2017. január 15.

Az ötödik

Üdv kedves Olvasó!


Egy picit zavaros időszakon vagyok túl, de szerencsére most már úgy néz ki, hogy egyenesbe kerülök, ennek köszönhetően itt is van az 5. fejezet. Sokkal hosszabbra terveztem igazság szerint, azonban már így is elég hosszú lett a rész, így nem akartam még tovább húzni, mert akkor valószínűleg nem is lenne olyan, aki végig tudja egyben olvasni. Remélem, ennek ellenére tetszeni fog nektek?!
Nos, a folytatásnak még ma neki kezdek és mivel tényleg előttem van minden fontos momentum, így igyekszem minél előbb megírni és akkor talán kárpótlásként jövő hétvégén olvasható is lenne, de megígérni ezt semmiképp se akarom. Igazság szerint egyre jobban visszarázódom az írásba, attól függetlenül, hogy sikeresen kicsúszok a saját időhatáraimból, rengeteg ötletem van, és ha le tudok ülni írni, akkor nagyon is jól haladok. Most tényleg az a formája van ennek a történetnek, amit mindig is szerettem volna, így valószínűleg ez is hozzájárul az egészhez. Ráadásul hiába öregszik Nando, egyre jobb pasi lesz és minden meccs után találok egy újabb képet, ami a nagy kedvencem lesz és motivál az írásra.
Nem is húznám tovább az időt. Akiknek még vizsgaidőszak van, vagy államvizsgáznak, kitartást! Kellemes olvasást kívánok a fejezethez!

Üdv,
Catalina

Az ötödik


Molnár Olívia

Heatwave
A fülledt este melege könnyedén szökött be a lakás nyitott ablakán, ahol nagy sürgés-forgás volt. A nagy készülődés ellenére a fiatal, barna hajú lány csak ült az ágyán törölközőbe bugyolálva, miközben meredten bámulta a szekrényajtóra felakasztott ruhát. Fogalma sem volt, hogyan került a bőröndjébe, vagyis ő egészen biztosan nem csomagolta el, mert ugyan kifejezetten tetszett neki, mégsem jutott volna az eszébe, hogy ezt vegye fel. Tulajdonképpen már nem is tudta, hogy miért vették meg az édesanyjával, hiszen sose volt elég önbizalma egy ilyen mély dekoltázshoz, arról nem is beszélve, hogy pont emiatt melltartót sem vehet fel és nem büszkélkedett olyan méretekkel, hogy ezt tényleg megtegye. Ennél jobban már nem is mondhatta volna el azt, hogy az előtte lógó ruhadarab mindaz volt, ami belőle hiányzott, amiknek hiányában ő inkább otthon maradt, míg mindenki más bulizni ment. Mindettől pedig csak elkedvetlenedett és egyedül arra tudott gondolni, hogy vissza kellene mondania a meghívást, amivel minden bizonnyal megbántaná Fernandót és ezt nem akarta, pluszban ott volt Zóra is, aki a fülénél is képes lenne elráncigálni az étterembe, ha arra lenne szükség. Az is ott volt még, hogy a lelke mélyén ő is el akart menni arra a vacsorára, csak nem abban a ruhában… talán találni fog valami visszafogottabb darabot, amiben ugyanolyan csinosnak érezhetné magát és nem csatlakozna emellé a folytonos feszengés.
– Angyalka igyekezz! Még a hajadat is meg kell csinálni, a ruhát meg vedd fel gyorsan, mert abból nem fogunk engedni. – Csak mélyen felsóhajtott Zóra ellent mondást nem tűrő hangját hallva, miközben újra megjegyezte magának, hogy pont emiatt aggatta rá a Mamma becenevet. Azt inkább meg se merte kockáztatni, hogy valami másban menjen ki, mert ha a nővérét még le is tudná beszélni az elképzeléseiről, a barátnőjüket biztosan nem sikerülne. Valószínűleg meg se hallgatná, főleg, hogy a magas sarkúról és az erős sminkről már így is lebeszélte. Mindketten váltig állították, hogy valójában egy randira fog menni, ahová ezekre mind szükség van, de neki ez már sok lenne, hiszen csak egy vacsoráról volt szó, amin ráadásul több játékos is részt fog venni. Ugyan nem volt még tapasztalata, viszont azért sejtette, hogy ha tényleg randizni hívta volna a focista, akkor kettesben lennének, ráadásul ott volt az is, hogy barátnője van, ami miatt biztos nem egyezett volna bele semmibe sem.
Felkelve az ágyról, a matracra dobta magáról a törölközőt, majd gyorsan belebújt testszínű bugyiba, aztán a ruhafogasért nyúlva, leemelte az ajtóról az egyébként mell alatt bő szabású, lenge anyagú ruhát. Igazából a hosszára sem lehet semmi kifogása, mivel földig ért, mindössze csak a kivágással volt problémája, ami bőven kívül esett az ő komfort zónáján. Kényelmesebben érezte magát, ha nem mutat túl sokat, ha takarja az, amit visel, pedig az alakjára egy szava sem lehetett. Ugyan nem volt csont sovány, azonban a rengeteg edzés, amit saját maga bonyolított mindig túl, megtette a kellő hatást. Izmos volt, mégsem esett túlzásba, amire büszke is volt, főleg, mikor hallotta, hogy azért súgnak össze a háta mögött, mert irigykednek a vádlijára vagy a feszes combjaira. Sok munkája volt abban, hogy ilyen alakja legyen, amivel nem is szeretett volna kérkedni, ráadásul tényleg szeretett lejárni az edzőterembe, ahol aztán kiadhatta magából a felgyülemlett feszültséget.
Belebújva a ruhába, már nem is emlékezett arra, hogy az olyan szorosan simul a mellkasára, ahogyan arra sem, hogy mennyire tetszett neki az egyszerű szabás és minta is. Utolsó mentsvára a hossza lett volna, amit valószínűleg az anyja orvosolt egy varrónővel, mivel már pont a földig ért a könnyed anyag és nem omlott körülötte jó pár centi le a padlón. Ennek köszönhetően végül csak kihúzta hajából a gumit és kisétált a nappaliba, ahol Zóra már várta, akinek már el is készült a frizurája. Szó nélkül ült le az előtte lévő székre és hagyta, hogy azt tegye a tincseivel, amit minden bizonnyal már akkor megálmodott, mikor meghívták őket arra a vacsorára. Izgatott volt ő is… hogyne izgult volna, mikor most nemcsak a véletlennek lesz köszönhető az, hogy találkoznak és ott volt az a kisebb vallomás is, hogy kedveli őt a csatár. Mindez pedig azért is volt lényeges, mivel arra is utalt abban a beszélgetésben, hogy nincs minden rendben a kapcsolatával, ami miatt már muszáj volt elfogadnia azt, hogy igaza van a többieknek és tényleg tetszik Nandónak. Arról persze semmiképp nem akart megfeledkezni, hogy ettől függetlenül még mindig volt barátnője, viszont már nem tagadhatta, hogy mindez beférkőzött a gondolatai közé és az esze egyik eldugott zugában ott volt az a pici gondolat, érzés, hogy szeretne tetszeni neki. Valahol kifejezetten zavarta ez, hiszen amolyan alapelv volt nála, hogy foglalt pasikkal nem kezd ki, a spanyol valamiért mégis más volt. Nem tudta volna megmondani, hogy miben vagy miért, egyszerűen csak érezte, hogy így van. Azt pedig tudta jól, hogy ennek aztán köze sincs ahhoz, hogy egy profi focistáról van szó, aki ráadásul a kedvence is… talán ez azt jelentette, hogy nem a szurkoló énje akarta megismerni, hanem Olívia, a hétköznapi lány, aki még most is sokkal jobban szeretne elmenekülni és nem közeledni felé?

Fogalma sem volt, hogy mennyi időt töltött el a széken ülve, de amikor végre felállhatott, a hátizmai már kezdtek merevek lenni. A haját végül Emma csinálta, miközben Zóra a sminkeléssel foglalatoskodott, ő pedig egyszerűen csak elmerült a gondolataiban, amiknek köszönhetően egyre idegesebb lett. Nagyon nem volt hozzá szokva, hogy valaki ennyire a közelébe akar kerülni, főleg nem egy pasi, és bármennyire se akarta beismerni, ettől megijedt. Tulajdonképpen még abban se volt biztos, hogy egyáltalán készen állna-e egy kapcsolatra, hiába lesz lassan tizennyolc éves, valószínűleg pont emiatt nem is vett tudomást azokról, akik akár csak egy randira akarták volna elhívni. Bár az is igaz volt, hogy a legtöbb üzenetben volt csak merész, aztán amikor legközelebb találkoztak még köszönni se mertek neki, pedig nem utasította őket vissza, egyszerűen csak várt és minden egyes alkalommal be is bizonyosodott, hogy jól tette. Ugyan Fernando se személyesen hívta meg őket, amire módja se lett volna, viszont ő volt az, aki korábban minden egyes alkalommal megállította és nem hagyta, hogy csak úgy faképnél hagyja, kereste a társaságát, amiért máris más helyzetben voltak, amilyenben korábban még sose volt része.
Megkapva a távozási engedélyt azzal a kikötéssel, hogy megnézi magát a tükörben is, elindult a szobája felé, hogy befújja magát a parfümjével. Besétálva egyenesen ment volna az éjjeliszekrényen helyet foglaló neszesszerért, azonban ahogy elhaladt a szekrény tükrös ajtaja előtt, megtorpant és meglepve lépett vissza elé. Egymás után többször is végig pillantott magán, egyáltalán nem akarta elhinni, hogy tényleg saját magát látja, mert ugyan ismerős vonások voltak a tükörképben, mégis merőben más volt. A frizurája igazán egyszerű volt, a feje tetején két fonatott látott, míg a tincsei végét begöndörítette a nővére, melyek a hátára omlottak. A sminkje is visszafogott volt, míg ő megmaradt volna az egyszerű szájfény és szempilla spirál kombinációnál, addig Zóra természetes sminket varázsolt az arcára, amit valószínűleg ő negyed ennyire szépen se tudott volna elkészíteni. A merész dekoltázst leszámítva pont olyan egyszerű volt a kinézete, mint amilyennek mindig is szerette, sose érezte magának a kihívó viselkedést és minden bizonnyal elég hülyén is nézett volna ki, ha igyekezett volna bárkit is elcsábítani. Szinte biztos volt benne, hogy csak kiröhögnék és égő arccal menekülne hazáig, viszont most, ahogyan újra végig pillantott magán, már egyáltalán nem érezte olyan lehetetlennek, hogy valakit megfogjon a kinézetével, hogy felfigyeljen rá, mert valóban csinosnak érezte magát.
– Gyönyörű vagy, Oli. – Meglepve kapta fejét az ajtó irányába, mintha valamin rosszan kapta volna rajta Emma, mintha meg lett volna a számára tiltva, hogy a tükörben nézze magát. Annyira belemerült újra a gondolataiba, hogy nem is tűnt fel neki, hogy utána jöttek. – Még most se akarom elhinni, hogy már nem vagy az a kicsi lány, aki fülig szerelmes volt apába. Nagyon remélem, hogy Fernando nem csak játszadozni akar veled, mert akkor biztos vége lesz a pályafutásának.
– Emma te is…
– Tudom húgi, ahogyan azt is, hogy már rég tisztában vagy azzal, hogy mit szeretne tőled, csak nem akarod még elfogadni. – Sétált mellé a nővére és mindketten a tükörbe pillantottak. Tény, hogy már nem volt az a pici, copfos lány, aki csüngött az édesapjuk szavain, de azt se érezte volna, hogy felnőtt lenne. Ahogyan azt se, hogy tényleg gyönyörű lenne, azt meg főleg nem, hogy valójában mik voltak a focista szándékai, mert hiába mondta azt, hogy kedveli, azonban ez még jelenthette azt is, hogy csak barátként gondol rá. Vagy ezzel csak saját magát szeretné megnyugtatni? – Tudod, nem is az a meglepő, hogy felfigyelt rád, hanem az, hogy ilyen rövid idő alatt mennyire megnyíltál neki. Korábban mindig elzárkóztál és fele ennyit se beszéltél velük. – Közbe akart szólni, hogy mindezzel nem akart semmi rosszat, csak barátilag beszélt a csatárral. Végül csendben maradt, miután Emma felemelte a kezét és mosolyogva felé fordult. – Nincs ezzel semmi gond húgi, örülök neki, hogy jól érzed magad vele, viszont mindig is félteni foglak, legyen szó bármilyen pasiról is. Én leszek az első, vagy a második apa után, aki megöli, ha bármivel is megbántana, de itt az ideje, hogy magadra is gondolj. Nem azt mondom, hogy feledkezz meg arról, hogy barátnője van, azonban az egyáltalán nem olyan rossz dolog, ha egy helyes pasi megajándékozz a figyelmével és aztán Fernando rendesen teszi a dolgát. El se tudod hinni, hogy mennyire örülök, hogy láthatom, ahogy közel engedsz valakit magadhoz, hogy hogyan változol attól, hogy valaki nőként kezel téged. – Hosszú pillanatokig hallgatott és próbálta megemészteni azt, amit mondtak neki. Nem egy srác szeretett volna vele megismerkedni, akik viszonylag komolyan érdeklődtek iránta, de egy idő után valamilyen indokkal kihátrált a beszélgetésből és többet szóba se állt velük. Annyi volt talán a mentsége, hogy egyikőjük se vonzotta, ha nagyon őszinte akart lenni, akkor sose barátkozott volna velük, mivel semmi közös nem volt bennük, mindezt Fernandóra azonban nem tudta elmondani. Felesleges lett volna tagadni, mert a többiek nagyon hamar leszűrhették róla, hogy a spanyol bizony beleesett abba a kategóriába, akik megmozgattak benne valamit. Valahol sejtette, hogy pár röpke másodperc alatt képes lenne elveszni a barna szempárban, ami valószínűleg a gyengéi voltak, és a szeplői megfigyelésében is el tudna merülni. Rögtön elpirult a felismeréstől, hogy nem csak a képeken tartotta jó pasinak a csatárt, hanem a való életben is az volt, aki hatással volt rá, akivel talán egy randira is elmenne, ha elhívná. – Csak annyit szeretnék kérni Olívia, hogy ne agyalj azon, hogy mi van a barátnőjével, hanem élvezd ki az estét, rendben? Most pedig hozom a fényképezőt, mert megígértem anyának, hogy nem engedlek el úgy, hogy ne csinálnék pár képet rólad, ha tényleg felveszed ezt a ruhát. Bár nagyon remélem, hogy apa nem fogja látni őket, mert téged aztán képes lesz ezek után bezárni a szobádba.
Csak elnevette magát az utolsó szavak hallatán, mert tudta jól, hogy tényleg képes lenne rá az édesapjuk, de rögtön el is hallgatott, ahogy visszapillantott a tükörbe. Az arca még mindig piros volt és valahol érezte, hogy az este folyamán ez még többször elő fog fordulni, főleg, ha tényleg lesz rá alkalma, hogy elmerüljön a barna szemekben. Megrázva fejét, az éjjeli szekrényhez lépve, magához vette a parfümös üveget, amelyet a napokban vásárolt magának. Könnyed virág illat volt, ami nem volt se tolakodóan erős, se hivalkodó, olyan volt, ami kifejezetten illet hozzá és el is viselt magán. Befújva a nyakát, lehunyta szemhéjait és máris egy réten találta magát, rengeteg fehér szirmú virággal, az egészből áradó nyugalom pedig rá is átragadt és pillanatok alatt megfeledkezett minden idegességéről. Hasonló esetben az utolsó pillanatokban mindenképp lemondta volna a vacsorát, viszont most kivételesen nem érezte azt, hogy jobb lenne, ha otthon maradna, el akart menni és találkozni szeretett volna Fernandóval. Tudni szerette volna, hogy mi minden lehet ebből az egészből, hogy egyáltalán az este folyamán mi fog történni, mert afelől semmi kétsége sem volt, hogy minden negatív gondolata ellenére, remekül fogja magát érezni. Nagyon kíváncsi volt és valószínűleg pont emiatt sem cselekedett úgy, ahogyan korábban mindig, emiatt lépett ki a komfort zónájából, bármilyen ijesztő is volt ez.
Enyhén fújt még a csuklójára is az illatból, majd összedörzsölve a kezeit, visszarakta iménti helyére a parfümöt. Visszasétálva a nappaliba, elvette az ebédlő asztalról a telefonját, meglepve látta, hogy üzenete érkezett, bár az, hogy kitől érkezett már cseppet sem hatott rá így. Mielőtt még megnyitotta volna, kiment az erkélyre és helyett foglalt az egyik széken.

Ugye nem gondoltad meg magad? Már nagyon szeretnélek látni. Tudod, nem olyan élvezetes, hogy egész nap csak a csapattársaimat bámulom.

Nando

Elmosolyodott az sms-en, ugyanakkor mintha a második mondat beleégett volna a fejébe, folyton maga előtt látta. Elmondhatatlanul jólesett ezt olvasnia, azonban földhöz ragadt énje azonnal meg is kérdőjelezte ennek helyességét. Szabad volt ilyet írni egy olyan embernek, akit egyébként alig ismer? Főleg, hogy barátnője van? A visszahúzódó énje ettől már olyan messzire menekült volna, ahol senki se találná meg, csak írt volna valami átlátszó indokot és többet szóba se áll a spanyollal. Azonban ez egy teljesen új helyzet volt a számára, mivel Nando igen kitartónak bizonyult és eddig egyetlen egyszer se hagyta elmenekülni, mert végül megtalálta azt a pillanatot, amikor a sarokba szoríthatja és elvághatja minden egér útját. Ráadásul még azt is elérte, hogy izgatott kislányként várja a hívásait, hogy aztán több tíz percre megfeledkezzen az egész világról és csak beszélgessen vele. Ötlete sem volt, hogy mire gondoljon, mert ugyan sejtette, hogy igaza van a többieknek, de ha tényleg így volt, azt a férfi szájából akarta hallani, nem mástól.
A válaszon gondolkodva, teljesen tanácstalannak érezte magát, így végül csak pár sort írt, amiben biztosította, hogy rövidesen indulnak is az étterembe. Elküldve az üzenetet, másodpercekig csak bámulta az elsötétülő kijelzőt, miközben csak arra tudott gondolni, hogy mennyire zavarja az, hogy számára ismeretlen terepen jár, hogy fogalma sincs arról, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Saját magának köszönhette a tapasztalatlanságát, hogy most olyan ijedtnek, olyan elveszettnek magát, mégsem gondolta azt, hogy bármin is változtatna a múltján, ha megtehetné. Nem volt arra büszke, hogy rengetegszer megfutamodott, viszont egyetlen srácra se tudta volna azt mondani, akik idáig akartak tőle valamit, hogy szívesen lenne a barátnőjük, vagy akár elmenne velük randizni. Igazából annyira távol érezte mindegyikőjüktől magát, hogy ha rajta múlt volna, akkor biztos nem is állt volna szóba velük, mert nem akart az elérhetetlen lánynak tűnni, akinek semmi és senki sem elég jó, azonban szinte biztos volt benne, hogy még nagyon beszélgetni se tudtak volna, ahogyan az az interneten is elég döcögősen ment. Persze azt se akarta, hogy bárki meggyanúsítsa azzal, hogy a focistának csak azért enged, mert ismert, hiszen a valósághoz ennek semmi köze nem volt. Lehet, hogy ennek volt köszönhető, hogy találkoztak, illetve a szerencsés véletlennek, aztán viszont sok minden már csak azon múlt, hogy a focista nem hagyta elfutni.
Sóhajtva pillantott fel az égre, amely rengeteg különböző színben és ezek árnyalataiban pompázott. Egy hónapja még őrültnek tartotta volna azt, aki azt mondja neki, hogy majd pont Lipcsében fog találkozni valakivel, akivel szívesen megismerkedne, akivel igen gyorsan megtalálják a közös hangot, aki fittyet hány arra, hogy ő távol szeretné tartani magától. Csak kiröhögte volna az illetőt és legyintett volna egyet, most viszont nem mert belegondolni abba, hogy valójában mi is történik vele, hogy mi mindent változtat meg az életében Fernando.
– Mit szólnál hozzá, ha odasétálnánk? Emma szerint nincs olyan messze, időnk meg még rengeteg van és már nincs is olyan fullasztó meleg. – Sétált ki hozzá Zóra, miközben beakasztotta a fülbevalóját. Nem várta, hogy ilyen hamar végezni fog, hiszen mindig is imádott sminkelni, mindig kísérletezett, és ha hagyta volna, rajta aztán minden elképzelését megvalósította volna. Persze rengeteg olyan alkalom adódott, amikor nagyon hamar megbánta, hogy nem engedett neki, bár a vörös rúzs, a hihetetlenül szűk fekete ruhával és tíz centis magas sarkúval számára túl sok lett volna, ami egyébként nem is illet volna hozzá, míg a karamell szeműhöz annál inkább. Ő sose volt olyan merész és határozott, olyanok voltak, mint a tűz és a víz.
– Persze, csak Emma még csinálni akar pár fotót…
– Már megvannak – szólt közbe a nővére. Nem tudta volna megmondani, hogy mikor készülhettek azok a fotók, teljesen elmerült a gondolataiban és az sms-en rágódott.
– Biztos nem jössz velünk?
– Már szóltam Martinnak. Megnézünk egy filmet és rendelünk kaját is. – Nem lepte meg, hogy inkább a német pasival tölti az estét a testvére, hiszen őt hidegen hagyta a foci és a játékosok is. Ugyan többször próbálták bevonni őt is a meccs nézésekbe az édesapjával, de sose kötötte le, így pár alkalom után, inkább Zórával csináltak közös programot.
– Aha, filmet néztek… na gyere Angyalka, menjünk. Remélem, nem lesznek dögunalmasak a focistáid, ha már jó pár órát velük kell töltenünk. – Halkan kuncogott a barátnőjük enyhe célzását hallva, amire a mindig nyugodt Emma kissé zavarba jött és talán egy picit még el is pirult. A mély hallgatás pedig felért egy beleegyezéssel, hogy valójában milyen terveik voltak, így miközben visszasétált a nappaliba ő is nagyon remélte, hogy sokáig el fog húzódni az a vacsora. Vagy ha nem, akkor keresniük kell valamit a városban, amivel el tudják majd ütni az időt. Nem szeretett volna megzavarni semmit sem, mert hosszú idők óta most látta először igazán boldognak a testvérét. Ugyan még nem találkozott ezzel a Martinnal, viszont láthatóan nagyon kedvelte a srácot. – Ha véletlenül korán érkeznénk, akkor jó hangosak leszünk, jó?
– Fhú, most nagyon utállak! – Ez volt az a pillanat, amikor hangosan felnevetett, hiszen a szókimondósága miatt, nem egyszer a barátnőjük fejéhez vágták ezt. A bejárathoz érve, felvette a földről lapos talpú szandálját, majd az étkező asztalnál leülve, hamar felvette azt.
– Elrakod a mobilomat? – Valamiért sose szeretett táskát vinni magával, a legfontosabb dolgokat elrakta a zsebeibe, most azonban ezt nem tehette meg, ráadásul ami kint volt nála, nem is illet volna a ruhájához.
– Kezdem unni, hogy málhás szamárnak nézel – elmosolyodott a morgolódáson, majd csak arcon puszilva Zórát, a fekete táskába ejtette telefonját, illetve a pénztárcáját is. A dohányzó asztalról elvette napszemüvegét, majd a fejére téve, ő is elköszönt Emmától.
Kilépve a hatalmas fa kapun, a szemei elé húzta napszemüvegét, míg lassan kezdtek el sétálni a gyér tömegben, hiszen nyolc óráig még bőven volt idejük. Ugyan szombat késő délután volt, de nem érte váratlanul, hogy kevesen vannak a szabad levegőn, hiszen alig fél órája ért végett a németek mérkőzése a svédek ellen, amivel tovább jutottak a negyeddöntőbe. Ráadásul az esti mérkőzést pont a városban rendezték, ezért minden bizonnyal sok szurkoló már a stadion közelében tartózkodott, ha pedig nem lett volna programja, akkor valószínűleg ő is ezt nézte volna meg a tévében. Viszont kivételesen nem fog otthon ülni, vacsorázni tartottak, ami talán nem is egy sima vacsora volt.
Ahogy az eszébe jutott, hogy hová is tartanak, szinte azonnal görcsbe rándult a gyomra és már-már a tenyere is izzadni kezdett. Ideges volt a tudattól, hogy már nincs visszaút, hiába lenne könnyebb megfutamodni, hiszen azt se tudta, hogy viselkedjen, hogyan viszonyuljon a csatárhoz. Telefonon keresztül minden egyszerűbb volt, csak beszélgetnie kellett, ráadásul csak vele és nem a többi csapattársával. Félt attól, hogy a többiek már előre elkönyvelték, hogy csak az ágyába akar bemászni, hogy emiatt elutasítóak lesznek vele, pedig valójában még az első csókján sem volt túl, nemhogy bárkinek az ágyába bújjon. Arra pedig képtelen lett volna, hogy bárkivel is érdekből legyen, akkor inkább egyedül volt.
– Nyugi Olívia, nem lesz semmi baj. Nem fogom hagyni, hogy bántsanak. – Pont amiatt voltak olyan jóban, mert sokszor kitalálta a gondolatait, megnyugtatta és mindig segített neki, ha slamasztikába került. Bár sokszor egymás idegeire is mentek, azonban nagyon örült annak, hogy miután Emma kiköltözött ide, maradt még egy nővére, aki inkább néha az ő pót anyukája volt. – Totál oda van érted a focistád, szerintem nem fogja hagyni, hogy bármi rosszat mondjanak rólad.
– Biztos, hogy jó leszek így? Nem túlzás ez a ruha egy egyszerű vacsorához?
– Nyuszi nagyon is jó leszel így! Le se tudja majd rólad venni a szemét. – Nem szerette ezt a becézését, amivel csak azt adta a tudtára, hogy félős. Viszont most igaza volt, mert tartott az egész estétől, attól pedig főleg, hogy mik lehetnek a következményei. Egészen idáig bele se mert gondolni abba, hogy mi van akkor, ha Fernando tényleg szeretne tőle valamit és nem épp barátságot, azonban valószínűleg az este végén már nem teheti ezt meg, nem halogathatja tovább. – Nem hiszem, hogy eddig nem csavartad el a fejét, de most tuti sikered lesz. Tudod, az se lepne meg, ha keresne arra alkalmat, hogy meg tudjon csókolni.
– Barátnője van. – Sokkal inkább magát figyelmeztette ezzel, mint Zórát. Nem akarta beleélni magát semmibe se, nehogy aztán hatalmasat koppanjon, amikor kiderül az, hogy valójában semmit se akar tőle a spanyol. Azt a képet pedig rögtön elhessegette magától, hogy talán tényleg keresne alkalmat arra, hogy megcsókolja.
– Mégis veled beszélget órákat édesem és nem azzal a nővel. – Tapintott a lényegre. amire már végképp nem tudott semmit se mondani, hiszen ez volt az igazság. Néha ugyan megemlítette, hogy beszéltek, de azok inkább veszekedések és rövidek voltak, a hosszabb társalgásra őt kérte meg, hogy segítsen neki elterelni a gondolatait. Valamiért eddig nem is tűnt olyan jelentősnek a számára az, hogy rengeteget beszélnek, ráadásul nem egyszer csak azért köszönt el tőle a focista, mert programjuk volt és még a hatalmas számlával sem törődött, amire néha felhívta a figyelmét. Ilyenkor lett volna alkalma, hogy a barátnőjét vagy a családtagjait hívja fel, ehelyett őt kereste fel, ami pedig mindenképp jelentett valamit, ami felett nem hunyhatott már szemet.

***

Hosszú másodpercekig hagyta, hogy a hideg víz a kezére folyjon. Az ujjait nézte, míg próbálta rendszerezni a gondolatait, mert ugyan remekül érezte magát a játékosok társaságában, azonban elhangzott pár olyan mondat Sergio részéről, ami felkeltette az érdeklődését. Nem tudta, hogy mennyi ezeknek az igazság tartalmuk, viszont ha csak egy keveset is elhisz ezekből, akkor nagyon is alábecsülte azt, amit Fernando akar tőle és talán félre is ismert, mármint amit eddig megismert belőle. Egészen idáig az fel se ötlött benne, hogy csak szexelni akarna vele, a szobatársa azonban épp erre utalgatott. A beszélgetéseik során ez eszébe se jutott, vagy azokkal is csak közelebb akarta csalogatni magához? Teljesen összezavarodott, egy rendes pasinak képzelte, aki odáig van a barátnőjéért, a valójában pedig ő maga vallotta be, hogy nem minden olyan, mint amit megírtak róluk, és talán róla sem.
– Ez a Sergio nagyon el van szállva magától.
– Ettől függetlenül tudom, hogy oda vagy érte – jelentette ki magyarul, miközben elzárta a csapot. Egész vacsora alatt csipkelődtek, a hátvéd kitartóan próbálkozott, míg Zóra rendre kikosarazta, ami igazán szórakoztató volt az andalúz grimaszai miatt, azonban látta, hogyan csillognak a barátnői szemei, amik elárulták őt. Ráadásul korábban, amikor otthon nézték a meccseket és ott volt náluk, többször is rákérdezett, hogy ki az a pasi, amiből hamar leszűrte, hogy tetszik neki a focista.
– Tény, hogy nem unatkoznánk az ágyban, de ahogy láttam a lovagod is így lenne veled. – Kérdőn vonta fel a szemöldökét, mert ugyan nagyon is jól értette, hogy mire akar ezzel utalni a másik, viszont pár bókon kívül egyedül Sergio megjegyzései adták annak a jelét, hogy a csatár bármit is akarna tőle. Vagy talán csak ő nem vette észre, aminek fel kellett volna neki is tűnnie? – Azt ne mond, hogy nem vetted észre, hogyan bámulja a melleidet. Már nekem kezdet zavaró lenni.
– Pedig nem is nagyok. – Önkénytelenül pillantott le a mellkasára, miközben nagyon is jól tudta, hogy nem rendelkezik olyan nagy mérettel, ami az önbizalmára is kiterjedt. – Bár gondolom, pár éjszakára tök mindegy, hogy mit kap.
– Miről beszélsz? – Kapta a kérdést, míg elfordulva a papírtörlőkkel törölte meg kezét.
– Sergio egész végig arra utalgatott, hogy milyen régen szexelt és gondolom…
– Most állj le Olívia! – Szólt rá erélyesen Zóra, miután maga felé fordította. – Tény, hogy már csak a szemeivel is megszabadítana a ruhádtól és ordít róla, hogy elég rég bújt bárkivel is ágyba, de abban biztos vagyok, hogy nem csak pár menetre akar téged. – Váratlanul érte a vehemens kioktatás, amihez már igazán hozzá szokhatott volna, most azonban egy ismeretlen mellett állt ki, ez pedig nem volt rá jellemző. Ráadásul még ott volt az az elhanyagolhatatlan tényező, hogy kapcsolatban volt a spanyol. – Nem az a megszeppent kisfiú, akire az elmondásaid alapján számítottam, de egy szavad sem lehet, mert igazi nőként viselkedik veled és tudom, hogy jólesik neked. Ha olyan romantikus lennék, mint amilyen vagy, már legalább a karjaiba olvadtam volna. Ne rontsd el azzal, hogy egy gyerekes viselkedés miatt elhiszed azt, hogy csak ki akar használni. Istenem, olyan cuki az a pasi, hogy ha nem az idióta haverja lenne az esetem, akkor oda lennék érte még én is. – Azt nem tagadhatta, hogy nagyon is odafigyelt rá Fernando, hogy igyekezett, hogy különlegesnek érezze magát, ezt pedig nagyon is élvezte. Pluszban neki nem tűnt fel, hogy annyira megbámulná, persze néha összeakadt a tekintetük és pillanatokra elmerült a barna melegségben, de csak azt érezte, hogy minden figyelme ráirányul, hogy szeretné megismerni és azt akarja, hogy kellemesen érezze magát. – Kötve hiszem, hogy zavarnák a méreteid, mert ha kettesben lennétek, már rég túlestetek volna az első csókon, meg vagy még egy tucaton. Kérlek, ne kezdj el azon agyalni, hogyan tudnál kihátrálni! Ő tényleg érdeklődik irántad, tesz is érte, és nem olyannak tűnik, aki kalandot keresne, főleg, nem egy barátnő mellett. Egyébként, ha érdekel, az áldásomat adom rá és anyukád is ezt fogja mondani. Simán a szőke herceged lehetne.
– Mehetünk vissza? – Nem tudta, hogy mit mondhatna erre, így csak témát váltott.
– Csak annyit ígérj meg, hogy nem fordulsz most magadba. Azzal, hogy kedveskedik neked és flörtöl, még nem fogja megcsalni a barátnőjét, ezt te is tudod. Esküszöm, hogy én leszek az első, aki leállítja, ha nem úgy viselkedik, ahogyan kellene, csak hagyd, hogy levegyen a lábadról Angyalka. Nekem aztán elhiheted, hogy nem olyan rossz dolog ez, főleg, ha egy helyes pasi teszi. – Pillanatokig csak egymás szemébe néztek, és ugyan nem volt semmi ellenvetése az ellen, amit kért tőle, mégis tartott a következményektől. Végül csak bólintott egyet, mert a lelkének hihetetlenül jólesett mindaz, amit Fernando csinált, különlegesnek érezte magát.
Megvárta amíg Zóra is megtörli a kezét, majd az ajtóhoz fordult, amin épp akkor sétált be két lány. Szemtelenül mérték őket végül, de az összesúgás volt az, ami teljesen felháborította, főleg amikor el is kuncogták magukat. Nem ők voltak az elsők, akik megbámulták őket, azonban ők voltak a legmerészebbek, aminek köszönhetően felment benne a pumpa, pedig tudta jól, hogy semmi értelme sincs ezen bosszankodnia. Kilökve az ajtót, igyekezett megfeledkezni erről, ahogyan a korábbi negatív gondolatairól is, mert tudta jól, hogy a karamell szemű sose hagyná senkinek se, hogy bántsa, aki próbálta rávezetni arra, hogy a focista nemcsak egy rövid kalandot lát benne, de akkor ugyan mégis mi mást akarhatna tőle? Még a vacsora elején, amikor magyarul beszéltek egymást között valamiről, elmondták, hogy honnan érkeztek, hogy az jó pár ezer kilométerre van Madridtól. Jó formán ez volt az utolsó találkozásaik egyike, mert hiába volt számára szimpatikus a spanyol, nem akarta tündérmesékbe ringatni magát, akár már csak azzal is, hogy a nyár végén ők még beszélgetni fognak egymással. Ennyire azért nem volt naiv, sejtette, hogy amint hazautaznak ki fog békülni Olallával és őt nagyon hamar el fogja felejteni a csatár, mintha nem is találkoztak volna soha se. Ez pedig így volt rendjén, mégis ahogy erre gondolt rossz érzés töltötte el és valami legbelül nem akarta, hogy tényleg olyan könnyedén elfelejtse őt a férfi. Talán tehetne ez ellen valamit, de kevés önbizalma és túlontúl erős önvédelmi mechanizmusa máris közbe avatkozott, és csak az keringett a fejében, hogy valószínűleg nem olyan érdekes a számára, így a saját érdeke is az, hogy ne kerüljön hozzá közel, mert a végén csak neki fog fájni.
Lassan haladt a terasz fel, végig arra összpontosítva, hogy ne engedje, hogy a gondolatai kiüljenek a tekintetében, hogy ugyanúgy viselkedjen, mint korábban és ne legyen nyitott könyv mindenki számára. Tudta jól, hogy nem lesz egyszerű, hiszen Emma, a szülei vagy Zóra elől sose tudta elrejteni, hogyan is érzi valójában magát, hogy mi jár a fejében. Egyedül abban reménykedett, hogy az a néhány jó pár perces telefonbeszélgetés kevés volt ahhoz, hogy kiismerje, bár mivel elég kevés időt töltöttek egymás társaságában, így talán ettől nem is kellett tartania.
– Csajok! Mondjátok, hogy valamelyikőtök tud németül, mert a pultos nem beszél semmilyen emberi nyelvet. – Állította meg őket Sergio, reménykedve pillantva feléjük.
– Én már itt se vagyok. – Emelte fel kezeit Zóra, majd nem is várva semmire se, kisétált a szabad levegőre. Nem lepte meg, hogy a hátvéd pillanatokra megfeledkezett mindenről és csak a távozó alakját bámulta. Ha valamennyire is hitt volna abban, hogy Fernando tényleg akar tőle valamit, akkor minden bizonnyal ő is ugyanígy reagált, amikor felálltak az asztaltól, csakhogy nem érezte magán a pillantását. Ráadásul, ha az eszére hallgatott, akkor tudta volna, hogy nem nőként tekint rá, ahogyan a környezetében általában minden pasi is. Attól, hogy neki egyre jobban megtetszettek a kisfiús vonások, nem akarta áltatni magát, csak felesleges köröket futna, amivel csak magát bánta. Mégis újra eszébe jutottak a mosdóban elhangzottak és talán még hagyhatná, hogy elvarázsolja a férfi, hogy még különlegesnek érezze magát, mintha tényleg lenne arra esély, hogy valami komolyabb is kialakulhat köztük.
– Szóval mit is szeretnél? – Törte meg a csendet és próbálta minél messzebb űzni magától a keserű gondolatokat, hogy jól érezhesse magát, ahogyan azt Emma és Zóra is kérte tőle. Mindez addig nagyon jól is ment, amíg nem volt ideje gondolkodni, hiszen az asztalnál végig szóval tartották őket, mondhatni mindent tudni akartak róluk.
– Csak egy újabb kört, vagyis Zórának a kedvencét, bár fogalmam sincs, hogy minek örülne. – Reménykedve nézett rá a férfi, amire csak elmosolyodott, majd az épp előttük megálló pultoshoz fordult. Ugyan kicsit nehézkesen mondta el, hogy mit is szeretne, de igazából sose akart németül tanulni, valahogy nem érezte úgy, hogy valaha is a magáénak mondhatná, bonyolult volt a számára. Mivel a nővérének nagyon könnyedén ment a német tanulás, így a szülei neki is ezt a nyelvet választották a gimnáziumban második nyelvnek, viszont így eleve halálra volt ítélve az egész, nem igazán szerette, ha nem volt választásai lehetősége és már az első óra után érezte, hogy sose fog olyan folyékonyan beszélni, mint Emma.
– Az biztos, hogy a vörös bort imádja, de abban már egyáltalán nem vagyok az, hogy az édeset-e. Nem igazán vagyok otthon az alkoholokban, ő inkább a szakértő.
– Köszönöm és azt is, amit Nandoval csinálsz! Végre nem sík ideg esténként és tudok vele normálisan beszélgetni, mert eddig csak dühöngött Olalla miatt. – Váratlanul érte az őszinte kijelentést, ilyenre egyáltalán nem számított a hátvédtől. Eddig is utalt arra a csatár, hogy sok gond van a kapcsolatával, azonban arra egyáltalán nem gondolt, hogy ennyire rossz lenne a helyzet. – Tudod, régóta ismerem már, de még sose láttam ilyennek, még akkor se, amikor minden rendben volt velük. Ne tudd meg mennyit bosszankodott azért, mert faképnél hagytad kétszer is, nekem meg legalább van mivel szívatnom.
– Tényleg? – Többször is az orra alá dörgölte ezt Nando, mégse hitte azt, hogy ez ennyire zavarná. A pultra támaszkodva már épp újra megszólalt volna, mikor bal vállára nehezedett egy tenyér, mely hamarosan lesimult felkarjára, a hátához simult az izmos mellkas és közvetlen közelről kezdtek el a fülébe beszélni, míg ő egész testében megborzongott. Levegőt is elfelejtett venni, miközben érezte a mögötte állóból áradó erőt, aminek köszönhetően szíve egyre hevesebben vert és biztonságban érezte magát.
– Akármit mondott eddig neked, a felét se hidd el! Egész este csak arra játszott, hogy beégessen előtted – súgta halkan Fernando, viszont ő csak arra a kellemes érzésre tudott figyelni, amely átjárta, a hangja dallamára, a finom parfümre, ami körbelengte röpke másodpercek alatt. Sose érezte még így magát és ahelyett, hogy megriadva elhúzódott volna, kissé még hátra is dőlt, mintha tudná, hogy mit jelent az egész. Nem zavarta, hogy olyan közel vannak egymáshoz, élvezte, ahogyan azt is, hogy a szabad keze már a derekán pihen. Zavarba kellett volna jönnie, és a következő szavaktól enyhén el is pirult, azonban nem foglalkozott ezzel, ahogyan azzal sem, hogy nem olyan rég még távol akarta tartani magától a spanyolt. – Nem volt még alkalmam mondani, de gyönyörű vagy.
Halványan mosolyodott el a kapott bókon, amit eddig talán a családján kívül más nem is mondott neki, aminek köszönhetően megfeledkezett arról, hogy hol is vannak és mennyien látják őket. Az az apró szó szinte minden korábbi gondolatát és érzését felülírta, mindezt pedig a közelsége és a belőle kiváltott reakció csak tovább fokozta a mértékét. Abban a pillanatban nem jutottak az eszébe a kételyei, a barátnője, csak ketten voltak és az a különös érzés, ami összekapcsolta őket, amihez nagyon könnyedén hozzá tudott volna szokni. Ekkor döbbent rá, hogy olyan egyszerűen bele tudna szeretni Fernandóba, hogy minden bizonnyal észre sem venné és talán már efelé is tartott…

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy tetszett ez a fejezet is.

      Catalina

      Törlés
  2. Drága Catalina!

    El sem hiszem, hogy végre eljutottam odáig, hogy írjak végre egy véleményt a történetedhez, mert nagyon is megérdemled. Nagyon megörültem, mikor rájöttem, hogy az Egy spanyol csókjának egy új változatával térsz vissza, és nem is okoztál csalódást. Talán eddig ez a legjobb verzió, amit Tőled olvastam és én úgy érzem, sokkal jobb és érthetőbb így, hogy ismét a kezdetektől kezdve olvashatjuk Olívia és Fernando történetét.
    Ez a rész is csodálatos lett, de a kedvencem az volt, ahogyan Zóra rávilágította a leányzót, hogy Nando nem akarja őt csak úgy kihasználni, és kellett az is, hogy önbizalmat verjen Olíviába. Illetve a végét is imádtam Olívia és Sergio beszélgetésével, sokat elárult arról, hogy Nandonak nem közömbös a lány.
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul a folytatás, amit nagyon várok már!

    U.i.: Ne haragudj, véletlenül a másik e-mail címemen maradtam bejelentkezve laptopon, ezért küldöm el még egyszer a hozzászólást. :D

    Puszillak,
    Noemi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Noemi!

      Először is nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! Számomra nagyon sokat jelent, hogy valaki, aki a korábbi verziókat is olvasta, az újra is kíváncsi, sőt! Igazság szerint én is úgy érzem, hogy ez az a verzió, amire mindig is vágytam, hogy most aztán megtaláltam az igazi Olívia és Fernando történetet, szóval kifejezetten örülök, hogy te is így gondolod, mert ez az jelenti, hogy sikerült elérnem azt, amire vágytam. Vissza kellett térnem a gyökerekhez, hogy mindent előröl kezdjem, és mivel ez a történetben számomra is sok mindenben első, Olívia szempontjáról már nem is beszélve, adta magát a cím is. Mondhatjuk, hogy ez inkább az Álmom újra gondolása, nem pedig az Egy spanyol csókjának.
      Az a jelenet az egyik kedvencem, főleg, hogy a lánykánknak szüksége van ilyen és ehhez hasonló fejbe kólintásokra. Bár az én number one jelenetem az a 6. fejezetben található. Legalábbis azok közül, ami eddig olvasható, abban van.
      Remélem, a folytatás is ugyanígy fog tetszeni és továbbra is marad a véleményed, hogy ez legérettebb verzió az eddigiek közül. A másik komment miatt meg semmi baj.

      Puszi,
      Catalina

      Törlés