyol kispad mögött, így valamiért nem is lepte meg, hogy olyan hamar megtalálta őket a csatár, abba pedig egyáltalán nem akart belegondolni, hogy mennyibe kerülhettek a jegyek. Mindezek ellenére feledhetetlen élmény volt a számára, hogy ott lehetett, hogy átélhette egy ilyen mérkőzés hangulatát, hogy láthatta a spanyolok győzelmét és Fernando gólját is, még úgyis, hogy kicsit egyoldalúnak találta az egész meccset. Talán tényleg hallgatnia kellene Zórára és írnia kellene egy üzenetet, ha felhívni már nem akarta? </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A fejezet végére érve, kinyúlt az asztalon pihenő pohárért, majd nagyokat kortyolt a már felmelegedő üdítőből. Csak pár pillanatra nézett be a nappaliba, ahol a nővére már órák óta izgatottan készülődött az esti randijára. Újra felvetődött benne, hogy vajon ő is így viselkedne-e? Ugyanígy izgulna, vagy csak nyugodtan készülődne? Nem tudott válaszolni, mivel még nem volt túl az első randin, egyetlen egy srác sem hívta el, így nem is tudott Emma segítségére lenni, ráadásul hármójuk közül őt érdekelte a legkevésbé a sminkelés vagy bármi más, amivel kicsinosíthatták magukat. A véleményére persze kíváncsiak voltak, ami miatt nem egyszer behívták, viszont bármit is próbált fel, az jól állt neki, így nem volt igazán a segítségükre. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Na? – Végül csak letette a regényt, és a poharával együtt sétált be az erkélyről. Emma rögtön felé fordult és kislányos arckifejezéssel várta a véleményét, amin muszáj volt elmosolyodnia. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ez eddig a legjobb. Részemről az áldásomat adom rá. – Nagyon boldog volt, hogy ott lehet most a testvérével, mert az utóbbi időkben nagyon keveset tudtak találkozni. A családban ő volt az, aki kifejezetten ellenezte annak idején, hogy külföldre menjen tanulni, mivel a lelke mélyén érezte, hogy akkor meg fog változni a kapcsolatuk, ami igen szoros volt. Nehéz volt megszoknia, hogy a házukban már csak ő van a szülei mellett, hogy ha valami problémája akad, akkor nem tud rögtön átrohanni Emma szobájába, mert ugyan Zóra ott volt neki és olyan volt számára, mint egy pót nővér, mégsem volt ugyanaz. Ezért is örült annyira, mikor megtudta, hogy a nyár nagy részét kint töltheti nála Lipcsében és ismét hármasban lehetnek, ahogyan az elköltözése előtt is. – Tuti odáig lesz érted Martin. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Köszi Oli. Ha mégis meggondolnátok magatokat és elmentek valahova, írjatok egy üzit. – Csak bólintott válaszképp, miközben viszonozta a szoros ölelést. Ugyan még nem találkozott a pasi jelölttel, viszont a széles mosolyból és a csillogó szempárból, eddig nem volt ellenszenves a számára és nagyon remélte, hogy ez a későbbiekben sem fog változni, mikor megismerkednek. – A pótkulcsot tudjátok, hogy hol találjátok meg? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Persze, de menj már! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jó szórakozást – köszönt el, majd Zóra felé fordult, aki már a kanapéra dobált ruhák között keresgélt. Szerda este volt, így nem is lepte meg, hogy barátnője nem az otthon ülést tervezte el maguknak, pluszban ez volt az ő nyaralása, így már a reptéren kihangsúlyozta neki, hogy nem fognak a négy fal között ülni. Megértette ugyan az érveit, azonban a teljes ellentéte volt, szívesebben maradt volna a lakásban és miután megnézi az esti mérkőzést, befejezi az olvasást. – Azért tusolni még elmehetek? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– De igyekezz! Addig keresek neked is valamit… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csukott szemmel élvezte a hűvös, esti szellőt az erkélyen állva, miközben a gondolatai végre lelassultak és már közel sem száguldoztak annyira, mint vacsora közben. A központban, egy hangulatos étterem teraszán ültek le és Zóra egészen addig nyaggatta az sms küldéssel, amíg nem kezdett el rajta komolyan gondolkodni. Túlságosan jól ismerte őt, így tudta jól, hogy elég elültetnie a bogarat a fülében, ami addig úgysem hagyja majd békén, amíg el nem küldi azt az üzenetet. Egész vacsora alatt a különböző érveken rágódott, míg próbálta tartani a beszélgetés fonalát, és hosszú percekkel később sem tartotta jó ötletnek, hogy írjon a focistának, viszont ahogy a terasz végében lévő kivetítőn meglátta a spanyolok győzelmének visszajátszott perceit, már a táskájában kutatott a telefonja után. Hosszú másodpercekig tanakodott magában, hogy mit is kellene írnia, hiszen hihetetlenül hálás volt a jegyekért, azonban nem akart tolakodó lenni, és azt se szerette volna, ha félreérti az egészet és arra fog gondolni ezután, hogy jóval többet szeretne, és csak ki akarja őt használni. Végül csak pár sorba megírta, hogy mennyire köszöni a jegyeket és gratulált a mérkőzés, illetve a gólja miatt, majd mielőtt még meggondolta volna magát, el is küldte az üzenetet. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Azóta pedig már egy óra is eltelt, időközben hazaértek és egy újabb frissítő tusoláson volt túl, majd már készült bevackolni magát az ágyába, mikor eszébe jutott, hogy kint hagyta a könyvét. Felnyitva szemhéját, mélyet lélegzett a friss levegőből, majd magához véve a regényt, visszasétált a lakásba. Zóra még mindig a fürdőszobában volt, így miután lekapcsolta a nappaliban a villanyt, bement a kisebbik hálóba, ami most egyedül csak az övé volt. Pár hete még Emma egyik évfolyamtársa lakott benne, aki végül összeköltözött a barátjával, azóta pedig üresen állt a szoba, még nem talált új lakótársat magának a nővére. Emiatt is érezte olyan csupasznak, mivel a franciaágyon, az éjjeli- és a ruhás szekrényen kívül semmi más nem volt odabent. Behajtva maga mögött az ajtót, a beszűrődő fényben elbotorkált az ágyig, majd felkapcsolva a kislámpát, befeküdt az ágyba. A könyvjelzőnél nyitotta ki a könyvet, majd próbált teljesen elmerülni a sorokban és nem arra gondolni, hogy a mellette heverő telefon semmi jelét nem mutatja annak, hogy bárki is kereste volna őt. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Percekkel később csak arra lett figyelmes, hogy csendesen bámulja az oldalt, miközben egyre jobban eluralkodott rajta a szomorúság. Pont emiatt nem akart írni a csatárnak, mert valahol sejtette, hogy nem fog válasz érkezni, és hiába nem akarta beleélni magát, várta mégis, hogy írni fog majd valamit, most azonban csalódott volt, mert beigazolódott a sejtése. Sóhajtva rakta vissza a fényképet a lapok közé, majd összecsukta a regényt és az éjjeliszekrényre téve, lecsukta a lámpát. Átfordulva a másik oldalára, a párnája alá csúsztatta a kezét, végül csak elvackolta magát a könnyed paplan alatt és hosszan nézett ki az ablakon, amin nem eresztette le a redőnyt. Valamiért mindig is úgy szeretett aludni, ha kintről beszűrődött a fény, nem mintha félt volna a sötétben, csak megnyugtatta a tény, hogy bármikor kinézhet, és az eget fogja látni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csalódott volt, pedig nem lett volna szabad ezt éreznie, megannyi oka lehetett annak, amiért nem reagált semmit a focista. Ráadásul miért is kellett volna bármit is tennie? Lehet, hogy ő erőltette annyira azt, hogy megkapják a jegyeket, hogy hívás nélkül csatlakozott hozzájuk akkor este a bárban, viszont semmilyen kötelezettsége nem volt felé. Sóhajtva hunyta le szemét, és próbálta kiüríteni a fejét, kiűzni belőle a barna szempár tulajdonosát és végre megszabadulni attól a különleges érzéstől is, amit Fernando ébresztett fel benne. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres</i> </div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Mereven bámulta a telefonját és tudta, hogy fel kellene hívnia Olallát, hogy megbeszéljék a korábbi vitájukat, amit a bárban készült fotók idéztek elő, azonban egy gondolata sem terelte arra, hogy megnyomja a zöld gombot, csak neki dőlt a lift hűvös falának. Tisztában volt vele, hogy a végtelenségig nem húzhatja a hívást, mert nem lesz egyszerűbb és csak tovább fog mérgesedni a kapcsolatuk, mivel már így is túl sokat gondolt a képekbe a barátnője. Tény, hogy folyton Olíviát bámulta, minden érzéke a lányra figyelt, de nem vetette rá magát és nem is csalta meg vele. Nem tagadta, hogy nagy benyomást tett rá a kék szemű, hogy pár másodperc alatt elveszett a tekintetében, hogy iszonyat elégedett volt, amikor a saját nevét olvasta le a mezéről, ahogyan azt se, hogy nem egy barátot látott benne, hanem egy igazi nőt… </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Meglepve nézett a kezében megrezdülő mobilra, amelyre egy új üzenet érkezett, és ahogy meglátta, hogy ki küldte, rögtön elmosolyodott. Egy rövid pillanatig azt hitte, hogy Olallától érkezett, hogy a jól bevált trükkjeivel akar próbálkozni, aztán rájött, hogy éppen arra várt a nő, hogy ő kezdeményezzen és vallja be, hogy hibázott. A rátörő kíváncsiságnak köszönhetően, sietve nyitotta meg az sms-t, azonban mielőtt még elolvasta volna a pár rövid mondatot, sokáig nézte a kiírt nevet, hogy tényleg nem hallucinálja-e az Olíviát. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Csak szeretném újra megköszönni a jegyeket és gratulálok a gólodhoz. Ügyesek voltatok. :) </i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Olívia </i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Semmi különös nem volt az üzenetben, mégis minden figyelmét lekötötte, így arra sem eszmélt fel, hogy időközben megállt a lift és széthúzódtak az ajtók. Kimondhatatlanul jólesett neki a dicséret, amit kapott, amit a barátnőjétől már elég régóta nem hallott és az igazat bevallva már nem is igazán várta. Bántania kellett volna ennek, viszont úgy örült egy mondhatni vad idegen pár szavának, mintha azt maga a spanyol király intézte volna hozzá. Természetesen jobban szerette volna, ha ezt úgy hallja, hogy ott áll előtte Olívia, ha közben a szemeibe nézhet… sóhajtva indult kifelé a már bezáródni készülő liftből, mivel a csoportkör végéig egészen biztos nem tud majd találkozni a barna hajúval, aki talán akkor már nem is lesz Németországban. Minél előbb ki akarta deríteni ezt, egyáltalán nem akarta azt, hogy a mai legyen az utolsó találkozásuk, főleg, hogy nem is tudott vele beszélni, csak a távolból nézhette. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Visszajössz vagy továbbra is bánkódsz a nagy szerelmed miatt? – Váratlanul érte a kérdés, aminek köszönhetően olyan gyorsan süllyesztette a zsebébe a telefonját, mintha éppen rajta kapták volna. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem bánkódom, de nekem ennyi bőven elég volt az ünneplésből – vonta meg a vállát, majd tovább sétált a szobájuk felé. Volt okuk az ünneplésre, főleg neki, hogy gólt is rúgott, azonban sokkal jobban vágyott arra, hogy beszéljen a fiatal lánnyal, aki minden bizonnyal kezdte elcsavarni a fejét, pedig ezért nem tett sokat és nem is ismerték túl jól egymást. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ennyire összevesztettek? – Nem várta, hogy utána jöjjön Sergio, viszont örült annak, hogy végre valakivel beszélhet a problémáiról, mert a hátvéd elég sokat tudott a kapcsolatáról, így nem kellett beavatnia semmibe sem. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ne is mond! Egy kép alapján elkönyvelte, hogy már tuti megcsaltam egy tucat nővel – háborodott fel, miközben ledőlt az ágyára. A plafont kezdte el bámulni és igyekezett valamit kitalálni a gondjára, viszont hamarosan beúszott elé Olívia arca és máris azon agyalt, hogyan fog vele újra találkozni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hát azért haver elég rendesen megbámultad azt a kis csajt a múltkor. – Sejtette, hogy többen is észrevették ezt, de ahogyan akkor este se, most sem törődött ezzel. Jól érezte magát a lányokkal, ha visszamenne az időben, biztos nem cselekedne másképp, még úgy sem, hogy tudja jól mennyire kiakadt ezen Olalla. – Szerintem túl fiatal. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Anyám, csak beszélgettünk, nem döntöttem meg ott mindenki előtt! Nem volt semmi hátsó szándékom, csak ki akartam kapcsolódni – füllentette, arra azonban nem volt szüksége, hogy ezen csámcsogjon minden csapattársa. Nyugodt körülmények között kellet átgondolnia az életét, hogy mit akart a barátnőjétől vagy az alig ismert barna hajútól, ami a folytonos cikizésekkel nem menne. Azt viszont már az üzenet olvasása után is tudta, hogy ha egyedül lesz, akkor fel fogja hívni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Aha, és ezért szereztél nekik jegyet is, mi? Legalább kint voltak? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Az én nevem volt a mezén – vigyorodott el akaratlanul is, és szerette volna, ha ez a következő meccsükön is így lenne. Ahogy visszagondolt, egyetlen egy alkalmat sem tudott felhozni, amikor olyan bizonyítási vágy ébredt volna benne, mint ma, amikor belenézett Olívia szemeibe. Még akkor sem, amikor kint volt a barátnője, akit fele annyira sem érdekelt az, hogy mi ment a pályán vagy az, hogy gólt lőtt és neki ajánlotta. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha most látnád a fejedet, minél előbb szakítanál Olallával és tepernél a kis csajnál. – Nem először tanácsolta már ezt neki Sese, mivel rengetegszer kaptak össze telefonon is, mikor a válogatott miatt voltak szobatársak. Hol kisebbek, hol nagyobbak voltak ezek, viszont mire hazament, már vagy megbeszélték az egészet, vagy valami falatnyi fehérneműben várta és nagyon hamar a szőnyeg alá seperték a problémát. – Legalább megéri? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem mondom, hogy nem tetszik, de ott van Olalla. Sose csalnám meg, még ha már szakítanunk is kellett volna. Ráadásul Olívia nem olyan lány, aki ezt a tényt figyelmen kívül hagyná. – Keveset beszéltek, de tudta jól, hogy a kisebb távolságtartás mögött az állt, hogy foglalt volt. Azt pedig egyáltalán nem akarta kibökni, hogy ha lett volna rá módja, már rég megcsókolta volna a kék szeműt. Ismét maga előtt látta az apró mosolyt, a puha ajkakkal, majd azt a leheletnyi rést, ami úgy hívogatta, mint a mágnes. Képtelen volt kiverni ezt a fejéből, ahogyan az érzést is, hogy meg akarja csókolni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nyugodtan etesd ezzel magad, de engem ne nézz hülyének! Ha nem lenne senkid, már rég azon lennél, hogy felszedd. – Nem akart belegondolni abba, hogy mi lenne, ha szingli lenne, ha tudná, hogy Olíviának sincs senkije. – Megvan a száma, nem? Hívd fel, mert biztos szórakoztatóbb, mint a többieket hallgatni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem visszafelé indultál? – Idegesítette az andalúz mindentudó vigyora, ahogyan a felesleges tanácsai is, mivel épp arra készült, hogy felhívja a lányt, mikor megjelent. Nem akart fültanút, nyugalomban akart telefonálni, és titkon tartott attól is, hogy egy újabb kikosarazás esetén az egész hotel rajta fog röhögni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Már itt sem vagyok, de a helyedben minél előbb befűzném a csajt. Ordít rólad a szex hiány! – Csak horkant egyet, majd lehunyta a szemét és némaságba burkolózott, amivel csak tovább szórakoztatta a szobatársát. Semmi szüksége nem volt arra, hogy más is szembesítse a jelenlegi problémái egyikével, ahogyan arra sem, hogy ráébresszék, hogy megkívánta Olíviát. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Rövid másodpercek múlva már maga előtt is látta abban a lenge ruhában, amit a bárban viselt, amit túl könnyedén le tudott volna róla venni. Nem nézhette olyan sokáig, amíg szerette volna, de ahhoz bőven elég volt, hogy beindulhasson a fantáziája és elképzelje, ahogy egyre kevesebb anyag fedi a törékeny testet, ahogy a kék szempár mélyén vágy lobog. Egy igazi idiótának érezte magát, mivel egy olyan lány után sóvárgott, aki semmi jelét nem adta annak, hogy észrevette az érdeklődését, akinek minden bizonnyal van barátja. Mindezek ellenére, továbbra is maga előtt látta, falatnyi fehérneműben, végleg pedig akkor veszett el, mikor elképzelte, ahogyan kimondja a nevét és úgy mosolyodik el, ahogyan a meccsen is, mikor a gólja után kinézett rá. Ha akkor kettesben vannak, minden bizonnyal az lett volna az a momentum, amikor az utolsó cérna is elszakad nála és nem foglalkozva semmivel sem, megcsókolja. Teljesen lesokkolta az a szükség, amit ezen gondolata idézett elő, sose érezte még azt, hogy valamit ennyire meg kell tennie, hogy ennyire vágyik arra, hogy hozzá érjen a puha ajkakhoz, hogy milyen érzés lenne. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Sóhajtva nyitotta ki szemét, miközben a zsebébe nyúlt és elővette a mobilját, melyen hamarosan már a telefonkönyvben kereste Olívia számát. El kellett valahogy űznie a képzelgéseit, mert bármennyire nem volt semmilyen ráutaló jel, egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy nincs barátja. Bár a srác helyében, biztos nem hagyta volna, hogy nélküle utazzon el, tudta volna jól, hogy bárki megkörnyékezheti a lányt, amire ugyan nem reagálna, de esélyt se adott volna egynek se arra, hogy akár eszébe jusson az, hogy próbálkozzon. Őt se igazán érdekelte, hogy barátnője van, egyedül csak azért nem tett semmit, mert nem volt rá módja, máskülönben valószínűleg most is vele lenne. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Elindítva a hívást, a füléhez emelte a telefont, miközben csak arra tudott gondolni, hogy egyre szánalmasabban viselkedik. Nem lett volna szabad ennyire megfognia a gondolatait ennek a lánynak, hiszen most a focira és a tornára kellene koncentrálnia, nem egy kék szempárra és főleg nem arra, hogy mi mindent tudna csinálni vele. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szia – köszönt a telefonba. Fogalma sem volt, hogy mit akar mondani, hogy mit kellene, egyszerűen csak beszélgetni akart vele. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Szia Fernando, Zóra vagyok. Olit nem tudom adni, tusolni van…</i> – Nem hallotta a mondat folytatását, nem tudott a női hangra figyelni. Ahogy meghallotta, hogy mit csinál a lány, gondolatai elkalandoztak és hamarosan már ott állt abban a fürdőszobában és a víz alatt álló meztelen alakot bámulta szemrebbenés nélkül. – <i>Ott vagy még?</i> </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mi?! Persze, itt vagyok. Ööö, megmondanád neki, hogy kerestem? – Zagyvált össze-vissza, még mindig maga előtt látva a fantáziaképet. Igazat kellett adnia Sergiónak, totál ki volt éhezve. – Vagy hagyd, majd felhívom később. Most mennem kell. Szia! – Azt se várta meg, hogy elköszönjön, azonnal bontotta a hívást. Hülyét csinált magából és biztos volt benne, hogy Zóra levágta, hogy miért szakította meg olyan gyorsan a beszélgetést. De hát mégis mit csinálhatott volna, amikor pár találkozás után ennyire elvette az eszét a lány, aki szinte megmérgezte minden gondolatát? – Ökör vagy Torres és úgy viselkedsz, mint valami tizenéves kölyök, aki összecsinálja magát az első szép lány láttán – korholta magát hangosan, miközben sietősen kelt fel az ágyról és indult meg a fürdő felé. Egyáltalán nem úgy viselkedett, mint egy huszonkét éves férfi, mert máskülönben hidegen hagyta volna, vagy legalábbis nem reagál rá ilyen hevesen. – Meg fogok őrülni jövő hét szombatig! </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A hűs reggeli szellő könnyedén lebbentette meg a harmadik emeleti szoba függönyét, majd ugyanígy simított végig a kitakarózva alvó lány bőrén is. Még az igazak álmát aludta, hiába sütött be az ablakon a nap, és hiába csörrent meg röviden a telefonja. Ugyan megfordult, de csak még mélyebbre került az álmatlan alvásba, mintha nem is történt volna semmi sem és talán ez így is maradt volna, ha nem szólalt volna meg újra a mobil, ami most nem hallgatott el olyan hamar, kitartóan próbálta felhívni magára tulajdonosa figyelmét. Már jócskán a dal közepén járt a lejátszó, mikor lassan kinyúlt a barna hajú és az éjjeli szekrényen kezdett el keresgélni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Halló? – Ahogy megérezte ujjai között a készüléket, megfogta és a füléhez emelve anélkül fogadta a hívást, hogy megnézte volna, hogy ki keresi. Egy ásítás kíséretében szólalt meg, amiből valószínűleg semmit sem értett a hívó fél, azonban még mindig félálomba volt, így mindebből nem vett észre semmit. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Ugye nem ébresztettelek fel?</i> – Azonnal felpattantak a szemhéjai, mikor meghallotta a férfi hangját. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Fernando? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Felébresztettelek. Ne haragudj, csak arra gondoltam, hogy most tudok veled beszélni. Eszembe se jutott, hogy még nem vagy fent.</i> – Szüksége volt pár pillanatra, hogy feldolgozza, hogy tényleg a focistával beszél, hogy az előző esti csalódottsága eltűnjön és kíváncsi legyen arra, hogy miért kereste. Ennek ellenére, fogalma sem volt, hogy mit kellene mondania, egyáltalán hogyan viselkedjen. – <i>Tegnap is szerettem volna beszélni veled, csak nem voltál telefon közelben. </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tényleg? – Sejtette, hogy nagyon jól szórakozott az egyszavas kérdésein, viszont még mindig teljesen meg volt döbbenve és valamiért egyáltalán nem tudta elhinni, hogy a spanyol csatárral beszélget. – Nem szóltak erről… mindig ilyen korán kelsz? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Az a korán nyolc órát jelent Csipkerózsika. Én már túl vagyok a reggelin és a tegnapi meccs kielemzésén is.</i> </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Amióta megkezdődött nekem a szünet, ilyenkor fordulok át a másik oldalamra – dörzsölte meg a szemét. Ugyan hivatalosan még nem volt vége a tanévnek, az osztálytársai nagy része épp az első órájukon szenvedett, ő azonban ebből kimaradt, mivel még az év elején megegyezett az édesapjával, hogyha az elvárásainak megfelelően alakulnak a féléves és az év végi osztályzatai, akkor már a nyitó mérkőzés napján kint lehet Emmánál. Az elmúlt hónapokban minden figyelmét a tanulásra fordította, hiszen meg volt a kellő motivációja és mindennek végül meg is lett az eredménye, már napok óta Lipcsében volt. Az édesanyja nem támogatta az egyezségüket, nem örült annak, hogy egy teljes hetet kihagy, még ha az az utolsó is volt, azt viszont ő sem tagadhatta, hogy igen keményen dolgozott azért, hogy minden korábbi rossz jegyét kijavítsa, és amiből jól állt, abból még többet hozzon ki. Ráadásul nem maradt le semmiről sem, mivel már korábban lezártak mindenkit, a héten csak azoknak kellett felelnie, akik kétesre álltak. Ő pedig még fizikából is megkapta a jobb jegyet, amit egyenesen utált. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Ez gonosz volt! Idejét sem tudom már, hogy mikor tudtam úgy isten igazából lustálkodni. Még ha szabad is lenne, akkor is túl korán felkelek.</i> – Neki közel három hónapja lesz a pihenésre, amire szüksége is volt a fárasztó tanév után és minél jobban szeretett volna feltöltődni, mert semmi jóval nem kecsegtették őket a tanárok, ha a végzős év került szóba. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem hiszem, hogy bárki kényszerített volna arra, hogy profi focista legyél. – Ült fel az ágyban, mert érezte, hogy ez nem lesz olyan rövid beszélgetést, amit pár pillanat múlva le fognak zárni és elköszönnek egymástól. Másodpercek múlva már a felstócolt párnáknak dőlt és felhúzva a lábait, kényelmesen helyezkedett el. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Pedig de. A bátyám mindig magával cipelt, hogy meglegyenek a csapatok. Ha pedig ez nem így lett volna, akkor most mi sem beszélgetnénk, és nagyon sajnálnám, hogy nem ismertelek meg.</i> – Meglepte a kijelentés, ami őszintének hangzott. Egyáltalán nem várta ezt, mivel idáig úgy gondolta, hogy szimplán csak kedvességből viselkedik így a barna szemű, hogy csak a szerencsétlensége miatt volt olyan közvetlen és ezért ajánlotta fel a jegyeket is. Viszont ez a mondat jóval többet tartalmazott ennél, és tény volt, hogy szimpatikusnak találja attól függetlenül, hogy ő volt a kedvenc játékosa, de mint embert nem ismerhette és a kijelentésével mindez váratlanul érte. – <i>Milyen volt a meccs a lelátóról? </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Őszintén, nem volt valami élvezetes. Az ukránok nem sok mindent csináltak egész idő alatt, így eléggé könnyű dolgotok volt. Túl egyoldalú volt. – Nem akart csak azért csupa jót mondani, mert épp Fernando Toresszel beszélt telefonon. – Legalább odaadtad a mezed annak a hátvédnek? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Miért adtam volna oda?</i> </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Gondolom azért akart megállítani, hogy megbeszélje veled, hogy a meccs végén vele cserélj. – Elmosolyodott, ahogy meghallotta a jóízű nevetést. Saját magát is meglepte azzal a könnyedséggel, amivel beszélt, mással kellett ahhoz jó pár hét, hogy így el tudja engedni magát és közben ne kattogjon az agya, hogy vajon mit gondolhat róla a másik. Jelenleg csak élvezte a csevegést a spanyollal, gondolkodni pedig később is rá fog érni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
–<i> Nem adtam oda senkinek, valaki másnak szánom.</i> – Valamiért beugrott elé az a rejtélyes mosoly, amit a bárban is többször látott az arcán. – <i>Viszont azt nem jó hallani, hogy nem érezted jól magad a tegnapi meccsen. Szívesen szerzek a következőkre is… </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jézusom, erre nincs semmi szükség! Így is egy egész életen át hálás lehetek neked ezért a három jegyért is, ráadásul biztos egy vagyonba kerülhettek – vágott azonnal a szavába mielőtt még befejezhette volna a mondatát. Rettenetesen jólesett neki, hogy fel akarta ezt ajánlani és ugyanannyira örült annak is, hogy tegnap kint lehetett a stadionban, azonban nem akart telhetetlennek tűnni, vagy olyannak, aki kihasználja a pár napos ismertségüket és valaki jólelkűségét. – A képernyőn keresztül is jó lesz látni a meccseteket. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Biztos?</i> </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Igen. Egészen tegnap előttig úgy volt, hogy itthon fogom megnézni. Szóval tényleg nagyon szépen köszönöm, és bármit is mondtam, egy igazi élmény volt, amit sose fogok elfelejteni. – Fogalma sem volt, hogy már hanyadjára köszönte meg, de még mindig nem érezte elégnek. Egyáltalán nem volt abban biztos, hogy valaha sikerülne bármivel is meghálálnia a kedvességét, amit más valószínűleg nem tett volna meg. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Olívia már azzal megköszönted, hogy az én nevem van a mezed hátulján. Tényleg, nem akartad aláíratni a boltban?</i> – Pillanatok alatt elfeledkezett mindenről, a hozzá intézet kérdésről is, csak azt ízlelgette magában, ahogyan kimondta a nevét. Teljesen más hatást gyakorolt rá, mint korábban bármikor, amikor valaki kimondta, mintha most először hallaná kiejtve a nevét. Úgy hangzott a férfitől, mintha igazán különleges lenne. – <i>Olívia?</i> </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tessék? – Nem tudta volna megmondani, hogy mire kellene válaszolnia, a gondolatai ezer meg egy felé cikáztak, de az közös volt bennük, hogy a csatár körül forogtak, akivel már hosszú percek óta beszélgetett. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Ha szeretnéd, aláírom a mezedet.</i> – Érezte, hogy rajta mosolyog a másik, hogy szórakoztatja a hirtelen támadt szétszórtsága, amitől zavarba jött rögtön és még jobban a nehezére esett a koncentrálás. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kedves vagy, de nem szeretném, mert akkor többet biztos nem venném fel. Itt pedig nincs másik mezem. – Egy igazi kincs lett volna a számára, egy boldog emlék, amire boldogan gondolt volna vissza évek múlva és pont emiatt nem hordta volna, nehogy lekopjon az autogram. Ugyan egyáltalán nem hitt abban, hogy bármikor máskor lesz alkalma úgy felvenni, hogy kint a stadionban nézheti majd végig a mérkőzést, viszont otthon mindig mezekben nézték az édesapjával a tévén keresztül. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Azért ha meggondolnád magad, nyugodtan szólj. Szívesen aláírom és még közös képet is csinálhatunk. </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Attól függetlenül, hogy milyen név van a hátulján, én nem vagyok olyan mániákus, mint a többi rajongótok. Nem fog összedőlni a világom, ha nem lesz közös fotóm veled, vagy bárki mással a csapatból. – Rosszul esett neki, hogy ha nyíltan nem is, de valahol azokhoz a hisztérikákhoz hasonlítja Fernando, pedig eddig egyszer sem viselkedett úgy, amikor találkoztak, sőt! Többször szemrehányóan jegyezte meg neki, hogy mennyire frusztrálja az, hogy egyenesen menekül tőle, most mégis mást sugalltak a szavai. Ha nem lökte volna fel az a férfi, biztos nem várta volna meg a focistákat és aláírást se kért volna egyikőjüktől sem. Ő tényleg a játékot szerette, mert ugyan megvoltak a maga kedvencei, azonban a tudásuk miatt szerette őket és nem azért, mert jól néztek ki. Az számára mellékes volt, ahogyan Zóra mondta volna, csak grátisz volt néhányukkal kapcsolatban. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Tudom, és nem is akartalak velük egy szinten megemlíteni. Máskülönben a számomat sem adtam volna meg, de bízom abban, hogy nem fogsz visszaélni ezzel.</i> – Próbálta helyre hozni az előbbi baklövését a barna szemű és a bizalmával valamit sikerült is javítania. Bár az is igaz volt, hogy nem is ő akarta annyira azt, hogy számot cseréljenek. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Pedig már épp kezdtem tervezgetni, hogyan juttassam el a rajongói táborodnak – viccelt és remélte, hogy érti is, mivel igazából a közelükbe se menne azoknak a lányoknak. Bőven elég volt neki is, hogy egy-egy meccsen hallotta a visításukat, amikor meglátták az aktuális helyes pasit, ő pedig a lehető legmesszebb szeretett volna akkor lenni tőlük. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Akkor jobb, ha kikapcsolom majd a telefonom. Viszont, ha most nem haragszol, akkor elköszönök. Van mára jó pár kötelező programunk és muszáj vagyok készülődni. Ha mégis meggondolnád magad, nyugodtan szólj, rendben! Vissza foglak hívni, ha nem veszem fel, vagy írj megint egy smst. </i></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Rendben és tényleg köszönöm Fernando! – Kimondhatatlanul örült annak, hogy felhívta a csatár, annak viszont annyira nem, hogy ilyen hamar el kell köszönnie tőle. Olyan érzése volt, mintha már hosszú évek óta ismernék egymást, sőt, barátok lennének. Emiatt ment számára könnyedén a társalgás, hiába találkoztak mindössze pár napja. – Szia! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– <i>Szívesen, és remélem, hogy hamarosan újra látlak. Szia! </i></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Úgy mosolygott még pillanatokkal később is, mint egy igazi idióta, mint egy tini, aki épp az imént beszélt negyedórát a suli népszerű pasijával… Ekkor fogta fel, hogy mennyit társalogtak, hogy hallotta a focista hangján, hogy nem szívesen búcsúzik. Egyszerűen nem tudta hová tenni az egészet, ahogyan azt a kislányos örömöt sem, amit érzett. Nem tagadta, hogy ne tartotta volna jóképűnek, emiatt talán érthető is lett volna ez az érzés, azonban tudta jól, hogy barátnője van, ráadásul abban végképp nem hitt, hogy akarhatna tőle valamit. Nevetségesnek érezte ezt a gondolatát, mégsem múlt el ez, amin az sem segített, hogy Fernando még találkozni szeretett volna vele. Fogalma sem volt, hogy mit is jelentett ez valójában, de nem is akart ezzel foglalkozni, nehogy túlságosan beleélje magát valamibe, amibe csak ő hitt, reménykedett. Eszével tudta jól, hogy ez az érdeklődés nem fog olyan sokáig tartani, hamarosan már nem akar majd vele találkozni a spanyol, emiatt sem kell reménykednie, hogy bármi is van az egész mögött, hiszen már így is kész csoda volt, ami történt. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Mélyet lélegezve, visszarakta az éjjeli szekrényre telefonját, miközben próbálta kiverni a fejéből a beszélgetést és a hozzá kapcsolódó gondolatokat is. Jó döntésnek tartotta, hogy nem fogadta el az újabb jegyeket, amik csak tovább bonyolítottak volna mindent, ráadásul már így is túl kusza volt minden. Még sose zavarták így össze, főleg nem egy pasi, és nem is tudta volna megmondani, hogy hogyan és mikor sikerült ez a barna szeműnek. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– A spanyolod volt az, igaz? – Váratlanul érte Zóra kérdése, mivel nem hallotta a mozgolódást, és nem is érezte magán a tekintetét. Abba már bele se akart gondolni, hogy mennyit hallhatott a telefonálásából. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mivel valaki elfelejtette mondani, hogy tegnap este keresett… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Na ácsi! Én szóltam volna, csak amikor hívott épp tusoltál, aztán meg a szüleiddel beszéltél. Pluszban azt mondta, hogy majd később próbálkozik, nem gondoltam, hogy ez reggelt jelent nála – szólt közbe barátnője, amivel elhallgattatta. Tudta jól, hogy ezek után csak még jobban fogja piszkálni Fernandóval, mert ha rajta múlt volna, már régen túl lettek volna az első randin és a másodikra készülne. – Ezek után pedig hallani se akarok arról, hogy nem vagy oda érte, vagy hogy ez ne lenne kölcsönös. – A bár óta folyton ezt hajtogatta, hogy végig őt bámulta, hogy attól függetlenül, hogy nem vette észre, elég intenzíven flörtöltek. Hiába próbált azzal érvelni, hogy barátnője van a focistának, csak azt reagálta, hogy ez nem érződött. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mondtam már, hogy rosszul látod. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Persze Angyalka, persze. – Bólogatott beleegyezően a mindentudó vigyorával Zóra, amit most kifejezetten utált. Lehet, hogy jó pasinak tartotta, de nem volt oda érte, és főleg nem volt ez kölcsönös. – Jut eszembe, ha már ennyire ellenkezel, akkor majd kérdezd meg tőle, hogy miért köszönt el tőlem olyan gyorsan, amikor mondtam, hogy tusolni vagy. – Kacsintott rá, majd még mindig mosolyogva kisétált az ajtón, míg ő csak füstölgött magában. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Gondolom, nem akart zavarni, ha már velem akart beszélni – motyogta félig hangosan és próbált elvonatkoztatni attól, hogy ez milyen naivnak hangzott, és hogy igyekezett bebeszélni magának is. Nem akart odafigyelni Zóra célozgatásaira, ahogyan semmi másra sem, így gyorsan vágta magát fekvő helyzetbe és rántotta magára a takarót úgy, hogy még a feje búbja sem látszódott ki. Próbált kikapcsolni, azonban pillanatok múlva már maga előtt is látta mindazt, amire utalgattak már neki napok óta, látta, hogy Fernando tényleg úgy néz rá, ahogyan arra felhívták a figyelmét, hogy talán tényleg akar tőle valamit. Tehetetlenül nyögött fel és kiabált hangosan, amire csak kacagás érkezett pár szóval egyetemben, amiből tudta jól, hogy a tulajdonosának igaza van. – Most nagyon utállak! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Én azért még szeretlek.</div>
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-13672484338766261242016-10-22T16:25:00.000+02:002017-03-07T22:40:52.889+01:00Az első<h2 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h2>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Szerettem volna, ha ez a fejezet már előző hétvégén felkerül</b> az oldalra, viszont itthon kellett besegítenem és késő este már nem akartam feltölteni. Most azonban <i>itt is lennék az 1. fejezettel, ami remélem, tetszeni fog nektek.</i> Végül is ezt a kis csúszást annyira nem bánom, mert időközben találtam <u>egy kisebb logikai bukfencet a következő részben, így most azt írogatom újra</u> és az az igazság, hogy az újra gondolása, illetve ennek a kisebb bakinak a kiküszöbülése jót is tett, így számomra sokkal elképzelhetőbb lett az egész szituáció. </div>
<div style="text-align: justify;">
Időközben pedig arra is rájöttem, hogy jobb, ha <b>kéthetente hozom a friss fejezeteket,</b> mivel addigra át is tudom olvasni az egészet pár napnyi pihentetés után, így <i>ki tudom javítani az esetleges elírásokat, hibákat.</i> Igyekezni fogok, hogy tartsam ezt az időt, bár <i>előre láthatólag lesznek kisebb csúszások, hiszen azok mikor ne lennének? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Bízom benne, hogy tetszeni fog ez az új verzió és remélem, hogy a későbbiekben majd még vissza térsz a blogra. <b>Addig is kellemes olvasást kívánok Az első fejezethez!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<h2>
Az első</h2>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivXXtQ-XrDc3JbxQQf-fqX-27CfzDphuBxPBoaGYJubVI4zVwB8-GsKDCDoehmM4ipK8tirlf1XEMyHxNPGvzPhS9vTgzFFfjgN_MtIn2LVyjJVFfQZObnavdcpc40kRjm-MNSrs_owbDY/s1600/Az+els%25C5%2591+1.+fejezet+Ol%25C3%25ADvia.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivXXtQ-XrDc3JbxQQf-fqX-27CfzDphuBxPBoaGYJubVI4zVwB8-GsKDCDoehmM4ipK8tirlf1XEMyHxNPGvzPhS9vTgzFFfjgN_MtIn2LVyjJVFfQZObnavdcpc40kRjm-MNSrs_owbDY/s320/Az+els%25C5%2591+1.+fejezet+Ol%25C3%25ADvia.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=6R5i6wQCOCQ" target="_blank"><b>Otra Vez</b></a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Az órákkal korábban még magasan tűző nap, egyre alább bukott az égen. Utolsó sugarai már a házak tetejét nyaldosták, aminek köszönhetően a hőség elől menekülők kimozdultak a védelmet nyújtó épületekből és a napellenzők alól is. A kellemes időnek megfelelően a sétálóutcán tartózkodók száma megsokszorozódott, a kicsi gyerekek vidáman rohangáltak és kerülgették a felnőtteket, végig önfeledten szórakozva és kacagva. Ezt mégis elnyomta a tömött sorban állók izgatott hangoskodása, amelybe néha egy-egy női sikoly is vegyült. A sportruházatot és felszerelést áruló üzlet előtti tömeg reménykedve várta az érkező sportolókat, erősen bízva abban, hogy találkozhatnak majd a kedvenceikkel. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
A széthúzódó ajtón kilépő barna hajú lány megkönnyebbülve lélegzett fel, nem is törődve a rá vetülő mérges pillantásokkal. Tekintete elé húzva napszemüvegét, kezében a fekete színű papírzacskóval indult el, hogy megkeresse barátnőjét, aki inkább egy kávézóba ült be, minthogy vele tartson. Nem hibáztatta, hiszen már ő is készült elvetni a vásárlási szándékait, ahogy meglátta a kígyózó sort, végül mégis megindult a bolt felé. Kíváncsian sétált a tömeg elején álló biztonsági őrnek tűnő férfi felé, amiért szúrós pillantásokat és több keresetlen szót is kapott cserébe. Meglepve fogadta az információt miszerint a spanyol válogatott tagjait várják, akik aláírásokat fognak osztogatni, azonban mindez őt hidegen hagyta. Csak egy mezt szeretett volna vásárolni, majd keresni egy helyet, ahol meg tudják nézni az esti mérkőzést. Kissé elkeseredve nézett végig a rengeteg várakozón, majd lemondóan jelentette ki, hogy másnap visszajön inkább, mire az idegen megállította és az elől állók legnagyobb döbbenetére, beengedte az üzletbe. Váratlanul érte az ismeretlen gesztusa, ennek ellenére egy pillanatig sem habozott, sietve nézett körbe, végül kiszúrva a megvásárolni kívánt nemzet mezeit, elindult az irányukba. Röpke másodpercek alatt megtalálta a megfelelő méretet és számot is, majd ugyanilyen gyorsasággal ment a pénztárhoz. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Ugyan voltak még bent rajta kívül, akik vásároltak, mégsem akart sokáig odabent időzni, hiszen valószínűleg perceken belül meg fognak érkezni a focisták és akkor odakint el fog szabadulni a pokol. Nem akarta hallani a sikítozást, azonban tanácstalanul torpant meg pár lépés után, mivel több éttermet és kávézót is látott, amelyik bármelyikébe bemehetett a barátnője. Előkeresve zsebéből mobilját, már tárcsázta is a megfelelő számot, miközben lassan újra megindult. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szia… – Nem tudta folytatni, csak annyit érzett, hogy oldalról meglökik és elveszítve az egyensúlyát, a bal oldalára esik. Hiába próbálta megtartani magát, pillanatokon belül érezte térdénél az égető érzést, amire szorosan hunyta le szemeit. – A francba! – Akaratlanul is elfutották a könnyek a tekintetét, miközben kissé szörnyülködve állapította meg, hogy rendesen lehorzsolta a lábát. Óvatosan söpörte le a port bőréről, nem is foglalkozva azzal, hogy hányan nézik őt vagy azzal, hogy valószínűleg Zóra idegbeteg módjára szólongatja a telefonban. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jól vagy? – Meglepve pillantott maga elé az érkező spanyol szavak hallatán, aminek köszönhetően hozzá is elért a kialakult tömeghisztéria, amit az előtte guggoló váltott ki részben. Csendesen nézett a barna szemekbe, majd észbe kapva, visszafordult a sebéhez. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem valami kellemes, de túl fogom élni. Legalábbis azt hiszem – jelentette ki spanyolul, amivel érezte, hogy megdöbbentette a focistát. Zavarban érezte magát, fogalma sem volt, hogy mit kellene mondania vagy tennie. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Pedig elég csúnyán néz ki. – Váratlanul érte a férfi gyengéd érintése és a tény, hogy még mindig ott volt mellette és a horzsolást tanulmányozza a lábán. Hitetlenkedve nézte az arcát, miközben tudomást sem vett arról, hogy rengetegen nézik őket, hogy tucatnyi fotós veszi őket körbe, csak az idegenen tartotta a pillantását. – Ne haragudj a piócák miatt! Sajnos bármire képesek egy fotóért. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ezt tapasztaltam. Különben meg nem neked kellene bocsánatot kérned, nem te löktél fel. A szerencsétlenségemről meg csak én tehetek. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Gyere, segítek – egyenesedett fel a játékos, majd felé nyújtotta a kezét. Másodpercekig csak nézte a tenyerét, végül kissé vonakodva csúsztatta bele sajátját és pillanatokon belül már ismét a lábain állt. Már hajolt volna le a zacskóért és a telefonjáért is, azonban megelőzték ebben és a szeplős arcon látott széles vigyorból tudta, hogy látta a megvásárolt mezt. – Tessék. Tényleg elég csúnyán néz ki, odabent biztos van valami, amivel le tudjuk fertőtleníteni… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Köszi, de erre semmi szükség. Otthon majd kimosom vízzel és nem lesz semmi gond. A jód csípés sokkal borzalmasabb. – Sose volt az a törékeny virágszál, aki egy kisebb karcolásba is már belehalt. Ráadásul nem is akarta feltartani a csatárt, akire rengetegen vártak, ő pedig már egyébként is az első számú közellenségnek számított, mivel miatta kellett várniuk és volt kevesebb idejük a dedikálásból. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Biztos, ne… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem kell tényleg. Benneteket már úgy is várnak, én meg egyébként is hazafelé tartottam. Szia – köszönt el gyorsan, nem is várva semmilyen válaszra. Továbbra is magán érezte a spanyol tekintetét, mégsem fordult felé, csak átfurakodott a köréjük gyűlt tömegen és igyekezett minél messzebb kerülni a közeléből. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Megkönnyebbülve lélegzett fel, ahogy eltávolodott a felgyülemlett emberektől és már senki sem bámulta azért, amiért szóba elegyedett a válogatott játékosával. Ugyan még mindig furán méregették a lábán lévő vérző seb miatt, de már közel sem érezte magát olyan kellemetlenül, mint korábban. Egyenesen a terebélyes fa árnyékában álló padhoz sétált, melyre leülve, feltolta szeme elől napszemüvegét és előre dőlve, a térdét kezdte el tanulmányozni. Még mindig sajgott a seb környéke, így kihalászva zsebéből újra a telefonját, gyorsan pötyögte be a rövid üzenetet és remélte, hogy barátnője hamar oda fog találni hozzá és indulhatnak haza. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Hátra dőlve a padon, meglepve konstatálta, hogy a tömeg még mindig ugyan ott állt, sőt még többen gyűltek össze, pedig több méterre álltak az üzlettől és az immár felbomló sortól is. Ötlete sem volt, hogy miért voltak még mindig ott, hiszen biztos volt benne, hogy a távozásával a focista is odébb állt. Tulajdonképp azt sem értette, hogy miért ment oda hozzá, mert lehet, hogy egy fotós lökte fel, azonban neki kellett volna segítenie és bocsánatot is kérnie. Elmélkedéséből a széthúzódó emberek mozgolódása rántotta ki és pillanatok múlva már farkasszemet nézett a barna tekintettel. Pislogás nélkül bámult vissza, miközben a csatár elindult felé, nem foglalkozva a hozzá szólókkal és nem törve meg a szemkontaktust köztük. Egyáltalán nem értette, hogy miért tart felé, ahogyan azt a fura, ismeretlen érzést sem, ami már több alkalommal is végig cikázott a testében. Olyan volt, mintha megbabonázta volna az idegen, fogva tartotta a pillantását és teljesen megfeledkezett arról, hogy hol is volt és kit nézett olyan merően. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jézusom, te meg mi a francot műveltél? Komolyan, egy percre sem hagyhat egyedül az ember Oli, mert képes vagy kitörni a nyakadat! – A hozzá intézett szavak hirtelen ragadták ki abból a kis világból, amely másodpercek alatt magába szippantotta, és amelyben csak ők ketten voltak. Pillanatokig meg se tudott szólalni, míg az előtte álló türelmetlenül várta a magyarázatát. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Egy idióta fellökött – válaszolt végül. Felegyenesedve, visszahúzta szemei elé a napszemüveget, ami mögül visszapillantott a csatár irányába, de már csak a hűlt helyét látta. – Mehetünk haza? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Igen, mert le kell fertőtleníteni a sebeidet és nincs apelláta! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Igenis Mamma – forgatta meg a szemeit, miközben lassan elindultak. Felesleges lett volna tiltakoznia, mivel addig biztosan nem hagyta volna békén, amíg nem enged az akaratának. Zóra mindig is túl aggódó volt, ezért is ragadt rá a Mamma becenév, emiatt sem féltek annyira a szülei, mert tudták, hogy szinte minden lépését figyelemmel fogja követni egészen addig, amíg be nem lép az otthonuk bejáratán. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– És azt is szeretném hallani, hogy mi történt. Legalább bocsánatot kért ez a béna? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ő nem, de más igen. – Rögtön maga előtt látta a barna szempárt, amely áthatóan pillantott vissza rá, mintha a létező összes titkát meg akarta volna tudni. Aztán újra magán érezte a gyengéd érintést, majd azt a különös érzést, mely végig futott a gerincén, amitől újfent megborzongott. Önkénytelenül fordította hátra a fejét és legnagyobb döbbenetére ismét a szeplős arcot látta meg, aki minden bizonnyal őket figyelte és végül rá is mosolygott. Nem tudta megmondani, hogy miért reagált hasonlóan, de ahogy ráébredt tettére, gyorsan visszafordult és tovább sétált, miközben érezte, hogy elpirult. Csak remélni tudta, hogy az egészből a mellette lépkedő semmit sem vett észre, mert fogalma sem volt, hogy mit mondhatna neki, mikor saját maga sem tudta, hogy mi történt az imént. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csendesen nézte a sétáló tömeget, míg várta, hogy a többiek végre visszaérjenek az asztalukhoz és ő is ellátogathasson a mosdóba. Lerakva a napszemüvegét a pohara mellé, a karóráját maga felé fordítva, megkönnyebbülve nyugtázta, hogy hamarosan a rendelésüket is ki fogják vinni. Hátra dőlve a székén, gondolatai újra visszakalandoztak az előző nap történtekhez és a focistához. Próbálta kiverni az egészet a fejéből, mivel semmi jelentősége nem volt, mégis ahogy volt pár másodperc nyugalma, maga előtt látta a szeplős arcot a mosolyával együtt, amely csak neki szólt. Nem tudta megmagyarázni, hogy miért volt ebben biztos, ahogyan azt a fura érzést sem a testében, ami ismeretlen volt a számára, ráadásul teljesen össze is zavarta, mivel egy vad idegen keltette fel benne mindezt. Ugyan nem volt ismeretlen neki a sportoló, de csak a csatárt ismerte, aki bármire képes lenne a szeretett klubjáért, azonban a férfiről, aki tegnap segített neki, semmit sem tudott. Az viszont mégis elég volt, hogy van barátnője, ráadásul tudta, hogy többet nem fognak találkozni, ennek ellenére zavarta a heves reakciója. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Na, végre! – Rögtön felpattant a székéről, ahogy észrevette a nővérét és Zórát közeledni. Tudta jól, hogy számon fogják rajta kérni a viselkedését, az igazság viszont az volt, hogy nem tudta volna megmagyarázni, hogy miért volt olyan türelmetlen és feszült. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Sebes léptekkel haladt a mellékhelyiség felé, körbe sem nézve az étteremben, ahol hangosan beszélgettek a vendégek, miközben alapzajt adtak az általuk használ evőeszközök. Érezte, hogy néhányan megbámulják, amivel nem akart foglalkozni, mégis gyorsabban emelte a lábait. Megkönnyebbülve csukta be maga mögött a mosdó ajtaját, ahol meglepetésére rajta kívül senki sem tartózkodott, aminek kifejezetten örült. Próbált rájönni zavaros viselkedésének okára, de igazából fogalma sem volt, hogy miért lesz olyan ideges, ha az eszébe jut a spanyol focista. Minden bizonnyal soha többet nem fognak találkozni, csak a tévéképernyőjén fogja látni egy-egy meccs alatt, mégis úgy viselkedett, mint egy szerelmes tini, aki igyekszik titkolni az egészet… mintha tudná azt, hogy milyen az, hogy szerelmesnek lenni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Megrázva fejét, el akarta űzni a keserű gondolatokat, de tudta, hogy felesleges minden, mivel már megragadt az egész a fejében és hamarosan rá fog ülni a kedvére. Igazából már nem is tudta, hogy mi zavarta jobban… Az, hogy szinte minden barátjának volt valakije, akivel boldog volt, vagy sokkal inkább a saját magánya? Tisztában volt azzal, hogy semmit nem tett azért, hogy ez megváltozzon, amit Zóra folyton a fejéhez vágott, legbelül azonban csak azt érezte, hogy egyáltalán nem áll készen egy kapcsolatra. Lehunyva szemét, mélyet lélegzett, majd mintha semmi sem történt volna, újra megindult korábbi célja felé. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Percekkel később óvatosan mosta meg kezeit, a balján lévő szélesebb sebtapasz miatt, míg fedetlen lábán kötés díszelgett az előző nap szerzett horzsoláson. Minden tiltakozása ellenére nem úszta meg a fertőtlenítést, és ahogyan említette is a focistának, sokkal jobban fájt, mint maga a seb. Megtörölve tenyerét a papírtörlővel, összegyűrte, majd kidobva a szemetesbe, kinyitotta az ajtót, amelyen ki is sétált. Jóval lassabban haladt visszafelé, de így sem foglalkozott a hangzavarral, amely talán még nagyobb volt, mint korábban… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szia! – Meglepve torpant meg és pillantott jobbra, ahonnan a spanyol köszönés érkezett. Pár másodpercre teljesen lefagyott és csak nézte, ahogyan a fiatal férfi feláll, majd közelebb sétál hozzá. Érezte, hogy mindenki feléjük fordul, amitől kellemetlenül érezte magát, mégsem akart elmenekülni. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szia – köszönt vissza bátortalanul. Fogalma sem volt, hogy mit mondhatna, hiszen egyáltalán nem hitt abban, hogy ők majd még találkozni fognak, főleg nem azt, hogy ilyen hamar. Tanácstalan volt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tegnap nagyon gyorsan leráztál. – Levegőt is elfelejtett venni, ahogy meghallotta a kissé szemrehányó kijelentést. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Sajnálom, de nem voltam épp a helyzet magaslatán – válaszolt végül, amire az előtte álló csak elmosolyodott. Nem értette a viselkedését és azt sem, hogy miért elegyedett vele szóba, mivel biztos volt benne, hogy a többi társát teljesen hidegen hagyták volna a történtek. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Én csak segíteni akartam, de ahogy látom, másnak legalább engedted. Szerdán kint leszel a meccsen? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nincs rá jegyünk, így igazán nehéz lenne bejutni a stadionba. Viszont ha most nem haragszol, megyek, mert már biztos kihozták a rendelésünket. Szia! – Ismét nagyon gyorsan távozott a focista közeléből, mintha valami rosszat csinált volna. Továbbra is magán érezte a barna szempárt és még pár tucatot, amitől még gyorsabban szedte lábait. Legszívesebben meg se állt volna az asztaluknál, egyenesen haza menekült volna, hogy megszabaduljon a ráirányuló figyelemtől. Helyet foglalva, a várt megkönnyebbülés helyett, újabb kérdő tekinteteket érzett magán, amelyek minden mozdulatát figyelemmel követték. – Mi az? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Leszólít egy pasi és csak annyit mondasz, hogy mi az?! – Akadt ki a vele szemben ülő Zóra, míg nővére ismét csak oldalra pillantott. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ő nem a kedvenced volt? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– De az, és mielőtt még tovább faggatnátok, csak a sebeim felől érdeklődött, mert ő is ott volt, amikor tegnap fellöktek. – Lezártnak tekintve a témát, magához vette poharát, majd belekortyolt a jégkockáktól hűs vízbe. Tény, hogy elég hihetetlen volt az, hogy újra összefutottak, de abban végképp biztos volt, hogy ez többet már nem fog megtörténni. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nem is figyelt oda a folytatódó beszélgetésre, mely a spanyol játékosról szólt, elmerült a gondolataiban. Igazi csoda volt, hogy ismét találkoztak, mégsem akart ennek nagy jelentőséget adni, mivel az égvilágon semmi sem történt. Hiába volt a kedvenc játékosa, nem akart úgy viselkedni, mint a többi szurkoló lány, nem akart sikítani, aztán sírni és szidni a csatárt, amiért rá se pillantott. Dicsekedni se szeretett volna az egésszel, csak élvezni szerette volna a nyaralását, ami ugyan rosszul indult a kisebb balesetnek köszönhetően, de remélte, hogy sokkal jobban és nyugodtabban fog folytatódni. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres </i></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6NNek7cOrbtHO_JhtzTzt8k52OEiQr9y2wzc_Gd4rrV2xv2vUzzt6nuA8l1_Biyd5jM_BSr8Lw0Pd6_uHRWXapp5jIQiN2YFVq_p13BOXRJxamnNiCANm_82BinzQT-KekOZLQnV65qvz/s1600/Az+els%25C5%2591+1.+fejezet+Fernando.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6NNek7cOrbtHO_JhtzTzt8k52OEiQr9y2wzc_Gd4rrV2xv2vUzzt6nuA8l1_Biyd5jM_BSr8Lw0Pd6_uHRWXapp5jIQiN2YFVq_p13BOXRJxamnNiCANm_82BinzQT-KekOZLQnV65qvz/s320/Az+els%25C5%2591+1.+fejezet+Fernando.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Megkönnyebbülve lassított le a hőségben a csapattársaival együtt, pedig tudta jól, hogy még rengeteg feladat vár rájuk, amit viszont végleg nem akart, az a délutáni interjúk voltak. Sokkal inkább végig szenvedett volna még egy edzést, minthogy idegesítő kérdésekre válaszoljon, amelyek biztosan ki fognak térni a magánéletére is. Sose szeretett erről beszélni, nem tartozott a nyilvánosságra, most pedig főleg nem akart nyilatkozni róla, mikor romokban hevert a kapcsolata Olallával. Gondolni se akart az egészre, egyszerűen csak szeretett volna megfeledkezni mindenről. Pont emiatt örült annyira annak, hogy bekerült a szűkített keretbe és elutazhatott Madridból. Tudta jól, hogy nem ez a megoldás, azonban semmi szüksége nem volt arra a drámára, ami egy szakítással járna. A lelke mélyén nem is tudta, hogy mit szeretne… aztán, ahogy átfutott ez a gondolat az agyán, újra megjelent előtte a kék szempár, mely már napok óta kísértette. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Frusztráltan hunyta le szemét, míg újra felidézte a találkozásaikat. Valamiért zavarta, hogy mindkét alkalommal olyan gyorsan otthagyta a fiatal lány, akinek még a nevét sem tudta. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy semmilyen megszokott reakciót nem vált ki belőle, pedig jól látta a zacskóban lévő mezt, amelyen spanyol címer volt. Ráadásul magát sem értette, hogy miért bosszantotta ennyire, mivel inkább örülnie kellett volna annak, hogy végre valaki nem kezd el sikítozni, amikor meglátja őket. Viszont pont ez volt a gondja, hogy szinte semmit sem váltott ki a kék szeműből. Képtelen volt kiverni a fejéből, pedig koncentrálnia kellett volna, hiszen a nyakukon volt az első csoportmérkőzés, ő mégis azzal volt elfoglalva, hogy miért hagyja hidegen a barna hajú lányt. Arról már nem is beszélve, hogy valamiért nagyon bízott abban, hogy valahol újra össze fognak futni és ez alkalommal száz százalékig biztos volt benne, hogy nem fogja engedni, hogy csak úgy faképnél hagyja. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Rendben fiúk, mára ennyi volt. Az interjúk három óra múlva lesznek, estére pedig szabad programot kaptok. Használjátok ki, mert a csoportkör végéig nincs több, de csak ésszel! – Míg mindenki más örült a hírnek, őt teljesen hidegen hagyta. Gőze sem volt arról, hogy mihez fog kezdeni, Olallával azóta nem beszéltek, mióta eljött otthonról. Nem tudta, hogy mit csinálhat, ahogyan a barátnőjét se nagyon érdekelte, hogy vele mi van. Sajnálta, hogy ide jutottak és valójában nem is tudta volna megmondani, hogy még miért voltak együtt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kölyök velünk tartasz este? Benézzünk a városba. – Első felindulásból nemet mondott volna a meghívásra, de valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag végül csak beleegyezően bólintott. Nem értette magát, mikor semmi kedve nem volt ahhoz, hogy hallgassa a vidám társalgást, aminek jó része az otthon hagyott barátnőkről, feleségekről fog szólni, amihez neki aztán semmi hozzáfűzni valója nem lesz. A folyamatos veszekedésen kívül talán azt tudná megosztani a többiekkel, hogy már az is megfordult a fejében, hogy jobb lenne, ha szakítanának. Tanácsokkal látták volna el minden bizonnyal, viszont nem akart a kapcsolatáról beszélni, ahogyan arról sem, hogy miért nem tette lapátra Olallát, mikor már rég nem is szerette… – Nyolckor találkozunk lent a hotel előtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Unottan könyökölt a pultra, miközben várta, hogy végre megkapja az újrakért kört a búja pillantások helyett, melyek teljesen hidegen hagyták. A mellé sétáló szőkével sem törődött, aki egész idő alatt őt szuggerálta, amin a barátai nagyon jól szórakoztak az ő kárára. Nem volt az esete a nő, közönséges volt a megjelenése, szinte semmit nem takartak a rajta lévő göncök, a nyilvánvaló felajánlkozást pedig akkor se használta volna ki, ha nem lenne barátnője. Bármennyire is a szakítás szélén álltak Olival, nem lett volna képes megcsalni, tisztelte annyira őt és az együtt töltött éveket is, hogy ne tegye meg, hiába vágyott a testi érintkezésre, amit már nem is tudott mióta kellett nélkülöznie az életéből. Sose használta ki a nevét, pedig számtalan alkalma lett volna rá, nem volt ő se szent, rengeteg lányt szédített korábban, de mindig is jobban szeretett azoknál kezdeményezni, akik nem olvadtak a karjaiba, akik kihívást jelentettek. Pont, mint az a kék szemű, aki már kétszer is faképnél hagyta, és semmi jelét nem mutatta annak, hogy érdekelte volna az, hogy ő volt Fernando Torres. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mostantól mindenhol felbukkansz, ahol ott vagyok? – Meglepve nézett balra és legnagyobb döbbenetére éppen azzal a kék szempárral találta szembe magát, aminek tulajdonosa az imént még a gondolatai között szerepelt. Nem tudta megállni, hogy ne mustrálja végig a nála egy fejjel alacsonyabb lányt, és rögtön meg is állapította, hogy biztosan őt szúrta volna ki először a többi nő között és nem mást. Semmi feltűnőt nem viselt magán, megítélése szerint semmi smink nem volt rajta, és pont a természetessége volt az, ami miatt nem tudta levenni róla a tekintetét. Ezért is hagyta hidegen a kicicomázott nők látványa, és ragadta meg a gondolatait a mellette álló. – Kezdem azt hinni, hogy követsz! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Akkor így már értem, hogy miért menekülsz el előlem minden alkalommal – vágta rá gondolkodás nélkül, amire csak lesütötte a szemét a barna hajú, ő pedig megint nem tudta megállni, hogy ne tanulmányozza újra végig. A gyér fény ellenére is jól látta a lenge nyári ruha alatt a törékeny testet, a formás idomokat, mégis a legtöbb időt a kívánatos ajkak megfigyelésével töltötte, ami úgy vonzotta, mint a mágnes. Zavartan rázta meg fejét, mivel már hajolt volna közelebb, hogy megcsókolja, hogy megízlelje. Mélyeket lélegezve próbálta leküzdeni a késztetést és minél mélyebbre eltemetni magában a tényt, hogy megkívánta a lányt, aki még talán a tizenötöt sem töltötte be, aki hatalmas szerencséjére nem vett észre semmit sem. – Fernando Torres. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Molnár Olívia. – Elfogadta a felé nyújtott kezet, miközben próbálta felidézni magában, hogy mikor történt meg vele ez, mert azok a nők, akik ismerkedni akartak vele, nem egy kézfogással indítottak. – És ne haragudj, de legszívesebben most is lelépnék. Ha az a szőke a szemeivel ölni tudna, már akkor halott lettem volna, amikor felismertelek. – Nagyon kellett koncentrálnia, hogy a szavaira figyeljen és ne a puha érintésre, vagy a szája mozgására. Aztán a nevét kezdte el ismételgetni, miközben végig a kék íriszekbe nézett, amelyek rabul ejtették. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Annak ellenére, hogy nem vagy spanyol, nagyon szépen beszélsz. – Megfeledkezett arról, hogy miért volt a pultnál, arról, hogy a tarkóját szuggeráló cicababa már rég előtte térdelt volna, ha akarja, egyedül Olíviára összpontosított. Nem akarta, hogy most is olyan gyorsan elmenjen tőle. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Köszönöm. Szia, egy új kört szeretnék kérni a hatos asztalhoz. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Rögtön ki is viszem. – Frusztrálta a túl közvetlen pasas, aki túl feltűnően bámulta meg a mellette állót, a kacsintásról már nem is beszélve. Ami viszont váratlanul érte, hogy mindebből, mintha a lány semmit sem vett volna észre, vagy egyszerűen nem akart róla tudomást venni, amit nem tudott hová tenni. Ekkor ébredt rá, hogy ugyanabban a csónakban evezik vele a pultos, mert ő is szeretett volna szóba elegyedni a kék szeművel, de minden próbálkozása sikertelen volt. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nos, én megyek vissza, gondolom, téged is várnak. Örültem a találkozásnak Fernando. – Reagálni sem volt ideje, megint olyan gyorsan tűnt el mellőle Olívia, miközben még mindig maga előtt látta a csillogó szempárt és az ajkain ülő kedves mosolyt. Megfordulva, nyomon követte az útját és jól megfigyelte, hogy melyik asztalnál foglalt helyet. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kihoznád majd asztalunkhoz? Köszi. – Nem várta meg a választ, ahogyan a még mindig ott álló szőkével sem törődött, csak visszaindult a saját helyükre. Hidegen hagyták az utána kapó karmok, a negédes szavak, egyedül csak arra az apró mosolyra tudott gondolni. Idegesítette, hogy ennyire a tudatába férkőzött, főleg, hogy legszívesebben inkább utána ment volna. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Komolyan nem hiszem el, hogy ma minden csaj rád van cuppanva! – Bosszankodott Sergio, amire csak elvigyorodott. Kétségkívül élvezte, hogy ennyire frusztrálja a szobatársát, hogy most nem rá irányul a nők figyelme, de akkor lett volna igazán boldog, ha Olívia tekintetét is magán tudhatja. Nem tudta volna megmondani, hogy miért zavarja ennyire az, hogy nem vált ki semmi reakciót belőle, hiszen még egy kis csitri volt, aki ennek ellenére nagyon vonzó volt, őt pedig kifejezetten vonzotta. – Fedezek neked az edzőnél, legalább neked legyen jó estéd. Olalla meg úgyse fogja megtudni. – Hosszú másodpercekig csak bámult maga elé és a barátja ajánlatát fontolgatta. Semmi pénzért nem élt volna a plasztik cica felajánlkozásával, azonban szerette volna magát jól érezni az utolsó szabad estéjükön és nem gondolni az otthoni problémáira. – Na? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kösz haver. – Nem foglalkozva az értetlen tekintetekkel, magához vette az épp felszolgált korsót, majd felállva elindult a bár eleje felé. Ötlete sem volt, hogy mit fog mondani, viszont nem is tudott volna tovább a csapattársai körében ülni. Tényleg meg akarta ismerni Olíviát. – Sziasztok! Csatlakozhatom? – Néma csend követte a kérdését és meglepett tekintettek. Nagy erőfeszítésébe került, hogy ne nézzen le a jobbján ülő lányra, akinek még így is érezte a zavarát, amit a megjelenésével okozott és ez mosolygásra késztette. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Persze, nyugodtan. – Szólalt meg a mogyoróbarna szemű nő, majd lerakta a kezéből a sört és leült az üres székre. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Fernando vagyok. – Mutatkozott be a számára még ismeretlen személyeknek. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Emma vagyok, Oli testvére. – Mindezt olyan hanglejtéssel közölte a vele szemben ülő, hogy világos legyen a számára, hogy jobb, ha távol tartja magát a húgától. Viszont ezzel nem éppen azt érte el azt őt méregető, amit szeretett volna, mert csak még jobban meg akarta ismerni a csendesen elpirult szépséget. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Zóra. Meguntad a tesztoszteron bombát, mi? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Inkább töltöm az időm gyönyörű nők társaságában, mint a kiéhezett csapattársaimmal – válaszolt mosolyogva, miközben érezte magán a gyanakvó tekintetett szemből. Nem tagadta, hogy már rég szüksége volt neki is a szexre, mégsem fanyalodott volna rá az első útjába akadó nőre. Sose volt az egyéjszakás kalandok híve, bár néha ő is elcsábult. – Ráadásul nagyon a szívemre vettem, hogy Olívia már harmadjára rázott le… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mondtam, hogy nem rajongok azért, hogy egy olyan mű maca karmai közé kerüljek. – Szórakoztatta a kék szemű felcsattanása, majd beleivott a sörébe. Megnyugvással töltötte el az arcán látott pirulás, amiből tudta, hogy mégse hagyja hidegen, bármennyire sem látott rajta korábban semmit. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Na, ezzel én is így vagyok… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Várjunk csak! Ha ti harmadjára találkoztok, akkor a gáláns lovag vagy, aki segíteni akart Olinak, vagy a rohadék, aki fellökte? – Váratlanul érte a kérdés, de az még jobban, hogy nem mesélt túl sok mindent az első találkozásukról. Azt gondolta, hogy rögtön elújságolja minden ismerősének, ahogyan mindenki más is tette volna. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szóval gáláns lovagnak tartasz? – Simogatta az egóját, főleg az újabb pirulás is, amit igenlő válasznak tudott be. Sokkal hosszabban időzött el a lágy vonások megfigyelésével, aminek köszönhetően most észrevette a bal szemöldökénél lévő forradást. Másodpercekig tűnődött azon, hogy mit csinálhatott, aztán tekintette a puha ajkakra vándorolt és bármennyire is próbálta távol tartani magától, akaratlanul is belegondolt abba, hogy milyen lenne megízlelni őket. – Olívia említette, hogy nincs jegyetek a szerdai meccsünkre. Amolyan kárpótlásként szeretném, ha elfogadnátok három belépőt rá. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Erre nincs semmi szükség! Nem hiszem, hogy te mondtad volna annak az idiótának, hogy jöjjön belém. – Lehet, hogy nem tett semmit, de azt se mondhatta, hogy ne örült volna ennek a szerencsétlen balesetnek. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szeretném, ha kint lennél – jelentette ki, mélyen nézve a kék íriszekbe. Nem tudta megmondani, hogy mi keltette fel ennyire az érdeklődését, hogy mi vonzotta ennyire ebben a lányban, aki minden bizonnyal túl fiatal volt hozzá, aki alig mutatott valami érdeklődést irányába. Ennek ellenére rövid másodpercek alatt elveszett a kék örvényben és teljesen megfeledkezett arról, hogy hol vannak, hogy rajtuk kívül még ketten ültek az asztalnál. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Apa nagyon ki fog akadni, ha nem fogadod el. – A nővér szavait hallva azonnal megtört köztük a kialakult kapocs. Bánta, hogy ez történt, mert szerette volna megfejteni Olívia titkát, ugyanakkor érdekelte az előbbi kijelentés is, ami talán okot ad majd, hogy mégis ott legyen a stadionban a barna hajú. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Miért akadna ki? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Apa nagyszülei spanyolok voltak és a nyarak nagy részét náluk töltötte. Emiatt beszélünk ilyen jól, és azért akadna ki, mert imádja a spanyol focit. – Kapta meg a választ, amitől még szélesebb lett a vigyora. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ezt úgy mondtad, mintha te nem imádnád! – Meglepte Zóra megjegyzése, hiszen az Olíviával egykorú lányok inkább a focistákért voltak oda és nem a játékért. Ha eddig nem keltette volna fel a figyelmét, most ez biztosan megtörtént volna, így nem is foglalkozva semmivel sem, teljes testével az újra elvörösödő felé fordult és mosolyogva szuggerálta. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha megadod a számodat, akkor holnapra el is intézem a jegyeket és megbeszéljük, hogy mikor tudom odaadni neked. – Nem titkolt örömmel nyújtotta át a mobilját és ugyanígy könyökölt az asztalra, végig rajta tartva a tekintetét. Teljesen megnyugodott, hogy ennek az egésznek köszönhetően kapcsolatban tud vele maradni és megtudja majd ismerni, amire kifejezetten vágyott. Mindenképp meg akarta fejteni a titkát, az okot, amivel ennyire felkeltette a figyelmét. Már túl elszánt volt ahhoz, hogy az eszébe jusson a döglődő kapcsolata, vagy egyáltalán bármi más. Egyedül a kék szempárra koncentrált és azt szerette volna, hogy ugyanaz a vágy égjen benne, mint amit ő is érzett. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Feszülten állt be a többiek mögé a sorba, míg igyekezett minden felesleges dolgot kizárni a fejéből. Egy újabb veszekedésen volt túl Olallával, ráadásul a sajtó hatalmas terhet tett a vállaira, mivel mindenki az ő megvillanására várt a csoport nyitó mérkőzésén. Hozzá volt már ezekhez szokva, nem az első nemzetközi tornáján fog a pályára sétálni és először sem úgy, hogy csúnyán vitatkoztak a barátnőjével, valami miatt mégis úgy izgult, mintha egy kölyök lenne és az első meccsére készülne. Lehunyva szemét, a légzésére figyelt és próbálta magában felidézni a taktikai megbeszélést, a kielemzett videókról kapott összefoglalót, de az agya teljesen üres volt, szétesett. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szedd össze magad Torres! Nem szúrhatod el ezt a meccset – mormolta halkan maga elé, majd felemelve a fejét, ő is megindult a többiek után a sorban. Nem akart leszerepelni, győzni akart, boldoggá tenni a szurkolókat, a hazájukat, szerette volna látni a szülein a büszkeséget, akik nélkül nem is lett volna ott a kezdő csapatban. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Elszántan sétált fel a zöld gyepre, miközben több ezren tapsoltak nekik a lelátókon. Jól hallotta, ahogyan a nevét kiabálják, vagy sikítják, de az utóbbi teljesen hidegen hagyta, mivel évekkel korábban megfogadta, hogy nem fogja kihasználni egyetlen rajongóját sem és nem fog velük kezdeni. Hülye lett volna, hiszen eleve bukásra volt ítélve az egész, mert sose lett volna belőle semmi komolyabb a rajongás miatt. Ráadásul ott volt neki Olalla, bár ki tudja meddig… szembe fordulva a nézőtérrel, hosszú másodpercekig csak hunyorogni tudott az erős napsugarak miatt. Kellett pár perc, mire szeme megszokta a fényt, majd rögtön a lelátót kezdte el pásztázni. Nem tudta, hogy kint lesznek-e a lányok, akikkel rengeteget beszélgetett a bárban pár napja, és ahogy elkezdtek feloldódni egyre többet megtudott róluk, főleg Olíviáról. Viszont róla egyáltalán nem tudta eldönteni, hogy a közelsége miatt volt olyan csendes és visszafogott, vagy egyébként is ilyen volt. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csalódottan vette tudomásul, hogy sehol sem látja a kék szempárt, hogy végül tényleg nem jött el. Már fordította volna el a fejét, mikor észrevette a lefelé sétálókat a lépcsőn és rögtön megfeledkezett minden korábbi gondolatáról, és immár mosolyogva mustrálta végig a jegyét figyelő lányt. Elégedett volt a spanyol mez miatt, viszont ahogy meglátta a rajta lévő számot, először meglepődött, majd szívből jövően elvigyorodott. Büszkén olvasta el a saját nevét, mikor hátat fordítva, bearaszolt a sor közepén lévő három üres székig, közben többször is leellenőrizve a Torres feliratot a piros anyagon. Nyugalom töltötte el és küzdeni akarás, olyan, amit korábban még sose érzett. Gólt, gólokat akart lőni, látni akarta Olívia mosolyát, szerette volna meghálálni a bizalmát, amiért az ő számát választotta és nem valamelyik más társáét. Már nem érdekelte az évekkel ezelőtt tett ígérete, meg akarta ismerni, hiába volt a rajongója, egyszerűen megbabonázta a fiatal lány, akiről túl keveset tudott. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Már a bárban megszületett az elhatározása, hogy bármi áron, de meg fogja tudni, hogy ki is volt Olívia, ahogy azonban összeakadt a tekintetük, már tudta is, hogy mit kell tennie. Nem számított az Olallával együtt töltött öt év, nem érdekelte a kijelentése a rajongóiról, egyedül csak a csendes lány számított, aki megfogta és nem eresztette el egy percre sem, aki túlságosan felkeltette az érdeklődését és hajlandó lett volna mindent feláldozni azért, hogy a közelébe kerüljön. Kihívás volt a javából, viszont örömmel állt elébe és biztos volt benne, hogy végül nyerni fog, kelljen ezért bármit is tennie. Akarta és addig nem is fog nyugodni, amíg az övé nem lesz, mert a zsigereiben érezte, hogy rá van szüksége, hogy benne megtalálja mindazt, amit eddig nem kapott meg soha senkitől.</div>
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-42330842902844430512016-10-11T21:00:00.000+02:002016-10-11T21:01:53.570+02:00Előzetes<h2 style="text-align: center;">
Üdv kedves Olvasó!</h2>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Nos, máris sikerült egy picikét megcsúsznom,</b> ennek ellenére sokat haladtam a sztorival a füzetemben és még <i>több jelenet született meg a fejemben.</i> Ezek alapján elmondhatom, hogy tényleg teljesen más lesz, mint korábban bármikor. <u>Esténként zenét hallgatok és nem egy inspirálóan hat rám, </u>szóval remélem, majd nektek is tetszeni fog a végeredmény, mert az az igazság, hogy elég régen írtam már bármit is ilyen lendülettel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jelenleg egy kisebb előzetessel tudok a számotokra szolgálni, de <b>a hétvégén mindenképp publikálni fogom a teljes fejezetet.</b> Addig is <i>kellemes olvasást kívánok</i> az előzeteshez!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibHSo9rU_6HRBHcl6LUh82vgrrum3ay5qABhO2MphpA1OnKQtMGoTY3hPgsWyQKe8pGY_RkCMcGdIUUDripjsfM9x-ifWEmofHSrygRzEbhrt39dMfEOfkq7ToGaVWV4lctrgT8FXn5Icu/s1600/Az+els%25C5%2591+-+1.+el%25C5%2591zetes.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibHSo9rU_6HRBHcl6LUh82vgrrum3ay5qABhO2MphpA1OnKQtMGoTY3hPgsWyQKe8pGY_RkCMcGdIUUDripjsfM9x-ifWEmofHSrygRzEbhrt39dMfEOfkq7ToGaVWV4lctrgT8FXn5Icu/s320/Az+els%25C5%2591+-+1.+el%25C5%2591zetes.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jól vagy? – Meglepve pillantott maga mellé az érkező spanyol szavak hallatán, aminek köszönhetően hozzá is elért a kialakult tömeghisztéria, amit az előtte guggoló váltott ki részben. Csendesen nézett a barna szemekbe, majd észbe kapva, visszafordult a sebéhez. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem valami kellemes, de túl fogom élni. Legalábbis azt hiszem – jelentette ki spanyolul, amivel érezte, hogy megdöbbentette a focistát. Zavarban érezte magát, fogalma sem volt, hogy mit kellene mondania vagy tennie. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Pedig elég csúnyán néz ki. – Váratlanul érte a férfi gyengéd érintése és tény, hogy még mindig ott volt mellette és a horzsolást tanulmányozza a lábán. Hitetlenkedve nézte az arcát, miközben tudomást sem vett arról, hogy rengetegen nézik őket, hogy tucatnyi fotós veszi őket körbe, csak az idegenen tartotta a pillantását. – Ne haragudj a piócák miatt! Sajnos bármire képesek egy fotóért. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ezt tapasztaltam. Különben meg nem neked kellene bocsánatot kérned, nem te löktél fel. A szerencsétlenségemről meg csak én tehetek. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Gyere, segítek. – Egyenesedett fel a játékos, majd felé nyújtotta a kezét. Másodpercekig csak nézte a tenyerét, végül kissé vonakodva csúsztatta bele sajátját és pillanatokon belül már ismét a lábain állt. Már hajolt volna le a zacskóért és a telefonjáért is, azonban megelőzték ebben és a szeplős arcon látott széles vigyorból tudta, hogy látta a megvásárolt mezt. – Tessék. Tényleg elég csúnyán néz ki, odabent biztos van valami, amivel le tudjuk fertőtleníteni… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Köszi, de erre semmi szükség. Otthon majd kimosom vízzel és nem lesz semmi gond. A jód csípés sokkal borzalmasabb. – Sose volt az a törékeny virágszál, aki egy kisebb karcolásba is már belehalt. Ráadásul nem is akarta feltartani a csatárt, akire rengetegen vártak, ő pedig már egyébként is az első számú közellenségnek számított, mivel miatta kellett várniuk és volt kevesebb idejük a dedikálásból. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Biztos, ne… </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem kell tényleg. Benneteket már úgy is várnak, én meg egyébként is hazafelé tartottam. Szia – köszönt el gyorsan, nem is várva semmilyen válaszra. Továbbra is magán érezte a spanyol tekintetét, mégsem fordult felé, csak átfurakodott a köréjük gyűlt tömegen és igyekezett minél messzebb kerülni a közeléből. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Megkönnyebbülve lélegzett fel, ahogy eltávolodott a felgyülemlett emberektől és már senki sem bámulta azért, amiért szóba elegyedett a válogatott játékosával. Ugyan még mindig furán méregették a lábán lévő vérző seb miatt, de már közel sem érezte magát olyan kellemetlenül, mint korábban. Egyenesen a terebélyes fa árnyékában álló padhoz sétált, melyre leülve, feltolta szeme elől napszemüvegét és előre dőlve, a térdét kezdte el tanulmányozni. Még mindig sajgott a seb környéke, így kihalászva zsebéből újra a telefonját, gyorsan pötyögte be a rövid üzenetet és remélte, hogy barátnője hamar oda fog találni hozzá és indulhatnak haza. </div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Hátra dőlve a padon, meglepve konstatálta, hogy a tömeg még mindig ugyan ott állt, sőt még többen gyűltek össze, pedig több méterre álltak az üzlettől és az immár felbomló sortól is. Ötlete sem volt, hogy miért voltak még mindig ott, hiszen biztos volt benne, hogy a távozásával a focista is odébb állt. Tulajdonképp azt sem értette, hogy miért ment oda hozzá, mert lehet, hogy egy fotós lökte fel, azonban neki kellett volna segítenie és bocsánatot is kérnie. Elmélkedéséből a széthúzódó emberek mozgolódása rántotta ki és pillanatok múlva már farkasszemet nézett a barna tekintettel. Pislogás nélkül bámult vissza, miközben a csatár elindult felé, nem foglalkozva a hozzá szólókkal és nem törve meg a szemkontaktust köztük. Egyáltalán nem értette, hogy miért tart felé, ahogyan azt a fura, ismeretlen érzést sem, ami már több alkalommal is végig cikázott a testében. Olyan volt, mintha megbabonázta volna az idegen, fogva tartotta a pillantását és teljesen megfeledkezett arról, hogy hol is volt és kit nézett olyan merően. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jézusom, te meg mi a francot műveltél? Komolyan, egy percre sem hagyhat egyedül az ember Oli, mert képes vagy kitörni a nyakadat! – A hozzá intézett szavak hirtelen ragadták ki abból a kis világból, amely másodpercek alatt magába szippantotta, és amelyben csak ők ketten voltak. Pillanatokig meg se tudott szólalni, míg az előtte álló türelmetlenül várta a magyarázatát. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Egy idióta fellökött – válaszolt végül. Felegyenesedve, visszahúzta szemei elé a napszemüveget, ami mögül visszapillantott a csatár irányába, de már csak a hűlt helyét látta. Mehetünk haza? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Igen, mert le kell fertőtleníteni a sebeidet és nincs apelláta! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Igenis Mamma – forgatta meg a szemeit, miközben lassan elindultak. Felesleges lett volna tiltakoznia, mivel addig biztosan nem hagyta volna békén, amíg nem enged az akaratának. Zóra mindig is túl aggódó volt, ezért is ragadt rá a Mamma becenév, ezért sem féltek annyira a szülei, mert tudták, hogy szinte minden lépését figyelemmel fogja követni egészen addig, amíg be nem lép az otthonuk bejáratán. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– És azt is szeretném hallani, hogy mi történt. Legalább bocsánatot kért az a béna? </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ő nem, de más igen. – Rögtön maga előtt látta a barna szempárt, amely áthatóan pillantott vissza rá, mintha a létező összes titkát meg akarta volna tudni. Aztán újra magán érezte a gyengéd érintést, majd azt a különös érzést, mely végig futott a gerincén, amitől újfent megborzongott. Önkénytelenül fordította hátra a fejét és legnagyobb döbbenetére ismét a szeplős arcot látta meg, aki minden bizonnyal őket figyelte és rá mosolyodott el. Nem tudta megmondani, hogy miért reagált hasonlóan, de ahogy ráébredt tettére, gyorsan visszafordult és tovább sétált, miközben érezte, hogy elpirult. Csak remélni tudta, hogy az egészből a mellette lépkedő semmit sem vett észre, mert fogalma sem volt, hogy mit mondhatna neki, mikor saját maga sem tudta, hogy mi történt az imént.</div>
</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-90586856168159393982016-10-05T20:50:00.000+02:002017-04-06T15:26:41.350+02:002. My unlucky day<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres</i></div>
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jól vagy? – Kérdezem meg tőle azonnal, kissé felemelkedve róla. Nem igen fogok választ kapni, mivel az előbb nem éppen spanyolul beszélt. Remélem, nem ismert még fel?! Nem akarok sikításokat hallani, inkább hallgatnám, ahogyan beszél. Bár az is igaz, hogy a barátnői is csendben vannak, ők már biztos felismerték a többieket.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olívia… – Nem ad semmilyen választ, csak engem néz. Szóval rájött, hogy ki is vagyok, bár ezt a szürkés tekintetben nem veszem észre.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Minden rendben lesz, ha végre felállhatok. – Utal arra spanyolul, hogy még mindig rajta fekszem. Kicsit meglep a válaszával, mivel előbb nem ezen a nyelven beszélt. Ez biztos kiül arcomra is, mivel elmosolyodik. Felfogva, hogy mit mond, gyorsan felállok, majd neki is segítek. Még mindig nem utal semmi arra, hogy felismert volna, pedig tudom, ez már megtörtént. Miért nem csinálják azt, amit a többi lány is szokott? Talán azért, mert nem miattunk vannak itt.</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia</i></div>
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Aú! Ez most mire volt jó? – Teszem fel kérdésem spanyolul, eléggé bosszúsan. Még jó, hogy a sima nyelvórák mellett egy intenzívebb tanfolyamra is jártam, így most nem nyögdécselek, hanem tudok folyékonyan beszélni, bár így elég nehéz. Miért kellett végig húznia a szerzet sebemen az ujjait?</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Azt mondtad, hogy minden rendben van. Csak meg akartam bizonyosodni efelől – válaszolja, miközben oldalról látom, hogy Lea és Kata is egyet ért vele. Mellém kellene állniuk, és nem lefagyni, mert csak pár méterre áll tőlük a kedvenc játékosuk. Én sem teszem ezt.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mi történt itt? – Érkezik meg az edző is, Luis Aragonés. Remek, már csak ő hiányzott. Most már biztos nem fogok hamar szabadulni, pedig én aludni akarok. Fáradt és álmos vagyok. – Jól van? Nagyon fehér lett az arca. Mi történt?</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Igen, nincs… – Nem tudom befejezni mondatom, mivel sikeresen közbe avatkoznak. Jó, lehet felrepedt a szemöldököm, de nem fogok belehalni. Egy kis vérveszteség még nem a világ vége.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Egymásba ütköztünk, és a kezéből ítélve, felrepedt a bőre. – Lemondóan felhúzom épp szemöldököm, közben fel is sóhajtok, amire csak nevetés érkezik. Hát persze, hogy a két kedvenc az. Csak érjek egyszer a hotelba, azt Chicáék nem fogják megköszönni.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ennyitől nem fog leszakadni az ég! Nem kaptam halálos sérülést. – Gondolom egyikőjük sem várta, hogy így fogom kezelni a helyzetet. Tényleg nem minden napi, hogy az ember lánya belefut a spanyol válogatott csatárjába, majd az egész csapattal társalog, de ez nem ok arra, hogy ájuldozzak. Na végre, hogy valamelyiknek van annyi esze, hogy ad egy zsebkendőt is. – Köszönöm!</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jobb lenne, ha látná az orvosunk is, és ő elmondaná a véleményét. Nincs apelláta. – Még nem is tiltakozom, de máris lehurrognak. Tegyük hozzá, hogy ők az én második számú kedvenc válogatottam. Csodás, ezek után át kell gondolnom a ranglista élét.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Hadd nézem azt a sebet. – Lép elém egy idősebb férfi, majd a legközelebb lévő padra ültet le, miközben elemeli kezem. Jó, hogy nem vagyok sírós fajta, mert ahogy vizsgálgat a doki, nem éppen kellemes jelzők jutnak eszembe. Szerencsémre hamar végez, majd miután kezembe ad egy kisebb gézpólyát, nem nyúl többet sebemhez. – Össze kell varrni. Túl mély és hosszú ahhoz, hogy magától gyógyuljon.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Akkor velünk jön, és a szálláson megkapja a megfelelő ellátást – mondja ellenvetést nem tűrően az edző, miközben már elindul. Miért kell nekem ilyen szerencsétlennek lennem?</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mi megyünk utánad – szólal meg Kata és Lea egyszerre. Eddig mindketten csendben bírtak lenni. Gondolom, túlságosan lefoglalta őket egy bizonyos kapus és hátvád tanulmányozása.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jé, még nem némultatok meg?! Ti meg igazán csendben maradhatnátok – beszélek kicsit sem kedvesen, magyarul. Nem kell nekik mindent érteni. Különben meg nem tehetek róla, hogy nem volt tervben ez a kitérő és így nem esik túlságosan jól. Ráadásul mire ágyba kerülök, tuti, egyenlő leszek egy hullával.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Valaki nincs jó hangulatában. – Állapítja meg mellőlem, elviekben kedvenc csatárom. A mai nap után, ezt is át kell gondolnom. Mielőtt bármit is válaszolhatnék, megfogja szabad kezem, majd lassan maga után kezd húzni. Teljesen meglep ezzel, így kicsi fáziskéséssel válaszolok kérdésére is. – Még meg sem kérdeztem, hogy hívnak?</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Olívia, ismerősöknek csak Oli. Tudod, azért mert felrepedt a szemöldököm, még nem akarok a címlapokra kerülni azzal, hogy velem csalod meg a barátnődet – válaszolom neki, miközben kihúzom kezem az övéből. Sejtem, hogy ezzel és viselkedésemmel is meglepem, de nem nagyon érdekel.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mindig ilyen vagy? Legtöbbször, ha meglátnak minket ájuldozva, sikítva gyűlnek körénk – beszél arról, amivel én eltérek a szokásos rajongóitól. Lehet, ha nem így futunk össze, akkor nem vagyok ilyen morcos hangulatban, de nem sokkal lennék másabb.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Miért kellene nekem is ezeket csinálni? – Kérdezem meg kissé felháborodottan. Nem értem, hogy miért kellene úgy viselkednem, mint azoknak az elvetemülteknek, akik Spanyolországban szoktak rájuk várni?! Én nem vagyok olyan, ráadásul nem kellene ennyire biztosnak lennie abban, hogy ők a kedvenceim. – Különben meg, miből gondolod, hogy nektek szurkolok?</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mert nem így van? – Kérdez vissza, miközben újra meg fogja kezem. Most vagy én vagyok a bolond, mert képzelődöm, vagy ő nem hallotta meg, amit mondtam?! Vagy egyszerűen csak nem veszi figyelembe azt, amit mondtam neki.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Direkt csinálod? – Pillantok rá bosszúsan. Persze, ezzel hárítok is, mivel nem kell tudnia a választ, de akkor sem akarok a címlapokon szerepelni holnap. – Nem akarok ismert lenni. Ráadásul ez után a fanatikus csajok kinyírnak.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ne aggódj, nem fogom hagyni – jelenti ki magabiztosan, miközben elérjük a buszt. Teljesen ledöbbent ezzel a mondatával. Mit akar ezzel? Megszólalni sem tudok, de nem is foglalkozik ezzel. Egyszerűen csak felhúz maga után a buszra, ahol már pár játékos fent van. Azért ennyire nem nézek ki szörnyen, hogy így megbámuljanak. Bár érdekes látvány lehet, hogy Fernando a kezem fogja, miközben én a másikkal a felrepedt szemöldököm takarom. – Gyere, ülj le ide! Nem festesz valami jól.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– És ezt vajon kinek köszönhetem?! – Vonom fel sértetlen szemöldököm. A többiek csak nevetnek, hiszen nem éppen megszokott a viselkedésem náluk. Gondolom, eddig rajtam kívül nem sokan beszéltek így vele. Felsóhajtva, leülök a külső ülésre, miközben ő belsővel teszi ugyanezt. Muszáj mosolyognom rajta, mivel igencsak felhúztam egy kicsit.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Honnan is jöttetek? – Kapom a kérdés, mire ennek irányába fordulok. Á, szóval a két kedvenc el tudott szakadni a csajoktól?! Ahogy láttam, ez nem igen volt könnyű nekik, bár minden bizonnyal ezt ma még meg fogják ismételni.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Puskás? – Tuti, hogy ezzel mindent elmondok, amit tudni akarnak. Főleg Iker és Sergio, hiszen az említett magyar játékos, szerves része volt a klubjuk történelmüknek.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Még egy normális Real drukker – jelentik ki mosolyogva, bár nem értem, miért ilyen magabiztosak magukban. Nem tettem és teszek semmi utalást arra, hogy kinek szurkolok. Erre ők itt jobban tudnak mindent tőlem.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Elmondanátok, hogy miért vagytok ebben olyan biztosak?! És erre te is válaszolhatnál. – Pillantok hátra, mivel nem ülök rendesen az ülésen. Csak annyit észlelek, hogy felém dőlve, elnyúl jobb oldalam mellett, majd kezemet fogja meg. Érdeklődve figyelem, miközben kicsit feszélyez a kialakult helyzet. Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, teljesen a hátamhoz simul, miközben érzem érintését karomon.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Túlságosan feltűnő a karkötőd. – Érkezik közvetlen a fülem mellől a kijelentés, miközben meg fogja az említett darabot. Teljesen megfeledkeztem róla. Ebből viszont rájöhetnek a többire is, bár a csapatokra utaló, az nem egyértelmű, csak ha elmagyarázom. – Ahogyan a francia is.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Így könnyű – morgom orrom alatt, amire ismét csak nevetést kapok. Azonban ennél sokkal jobban zavar az, hogy még mindig nekem dől, mintha ez olyan természetes lenne. Látva, hogy a piros-fehéret nézi, lassan kicsit felé fordulok. – Liverpool.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– És a többi? – Kapom a kérdést, miközben szemeimbe néz. Ezt nem kellett volna. Lehet, hogy még nem volt komolyabb dolgom pasival, de azt már rég tudom, hogy az én legnagyobb gyenge pontom, azok a barna szemek.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem kell mindent tudnod. Különben meg pár óra múlva már arra sem fogsz emlékezni, hogy találkoztál velem – mondom ki véleményem. Miért is emlékezne rám? Hiszen csak egy vagyok a sok szurkoló közül.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tudod, nem találkozom minden nap olyan nyugodt személyiségekkel, mint te – válaszolja még mindig szürkés tekintetembe nézve. Most csak meg akar nyugtatni, vagy tényleg komolyan gondolja? – Ráadásul az sem, hogy valakit jobban érdekel a foci, mint mi!</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ezt… – Tenném fel kérdésem meglepődve, hiszen nem ismer, honnan tudná ezt? Azonban nem tudom megtenni, mivel másik kezével bal kezemhez nyúl, így teljesen közre fogva engem. Mindezt olyan nyugodtan és természetesen teszi, mintha ez normális lenne.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem minden lány hord ilyet – mondja, a kezemen lévő gumis karkötők felé biccentve. Jó, ebben igaza van, hogy tényleg nem hordanak ilyet, de ebből még nem tudhatja. Ennyire nem egyértelmű.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Szoktál játszani? – Kapom a megszokott döbbent kérdést. A mosolyogva nézek Sergiora, aki nem akarja elhinni az egészet.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem, csak viccből töröm össze magam, míg a többiek nem csinálnak semmit – válaszolom, majd nem foglalkozva tovább velük, megfordulok és neki dőlök a háttámlának. Fernando keze még mindig hátamnál és kezemnél volt, de annyira lefáradtam már, hogy most még ez sem zavar.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Fáj még? – Törte meg a beálló csendet, miközben kezemet megfogva, elemeli a gézt sebemről. Annyira már nem vérzik, de azért még mindig nem áll el. Persze nem látom, de érzem, ahogyan a bőrömön folyik, így gyorsan visszarakom kezemet.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Eddig sem fájt nagyon – válaszolom csendesen, felé fordítva fejem. Bevallom, kicsit fáj, de annyira, hogy belehaljak, nem. Ha ez így lenne, az nem én lennék.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Biztos? – Szakítja meg gondolkodásom. Még a kinti ferdítésem után érthető, hogy most kérdőre von, de kivételesen ebben nem hazudok. Lehunyva szeme, bólintok neki, majd visszaemelem fejem.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Meddig tart az út? – Kérdezek vissza, miközben mélyeket lélegzem. Egyáltalán nem így terveztem a megérkezést. Ki akarná így megélni az első óráját Lipcsében, hogy belebotlik szó szerint valakibe, ami után orvosra van szükség? Bár, ha azt is hozzá teszem, hogy a másik fél Fernando Torres, szerintem sokan nem bánnák. Fogalmam sincs, hogy én mit választanék, ha lehetne.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Még egy fél óra – feleli, közben végig érzem, hogy engem figyel. Ezt nem csak ő teszi, mivel rengeteg pillantást érzek magamon. Nincs semmi különös rajtam, amivel okot adnék erre, így túlságosan is zavarba ejtő az egész. Ez pedig igencsak meglátszik rajtam is, mivel érzem, hogy elmosolyodik mellettem.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Miért bámultok ennyire? – Nem bírom ki, hogy ne szólaljak meg, mivel idegesítő a kialakult helyzet. Nem vagyok látványosság, se híresség, hogy ezt csinálják.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Más rég sírna a helyedben. – Érkezik az ok, ha jól sejtem Villától. Ennyire meglepő lenne a viselkedésem?</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jobb lenne, ha itt hisztiznék?! Inkább csendben tűrök – mondom ki gondolatom, miközben az ülésen fészkelődöm. Nem tehetek róla, teljesen kimerültem. Terveim szerint már rég az ágyban aludnék, nem egy buszon zötykölődnék a spanyol válogatott társaságában. Álmos vagyok, úgy bámulnak, mintha földönkívüli lennék és még lesz egy kisebb orvosi beavatkozásom is. Azt hiszem, ezért sem meglepő, hogy ekkorákat ásítok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Fernando Torres</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Elaludt, biztos alszik. Persze eddig sem beszélt sokat, ami kicsit meglep, de látszik rajta, hogy nagyon fáradt. Ráadásul még egymásba is mentünk, és a végkifejlet alapján ő húzta a rövidebbet, bár ezt nem nagyon mutatja ki.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Szegény, biztos nem így képzelte el az estéjét. Valamivel kárpótolnom kellene, hiszen én is figyelmetlen voltam! Bár így találkoztam vele, és hiába mondja, hogy nem fogok rá emlékezni, tuti nem így lesz! Hogyan is tudnám elfelejteni azokat a szürkés szemeket?</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Fernando, mindjárt megérkezünk. Felébresztenéd? – Kérdezi Luis, mire csak bólintok. Felállva, kilépek a sorból, majd elé guggolva, végig simítok arcán. Nem is kell többet próbálkoznom, mivel lassan kinyitja álmos szemeit, majd rám pillant. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mindjárt a hotelnél vagyunk – mondom neki halkan, miközben pislog párat. Vajon mindig ilyen aranyos, mikor felébred?</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csak még egy percet – válaszolja, újra lehunyva szemeit. Nem ismerem, de ezen szívesen változtatok, és ahogy láttam, ezzel Ikerék is így vannak.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Most már muszáj felkelned Oli – jelentem ki, miközben nem tudom megállni, hogy ne simítsak végig arcán. Egyszerűen muszáj.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csak az ismerőseim hívnak így, te pedig nem tartozol közéjük. – Kapom a kemény választ. Eddig még senki nem beszélt így velem. Más örülne, ha beszélhetne velem, akár egy percet is. Viszont pont ez az, ami annyira tetszik benne. Nem nagyon törődik azzal, hogy kik vagyunk, vagyok. – Ki engednél?!</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– De így nekem könnyebb kimondani a nevedet – válaszolom, majd felállok előle. Biztos vagyok benne, hogy ezt sem fogja válasz nélkül hagyni. Egy órája sincs, hogy egymásba botlottunk volna, de ezt már tudom róla.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Rendben, de akkor Nandithonak foglak hívni, nem Fernandonak. Ezt sokkal könnyebb kimondani. – Minek kell megszólalnom. Persze vele együtt mosolygom, de kicsit talál túlságosan is merész.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem gondolod, hogy az idősebbnek kijár egy kevés tisztelet? – Most már nem hagyhatom abba. Különben meg jó nézni azt a félmosolyt, ami most is ott van az arcán.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Pontosan ezért nem kapod meg – válaszolja egyszerűen, majd elindul lefelé. Remélem, nem most találkozom vele utoljára!</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Barátocskám, azt hiszem, emberedre találtál az ifjú hölgy személyében. – Veregeti meg vállam Cesc. Nem mond hülyeséget.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Legalább van, aki megmeri mondani neki az igazat. Azt hiszem, jobb lenne, ha minden meccs előtt találkoznak majd. Ahogy elnézem, kicsit felhúzta a mi kilencesünket. Ebből kiindulva, biztos vagyok benne, hogy ösztönzőleg is tud rá hatni. – Ha Sergio nem szólna közben, nem is ő lenne. Miért van olyan érzésem, hogy ennyivel még nem fejezte be?! – Ehhez pedig egy tíz-nyolc évvel fiatalabb csaj kellett. Még Oli sem tudja ezt elérni nálad. Te szent ég, milyen féltékeny lesz holnap, ha meglátja a képeket rólatok!</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ennyire ne fiatalítsatok. – Torpan meg, majd felénk fordul. Még meg sem figyeltebb jobban vonásait. Túlságosan lekötöttek a szemei, amik most inkább zöldek. – Milyen tíz évről beszéltek? Talán tizenkettőnek nézek ki? Szomorú tény nektek, de tizenhét múltam.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Persze, kislány. Miért hinnénk neked, mikor nem nézel ki annyinak? – Beszél Iker, miközben én csak őt figyelem. Tény, hogy nem néz ki annyinak, amennyinek vallja magát, de a viselkedése mindent elárul.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mibe fogadunk, hogy igazam van? – Teszi fel fogadás ajánlatát magabiztosan. A szemei is így csillognak, szóval a srácok igencsak veszíteni fognak. Én se hinnék neki, de ha jól sejtem, akkor a tekintetéből mindent meg lehet tudni.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Egy vacsora velünk, és három első sorba szóló jegy a csoportmérkőzésekre. Természetesen ez él a döntőre is. – Szóval erre megy ki az egész. Csak azért mennek ilyen könnyen bele, mert találkozni akarnak a másik két lánnyal. Remélem rám is gondolnak.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha megkérdezitek őket, biztos igent mondanának, de ha nektek így könnyebb, akkor tessék. – Mosolyodik el, miközben felénk nyújt egy kártyát. Közelebb lépek én is, ahogy a többiek is, hogy lássak mindent. 1989. április 25. Szóval lesz egy kellemes estém, és egy vacsorám, vele… – Majd közöljétek velük a nyereményüket, ha ideérnek. Viszont mivel nem akarok gyertyatartó szerepet, így csak négyesben fogtok vacsizni. Valaki megmutatná, hová kellene mennem?</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Gyere, megmutatom – mondom, majd megfogva kezét, elindulok a bejárat felé. Cseppet sem érdekel, hogy holnap milyen képek jelennek meg rólunk. Ő a legnyomosabb érvem arra, hogy most már lépjek Olallával kapcsolatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Kocsis Kata</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ejha! Szép kis járgány, de nem túl nagy, egy ilyen gyönyörű teremtésnek? – Nyitja ki nekem az ajtót Iker, Leának meg Sergi. Ha valaki reggel azzal állít elő, hogy ma mindez velem fog megtörténni, biztos kiröhögöm, és nem hiszem egy szavát sem.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Köszönöm! A mai világban már csak ilyenekben lehet többé-kevésbé biztonságban utazni. Különben meg csak kölcsönözzük. – Mosolyodom el Leával együtt, miközben elindulunk a szálloda felé. Vajon hol lehet Chica? – Oli már az orvosnál van?</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Fernando vitte be a dokihoz. – adja a választ Sergio. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy tetszik neki Lea, ami persze kölcsönös. – Viszont elég szépen kiosztotta, ezt meg kell hagyni.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha nem tette volna meg, nem is ismernék rá. – Nevettünk együtt. Meglepet volna a dolog, ha nem morgolódik végig, és nem oktatja ki Torrest, hiába az egyik kedvencéről van szó.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Holnap este ráértek? – Hallom a kérdést, ami megdöbbent. Már az is hihetetlen, hogy itt vagyunk velük. Biztos csak hallucinálom ezt a kérdést! – Elveszítettünk egy fogadást, így tartozunk nektek egy vacsorával.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Miben fogadtatok vele? – Tesszük fel egyszerre kérdésünk, kicsit kikerekedett szemekkel. Nem egyszer tettem meg ezt én is, így már tudom, hogy ne tegyem meg. Különböző sorsoláson is piszok szerencséje van Chicákan, ezért sem érdemes ellene fogadni! </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem hittük el neki, hogy tizenhét éves – feleli Iker mosolyogva. Lemondóan rázom fejem, mivel ebbe a csapdába mi is beleestünk, ahogy sokan mások is. Senki sem hiszi el neki, ha meglátja, hogy ennyi idős lenne.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ezt mi is tudjuk, és ezért sem fogadunk ellene – mondja helyettem Lea, mikor belépet az épületbe. Mindenhol csak a válogatott ruháiban lévő személyek mozognak és a szálloda dolgozói, sehol semmilyen külsős, rajtunk kívül.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Viszont beszélhetnétek vele, mivel ő nem akar jönni vacsizni. – Ez sem meglepő. Sosem szeret feleslegesen beszélni, így ez másra is kihat. Valahol meg tudom érteni, hiszen nem olyan jó ötödiknek lenni. – Valaki pedig nagyon örülne, ha ott lenne ő is.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Á, szóval a kilences sem akar kimaradni a fogadás teljesítéséből?! De hát neki barátnője van, és ezt Oli is azonnal felemlegetné. Lehet, hogy csak egy éve ismerem, viszont ez így lenne. A korához képest komoly, talán túlságosan is.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Az egyik zárt ajtónál állunk meg, ahonnan hangok szűrődnek ki. Remélem, minden rendben van Olíviával, Bár ismerve őt, ha törik, ha szakad, nem fogja senkivel sem megosztani, ha nincs jól. Keményfejű, és nagyon makacs.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Ezért nem lehet kimozdítani a negatív világnézetéből sem. Hiába próbálkozunk, eddig még nem jártunk eredménnyel. Most viszont lehet lesz, aki ezen változtatni fog, vagyis remélem, hogy ezt fogja elérni, és nem rosszabbodni fog ez.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Túl nagy lett bent a csend. Ez pedig már a többieknek is feltűnik. Jó, nem sikításra várok, egy szó is elég lenne ahhoz, hogy tudjam, jól van. Sose siránkozik, pedig a keze miatt lenne rá elég sok oka. A helyében már biztos balhét csináltam volna az orvosoknál. Nem igaz, hogy nem tudnak semmit sem kitalálni.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jól vagy? – Guggol le elém Iker. Mielőtt bármit is válaszolhatnék, kinyílik az ajtó, mire egyszerre ugrunk fel Leával. Oli jön ki, mögötte Fernando, aki kicsit összezavarodva nézi barátnőnket. Gondolom, meglepte, hogy szó nélkül törte az öltéseket. – Máris végeztetek?</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nem, csak elfogyott a cérna. Mit gondoltatok, hogy kisírt szemekkel, fél ájultan fogok kitámolyogni? – Kérdezi cseppet sem nyugodtan. Azt hiszem jobb, ha minél hamarább megyünk a hotelba. Nincs humoránál, de ez érthető. – Hét öltéstől még nem fogok kifeküdni, nem úgy, mint a barátotok.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nando minden rendben? – Szólal meg David, aki most érkezik hozzánk. Tény és való, hogy nincs valami fényes állapotban, pedig vele nem történt senki.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Az életben nem láttam, hogy valaki rezzenéstelen arccal ül végig, miközben a szemöldökét varrják össze. – Hát igen. Van pár különös dolga Olinak, ami nem hétköznapi. Ilyen a fájdalom tűrése is, bár ez a csuklójára nem érvényes, de ezt elnézzük neki.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csak a ti kedvetekért nem fogok sírn! – mondja határozottan. Lehet, hogy nem mutatja ki, de azért neki sem olyan könnyű elviselni hét öltést, és láthatólag nagyon is fáradt. Ráadásul nem is kicsi a seb, amit most már leragasztottak, így csak a fehér védő anyag látszik. – Nem érzem valami jól magam, mehetnénk a szállodába? Szeretnék végre aludni.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Persze, csak a megnyert vacsorát kell lefixálnunk – mondom mosolyogva, miközben magyarra váltunk, amit csak Lea fog érteni kettőkön kívül. Ezért sem lepnek meg az értetlen fejek, akik így egy szót sem értenek beszédünkből. – Kaphatnék egy tollat és papírt?</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tessék. – Kapom meg a kért dolgokat, majd gyorsan lefirkantom a hotelünk címét és egy időpontot. </div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Itt van a címünk, este nyolckor nekünk megfelel, és lent lesz ő is. – Nyújtom Ikernek a cetlit, miközben halkabban beszélek, hogy Chica meg ne hallja tervünk. Lehet, nem kellene ezt megtenni, tekintve arra, hogy hármójuk közül egyedül neki van komoly kapcsolata. – Megyünk, mert még van pár elintézni valónk, és…</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha nem jöttök, én fogok vezetni, és annak nem fogtok örülni. – Érkezik a sietős kijelentés. Pont ezt akartam mondani. Rossz pénz nem vész el.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Jobb, ha megyünk Lea. – Pillantok a mellettem állóra, aki helyeslően bólint. Amíg nincs meg a jogsija nem lenne ésszerű, hogy vezessen. Főleg úgy, hogy már csak az egészségügyije hiányzik. – Sziasztok!</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Eléggé gyorsan távozunk mi is. Talán nem is baj, mert ki tudja, hogy meddig maradtunk volna még ebben a társaságban?!</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Habár azt meg kellett volna tudnunk, hogy mit akar Fernando Olíviától. Nem ismeri őt, ahogy mi, és nem tudja, hogy milyen összetett személyiség. Egyáltalán nem úgy fog hozzá állni a dolgokhoz, mint mondjuk mi, vagy más lány.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Remélem, nem fogja megbántani, mert most csak ezt látom. Főleg, amíg ő kapcsolatban van. Persze, lehet már nem olyan a viszonyuk, de én ezt honnan tudhatnám? Csak azt tudom, nem fogom hagyni, ahogy Lea sem, hogy összetörje. </div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-12234564860238681742016-10-05T20:45:00.000+02:002017-04-06T15:27:11.671+02:001. Usted es fino?<div style="text-align: center;">
<i>Molnár Olívia </i></div>
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kérem, csatolják be öveiket! Perceken belül megkezdjük a leszállást. – Hallom a légi kísérő hangját, amire felnyitom csukott pilláim. Hangosan felsóhajtok, ami csak annak köszönhető, hogy végre itt vagyunk, pillanatokon belül megérkezünk!</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Nyugodj meg Chica! Már csak pillanatok kérdése és ténylegesen Lipcsében leszünk. – Érkezik mellőlem a nyugtatónak szánt kijelentés. Lassan oda fordítom fejem, az érkező szavak irányába.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csak akkor leszek higgadt, ha a lelátón, a helyemen fogok ülni – válaszolom, miközben arcomon, jellegzetes féloldalas mosolyom jelenik meg. Tudom, hogy ezzel egy kicsit idegesítem őket, de mondhatni ez a lét elemem, az ördögöm!</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Még mindig alig tudom elhinni, hogy neked a franciák vannak az első helyen! – Hitetlenkedik ismét a valós tényen, a külső széken ülő személy. Fogalmam sincs, mi ebben a felfoghatatlan tény, de azt hiszem, még utoljára elmagyarázom ennek okát…</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csakis Zidane miatt, mert ő a kedvencem – felelem, minimum ezredjére. Persze megértem őket, hiszen náluk a spanyolok a favoritok, ahogy nálam is, de Zizou miatt nem elsők. Azonban már kicsit unalmas, hogy mindig idelyukadunk ki, és van egy olyan halvány sanda gyanúm, nem utoljára teszem ezt meg. – Viszont nem lehet kifogásotok, mivel a Real játékosa, még…</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– De akkor is! – Csattannak fel egyszerre, amire elhallgatok. Nagy nehézségek, küzdelmek árán, vissza tudom tartani nevetésem, és még az övemet is be tudom csatolni sikeresen.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ha ez megnyugtat benneteket, valószínű, hogy július kilencedikén este tizenegy után, már nem a franciák lesznek az elsők a ranglistámon. Nem hiszem, hogy a visszavonulása után is tetszene a csapat játéka – jelentem ki a véleményem, miközben az ablak felé fordulok. Tudom, hogy elég fura ez a nézőpontom, de sose mondhattam, és most sem tehetem, hogy átlagos tizenhetesnek ismerném el magam. Még mindig hatalmas döbbenetet okozok a foci mániámmal, azonban mindez nem érdekel. Persze minden fáradtságot meg ér a csajok arca, ha az én kedvenceim kerülnek szóba. Remélem, azért megbékélnek majd, hiszen így nem lesz jó végig ülni többször kilencven percet. Nem is lenne az, mivel annak ellenére, hogy a francia válogatott a number one nálam, csak két mérkőzésükön leszek kint, míg minden spanyolon ott fogok ülni mellettük, mint most is… – Jut eszembe! Ha útközben látunk egy Adidas boltot, meg kell állnunk. Muszáj beújítanom mez ügyileg.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Mond egy indokot, amiért meg kellene majd állnom? – Érkezik a kérdés, aminek elég érthető alapja van, hiszen nem én fogok vezetni. Persze az én érvem meg van, amivel biztos, hogy meg fogunk állni egy megfelelő helyen!</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Spanyol mezt kell vennem – jelentem ki nyugodtan, még mindig az ablakon nézve kifelé. Sejtem, hogy nyert ügyem van, de úgy könnyebb lenne, ha megkapnám a megerősítést is. – Különben nem tudok miben kimenni-</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Csak ez az egy szerencséd van Chica – sóhajt fel barátnőm, miközben megrázza fejét. Lassan elmosolyodva, hátra dőlök a székben, várva arra, hogy megkezdjük a leszállást.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Pillanatokon belül érzem is, hogy a futómű talajhoz ér, majd lassan állunk meg. Mennyire vártam már ezt a pillanatot! Pár hónapja még nem gondoltam, hogy itt leszek, de most mégis itt vagyok, és a mérkőzéseken is ott leszek.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Biztos vagyok benne, hogy ez lesz életem legjobb nyara, bármi is legyen a torna vége. Persze annak nagyon is örülnék, ha a franciák vagy a spanyolok lennének a döntősök, de nekem már az is leírhatatlan élmény, hogy elmondhatom, itt voltam!</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Csendesen figyelem a csajokat, akik végig vidáman beszélgettek. Néha én is hozzá szólók, de hozva a szótlan énem, inkább kifelé bámultam az úton. Viszont néha nagyon jót mosolygom rajtuk, és elképzeléseiken…</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nem lepődök meg ezeken, hiszen én akartam összeülni két spanyol és Real mániás barátnőmmel. Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lenne, ha meg is valósulnának… te szent ég! Szegény én, mit kellene hallgatnom.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Megcsóválva fejem, felállok, majd utánuk indulok. Visszagondolkozásom közben, kinyitották az ajtót és már az utasok fele leszállt. Még mindig hallgatagon lépdelek elgondolkodva, ehhez azonban már hozzászoktak, nem szoktam sokat beszélni.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Ki nem állhatom, ha feleslegesen beszél valaki, pedig néha én is szoktam. Ilyenkor mindig szidom magam, hogy miért nem tudok néha csendben maradni! Tudom, hogy kicsit komplikált személyiség vagyok, cseppet sem átlagos, de ha azt nézzük, akkor már a sport imádatommal sem vagyok egy a sok közül…</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Magamhoz véve bőröndömet és sporttáskám, egyenesen az autókölcsönző felé haladunk. Még szerencse, hogy Katának meg van a jogsija, így nem kell se vonatoznunk, se buszoznunk. Így oda mehetünk, ahová akarunk, és persze abban biztos vagyok, hogy valamilyen szórakozó helyet is meg fogunk látogatni.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Miért pont Németországban kell lennie a Világbajnokságnak? Még otthon sem bírom elviselni a német nyelvet, erre egy hónapon keresztül itt leszek köztük. Jellemző, ilyen az én formám!</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Sose akartam ezt a nyelvet tanulni, de muszáj. Inkább lenne a spanyol a másik idegen nyelv a gimiben, de nem. Ráadásul a tanárunk sem a kedvencünk az osztállyal, vagyis a fél csoporttal. Mi a kettesért is megszenvedünk, míg a másik csoport nem tud semmit az ötösért. Az ember lányának, így nagy kedve van mindenhez.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nem is idegesítem magam ezen, hiszen úgyis angolul fogok beszélni, ha kell valami idegennel, szóval nem érdekel. Nyár van, és a suli tabu szó! Elég volt belőle az a tíz hónap, és most pihennem kell, nem a némettel foglalkoznom.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Remélem, nem fog sokáig tartani a kölcsönzés, bár Katát ismerve, már meg van az elképzelése… Miért is lepődök meg, hogy végül a Toyota mellett dönt?! Ha nem a fekete terepjárót választja, rá sem ismernék.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Persze ennek is vannak előnyei, hiszen így tökéletesen elférek hátul. Nem mintha olyan sok helyet foglalnék el, de amilyen alacsony vagyok, annyira szeretem a tágas helyeket.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Perceken belül már a méretes autóba szállunk be, aminek csomagtartójában ott vannak csomagjaink. Remélem, nincs nagy forgalom, és hamar le tudom a mezvásárlást, mert rám férne egy alvás.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Neki döntve fejem az üvegnek, a sötétített fólián keresztül nézek kifelé az elsuhanó tájra. Még jó, hogy nincs olyan messze a hotel, így hamar oda fogunk érni. Szerencsére nem túl nagy a forgalom, ezért is haladunk ilyen jól.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Nem sokkal később már látom a sűrűsödő házak sorát, majd ezeket felváltja a panellakások magas tornya és a különböző üzletek kavalkádja. Azt hiszem, holnap városnézést fogok tartani.</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
Lassítunk, de még nem is érkeztünk meg. De hülye vagyok! Hiszen én akartam egy Adidas boltba bemenni, és ott van egy.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ti is bejöttök, nem? – Teszem fel a nyilván való kérdést. Pillanatok múlva már leparkolunk, és szállok is kifelé. Nem tehetek róla, de minél előbb magaménak akarom mondani a mezeimet, amik remélhetőleg feliratozva lesznek!</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ne siess annyira! Ráérünk… – Nem hallom, hogy mit mondanak még, mivel már belépek az üzletbe. Sose szoktam sokáig vásárolni, mindig tudom, hogy mit akarok, vagy hamar döntök efelől. Nem vagyok a tipikus tinik közé sorolható, hiszen jobban örülök egy sportos dolognak, mint a cuki rózsaszínnek.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Oli, várj már meg minket is. – Érnek utol, mikor már a mez részlegen nézelődök. Az igazat megvallva nem mondtam el a teljes igazságot, mivel nemcsak spanyol mezre van szükségem. – A spanyol mezek eggyel odébb vannak.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tudom, de szükségem van franciára is. – Mosolygok rájuk angyalian, bár ezt ismerve engem, nehéz elhinni. Valamit elérhettem vele, mivel csak fejüket csóválják.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Kizárólag Zidane számát engedem be a kocsiba! – Néz rám szigorúan Kata, miközben próbálja magába fojtani nevetését, Leával egyetemben. Nehezen, de sikerül megnyugodniuk.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Tudok én neked nemet mondani?! – Vigyorodok el, majd a megfelelő méretű tízes mezt elveszem a többi közül. Gyors pillantás a fehér felsőre, majd már megyek tovább a következő sorra. Pillanatokon belül kiválasztom a tökéletest, amivel feléjük fordulok. – Gondolom, ez ellen nincs kikötésetek.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Miért lenne? – Kérdez vissza Lea. Annyira vicces, hogy próbálnak ártatlanok lenni, mint a ma született bárány, csak ezzel éppenséggel engem nem tudnak átverni.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Sose fogtok megváltozni – sóhajtok fel, miközben már a kassza felé tartok. Nem akarok németül beszélni, így csak a szükséges dolgokat mondom és válaszolom. Sejtem előre, ha meg tudja a német tanár, hogy kint voltam Németországban és még németül is társalogtam, repdesni fog az örömtől.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Ahogyan te sem. – Kapom a kijelentést, mikor már kifelé igyekszünk. Tudom jól, hogy ezt a vásárlási szokásom miatt kapom. Nekik még mindig fura kissé az, hogy akár öt perc alatt le tudok mindent, és ezzel nem csak ők vannak így. Ilyen vagyok, és ilyennek is fogadtak el.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Gondoljatok bele, hogy ha most nem én jöttem volna veletek, hanem egy pláza cica?! Este kilencig tuti nem juttok ágyba, velem ez csak öt perces kitérőt jelent. – Vonom meg vállam, miközben elhagyjuk az épületet. Miért kell ilyen melegnek lennie? Megsülök, sült csirke lesz belőlem. Felpillantva az égre, semmi esélyt nem látok, hogy jönne egy kis eső.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Vigyázz Chica! – Hallom az aggódó hangokat hátulról, amire hátra fordítom fejem. Kérdőn nézek rájuk, azonban pillanatokon belül meg tudom mindennek az okát. Valakinek sikeresen neki megyek, de mivel ő sem figyelt, így végül nem egyedül kerülök a földre, hanem vele együtt. Szerencsétlenül esek, mivel érzem, hogy beverem arcom bal oldalát. Ha az nem lenne elég, hogy rám nehezedik, a szemöldököm is igencsak felszakadt.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Minden rendben Oli? – Hülye kérdés ebben a helyzetben, bár szerintem ők nem látnak engem. Kezemet szemöldökömhöz rakom, majd bőrömhöz érve, ujjbegyeimre kerül a vérem.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Azon kívül, hogy most fogok kilapulni és elvérezni, minden a legnagyobb rendben van… – harapom el mondatom végét. Ó te szent ég! Még életemben nem láttam az övéhez hasonló szempárt. Teljesen elvarázsol és emiatt elveszek bennük. Bár most ez sokkal jobb, mert így nem érzem a fájdalmat, amit sebem okoz, melyen még mindig ott pihen kezem. Még arról is megfeledkezem, hogy éppen le akartam magamról beszélni, és megakadályozni, hogy még laposabb legyek, de ezek után… Arról nem is beszélve, hogy Katáék is nagyon csendben vannak, ez pedig nem vall rájuk. Ezért is lenne ideje felkelni, de többlet súllyal nehéz, főleg úgy, hogy még mindig elveszek a pillantásában.</div>
<div class="MsoListParagraph" style="line-height: 145%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
– Usted es fino?</div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5078406851639964355.post-67905961564780877922016-10-05T20:40:00.000+02:002016-10-05T20:40:15.927+02:00Köszöntő!<h2 style="text-align: center;">
Üdvözöllek kedves Olvasó!</h2>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQRqhGNYXzfm0ZWelxed2sLfM0KGdVhuCv98q2wUR2h0SCbwNjSv5uU7XQSwIuKvRVHKTS1vujuTI6FqFZTZaSbVNeDqeiA82zqP9U0B_xwICERVPKQNdwJSbCEvH-0zq4j_LKvY37Nej-/s1600/Az+els%25C5%2591.png" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="268" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQRqhGNYXzfm0ZWelxed2sLfM0KGdVhuCv98q2wUR2h0SCbwNjSv5uU7XQSwIuKvRVHKTS1vujuTI6FqFZTZaSbVNeDqeiA82zqP9U0B_xwICERVPKQNdwJSbCEvH-0zq4j_LKvY37Nej-/s320/Az+els%25C5%2591.png" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>Az első</b></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<b>Nem is tudom már, hogy hány éve blogolok, de még most is komoly fejtörést jelent, hogy megírjak egy köszöntő bejegyzést.</b> Ráadásul épp egy olyan történetről kellene írnom, az egyik amivel <i>annak idején megkezdtem a pályafutásomat.</i> Talán pont emiatt olyan nehéz most bármit is írnom, bár kétség kívül az az időszak sem segít, amin már nagyjából túl vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az első</b> egy régi történetem legújabb újra gondolása, ami már nem az első. Minden bizonnyal jön majd az oldalra olyan látogató, akinek ismerősen hangzana az <i>Egy spanyol csókja</i> cím. Nos, ez a történet, ennek lenne az elő története. <u>A kezdetek kezdetén Olívia és Fernando megismerkedésével indítottam és ez most sem lesz másképp,</u> csak jóval átgondoltabban és egy biztos alappal a fejemben.Nem akarok semmit sem ígérni, hiszen feleslegesnek érzem jelen pillanatban. Lenne más is, amivel tudnék foglalkozni, azonban a magánéleti problémáim <b>visszasodortak ebbe az álomba, ahol minden rózsaszín és boldog.</b> Semmiképp sem szeretnék egy csöpögős sztorit írni, akik ismernek, azok talán tudják, hogy ez nem is szokásom, azonban most <i>szükségem van arra az egyszerűségre, amit ez a regény tud nyújtani a számomra.</i> Őszintén, hangozzon ez bármilyen nagyképűen is, de jelenleg még az se zavarna, ha senki se olvasná a fejezeteket, mert <u>ez az én terápiám lesz, hogy vissza tudjak térni önmagamhoz.</u> Valahol idő közben teljesen elvesztem, ez pedig egyedül csak nekem nem tűnt fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az első fejezet a napokban érkezni fog</b> (<strike>most nem lesz bevezető rész</strike>). Addig lehet, hogy picit változni fog a design, mivel ezt a letisztult verziót, nagyon régen készítettem, viszont az is lehet, hogy maradni fog egy ideig, mert most pont erre van szükségem, ahogyan a regény is pont ezt igényli. <i>Igyekezni fogok valami rendszerességet beütemezni a fejezetek megjelenése közé, azonban biztos nem én vagyok az egyedüli, akinek végül sajnos ez nem jön össze.</i> Annyi biztos, hogy örömmel írom meg a jeleneteket és most szinte teljesen le van előttem tisztulva a cselekmény szál, kisebb kérdések vannak még, amik egyébként nem is fogják befolyásolni annyira a vég kimenetelt, csak még nem sikerült eldönteni, hogy időben mikor történjenek meg. <u>Ennyire tisztában még sosem voltam ezzel a regénnyel, mint most,</u> így nagyon bízok benne. Remélem, nektek is tetszeni fog?!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, nem is húznám tovább a végszót:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
Szeretettel köszöntelek Az első című történet oldalán! </h2>
<div style="text-align: right;">
Üdv,</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Catalina</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
U.i.: Ajánlom figyelmetekbe a <i>Molnár Olívia</i> és a <i>Fernando Torres</i> nevű menü pontokat!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Catalina Sánchezhttp://www.blogger.com/profile/10740660564590489429noreply@blogger.com3