Kérdezz - felelek

Üdv kedves Olvasó!

Igyekszem leporolni az oldalt, leszedni a vastag rétegben megszőtt pókhálót és beolajozni a billentyűzetemet. Őszintén mondom, hogy nem gondoltam arra, hogy ilyen sokáig nem fogok egy szót se leírni, nemhogy egész mondatokat, hiszen idén nem volt gyakorlatom, hivatalosan nem is dolgoztam sehol. Csak hazautaztam Pestről és az itthoni vállalkozásunkba segítettem be, illetve a szokásos házi munkákba, mindezt megspékelve jó hosszú nyaralással. Az elképzelésemet aztán nemcsak az itthoni munka, hanem a nagy meleg is megdöntötte. Nem kifogásokat akarok nyújtani, de talán megértitek, hogy amikor este tíz körül feljutottam a szobámba, akkor nem az írás volt az első, ami eszembe jutott.

Nem tudok ígéretekkel előállni, csak annyit tudok írni, hogy ma mindenképp előkerül a táskámból a füzetem. Igyekezni fogok visszarázódni az én pici világomba, vagyis abba a részébe is, amelyikben szerepel az írás, mert a fogaskerekeim dolgoztak időközben, sok mindent magam előtt láttam, csak a kezem közé nem került semmi, amivel le tudtam volna ezeket jegyzetelni. Nem feledkeztem meg a történetről, egy rejtett kis zugban ugyan, de annál intenzívebben jelen volt mindig a gondolataimban.

Nos, most pedig akkor rá is térnék a bejegyzés címének is a magyarázatára. Hetekkel korábban a cseten érkezett az üzenet, hogy az illető oldalán vár valami, örömömre nem egy újabb semmijelentőségemár díj volt. Cristine-től kaptam kérdéseket, amiket a következőkben meg is fogok válaszolni, viszont tovább küldeni jelenleg egészen biztosan nem fogom, mivel túlságosan kivontam magam a körforgásból és nem igazán vagyok azzal képben, hogy ki aktív még és ki nem, ki vett már ebben részt és ki nem.

Üdv,

Catalina

A kérdéseket köszönöm Cristine Tina Spencernek!

Mióta vagy az írás szerelmese?

A pontos pillanatra már nem emlékszem, hogy mikor kezdtem el írni, de az megvan, amikor beleszerettem. Ez pedig 2008 nyara után volt, amikor is belevetettem magam A pálya szerelmesei című történetem írásába, ez változtatott meg mondhatni mindent. Már korábban is voltak irományaim, ráadásul nem is fanfictiönök, de ez a regény az, amivel minden elkezdődött számomra.

Ki az az egy ember, aki mindig is biztatott téged az írásban?

Egy embert nem tudnék kiemelni, maximum időszakosan. Sokan támogattak, hol csak egy ember, hol többen is, hol pár napon keresztül, hol hónapokon. 

Mit gondolsz a Névtelen nevű megjegyzés írókról?

Az attól is függ, hogy mit írt. Van olyan eset, amikor mondjuk valaki nem rendelkezik google fiókkal, ami mondjuk mostanra szinte elképzelhetetlen, de akadhat ilyen személy, vagy csak egyszerűen nem akart bejelentkezni és úgy írt. Ezekkel a véleményezőkkel nincs semmi gond, még ha keményebb kritikát is fogalmazott meg, persze ezt is akkor mondanám jogosnak, ha tényleg van alapja. A ló másik oldala a pocskondiázók, akik szánt szándékkal használják ezt a lehetőséget. Az ilyen megjegyzést íróktól mindig agybajt kapok, idegesek leszek, mert ha meg tud vádolni, a fejemhez vág olyan dolgokat, amiknek közük sincs a valósághoz, akkor legyen annyi vér a hátsójában, hogy felvállalja a nevét. 

Számodra mit jelent maga az írás?

Kikapcsolódást és a gondolataim megbékélését. Az utóbbi kicsit furán hangozhat, de igazság szerint csak azt jelenti, hogy a fejemben kavargó gondolatokról, képektől kreatív formában tudok "megszabadulni", nem csak kidobom őket az ablakon. A legfontosabb talán mégis az, hogy fejleszt engem, a személyiségem, a fogalmazásomat. Több lettem tőle és általa is.

Melyik karakteredet/szereplődet keltenéd életre? Miért?

Gondolom, senki se fog azon meglepődni, hogy a Fernando nevet írom le erre a kérdésre. Tudom, hogy kiszámítható, de csak hunyjátok be a szemeteket és képzeljétek el, hogy a pasi, aki tetszik nektek a világon bármit megtenne értetek, még azt is, amit sose kérnél tőle. Na, az én megírt Fernandóm, pont az a pasi, akit szeretnék magam mellett tudni. Mielőtt bárki bármilyen következtetést levonna, nem azért írom ezt, mert Fernando Torresről van szó és elég nyilvánvaló, hogy mint pasi odavagyok érte. Az, akit megformálok ebben a történetben, valószínűleg elég messze állhat az igazi Kölyöktől, én azt a férfit formálom meg, akit az amolyan álompasinak képzelek el. Eléggé romantikus vagyok, viszont szerintem ezt már ti is olvashattátok, hogy bizony nagy mértékben nekem kell a "szőke herceg fehér lovon".

Melyik a kedvenc könyved?

Egyet itt se tudok kiemelni, mostanában csak úgy falom a könyveket. Utoljára az Outlander nyitó kötetét fejeztem be és nagyon megszerettem, tervezem a sorozatot is elkezdeni megnézni, na meg a folytatását is a regénynek. De akkor ott van a Calendar girl is, aminek már nagyon várom a befejező részét. Imádom benne Westont, én tuti bajban lettem volna akkor, amikor igyekezte meggyőzni Miát, hogy maradjon vele. A felsorolást pedig még folytathatnám jó sokáig.

Szerinted mi a jobb? Olvasni egy könyvet vagy megnézni egy filmet?

Ez attól is függ, hogy milyen filmről van szó. Nem sokat szoktam megnézni, inkább az olvasós fajta vagyok, azonban sokszor úgy olvasok, hogy a háttérben megy valami, néha film is és akkor abba is bele szoktam nézni. Ha pedig érdekesnek találom, akkor a könyvet le is szoktam rakni.

Szeretnéd, ha az írás sokkal több lenne számodra, mint egy hobbi?

Korábban elgondolkoztam ezen, többen kérdezték is, hogy miért nem gondolkodok el ezen a lehetőségen. Mostanra viszont már tudom, hogy én nem lennék jó kiadott könyves írónak. Nem tudnám elviselni, ha azzal küldenék vissza a kéziratot, hogy néhány részt dobjak ki, néhányat írjak át. Első felindulásból megsértődnék és biztos lefújnék mindent. Aztán hideg fejjel lehet, hogy már magamban tudom, hogy igazuk volt, viszont a makacsságomnak köszönhetően ezt nem ismerném el. Ráadásul a blogregény írás sokkal szabadabb kezet ad, mint a könyvregényé.

Melyik szereplőd helyébe képzelnéd el magad? Miért?

Írás közben nincs olyan, hogy ne képzeljem bele magam az adott szereplő helyébe. Persze a pasikkal sok bajom szokott lenni, de el se tudom képzelni, hogy tudnék e másként írni. Általában minden történetemben van egy női szereplőt, akit magamnak tudok be, még akkor is, ha egyébként tűz és víz lennénk. Kell az, hogy ha ő felemeli a kezét, akkor azt én is megtegyem, ha választ valakit, akkor én is megtegyem és ne legyen az, hogy nem vagyok benne a bőrében, hogy ő egyébként mást csinált volna, ez pedig érződik is a sztoriban. Az eddigi irományaim közül mindenképp Olívia áll a legközelebb hozzám, azonban rá se lehet azt mondani, hogy egy az egyben én vagyok. Máskülönben, akkor már rég vége lenne a történetnek és nem happy enddel.

Mit üzensz az olvasóknak?

Nagyon sajnálom, hogy ilyen régen érkezett friss fejezet, hogy ennyi kimaradás van. Igyekszem minél hamarabb hozni, akár már csak egy kis ízelítőt is, miközben remélem azt is, hogy itt vagytok még velem és a regénnyel. Köszönöm az eddigi kitartást, azt, hogy olvastátok a fejezeteket, köszönöm, hogy olvastatok és azt még jobban, hogy ezek után is velem maradtok, na meg Olíviáékkal!